Benicei és micsinyei Beniczky Ödön János Antal (Zólyom, 1878. február 12. – Budapest, 1931. január 20.)Halálesete bejegyezve a Bp. II. ker. állami halotti akv. 35/1931. folyószáma alatt. a Katolikus Néppárt támogatója, legitimista politikus, miniszter, a Horthy Miklós által képviselt nemzeti királyság elszánt politikai ellenfele.
Életpályája Apja benicei és micsinyei Beniczky János (1846–1909), pestvidéki kir. törvényszéki irodatiszt, anyja Viano Hermina (Vian Jozefin, született Kaudelka, 1830?–Bécs, 1904).Gyászrovat, Alkotmány 9. évfolyam 262. szám, 1904. november 1. (online: adtplus.arcanum.hu A családnak a Besztercebánya melletti Micsinyén volt birtoka és kastélya, apja azonban tönkrement s mint bírósági végrehajtó vállalt állást.Öngyilkossága után kirabolták a Szlovenszkóról elszármazott Beniczkyit, Prágai Magyar Hirlap, 10. évfolyam 17. (2534.) szám - 1931. január 22. Középiskolai tanulmányait a besztercebányai és a kalocsai gimnáziumban végezte, majd Pestre került.
A budapesti tudományegyetemen bölcsészettudományiEgyetemi hallgatók, IV. BÖLCSÉSZET-TÜD OMÁNYKARI HALLGATÓK. A Budapesti Királyi Magyar Tudomány-Egyetem almanachja, 1897-1898 (online: adtplus.arcanum.hu) tanulmányokat folytatott. Már egyetemi évei alatt is írt tárcákat, így tanulmányai befejeztével Rakovszky István pártolásával – aki politikai pályafutása kezdetén is támogatta – a hírlapírói pályára lépett s tevékeny részt vett az Alkotmány című lap szerkesztésében, ahol hamarosan politikai rovatvezetőként dolgozott. 1906-tól 1910-ig néppárti színekben a Liptó vármegyei Rózsahegy kerület[ országgyűlési képviselője volt. A párt egyik jegyzői tisztét is betöltötte. Az önálló bankmozgalom idején összeütközésbe került akkori függetlenségi párttal és annak vezérével, Justh Gyulával.
1910-től – amikor is kimaradt a névjegyzékbőlBelpolitikai hírek, Pesti Hírlap 32. évfolyam 135. szám, 1910. június 7. – a néppárt kültagjaként újra hírlapíróként dolgozott,Marczali tanár sajtópanasza, Az Ujság 11. évfolyam 258. szám, 1913. október 30. A néppárt Bodajkon, Világ 5. évfolyam 139. szám, 1914. június 16 és megalakította a Magyar Kurír című katolikus jellegű kőnyomatos lapot, amelynek pikantériája, hogy ott dolgozott alatta Szamuelly Tibor is, aki bár zsidó származású volt, nagy katolikusnak és dzsentrinek adta ki magát.Anyagi gondokkal és betegséggel magyarázzák Beniczky Ödön öngyilkosságát, Magyar Hirlap 41. évfolyam 16. szám, 1931. január 21. bélyegkép|250px|A Friedrich-kormány tagjai – Beniczky bal oldalon áll bélyegkép|250px|Beniczky Ödön a Huszár-kormány tagjaként. Az első sorban jobbról a harmadik bélyegkép|180px|Beniczky Ödön párbaja Gömbössel, 1922 1907-től a tiroli császárvadászezrednél szolgálta katonai idejét, ahonnan mint tartalékos hadnagy vált meg,Budapesti Közlöny 41. évfolyam 2. szám, 1907. január 3 miután 1913-ban egy becsületsértési ügy – az ún. kaszinó-affér – miatt lemondott tiszti rangjáról (lemondólevelében ez állt: „A jövőben sem akarom magamat tartalékos tiszti rangom által önálló és független politikai meggyőződésemben korlátoztatni, miután kiderült, hogy egy magyar úr, a kiben a nemzeti becsületérzésnek csak egy szikrája is megvan, nem lehet császári és királyi tartalékos tiszt”).Beniczky Ödön lemondott tiszti rangjáról, Az Est 5. évfolyam 39. szám, 1914. február 14. Pesti Napló 65. évfolyam 62. szám, 1914. március 13 Az első világháború alatt nehéz harctéri szolgálatot teljesített. Volhíniában nagymértékben megrokkant, egyik lába teljesen lefagyott. 1915-ben a király a legfelső dicsérő elismerésben részesítette az ellenséggel szemben teljesített kitűnő szolgálatáért – ekkor őrnagyi rangban volt.Katonai kitüntetés, Budapesti Hírlap 35. évfolyam 282. szám, 1915. október 10.
1917-ben Bars, 1918-banFőispáni beiktatás Pesti Hírlap 40. évfolyam 58. szám, 1918. március 9. Esztergom vármegye ideiglenes főispánja volt, a Károlyi Mihály-kormány idején kormánybiztosa is. 1919 elején lemondott, és Bécsben az ellenforradalmi Antibolsevista Comité tagja lett. E minőségében sokat tartózkodott Prágában, ahol a csehekkel próbált tárgyalni Csallóköz átengedése iránt az ellenforradalom felvonulási céljaira — eredménytelenül. Csatlakozott a Keresztényszociális Gazdasági Párthoz, mint a régi néppárt elveinek letéteményeséhez s a párttal együtt vonult be a keresztény nemzeti egyesülésbe, amelynek programjával a szombathelyi kerület egyhangú választással küldte a nemzetgyűlésbe.
A Friedrich-kormányban belügyi államtitkár, majd 1919. szeptember 11-étől belügyminiszter volt. Tárcáját 1920. március 15-éig, a Huszár-kormányban is megtartotta, majd kérésére''A belügyminister felmentése, Belügyi Közlöny XXV. évfolyam 12. szám, 1920. március 21. felmentették. balra|bélyegkép|160px A kormánypártból 1920. december 23-án kilépett a legitimisták kis csoportja és új keresztényszocialista frakciót alkottak Beniczky és Szmrecsányi György vezetésével.Vízkereszt napján bont zászlót az ellenzék. (Tizenhárman csatlakoztak Szmrecsányi Györgyhöz. — Nem a királykérdés miatt válnak el. — Újra a zsidókérdést tolják az előtérbe.), Az Ujság, 18. évfolyam, 301. szám, 1920. december 23. Mindkét királypuccsnál a király visszatérését támogatta. 1921-ben IV. Károly márciusi látogatásakor egy képviselőtársával kerületébe, autóján Szombathelyre akart utazni a király után, de Hajmáskérnél igazoltatták őket, majd mentelmi jogukra való hivatkozásuk dacára is több óra hosszat letartóztatásban töltött, amit a nemzetgyűlés ülésén szóvá is tett.A Károly-puccs résztvevőit hazaárulással vádolják, Ruszinszkói Magyar Hírlap 2. évfolyam 92. szám, 1921. április 22. (online: adtplus.arcanum.hu) Ezt követően októberben is, amikor budapesti tartózkodási címét ment bejelenteni, újra letartóztattákIV. Károly és a Habsburg dinasztia trónfosztása a nemzetgyűlés előtt, Az Est 12. évfolyam 247. szám - 1921. november 4. (online: adtplus.arcanum.hu) és december végén engedték szabadon.Beniczky Ödönt szabadon bocsátották, Budapesti Hírlap 41. évfolyam 292. szám, 1921. december 28. (online: adtplus.arcanum.hu) Ebben az időben tagja volt nemzetgyűlés közigazgatási, pénzügyi, összeférhetetlenségi állandó, közjogi és véderő bizottságának.
1923-ban az akkori ellenzék egyesített jelöltjeként bár szoros küzdelemben, végül sikertelenül indult a komáromi választási kerületben Klebelsberg Kunóval szemben.Heves küzdelem a komáromi mandátumért, Pesti Hírlap 45. évfolyam 70. szám, 1923. március 27.
A „Beniczky-ügy” A Zalai közlönyben megjelent írások beszámolói alapján 1925-ben az osztrák és magyar legitimisták egy csoportja elhatározta, hogy őszre feltétlenül visszahozza a Habsburgokat Magyarországra és Horthy Miklóst meggyőzik arról, hogy a leghelyesebb, ha az átalakulást maga kezdi el, felajánlva neki területeket és rangokat. Azonban sem a kormányzót, sem a magyar kormányt nem tudták a paktum megkötésére bírni. Gróf Nyáry Gusztáv 1924 márciusában beadványt intézett a Somogyi-gyilkosság kapcsán Strache Gusztávhoz, a királyi ügyészség elnökéhez. Ez alapján a főügyész a katonai ügyészséghez utalta az ügyet, s a budapesti kerületi vegyes dandárparancsnokság vezető ügyésze beidézte Beniczky Ödönt, aki belügyminiszteri ideje alatt történt az eset. A meghallgatás során Beniczky kérvényezte a hivatali titoktartás alóli felmentését. 1925 februárjában, miután megvádolták, hogy a gyilkosságokat segített eltitkolni, Az Újság című lapban kezdte előhozni ennek cáfolatait, nyilatkozatra késztetve ezzel Bethlen Istvánt, Windischgraetz Lajost és Andrássy Gyulát. A titoktartás alól végül május végén, külföldi tartózkodása alatt kapott felmentést s vallomása megtételére június 6-ára beidézték a honvédügyészségre. Igazán nagy sajtóvisszhang és az „ügy” azután bontakozott ki, miután 1925. május 31-én közzétette a katonai ügyészség elé terjeszteni szánt írásos vallomását az öt évvel korábbi Somogyi-Bacsó-gyilkosságról. Az újság e pünkösdvasárnapi számát a vizsgálóbíró aznap elkoboztatta, másnap pedig Beniczkyt letartóztatta kormányzósértés mellett a hivatali titoktartás megsértése és tiltott közlés vétsége miatt, mivel ugyan a hivatali titoktartás alól felmentést kapott, hogy vallomását a kormány és a bíróság elé tárja, de azt a nyilvánosságra nem hozhatta volna. Az ügyről az osztrák és a cseh sajtó is rendszeresen beszámolt. Az Országos Kaszinó Beniczky Ödönt 33 szavazattal 4 ellen kizárta a tagok sorából, majd a Nemzeti Kaszinó is kizárási indítványt tett. Vallomása a kormányzó mellett Bethlen miniszterelnök személyével is foglalkozott, aki kihallgatásakor elmondta, hogy Andrássy Gyulával lent járt akkoriban Siófokon, hogy felhívja a kormányzó figyelmét a katonai különítményeknek tulajdonított ellenforradalmi cselekvésekre, és azt határozottan tudja, hogy a kormányzó semmi olyant nem mondott, miből következtetni lehetne, hogy ezeket a cselekményeket helybenhagyta, vagy azoknak indító okot adott volna, sőt a maga részéről a legszigorúbb megtorlást helyezte kilátásba, ha a katonai különítményekre vonatkozólag a vádak bebizonyulnak.Beniczky Ödönt kihallgatták a Somogyi-Bacsó-gyilkosság ügyében, Pesti Napló 75. évfolyam 72. szám, 1924. március 26. Az Ujság 22. évfolyam, 1925. februárBeniczky Ödön még nem kapott idézést. Állítólag junius 6-án fogják kihallgatni, Az Ujság 22. évfolyam 120. szám, 1925. május 27. Zalai közlöny 65. évfolyam, Nagykanizsa, docplayer.hu - 1925. A bíróság három évi fogházbüntetésre ítélte, amit végül a Kúria jogerősen 20 hónapi fogházra, 13 millió korona pénzbüntetésre és kétévi hivatalvesztésre változtatott. Az ítéltet a Markó utcai fogházban ülte.Horváth Miklós (nagybányai), Társadalmi Lexikon - Madzsar József szerk., 1928.
Szalai Miklós Andrássy Gyuláról 2003-ban írt könyvében következőképp írt Beniczkyről: „1925. május végén a magyar politikai életet új botrány, a Beniczky-ügy rázta meg. A mindig is szélsőségesen legitimista Beniczky Ödön "Az Újság c." lapban nyilvánosságra hozta azokat az adatokat, amelyek Horthynak a különböző fehérterrorista kilengésekben, egyebek között Somogyi Béla és Bacsó Béla szociáldemokrata újságírók nagy port felvert meggyilkolásában való bűnrészességét igazolták. Az egész baloldal az ügyet a kormány és Horthy elleni támadásra használta fel.A legitimisták azonban, köztük Andrássy, akik pedig döntő vallomással szolgálhattak volna, nem avatkoztak be a küzdelembe. Pedig az üggyel egybeesett a legitimista mozgalom első országos nagygyűlése Körmenden. A kormánytámogató legitimisták nem is mertek a nagygyűlésre elmenni. De sem Andrássy, sem a többi legitimista politikus nem tett semmiféle militáns kijelentést, hanem a legitimista mozgalom kizárólag békés, alkotmányos jellegét hangsúlyozták. A baloldal arra gyanakodott, hogy a kormányzat a legitimisták hallgatását valamilyen közjogi engedmény ígéretével vásárolta meg, azonban ennél valószínűbb, hogy a legitimisták úgy ítélték meg: a helyzet semmiképpen nem alkalmas a Bethlen-kormány megbuktatására, fellépésükkel csak a kormányzósértéssel, rágalmazással és államtitok elárulásával vádolt Beniczkynek ártanának. Andrássyt az antilegitimista orgánumok Beniczky felbujtásával, a baloldaliak viszont Beniczky cserbenhagyásával vádolták: ő mindkét vádat erőteljesen visszautasította. A június 18-án Genfből hazatért Bethlen határozott fellépésével megvédte Horthyt, és úrrá lett a válságon. Beniczky Ödönt végül háromévi börtönre ítélték.” (Szalai, 187. old.)