Mazsaroff Miklós (Alsózsolca, 1929. december 24. – Miskolc, 1997. szeptember 6.) Munkácsy-díjas magyar festőművész. Miskolcon alkotott.
Élete, munkássága bélyegkép|A művész emléktáblája a Soltész Nagy Kálmán utca 1. számú házon Mazsaroff Miklós Miskolc szomszédságában, Alsózsolcán született. Szülei Magyarországra települt bolgárkertészek voltak, akik a Vay báróknak dolgoztak. Természetes volt, hogy a fiú a polgári iskola elvégzése után kertésztanuló legyen. Családja a második világháború után a Dunántúlra költözött: Zircen, majd Bakonynánán éltek. A kertészetből azonban nem tudtak megélni, ezért bányászként helyezkedett el a dudari szénbányában. Döbröczöni Kálmán miskolci festőművész tanácsára beiratkozott a Batsányi János népi kollégiumba. Ez a kollégium azonban nem művészképzéssel foglalkozott, ezért átment a Nagy Balogh János (később Derkovits) népi kollégiumba, amelynek vezetője Pap Gyula volt (itt tanult Feledy Gyula is). Innen került a Képzőművészeti Főiskolára. Mesterei Berény Róbert, Pór Bertalan és Domanovszky Endre voltak. Politikai szempontból egyenetlen időszakban járt a főiskolára: kezdetben még nem volt nyoma a személyi kultuszból eredő kultúrpolitikai sematizmusnak, ez azonban 1949-től fokozatosan erősödött. A Berény-osztály igyekezett ennek a hatásnak ellenállni, bíztak a művészet saját törvényszerűségeiben, politikai semlegességében. A Főiskolán 1953-ban végzett, s mi tagadás, nem művészi pályán kereste kenyerét: egy tisztiiskola alkalmazottjaként raktárakat, konyhákat tervezett. Megnősült, házassága azonban hamar tönkrement, ráadásul művészként sem jutott sokra: lírai életképei, tájképei nem illettek bele a kor mindent átpolitizáló stílusába. Ezért 1953-ban – szinte menekülésszerűen – Bulgáriába utazott tanulmányútra, és végül két évig élt ott. 1958-ban bolgár feleségével hazatért Miskolcra.
Miskolcon nem a művésztelepen kapott lakást, ezért saját magának kellett a műtermét kialakítania. A Soltész Nagy Kálmán utca 1. számú épületben kapott lakást, itt élt és alkotott haláláig. A kezdeti gondok leküzdése után, néhány éves átmeneti idő alatt rátalált saját kifejezésmódjára, ami a korábbi lírai posztimpresszionista stílusának markánsabb, konstruktívabb megjelenését jelentette. Ezek az ismérvek főleg tájképein jelentek meg először, sok tájképet festett, voltaképpen egész életművének súlypontját ezek a képek adják. Grafikával is sokat foglalkozott, főleg a linóleum- és fametszetben találta meg kifejezési lehetőségeit. Stílusérésében határozott szerepe volt külföldi tanulmányútjainak, főleg Olaszországban fogta meg a mediterrán táj szín- és formagazdagsága, a kontrasztok és átmenetek sajátos ritmusa. Ez nem is csoda: Mazsaroff maga is igazi mediterrán típus volt, ez volt az ő világa. Ez az új stílus mutatkozott be 1971-es budapesti kiállításán, a Fényes Adolf Teremben. Az addig háttérbe szorult művészre felfigyelt az országos művészeti kritika, Újvári Béla és D. Fehér Zsuzsa is méltatta a művészt és alkotásait. Újvári főleg Mazsaroff valósághűségét emelte ki, ami a „modern szellemű képformálás” kereteiben is megmarad. D. Fehér Zsuzsa a művész „önfegyelmező, belső rend”-jét emelte ki, ami azonban „nem szab gátat az őszinte, csodálkozó, néha ujjongó lírának sem”.
Mazsaroff Miklós az 1970-es években vált országosan ismert, elismert festővé. Ezt igazolják tisztségei is: a borsodi képzőművész csoport titkára, majd 1973-tól (egészen 1990-ig) a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége észak-magyarországi területi szervezetének titkára volt. Az elismerések sem maradtak el: alkotásait többször díjazták a Miskolci Téli Tárlatokon, Szocialista Kultúráért érdemérmeket kapott, majd 1981-ben Munkácsy-díjat, 1985-ben pedig Izsó Miklós-díjat kapott. Számos hazai országos kiállításon és sok külföldi csoportos kiállításon vett részt: NDK, Bulgária, Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, Jugoszlávia. Nyolc évig vezette a nagy múltú Vasutas képzőművészeti kört (onnan indult például Ficzere László is). 1997-ben hunyt el Miskolcon.
Emlékére dr. Nikolaeva Mária, a művész özvegye, a pályakezdő képzőművészek támogatására Mazsaroff Miklós-díjat alapított, amit elsőként, 2009-ben, a miskolci születésű Batykó Róbert kapott meg.
Egyéni kiállításai 1961, 1964, 1969, 1975 – Szőnyi István Terem, Miskolc 1967, 1972, 1975, 1981, 1983 – Lemezgyár kultúrterem, Borsodnádasd 1971 – Fényes Adolf Terem, Budapest 1971, 1975 – Tsz-kultúrterem, Múcsony 1973 – Miskolci Galéria, Miskolc 1973, 1975 – Tsz-kultúrterem, Borsodszirák 1974, 1975 – Művelődési Ház, Borsodszirák 1976 – Edelény 1977 – Művelődési Ház, Tokaj 1978 – Horváth E. Galéria, Balassagyarmat 1979 – Kelet-szlovákiai Galéria, Kassa 1979 – Vasas Művelődési Központ, Miskolc 1980 – Benczúr Terem, Nyíregyháza 1981 – Mini Galéria, Miskolc 1981 – Művelődési Központ, Ózd 1982 – Városi Kiállítóterem, Kazincbarcika 1983 – Derkovits Galéria, Leninváros 1986 – Művelődési Központ, Debrecen 1989 – Miskolci Galéria, Miskolc 1989 – Művelődési Központ, Sátoraljaújhely 1997 – Miskolci Galéria kamaraterme, Miskolc 1997 – Bolgár Kulturális Intézet, Budapest 2010 – Miskolci Galéria, Miskolc
Válogatott csoportos kiállításai 1960 – VII. Magyar Képzőművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1959, 1960, 1964, 1966, 1968 – Miskolci Országos Képzőművészeti Kiállítás, Miskolc 1965 – Erdőbényei Kisgaléria, Erdőbénye 1961 – 1979 – Országos grafikai biennále, Miskolc 1965 – X. Magyar Képzőművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1965 – 1970 – Észak-magyarországi Területi Képzőművészeti Kiállítás, Salgótarján 1966 – II. Országos Akvarell Biennále, Eger 1969 – 1979 – „Rajzok”, Miskolci Galéria, Miskolc 1970 – Miskolci grafikusok kiállítása, Katowice (Lengyelország) 1970 – 1988 – Miskolci Téli Tárlat, Miskolci Galéria, Miskolc 1971 – 1982, 1984, 1987 – Salgótarjáni Tavaszi Tárlat, József Attila Művelődési Központ, Salgótarján 1974 – II. Nemzetközi Festészeti Biennále, Kelet-szlovákiai Galéria, Kassa (Csehszlovákia) 1975 – Miskolci képzőművészek, Uitz Terem, Dunaújváros 1975 – Borsod megyei Képzőművészeti Kiállítás, Művelődési Központ, Leninváros 1976 – Észak-magyarországi képzőművészek kiállítása, Veszprémi Művelődési Központ, Veszprém 1976 – Borsodi képzőművészek festészeti kiállítása, Herman Ottó Múzeum, Miskolc; vándorkiállítás a megyében 1976 – 1986 – Magyar Tájak Biennále, Hatvani Galéria, Hatvan 1977 – Nemzetközi Plein air, Kelet-szlovákiai Galéria, Kassa 1977 – Kanári-szigetek (Spanyolország) 1977 – Besztercebánya (Csehszlovákia) 1978 – Magyar Grafika, Berlin (NDK) 1978 – „Festészet”, Műcsarnok, Budapest 1979 – Egyetemi Galéria, Nehézipari Műszaki Egyetem, Miskolc 1979 – Miskolci grafikusok, Vologda 1979 – Magyar grafika, Potsdam (NDK) 1980 – Miskolci képzőművészek kiállítása, Pécsi Galéria, Pécs 1980 – Borsodi képzőművészek kiállítása, Miskolci Galéria, Miskolc 1981 – Miskolci képzőművészek kiállítása, Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ, Szombathely 1984 – Miskolci művészek kiállítása, Szőnyi István Terem, Miskolc 1984 – Miskolci képzőművészek tárlata, Fészek klub, Budapest 1984, 1988 – „Barátainknál”, Miskolc – Vologda 1985 – Válogatás a VI. Országos Táj Biennále anyagából, Hollósy Galéria, Budapest 1985 – Külföldön élő bolgár képző- és iparművészek bemutatkozása, Szófia 1985 – „Együtt a Duna mentén", Bolgár Kulturális Központ, Budapest 1986 – „Rajzok, grafikák, akvarellek”, Miskolci Galéria, Miskolc 1986 – Vasas Művelődési Központ, Miskolc 1986 – Művelődési Központ, Debrecen 1986 – Mini Galéria, Miskolc 1987 – SZOT-ösztöndíjasok kiállítása, Vasas Művelődési Központ, Miskolc 1988 – Magyar képzőművészek és iparművészek tárlata, Műcsarnok, Budapest 1988 – Borsod-Abaúj-Zemplén megyei képző- és iparművészek bemutatkozása, Szakszervezeti székház, Miskolc
Elismerései, díjai 1970 – Miskolci Téli Tárlat díja 1972 – Szocialista kultúráért 1974 – Nógrád megyei tanács díja 1976 – Miskolci Téli Tárlat díja 1978 – Miskolci Téli Tárlat díja 1978 – Szocialista kultúráért 1980 – Pro Arte Salgótarján 1981 – Munkácsy-díj 1984 – Miskolci Téli Tárlat díja 1984 – Emődi Tsz. díja 1985 – Izsó Miklós-díj 1987 – 1988 – SZOT művészeti ösztöndíj 1988 – Miskolci Téli Tárlat díja 1988 – Magyar Népköztársaság Csillagrendje 1989 – Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Szakszervezetek Tanácsa művészeti díja 1998 – Pro Urbe Miskolc díj
Jegyzetek
Források Tasnádi Attila: Mazsaroff Miklós. Herman Ottó Múzeum, Miskolc, 1989. (Szövege a MEK-ben) Dobrik István szerk.: Miskolci művészek. Miskolc, 2006. Miskolci művészek. II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár, Miskolc, 1997. Dobrik István szerk.: Képzőművészek, iparművészek, fotóművészek Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Miskolc, 1987. Mazsaroff Miklós artPortal – Mazsaroff Miklós Mazsaroff Miklós portréfilm (1987, 14 perc) Vámosi Katalin: Mazsaroff Miklós 1929−1997. A természet igézetében. Miskolc, Herman Ottó Múzeum, 2010, 131 o. ISBN: 9639271869 Vámosi Katalin: Mazsaroff Miklós festőművész tájképei.Zempléni Múzsa. 2017/4. 51-66.
Vámosi Katalin: 90 éve született Mazsaroff Miklós festőművész. Miskolci Keresztény Szemle. XV. évfolyam 60. sz. 80−82. o. 2019
Kategória:Magyar festők Kategória:Magyar grafikusok Kategória:Miskolci képzőművészek Kategória:Munkácsy Mihály-díjasok Kategória:1929-ben született személyek Kategória:1997-ben elhunyt személyek