Békési Gyula (Újfehértó, 1924. november 10. – Budapest, 2003. február 15.) József Attila-díjas (1992) magyar költő. 220px|bélyegkép|Sírja a Fiumei úti sírkertben (42/1-1-34) Élete Békési György és Marján Julianna gyermekeként született. Szülei napszámosok voltak, majd néhány hold föld megszerzése után kisparasztként dolgoztak. Nyolc gyermekük született.
1957-1961 között a Szabadegyetem diákja volt. Eredeti szakmája villanyszerelő volt.
Békési Gyula 17 évesen kezdett verseket írni, költészetére József Attila gyakorolta a legnagyobb hatást. Pályafutásáról így emlékezett meg: „Mondanom sem kell, hogy szemléletemet, életutamat eleve meghatározta a szegényparaszti sors... Még gyermekfővel a villany- és rádiószakmát tanultam ki. A második világháború idején leventeszökevényként bujkáltam. Többször elfogtak, letartóztattak. A felszabadulás után az ország villamosításában vettem részt. Később körzetszerelőként ügyködtem. Majd Budapest lett a végleges állomáshelyem. Válságos éveimben csak egyetlen író – Fodor András – erkölcsi támogatása erősített.”
2003. február 15-én hunyt el, a Kerepesi temetőben nyugszik.
Magánélete 1954-ben feleségül vette Boda Margitot. Egy fiuk született; Gyula (1955).
Művei Hazatalálni (1963) Melegség fénye (1969) Ember a hídon (1972) Tüske és virág (1980) Estébe kékülő (1984) Tetőtlen ég (1990) Égi tárnák felé (2002)
Kitüntetések A Szépirodalmi Kiadó Nívódíja (1981) Munka Érdemrend ezüst fokozata (1984)
Külső hivatkozások A Magyar irodalom évkönyve alkotói adattára A magyar irodalom története 1945–1975 Index.hu
Források Hermann Péter: Ki kicsoda 2002 CD-ROM, Biográf Kiadó
Kategória:1924-ben született személyek Kategória:2003-ban elhunyt személyek Kategória:Magyar költők Kategória:József Attila-díjasok Kategória:Nagy Lajos-díjasok Kategória:SZOT-díjasok Kategória:Újfehértóiak Kategória:A Fiumei úti sírkertben eltemetett személyek