Kádár János, születési nevén Czermanik János József (a magyar dokumentumokba már Csermanek Jánosként került be)Börtönből ki, börtönbe be – Kádár élete, Index.hu, 2012. május 25. (Fiume, 1912. május 26. – Budapest, 1989. július 6.) magyar politikus, a modern kori magyar történelem egyik legjelentősebb alakja. A Kádár nevet 1943-ban kapta a kommunista mozgalomban. Az 1945 utáni szovjet típusú rendszer 1957–1989 közötti időszakának (az úgynevezett Kádár-korszaknak) 1988-ig de facto vezetője. Egyes vélemények szerint diktátor,Schmidt: A történelem süllyesztőjébe Kádár örökségével , MNO.huDiktátorfeleségek, Múlt-kor, 2016. március 11. azonban sokak szerint szerepe, életmódja és politikai pályája számos tekintetben nem meríti ki a kifejezés tartalmát.

Magyarország vezetőjeként politikáját a szocialista elvekhez való hűség, ám kérlelhetetlen reálpolitika jellemezte: évtizedeken keresztül rendkívül sikeresen manőverezett a szovjet vezetés, a magyarországi érdekek és sajátosságok, valamint a nyugati világ által támasztott elvárások között, a szovjet megszállás politikai realitásának figyelembevételével kereste az ország mozgásterének és szabadságának elérhető határait. Nevéhez fűződik az 1956-os forradalmat követő kemény megtorlás, majd a megtorlás utáni konszolidáció, az átmenet az ún. „puha diktatúrába”. Személye és politikája, a gulyáskommunizmus, más néven kádárizmus éles viták tárgya mind a laikusok között, mind a történettudományban. A forradalom utáni megtorlásokat követően hivatali idejének első felét jelentős gazdasági növekedés és az életszínvonal érdemi emelkedése jelentette. Ennek egyik letéteményese az új gazdasági mechanizmusnak nevezett, a keleti blokk gazdaságpolitikai körülményei között ambiciózusnak számító reformcsomag volt, amellyel a magyar vezetés kivívta a nyugati és részben a keleti blokk elismerését egyaránt. A fellendülést ugyanakkor a világpolitikai és gazdasági változások hatására előbb stagnálás, majd recesszió követte a gazdasági és a politikai életben egyaránt (ahogyan ez az egész keleti blokkban bekövetkezett), emiatt a korszakot ilyen értelemben – ahogyan társadalmi-kulturális kérdésekben sem – lehetetlen egyszerűen, feketén vagy fehéren megítélni, ezért az időbeli szakaszokra bontására és az árnyalt megítélésére van szükség.

1945 előtt illegális kommunista, 1943-tól 1944-ig a Békepárt néven általa átszervezett kommunista párt vezetője. 1948-tól 1950-ig a Dinnyés-, majd a Dobi-kormány egyik belügyminisztere volt. 1951-ben letartóztatták, 1952-ben koncepciós perben elítélték, emiatt 1954-ig ült börtönben. 1956. október 25-től az MDP KV első titkára, 1956. október 30-án a második Nagy Imre-kormány államminisztere lett. November 1-jén Moszkvába vitték, ahol rábízták a forradalom leverésének és megtorlásának levezénylését. Az MDP helyére lépő MSZMP vezetője, 1957-től első titkára, 1985-től főtitkára. 1956. november 4-től 1958-ig, valamint 1961-től 1965-ig miniszterelnök, 1958-tól 1961-ig a Münnich-kormány egyik államminisztere, 1965-től 1989-ig az Elnöki Tanács tagja.

A rendszerváltáshoz közeli években idős kora és betegsége miatt már nem vett részt aktívan a politikában; 1988. május 22-én pártfőtitkári tisztségéből fölmentették, de 1989. május 8-ig az MSZMP elnökeként tiszteletbeli funkciót töltött be, mely tisztségéből csak halála előtt egy hónappal mentették fel. 1989-ben hunyt el, éppen azon a napon, amikor a Legfelsőbb Bíróságon kihirdették Nagy Imre és társai rehabilitációját.

Pályafutása

Fiatalkora Édesanyja, Czermanik Borbála (1884–1949) a Komárom vármegyei Ógyallán látta meg a napvilágot, apai ágon szlovák, anyai részről magyar földműves szülők gyermekeként. Anyagi okok miatt családja nem sokáig iskoláztathatta, így az elemi iskola harmadik osztályának befejezése előtt cselédlánynak állt: pár év múlva már a horvát tengerpart kedvelt üdülőhelyén, Abbáziában kapott állást egy rangos villában. A városban ismerkedett meg a nagykanizsai honvéd gyalogezred katonájával, a pusztaszemesi őseit tekintve bajor eredetű, de már elmagyarosodottHuszár Tibor: Kádár 1., Kossuth Kiadó, 2010, szintén földműves származású Krezinger Jánossal (1887–1965), pusztaszemesi kisbirtokosok fiával.

Kádár János 1912. május 26-án született Fiuméban, a katolikus anyakönyvbe – édesanyja családneve után – még olaszosan Giovanni Giuseppe Czermanik (magyarul: Czermanik János József) néven regisztrálták, mivel a helyi olasz nemzetiség által alapított Santo Spirito (Szentlélek) kórházban született. A könnyebb kiejtés érdekében a család későbbi magyar nyelvű dokumentumaiban már a Csermanek név szerepelt.Lásd: Huszár Tibor: Kádár János politikai életrajza 1912–1956 1, kötet 7. és 349. oldal (Szabad Tér Kiadó, Kossuth Kiadó )

Mivel szülei nem házasodtak össze, és nem is éltek együtt, az anya hajadonként szülte meg gyermekét, így a csecsemő a keresztségben a római katolikus vallást s anyja családnevét kapta.HU BFL VII.5.c 8192/1933 Apját, Krezinger Jánost csak 1960-ban ismerte meg személyesen.

1918-ig Kapolyon nevelőszülőknél nevelkedett.Kádár János életrajza, 1912 – 1945, youtube.com Attól kezdve Budapest belvárosában, a Városház utca 4. szám alatt élt, ahol anyja mosó- és takarítónőként dolgozott. Iskoláit 1918. szeptember 1-jén a Cukor utcai elemiben kezdte meg, majd a Wesselényi utcai polgári iskolába járt. 1927-ben iparostanonc iskolát végzett. Az írógépműszerész szakmát választotta, amelyet sikeresen el is végzett.Lásd: Huszár Tibor i. m. 17-25. oldal 1929-ben szabadult fel és irodagép-műszerész lett, néhány hónapig segédként dolgozott a műhelyben.

Ifjúkommunista időszak Tizenhét éves korában csatlakozott az illegális kommunista mozgalomhoz. 1929-től a Vasas Szakszervezet ifjúsági csoportjának tagja. 1930. szeptember 1-jén részt vett a nagy budapesti tömegtüntetésben. 1931 szeptemberétől a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége (KIMSZ) és a Kommunisták Magyarországi Pártjának (KMP) tagja. 1931 novemberében letartóztatták, bizonyítékok hiányában csak rendőri felügyelet alá helyezték. 1932 tavaszától a KIMSZ Északi Területi Bizottságának tagja, fedőneve Barna János volt.A KIMSZ Budapestet körzetekre osztotta, ahol aktivistái működtek alapszervezetekben.Interjú Kádár Jánossal a Magyar Rádióban – 1956. szeptember 2. , archivnet.hu 1933-ban a KIMSZ Központi Bizottságának titkára. A KIMSZ Titkárságának egyik ülésén letartóztatták. Tevékenysége miatt 1933 októberében két év fegyházra ítélték, a budapesti Gyűjtőfogházba került. 1933 decemberében a KIMSZ KB a börtönben tanúsított magaviselete miatt kizárta soraiból. 1934-ben a Gyűjtőfogházban részt vett az éhségsztrájkban, ezért a szegedi Csillag börtönbe került. Itt ismerkedett meg Rákosi Mátyással is. Szabadulása után a KMP utasítására belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (SZDP) VI. kerületi szervezetébe.

Az illegalitás kora 262px|bélyegkép|balra|Kádár János rendőrségi fotói letartóztatott illegális kommunistaként (1933) 1940-ben az SZDP Végrehajtó Bizottságának tagja és az ifjúsági csoport vezetője. 1941-től a KMP Budapesti Területi Bizottságának tagja. 1942 májusában illegalitásba vonult, a KMP Központi Bizottságának szervezési ügyekkel megbízott tagja. 1942 szeptemberében a kerületi bizottságok és sejtek újjászervezését irányította, vezette. 1942 decemberében a Központi Bizottság Titkárságának tagja. 1943 februárjában a KMP vezető titkára lett, ekkor kapta a mozgalomban a Kádár János nevet (később, 1945. március 20-án hivatalosan is kérelmezte a névváltoztatást). 1943 áprilisában részt vett a pártprogram kidolgozásában. A Kommunista Internacionálé feloszlatása után, 1943 júliusában a KMP utódjaként létrejött Békepárt vezetője lett. 1944. március 19-én megkezdődött Magyarország német megszállása. 1944 márciusától a Központi Bizottság nevében eljárva kezdeményezte a Magyar Front létrehozását, többekkel együtt megszervezte a KMP háromtagú katonai bizottságának megalakítását. 1944 áprilisában pártutasításra Jugoszláviába indult, hogy felvegye a kapcsolatot az emigrációban élő kommunista vezetőkkel, azonban a határon egy Lupták János nevű katonaszökevény papírjaival elkapták és mint katonaszökevényt letartóztatták. Valódi kilétét sikerült eltitkolnia. Lupták Jánost, vagyis Kádár Jánost és az összes börtönből összegyűjtött kommunistát a komáromi várba vitték. Katonaszökevényként emeltek vádat ellene, és két év börtönre ítélték. 1944 szeptemberében a Központi Bizottság vezető titkára lett. 1944 novemberében Németországba való kiszállításakor Nyergesújfalunál megszökött. Illegalitásban visszatért Budapestre, bekapcsolódott az illegális ellenállási mozgalomba. 1945 januárjában az MKP vezető titkári tisztségéről leváltották, a fővárosba érkező Gerő Ernő vette át tőle a vezető titkári tisztet. 1945. február 13-án Budapest ostroma után a főváros rendőrfőkapitány-helyettese lett. 1945–1947 között országgyűlési képviselő, az MKP káderosztályának vezetője. 1945 áprilisától az MKP Központi Vezetősége titkárságának tagja. 1945 májusában az MKP Budapesti Területi Bizottságának titkára. 1945 májusától a Politikai Bizottság tagja, az MKP Nagybudapesti Bizottságának titkára.

1945–1956 közötti időszak 250px|bélyegkép|jobbra|Kádár és Rajk László (a képen háttal), a Magyar Kommunista Párt Központi Vezetőségének tagjai az MKP első országos értekezletén (1945. május) Csermanek János az illegalitásban használta a Barna János, Lupták János és a Kádár János nevet is. Ezt az utóbbit 1945 után belügyminiszteri engedéllyel véglegesíttette. 1945 áprilisában már ezen a néven választották meg az MKP KV titkárává, az MKP Budapesti Területi Bizottságának titkárává és az MKP KV Káder Osztályának vezetőjévé, majd májusban az akkor létrehozott Politikai Bizottság tagjává. 1946-tól az MKP, később az MDP főtitkárhelyettese. 1947–1952 között országgyűlési képviselő. bélyegkép|Kádár János és Farkas Mihály a DISZ megalakulása alkalmából tartott nagygyűlésen 1950 júniusában 1948 márciusában az MKP-SZDP közös nagybudapesti egységbizottságának elnöke. 1948 júniusában az MDP Budapesti Bizottságának titkára, 1948. augusztus 5. – 1950. június 23. között belügyminiszter. 1949-ben aktív szerepet játszott a Rajk László elleni perben,Hajdu Tibor: A Rajk-per háttere és fázisai , Társadalmi Szemle. 1992. 11. sz. 17–36. o. Farkas Mihály honvédelmi miniszterrel együtt egyike volt Rajk, illetve Noel Field kihallgatóinak.Farkas Vladimir: Nincs mentség. Az ÁVH alezredese voltam, 178–181. o., Budapest, 1990 Ugyanez évben, július 19-én feleségül vette Tamáska Máriát. 1950 májusától a Központi Vezetőség Szervező Bizottságának tagja, a párt- és tömegszervezetek osztályvezetője volt.

1951 májusában letartóztatták és minden politikai tisztségétől megfosztották és június 25-ével parlamenti mandátumát is megsemmisítették. Letartóztatásának oka, hogy a pártvezetés szerint a hazai közigazgatás átalakítása során honosított tanácsrendszerbe sok rendszeridegen elem került be. Ekkor már nem csak az 1945 előtti korok tisztviselőit, de a koalíciós idő hivatalnokait is ilyennek minősítették. Zöld Sándort vonták emiatt felelősségre, aki azonban a letartóztatása előtt kiirtotta családját, és öngyilkos lett, így mivel mindenképp bűnbak kellett ehhez a koncepcióhoz, a tanácsrendszer törvényjavaslatának beterjesztőjét, Kádárt vették elő.Békés Csaba: A Rákosi-korszak, 213–214. o. ÁBTL-Rubicon, Budapest, 2011.

1952 decemberében a Legfelsőbb Bíróság koholt vádak alapján életfogytiglani fegyházra ítélte. A Sztálin halála utáni enyhülés jegyében a Politikai Bizottság Gerő Ernőt bízta meg Kádár és társai ügyének felülvizsgálatára, ami a forgatókönyv szerinti felmentéssel és szabadon bocsátással végződött 1954 júliusában. Augusztusra minden korábbi párttisztségét visszakapta és anyagi kárpótlást is kapott.