A Károli Gáspár Református Egyetem (röviden: KRE vagy „Károli”) egyike a magyarországi református felsőoktatási intézményeknek, amely bölcsészettudományi, egészségtudományi, gazdaságtudományi, hitéleti, jogi, pedagógus, sporttudományi és társadalomtudományi képzéseket nyújt. Bár maga az egyetem ezen a néven 1993-ban jött létre, jogelődje, a Pesti Theológiai Akadémia (az 1873-as városegyesítés után Budapesti Református Teológiai Akadémia) már 1855 óta létezett. Az egyetem 1993-as megalapításával az akkor már meglévő, és a már 19. században is működő református képzési intézmények újraindultak, és a későbbi Károli Gáspár Református Egyetem vezetése alatt egyesültek. Az egyetem jelenleg Budapesten, Nagykőrösön és Kecskeméten rendelkezik különböző tudományterületek képzéseivel. A Károli Gáspár Református Egyetem a 6. legjobb a 27 rangsorolt magyarországi felsőoktatási intézmény közül (HVG Diploma 2026).
Az egyetem névadója balra|bélyegkép|200px|Károlyi Gáspár Károli Gáspár (1529–1592) református lelkész, bibliafordító, egyházszervező 1529-ben születhetett Nagykárolyban, a mai Románia területén. Korábbi családnevéből (Radisics) és származási helyéből adódóan feltehetően délvidéki, szerb származású családból származhatott. Czvittinger Dávid, az első magyar irodalomtörténész így ír róla: „kora legkiválóbb magyar bölcsésze, nyelv- és hittudósa; hívei közt Isten igéjének legékesebb hirdetője.”Tanulmányait 1549-ben Brassóban, 1556-ban Wittenbergben, valamint feltételezhetően Strassburgban és Svájcban végezte. 1563-tól szinte folyamatosan Göncön volt lelkész, rövid ideig szolgált Tállyán. Átvette az idősebb nemzedéktől az egyház irányítását, és szinte haláláig a kassavölgyi (abaúji) önálló egyházmegye püspöki jogkörű esperese volt. 1566-ban hitvitát folytatott az antitrinitárius Egri Lukáccsal, majd döntő szerepe volt az 1568-as kassai zsinaton történt elítélésében. 1569-ben a váradi hitvitán Melius Juhász Pétert támogatta.
1563-ban jelent meg Két könyv minden országoknak és királyoknak jó és gonosz szerencséjeknek okairul című prózai műve, mely az első magyar történelembölcseleti tanulmánynak tekinthető. Ebben összefoglalja a magyar reformáció wittenbergi eredetű történelemszemléletét, mely szerint Isten a történelem Uraként bűneiért bünteti a magyar nemzetet, ezzel magyarázza a mohácsi tragédiát és az ország három részre szakadását. Ezzel összefüggésben Isten ítéletének közeli voltát hirdeti. Érveit magyar nyelvű bibliai idézetekkel támasztja alá, melyek kisebb-nagyobb eltérésekkel vagy néhány szó szerinti egyezéssel a Vizsolyi Biblia szövegét előlegzik meg, jelezve a bibliafordítás iránti érdeklődését.
1586-tól kezdte meg Göncön az általa vezetett munkaközösség a Biblia magyar nyelvre való fordítását, elsősorban genfi és heidelbergi latin nyelvű kiadások alapján. 1588 őszén Rákóczi Zsigmond egri főkapitány, későbbi erdélyi fejedelem letelepítette Vizsolyba Mantskovit Bálint lengyel nyomdászt, aki másfél év munkával kinyomtatta a fordítást és a hozzá csatolt kommentárokat. 1590-ben jelent meg a nyomtatás helyéről Vizsolyi Bibliának nevezett első teljes magyar nyelvű Szentírás, mely a későbbi protestáns bibliakiadások alapjává vált. Bár soha nem lett hivatalos fordítás, felekezettől függetlenül elterjedt, nagy hatást gyakorolva a magyar irodalmi nyelv fejlődésére. Bottyán János szerint:„...a kollektív lélek az ereje ennek a fordításnak: a közösségben kapott Szentlélek, ez adja a hitelét, varázsát, időtálló erejét, s azt a tekintélyét, amely minden más fordítás fölé emeli … ünnepien emelkedett, templomian zengő, négy évszázad óta szüntelenül ható ünnepélyes nyelve annak köszönhető, hogy Károli Gáspárban nemcsak kiváló tudós volt a munkaközösség irányítója, hanem egyben kitűnő igehirdető is.”
Története, jogelődje
Az egyetem jogelődjét 1855. október 10-én a budapesti Kálvin téri református templomban Báthory Gábor nyitotta meg, akkor még Pesti Theológiai Akadémia néven. A korábban Kecskeméten folyó lelkészképzés 1855 augusztusától Pestre került át. Az intézet igazgatója Török Pál pesti lelkész volt. A karon jó nevű oktatók vettek részt a mindennapi munkában (Török Pál, Ballagi Mór, Filó Lajos), és vonzották a hallgatókat, évről évre újabb tanszékeket állítottak fel, erősödött a teológiai akadémia hírneve, nőtt hallgatóinak száma, de egyre nyomasztóbb lett a helyhiány. Kezdetben a Kálvin téri Református Egyházközség termeiben folyt az oktatás, sőt, a professzorok saját lakásukban is tartottak előadásokat. Az átmeneti időszakban a Kálvin tér közelében fekvő Lónyay utcában kapott termekben is folyt a tanítás. 1909-ben, oktatási célra bérbe vették, majd megvásárolták a kincstárból a Ferencvárosi Dohánygyár Ráday utcai telkét, a rajta lévő épülettel. 1912. november 2-án avatták fel a Teológiai Akadémia Ráday utcai új épületét, miután szeptember 16-án a főiskola megkezdte működését. Megnyílt az internátus, megfelelő elhelyezést nyert a Dunamelléki Református Egyházkerület, a Ráday Könyvtár és az egyházkerületi levéltár. Majd megalakult a szemináriumi könyvtár is. Budapest 1855. október 10-én a Kálvin téri református templomban Báthory Gábor helyettes superintendens az egyházkerület nevében ünnepélyesen megnyitotta a pesti theológiai intézetet az esperesek, gondnokok, lelkipásztorok és nagyszámú gyülekezet előtt 15 elsőéves hallgatóval.„Az Úrra tekintve, Akinek egyházát terjeszteni s Lelke szerint élni” az új intézet legfőbb feladata, örömmel fogtak a munkához.Budán és Pesten az ellenreformáció idején, a Türelmi Rendeletig (1781) sem gyülekezete, sem kollégiuma nem lehetett egyháznak. A század végén merült fel a pesti Protestáns Egyetem felállításának gondolata. Ez a terv az 1848-as forradalom és szabadságharc és annak bukása miatt nem valósulhatott meg. Amint a szabadságharcot követő megtorló önkényuralom nyomása engedni kezdett, az egyház azonnal hozzákezdett, hogy a Dunamelléki lelkészképzést megfelelő módon megoldja. A korábban Kecskeméten végzett lelkészképzés 1855 augusztusától Pestre költözött, mely örömünnep volt Buda és Pest reformátusainak és evangélikusainak, mert azt jelentette, hogy végre az ország fővárosában is otthont kapott a protestáns theologia és az evangéliumi ihletésű művelődés.
Az intézet igazgatója, lelke és gazdája Török Pál pesti lelkész volt, akinek kiváló szervező-képességére a megalapítás után is nagy szüksége volt a fiatal iskolának. Jónevű tanárok vonzották a hallgatókat, évről-évre újabb tanszékeket állítottak fel, erősödött a theologiai akadémia hírneve, nőtt hallgatóinak száma, de egyre hangsúlyosabbá vált a helyhiány. Kezdetben az egyházközség termeiben folyt az oktatás, sőt a professzorok saját lakásukban is tartottak előadásokat. 1863-ban épült fel az a két emeletes épület a Kálvin téri templom mellett, amely 1912-ig adott otthont a theologiának. A kezdeti célkitűzéseket röviden így fogalmazták meg: „olyan magasabb intézetté kell növekednie, amelyben előadják az összes theologiai tudományokat egész terjedelmükben, s pótolhassa némileg a külföldi egyetemeket azon ifjak részére, akik nem kereshetik fel azokat.”A XX. sz. elején a Kálvin téri helyiségek szűkösnek bizonyultak. Ezen valamelyest enyhített, amikor a református főgimnázium a Kálvin tér közelében fekvő Lónyay utcai új épületébe költözött, s az így felszabadult helyiségeket is a teológia kapta meg. Az 1904. évi bővítés sem oldotta meg a helyzetet, így az egyházkerület további megoldást keresett. Darányi Ignác egyházkerületi főgondnok szívós munkája nyomán 1909-ben jelentős előrelépés történt: az egyházkerület a célra bérbe vette majd megvásárolta a kincstárból a Ferencvárosi Dohánygyár Ráday utcai telkét a rajta lévő épülettel. A tanári kar és az ifjúság 1912. június 19-én a tanévzárón vett búcsút a régi épülettől. November 2-án avatták fel a teológiai akadémia Ráday utcai új épületét, miután szeptember 16-án a főiskola megkezdte működését. Megnyílt az internátus, megfelelő elhelyezést nyert a püspöki hivatal, a Ráday Könyvtár és az egyházkerületi levéltár. Az 1912. évi egyházkerületi közgyűlés életbe léptette az új akadémiai szabályzatot, majd megalapította a szemináriumi könyvtárat, mindezekkel megvetette az akadémia munkájának alapját, segítette fejlődését. Az internátus ekkor, – tekintve az 1910-es, 20-as évek budapesti lakásviszonyait – igen jól felszerelt volt: központi fűtés, villanyvilágítás volt mindenhol, s 2–4 ágyas, jól bebútorozott szobákban laktak a teológusok.
A két háború között érzékenyen érintette az akadémiát is a gazdasági válság, amely mind a diákságot, mind a professzorokat sújtotta. 1931-ben az igazgató jelentette a választmánynak, hogy „a súlyos gazdasági helyzet nagy szegénységbe, sőt nyomorba döntött egy sereg (mintegy 30) hallgatót”. Egyre világosabban kibontakozott ebben a gazdasági válságokkal terhes időszakban, hogy a kivezető út a hívek, a gyülekezetek áldozatkészségében van. Ahogy az első világháború utáni ínségek között a tanárok is kijártak vidéki gyülekezetekbe „szuplikálni” – pénzbeli és élelmiszergyűjtést szervezni a konviktus javára, úgy újult fel ennek a gondolta 1940-ben, amikor B. Szabó János vértesaljai esperes készített javaslatot a szuplikáció megszervezésére, a püspök pedig jelentést kért annak bevezetéséről. Megerősödött a teológusok másik szolgálata, a legáció is. A 20-as évek elején 15-20-ra süllyedt a legációs helyek száma a 40-es évek elejére 60-on felülre emelkedett, úgyhogy minden diáknak rendszeresen jutott legáció.
A második világháború és az ostrom során tönkrement a tantermek jó része. Még az 1946/47-es tanév is a háború utóhatásának jegyeit viselte magán. 1956-ban a teológus ifjúság csatlakozott az egyetemi felvonulókhoz, akiket a kapuban Pap László dékán igével indított útnak. A forradalom során két teológus lelt mártírhalált, Herczeg Lajos és Magócsi István. A szabadságharc zavaros napjaiban a segíteni akarás vezette, s egy látogatásból hazatérve a Lónyay utcában lőtték le őket egy szovjet tankból. Önfeláldozásukra az udvaron felállított kopjafák emlékeztetnek.
1955-ben a Theológiai Akadémia fennállásának 100 éves jubileumát ünnepelték meg. Ekkor korszerűsítették az internátus egy részét, s javították az épület egyéb részeit. A jubileumi ünnepségre – híven a nagymúltú nemzetközi kapcsolataihoz – meghívták a külföldi protestantizmus, az Egyházak Világszövetsége vezetőit, akik közül tizenkettőt díszdoktorrá avattak. Az ünnepségsorozatban jelent meg könyv alakban az akadémia 100 éves története, ezüst és bronz emlékérmet adnak ki, s számos előadással, úrvacsorai istentisztelettel adtak hálát az akadémia 100 éves fennállásáért.
1978-ban határozta el az egyházkerületi közgyűlés az épület bővítését és újjáépítését. 1981–1983 között felépült az új épületszárny, amelynek három emeletén összesen 75 kétágyas diákszoba és 8 lakás kapott helyet. 1983. október 10-én a Teológiai Akadémia 128. évfordulóján tartották az új épületszárny avatási ünnepségét. 1983–1987 között megtörtént a régi épület teljes felújítása. A világon másodikként Bibliamúzeum nyílt az épületben.
Nagykőrös A nagykőrösi tanítóképző – hivatalos nevén a Károli Gáspár Református Egyetem Pedagógiai Kara – jelenleg hazánk egyik legrégibb, legkisebb, a rendszerváltás idején elsőként induló egyházi pedagógusképző intézménye.