Bökönyi Sándor (Vállaj, 1926. március 17. – Budapest, 1994. december 25.) magyar állatorvos, archaeozoológus, címzetes egyetemi tanár. A modern archeozoológia egyik alapítója, a MNM archeozoológiai gyűjteményének megteremtője, az MTA Régészeti Intézet vezetője, professzor, az MTA rendes tagja. A Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Bizottságának elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia Magyar Őstörténeti Komplex Bizottság, a Magyar Tudományos Akadémia Palaeozoológiai Osztályközi Tudományos Bizottság tagja volt.
Életpályája 1944. szeptemberétől a budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Állatorvosi Osztályán tanult. 1945-ben önkéntesként szolgált az új magyar hadsereg 2. honvéd gyalogezredében. 1949-ben szigorló állatorvosként a Phylaxia Állami Oltóanyagtermelő Intézetben dolgozott. 1949–1950 között az Országos Természettudományi Múzeum Embertani Tára laboratóriumában tevékenykedett.
1950-ben szerzett állatorvosi oklevelet a Magyar Agrártudományi Egyetem Állatorvosi Karán. 1950-ől előbb önkéntesen, majd 1950–1951 között a Múzeumok és Műemlékek Országos Központja (MMOK) megbízásából az Országos Magyar Történeti Múzeum, az Országos Természettudományi Múzeum, a Művelődéstörténeti Múzeum, és a pécsi múzeum állatcsontleleteit határozta meg. 1951. február 19-étől az Országos Magyar Történeti Múzeum Régészeti Osztályán teljesített szolgálatot. 1951-ben segédmuzeológus, 1957-től muzeológus, 1962-től tudományos munkatárs volt. 1951–1953 között megalapította a Magyar Nemzeti Múzeum Archaeozoológia Gyűjteményét (1973-ig 8264 tétel, 67 639 db). 1951–1973 között az ásatásokból (Lebő, Tószeg, Alsónémedi, Zengővárkony, Dunapentele, Üllő, Jánoshida, Kiskőrös, Bágyog, Tiszalök) származó, felhalmozódott hazai állatcsontanyagokat határozta meg. 1951-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem Régészeti Tanszékén az Őskor állatvilága, majd a Régészeti zoológia című tantárgyak megbízott előadója volt. 1953-tól a Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztálya Vidéki Múzeumi Osztálya megbízásából, majd a Magyar Nemzeti Múzeum „a vidéki múzeumoknak nyújtandó segítsége" keretében (1958-ig), végül önállóan végezte a vidéki múzeumokban levő állatcsontleletek meghatározását és feldolgozását. 1956. novemberében a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Bizottságának tagja volt.
1960-ban lett a biológiai tudományok kandidátusa. 1961–1962 között a középkori háziállatok zoológiai jellemzéséhez széles körű nemzetközi összehasonlító leletanyagot használt fel. 1966–1967 között az USA-ban és Angliában Ford-ösztöndíjasként eltöltött első tanulmányútja alapvetően meghatározta további szakmai tevékenységét. 1969-ben Iránban járt tanulmányúton.
1970-ben a biológiai tudományok doktora lett. 1970–1971 között ismét az USA-ban volt tanulmányúton. 1973. július 1-től a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének tudományos főmunkatársa, 1979-től osztályvezetője volt. 1973–1994 között szakmai érdeklődése az élelmiszer-termelő gazdálkodás kialakulásának háziállat-történeti vonatkozásai, a háziló és őskori fajtáinak kialakulása és a háziasítás elméleti kérdései felé fordult.
1981–1993 között a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézet igazgatója volt. 1984-től címzetes egyetemi tanár volt. 1985-től a Magyar Tudományos Akadémia tagja (levelező 1985. május 10., rendes 1990. május 21.).
1993–1994 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Embertani Tanszék antropológus/humánbiológus posztgraduális képzés előadója; valamint az Magyar Tudományos Akadémia Elnökségének tagja volt.
Munkássága 1951-ben az Országos Magyar Történeti Múzeumban, az első ötéves terv tudományos feladatainak végrehajtása érdekében felállított, s a Magyar Tudományos Akadémia irányításával működő, multidiszciplináris szakmai munkaközösségek közül előbb „A kimmer kérdés vizsgálata", majd a „Kora vaskori munka- közösség" munkálataiban vett részt. Az először a Régészeti Osztály 1951. októberi munkatervében szereplő Állatcsontgyűjtemény hivatalosan az 1953. augusztus 15-én hitelesített I. Állatcsont Leltárkönyvbe történt bejegyzésével (leltározással) jött létre. A rövid idő alatt összegyűlt, hatalmas, meghatározott magyarországi leletanyagból az őskoriakat kiválasztva (38 lelőhelyről 20.510 db állatcsont) Kretzoi Miklós konzultáns irányításával elkészítette paleontológiái tárgyú kandidátusi disszertációját A magyarországi korai alluvium gerinces faunája (a neolitikumtól a La Téne-korig címmel (1958). Az őskorból 61 vad és 7 házi emlősfajt tudott kimutatni. A vad- és a háziállat fajok rövid történeti leírásán kívül a négy nagy régészeti korszak faunastatisztikai alapjait is meghatározta. Kutatásainak eredményeként a magyarországi régészeti és korai történeti korszakokra egy-egy jellemző háziállat-fauna összetételét, fajgyakoriságát tudta rögzíteni, s a magyarországi háziállat-fauna fejlődését, változásait részleteiben is jellemezte. Tanulmányútjának legfőbb eredményei közé sorolhatók, hogy meghatározta a közép-keleti háziállatfajok kialakulási helyét és idejét, a kezdeti háziasítás okozta anatómiai változások jellemzőit. A közép-keleti háziállatok legkorábbi háziasításának időpontját a Kr. e. 8. évezredre tudta visszavezetni. Meghatározta ezen háziállatfajok Európába kerülésének idejét is. Nemzetközi munkaközösségek tagjaként ásatásokon vett részt a Közel- és Közép-Kelet és Dél-nyugat-Azsia több országában. Az állatcsont- anyag a priori forrásértéke a kvantitatív faunalista, azaz az állatfajok felsorolása csontmaradványainak darabszám feltüntetésével; ezt fejlesztette tovább faunastatisztikai tömegvizsgálatok elvégzésére. Háziállat-faunadinamikai és regionális történeti eredményei az alaptudomány szintjén szolgáltattak új adatokat a régészet, történelem, gazdaságtörténet és a zoológia, az állattenyésztés-történet számára. Vezetése alatt a Régészeti Intéetben ésszerű átszervezéssel, munkacsoportok kialakításával megindult a „mikrorégiók" környezetrekonstrukciós és településtörténeti vizsgálata. Részt vett az alsónémedi 3. sír (kettős szarvasmarhás) és a szentes-vekerzugi 13. sír (kétlovas kocsisír) „in situ" felszedésében, kibontásában és kiállítási elhelyezésében. Tanulmányúton járt még Bulgáriában, Csehszlovákiában, Ausztriában, Franciaországban, Görögországban, Jugoszláviában, Lengyelországban, az NSZK-ban, az NDK-ban, Svájcban, a Szovjetunióban. Több egyetem vendégprofesszora volt.
Művei 1955 A szkíták kocsija. Budapest. 1961-63 A lengyeli kultúra gerinces faunája I-II-III. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1960, 85-133; 1961, 91-104; 1962, 73-101. 1963 Die Wirbeltierfauna der Ausgrabungen in Zalavár. 1964 A bólyi avarkori temető állatmaradványai. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1963, 91–112. 1964 Angaben zur Kenntnis der eisenzeitlichen Pferde in Mittel- und Osteuropa. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 16, 227-239. 1964 A maroslele-panai neolitikus telep gerinces faunája. Arch. Ért. 91/1, 87-93. 1968 Data on Iron Age Horses of Central and Eastern Europe. Cambridge. 1973 Sopronkőhida IX. századi temetője | A temető állatcsontanyagának vizsgálata. Budapest 1974 The Przevalsky Horse. London. 1974 History of Domestic Mammals in Central and Eastern Europe. Budapest. 1978 "Vadakat terelő juhász..." - Az állattartás története. Budapest. 1981 Mende-Lányvár Árpád-kori - 13. századi - állatmaradványai. Arch. Ért. 108, 251-258. 1984 Animal Husbandry and Hunting in Tác-Gorsium. Budapest. 1988 History of Domestic Mammals in Central and Eastern Europe. Budapest. 1988 Környezeti és kulturális hatások késő neolitikus kárpát-medencei és balkáni lelőhelyek csontanyagán : akadémiai székfoglaló 1993 Pferdedomestikation, Haustierhaltung and Ernährung : archäozoologische Beiträge zu historisch-ethnologischen Problemen. Budapest. 2006 A Przewalski-ló. Archaeolingua Alapítvány, Budapest. 2010 The Chora of Metaponto 2. (tsz. Gál Erika)
Díjai
Akadémiai Díj (1978) Rómer Flóris-emlékérem (1992)
Jegyzetek
Források Magyar Múzeumi Arcképcsarnok, 2002 Bökönyi Sándor Akadémikusok. 1995 Anthropologiai Közlemények 37. 1995 Anthropology News 36/3, 42. 1995 Bulletin de la Société préhistorique française 92, 275-277.
További információk
Díjasok és kitüntetettek adattára 1948-1980. Összeállította és szerkesztette: Magyar Józsefné. Kaposvár, Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár, 1984. Ki kicsoda a magyar mezőgazdaságban? I. kötet A-H. Szerk. Balogh Margit. Szekszárd, Babits, 1997. Magyar ki kicsoda 1990. Több mint 6000 élő magyar életrajza. Főszerkesztő: Hermann Péter, szerkesztő: Markóczy Mária. Budapest, Láng Kiadó–TEXOFT Kft., 1990.
Magyar tudományos akadémiai almanach az … évre. Bp., Magyar Tudományos Akadémia, 1861-1918, 1921, 1924-1943, 1973, 1986, 1991, 1997, 2001. A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825-2002. Szerzők: Markó László, Burucs Kornélia, Balogh Margit, Hay Diana. Budapest, MTA Társadalomkutató Központ, 2003.
Kategória:1926-ban született személyek Kategória:1994-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar állatorvosok Kategória:Magyar régészek Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:MTA-tagok Kategória:Akadémiai díjasok Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek