A Jeremiás könyve a Héber Biblia egyik prófétai könyve, a keresztény Ószövetségben pedig a nagypróféták könyvei közé tartozik. A zsidó kánonban az utóbbi próféták között, Izajás könyve és Ezékiel könyve mellett szerepel; a keresztény kánonokban rendszerint Izajás után következik. A könyv a hagyomány szerint Jeremiás próféta igehirdetését, szenvedéstörténetét és a júdai királyság utolsó évtizedeire vonatkozó prófétai értelmezését őrzi.

A mű 52 fejezetből áll, és az Ószövetség egyik leghosszabb prófétai könyve. Szövegkritikai szempontból is különösen jelentős, mert két markánsan eltérő ókori szövegalakban maradt fenn: a hosszabb héber maszoréta hagyományban és a jóval rövidebb görög Septuaginta-változatban. A két szöveg nemcsak terjedelmében, hanem több rész sorrendjében is különbözik.

Központi történeti háttere a Kr. e. 7–6. század fordulója: Jósiás reformja, az asszír hatalom hanyatlása, az egyiptomi és babiloni befolyásért folyó küzdelem, Jeruzsálem Kr. e. 597-es első elfoglalása, majd a város és a templom Kr. e. 587-es pusztulása. Egyes kronológiák a végső pusztulást Kr. e. 586-ra teszik. A könyv prófétai beszédeket, költői ítéletes mondásokat, jelképes cselekedeteket, történeti elbeszéléseket, életrajzi hagyományokat, népek elleni jövendöléseket és vigasztaló üdvösségígéreteket tartalmaz.

Jeremiás könyve a bibliai prófétai irodalom egyik legösszetettebb szerkezetű műve. A könyvben egyes szám első személyű prófétai vallomások, harmadik személyű elbeszélések, deuteronomisztikus jellegű prózai beszédek és költői orákulumok váltakoznak. A 36. fejezet szerint Jeremiás Báruknak diktálta beszédeit, aki írnokként és hűséges társként fontos szerepet játszott a próféta szavainak írásba foglalásában.

A könyv egyik legismertebb teológiai témája az „új szövetség” ígérete (Jer 31,31–34). E szakasz szerint Isten törvénye nem csupán külső előírásként, hanem a szívbe írva válik a közösség életének alapjává. A keresztény hagyomány ezt az Újszövetség egyik legfontosabb ószövetségi előképének tekintette, míg a zsidó értelmezésben a szöveg Izrael megújulásának, megtérésének és helyreállításának ígéreteként kapott jelentőséget.

Címe és helye a kánonban

A könyv címe a próféta nevéből ered. A héber Jirmejáhú vagy Jirmejáh név etimológiája nem teljesen egyértelmű. A leggyakoribb magyarázatok szerint jelentése: „Jahve felemel”, „Jahve megalapoz” vagy „Jahve felmagasztal”. A görög Septuaginta a könyvet Ieremias, a latin Vulgata Ieremias vagy Liber Ieremiae címen adja.

A zsidó kánonban Jeremiás könyve a Próféták (Nevi'im) második nagy egységébe, az utóbbi próféták közé tartozik. A keresztény Bibliákban a nagypróféták között szerepel. A Siralmak könyve a keresztény hagyományban sokáig Jeremiáshoz kapcsolódott, de a héber kánonban nem a prófétai könyvek, hanem az Írások (Ketuvim) között áll. Báruk könyve és Jeremiás levele a katolikus és ortodox kánonban Jeremiás hagyományköréhez kapcsolódik, de nem része a héber Bibliának és a protestáns ószövetségi kánonnak.

Jeremiás próféta történeti alakja

Jeremiás a könyv szerint Anatótból, egy Jeruzsálemtől északkeletre fekvő benjámini papi városból származott. A bibliai szöveg Hilkija fiaként mutatja be, aki papi családhoz tartozott (Jer 1,1). Prófétai meghívását Jósiás király uralkodásának tizenharmadik évére, vagyis Kr. e. 627 körülre teszi a könyv (Jer 1,2).

Működése Júda történetének egyik legsúlyosabb korszakára esett. Tanúja volt az Asszír Birodalom hanyatlásának, Jósiás vallási reformjának, Nékó fáraó és a babiloni hatalom előretörésének, valamint Júda politikai függetlenségének elvesztésének. Szolgálata Jósiás, Jójákim, Jójákin és Cidkija uralkodásának idejét fogta át.

Jeremiás fellépése az egyiptomi vagy babiloni szövetség körüli politikai viták közepette zajlott. Üzenete azonban nem pusztán diplomáciai természetű volt. A próféta a nép hűtlenségét, a társadalmi igazságtalanságot, a bálványimádást és a templomba vetett hamis biztonságot bírálta.

A könyv Jeremiást olyan prófétaként mutatja be, akinek személyes sorsa szorosan összefonódott üzenetével. Prófétai szolgálata miatt üldözést, gúnyt, fogságot, kalodát és életveszélyt szenvedett el. Jer 37–38 szerint a babiloniakhoz való megadásra buzdító szavai miatt árulással vádolták, és ciszternába vetették. Jeruzsálem eleste után Gedalja helytartó mellett maradt Micpában, majd Gedalja meggyilkolása után a menekülő júdaiak akarata ellenére Egyiptomba vitték (Jer 40–44). További sorsáról és haláláról nincsenek biztos történeti adatok.

Történeti áttekintés

Dátum Esemény Kapcsolat Jeremiás könyvével Kr. e. 627 körül Jeremiás meghívása Jósiás uralkodása alatt Jer 1 Kr. e. 622 körül Jósiás vallási reformja A deuteronomisztikus hagyomány történeti háttere Kr. e. 609 Jósiás halála Megiddónál Júda politikai bizonytalanságának kezdete Kr. e. 605 Babilon győzelme Karkemisnél Babilon felemelkedése Júda számára döntő tényezővé válik Kr. e. 597 Jeruzsálem első babiloni elfoglalása, Jójákin fogságba vitele Jer 24; 29 Kr. e. 587 Jeruzsálem és a templom pusztulása Jer 37–39; 52 Kr. e. 587 után Gedalja helytartósága, majd meggyilkolása; menekülés Egyiptomba Jer 40–44

Szerzőség és keletkezés Hagyomány A hagyomány Jeremiás könyvét magához a prófétához és írnokához, Bárukhoz kapcsolja. Ennek bibliai alapja különösen a 36. fejezet. Ez elbeszéli, hogy Jeremiás Jójákim király idején Báruknak diktálta addigi prófétai beszédeit. Báruk a tekercset felolvasta a templomban és a vezetők előtt. Miután Jójákim király elégette, Jeremiás újra lediktálta, és a szöveg szerint „még sok hasonló szót tett hozzá” (Jer 36,32).

Modern bibliatudomány A modern kutatás többsége szerint a könyv mai formája nem egyszerre keletkezett. A műben több irodalmi réteg és hagyománytípus különböztethető meg. A kutatás gyakran három nagyobb anyagtípust említ:

költői prófétai orákulumok, amelyek jelentős részét Jeremiás igehirdetéséhez kötik; életrajzi vagy elbeszélő részek, amelyeket a hagyomány Bárukhoz kapcsol; deuteronomisztikus nyelvezetű prózai beszédek és szerkesztői egységek, amelyek a szövetség, a törvény, az engedelmesség és a bűn következményeinek kérdését hangsúlyozzák.

Ez a felosztás nem jelenti azt, hogy a könyv egyszerűen három külön forrás mechanikus összeillesztése volna. A prófétai könyvek kialakulása általában hosszabb hagyományozási folyamat eredménye. Jeremiás esetében is számolni kell a próféta saját igehirdetésével, Báruk írnoki és elbeszélő szerepével, a prófétai tanítványi kör hagyományával, valamint fogság alatti és utáni szerkesztői munkával.

A mai kutatás nagy része szerint a könyv több generációs „Jeremiás-iskola” vagy Jeremiáshoz kötődő hagyományozó kör munkájaként nyerte el végső formáját. Ebben a folyamatban a próféta eredeti szavai, Bárukhoz kapcsolt elbeszélések és későbbi deuteronomisztikus szerkesztői rétegek épültek egymásra. A végső irodalmi alak kialakulását sok kutató hozzávetőleg a Kr. e. 6–5. századra, nagyjából Kr. e. 550–400 közé helyezi, bár az ókori szövegváltozatok még később is változatosságot mutatnak.

A katolikus bibliatudományban is elfogadott, hogy a könyv mai alakja összetett irodalmi és szerkesztési folyamat eredménye. Ez nem zárja ki a prófétai hagyomány történeti magját. Inkább arra utal, hogy Jeremiás szavai és a róla szóló elbeszélések a közösség hitében, tanító használatában és történeti önértelmezésében nyerték el kánoni formájukat. Szerző / Szerkesztői rétegSzerepe a könyv kialakulásábanJellemző szakaszok és stílusJeremiás prófétaA könyv alapjául szolgáló próféciák, látomások és személyes vallomások (konfessziók) megfogalmazója.Elsősorban verses formájú próféciák, ítélethirdetések, és az egyéni panaszénekek (pl. Jer 11–20).Báruk (ben Nériás)Jeremiás írnoka és hűséges társa. Ő vetette pergamenre a próféta szavait, és életrajzi adatokkal egészítette ki a gyűjteményt.Prózai formájú, harmadik személyű életrajzi elbeszélések, Jeremiás szenvedéseinek története (pl. Jer 36, Jer 37–45).Deuteronomisztikus szerkesztőkA babiloni fogság idején (i. e. 6. század) dolgozó teológusok, akik a jeremiási hagyományt a Törvény (Mózes V. könyve) szellemében formálták át és rendezték kötetbe.Prózai beszédek, amelyek a szövetség megszegésére, az engedelmességre és Jeruzsálem pusztulásának teológiai okaira fókuszálnak.Későbbi utószerkesztőkA fogság utáni közösség írástudói, akik kiegészítették a könyvet a pogány nemzetek elleni próféciákkal és a végső szabadulás reményével.A nemzetek elleni jóslatok (Jer 46–51) és a Királyok II. könyvéből átvett történelmi függelék (Jer 52).

A szerzőség két legfontosabb bizonyítéka és szövegváltozata:

A belső bizonyíték (Jeremiás 36): Ez a fejezet kifejezetten leírja a könyv keletkezésének mechanizmusát. Jeremiás lediktálta a beszédeit Báruknak egy tekercsre, amelyet Jójákim király elégetett. Ezt követően Jeremiás és Báruk egy második, bővített tekercset írt, amely a mai könyv magvát alkotja. A Septuaginta (LXX) vs. maszoretikus szöveg: A görög nyelvű Septuaginta fordítás kb. 13%-kal rövidebb, mint a hagyományos héber szöveg, és a fejezetek sorrendje is eltér. Ez közvetlen bizonyíték arra, hogy a könyv szerzősége és szerkesztése hosszabb időn át, több párhuzamos szövegváltozat formájában zajlott.

Szövege és kéziratai

Jeremiás könyvének szövegtörténete különösen fontos, mert a héber maszoréta szöveg és a Septuaginta görög fordítása között jelentős különbségek vannak. A görög szöveg körülbelül egy nyolcaddal rövidebb a héber maszoréta szövegnél; ez mintegy 2700 héber szónyi eltérésnek felel meg. A különbség nemcsak mennyiségi: több szakasz sorrendje is eltér.

A legfeltűnőbb szerkezeti különbség, hogy a népek elleni jövendölések a görög hagyományban Jer 25 után állnak, míg a maszoréta szövegben a 46–51. fejezetekben találhatók. A görög sorrendben a népek elleni beszédek belső rendje is eltér a héber maszoréta hagyománytól.

A különbségek arra utalnak, hogy Jeremiás könyvének az ókorban több szövegalakja is forgalomban lehetett. A görög fordítás valószínűleg egy rövidebb héber előzményt tükröz, nem egyszerűen önkényesen rövidített fordítást. A holt-tengeri tekercsek között is találtak Jeremiás könyvéhez tartozó töredékeket, főként a 4-es qumráni barlangból. Ezek megerősítik, hogy a második templom korában többféle szöveghagyomány létezett egymás mellett.

A szövegkritika szempontjából ezért Jeremiás könyve a héber Biblia egyik legérdekesebb esete. A különbségek nem a könyv alapvető üzenetét érintik, hanem a szöveg terjedelmét, sorrendjét és egyes megfogalmazásait. A kutatás számára mégis fontosak, mert megmutatják, hogy a prófétai könyvek kánoni formája hosszabb hagyományozási és szerkesztési folyamat során alakult ki.

Szerkezete

A könyv szerkezete nem szigorúan időrendi. A prófétai beszédek, történeti elbeszélések és szerkesztett egységek tematikus, teológiai és hagyománytörténeti szempontok szerint rendeződnek. A maszoréta szöveg alapján a könyv nagyobb egységei a következők: