Valentyin Vitaljevics Lebegyev (orosz: Валентин Витальевич Лебедев) (Moszkva, 1942. április 14. ) szovjet űrhajós.
Életpálya A középiskola befejezését követően Orenburgban egy éven keresztül a légierő navigációs iskolájának hallgatója. A moszkvai Repüléstechnikai Műszaki Főiskolán szerzett diplomát. 1966-óta Koroljov tervezőirodában űreszközök fejlesztésén dolgozott. Több tanulmány, szabadalma van.
1972. március 22-től részesült űrhajóskiképzésben. 1975-ben műszaki doktori címet szerzett, amit 1985-ben megvédett. Az űrhajós felkészítés időszakában is folytatta mérnökként, vezető kutatóként és módszertan oktatóként a tudományos munkát. Összesen 219 napot, 5 órát és 59 percet töltött a világűrben. 1968-ban a Zond–5 űrszonda kutatási eredményeinek értékelésével bízták meg. Szakmai felkészültségével részt vett a Szojuz, a Szojuz T, a Szaljut–4, a Szaljut–5, a Szaljut–6 tervezésében. Az orosz akadémia tagja. Az űrhajózástól 1993. február 25-én vonult vissza.
Űrrepülések A Szojuz–13 űrhajón 1973-ban fedélzeti mérnökként szolgált. Az átalakított Szojuz a második, kibővített energiaellátású kutató űrhajó volt.
Az 1982-ben pályára állított Szaljut–7 űrállomás, volt a Szaljut-program utolsó tagja, ahol hosszú távú (211 napos) szolgálatot teljesített. 300-nál több tudományos kísérletet vezetett , illetve tanulmányokat folytatott.
Bélyegen is megörökítették az űrrepülését.
Tartalék személyzet Szojuz–32 tartalék fedélzeti mérnök. Az űrhajó szállította a Szaljut–6 űrállomásra a 7. hosszú időtartamú személyzetet.
Tudományos munkák A kozmoszból visszatérve specialista lett az űrtérképtanból és geoinformatikából. 1989-től a tudományos munkának szentelte magát.1989-től az útmutatásával alapított Geoinformatikai Központ (GIC) igazgatója. Vezetése alatt egységesített technológiát fejlesztettek ki a térképek készítésére, ami az ökoszisztémák dinamikáját is előre jelzik. A technológia lehetővé tette a természetes környezetek többrétegű térképeinek az elkészítését miközben az időbeni változásokat is jelezte. Ez a technológia fontos szerepet töltött be Moszkva autóforgalmának értékelésében, a szükséges intézkedések megtételénél. Előre jelezhető vált a forgalom növekedése, a környezetre, a vízre, talajra és légszennyezettségre gyakorolt hatásmechanizmusával. Közreműködésével kidolgozták a Volga vízszintjének alakulását a tavaszi hótakaró olvadását követő áradás elemzése alapján, rögzítették a talaj nedvességtartalmát (téli hónapok alatt fagyott), és a környezet aktuális változásának lehetőségeit. Tudományos kutatással, adatgyűjtéssel, elemzéssel lehetővé tették Moszkva utcai forgalmának és az automatizálás korszerűsítését.
Egyéb pozíciók A Szovjetunió akrobatikai szövetség elnöke (1975–1991) A nemzeti olimpiabizottság tagja (1976–1991)
Írásai 157 tudományos munka szerzője, 26 találmánya lett bejegyezve, Több publikációja jelent meg hazai és külföldi lapokban. Munkásságáról könyvet adtak ki, Oroszországban és az Egyesült Államokban.
Kitüntetések Kétszer kapta meg a Szovjetunió Hőse kitüntetést és a Lenin-rendet. Megkapta a francia Becsület-rendet. 16 orosz város tiszteletbeli díszpolgára. 1978-ban egy kisbolygót neveztek el róla.
Jegyzetek
Források
Külső hivatkozások
Kategória:Szovjet űrhajósok Kategória:A Szovjetunió Hősei Kategória:1942-ben született személyek Kategória:Élő személyek Kategória:Lenin-renddel kitüntetettek