Ez a szócikk a Habsburg Birodalom részét képező Magyar Királyság építészetéről szól, így olyan földrajzi területeket is érint, amelyek ma már nem Magyarország részei.
bélyegkép|jobbra|260px|Az esztergomi bazilika bélyegkép|jobbra|260px|Festetics-kastély, Dég A klasszicista építészet Magyarországon egy kicsit később kezdett kibontakozni, mint az Európa nyugati felén jelentkező klasszicizmus. A Magyar Királyság építészetében a 19. század elejétől az 1850-es évekig volt uralkodó ez a stílus.
A magyarországi klasszicista építészet kiemelkedő alakjai Hild József és Pollack Mihály; legfontosabb alkotása a Magyar Nemzeti Múzeum. A kor egyházi építészetének kiemelkedő emlékei az esztergomi bazilika, az egri főszékesegyház és a debreceni református nagytemplom. A reformkor idején megerősödő köznemesség és városi polgárság építkezéseinek ma is számos emléke áll: megye- és városházák, más középületek, lakóházak, kúriák, villák és kastélyok. A tájképi kertekkel ölelt magyar klasszicista kastélyok szép példái a dégi Festetics-kastély, a lovasberényi Cziráky-kastély, a csákvári Esterházy-kastély.
A kor fontos klasszicista stílusban emelt épületei közül több, így a Pesti Vigadó elődje, a Redoute, a Pesti Német Színház vagy az alcsútdobozi nádori kastély, mára elpusztult.
Megnevezés A magyarul esetenként a kor meghatározó államférfijára, József nádorra utalva palatinus stílus néven is emlegetett építészeti stílust számos nyelven „neoklasszicizmusként” ismerik, mivel ezeken a nyelveken a „klasszicizmus” az antik korok építészetét jelöli. Magyarul a neoklasszicizmus kifejezés a 19. század második felétől elterjedő historizálás és az ezt követő korokban született, antik formajegyeket használó épületek esetén helytálló. A kor bútorművészetében használatos a biedermeier stílusnév; Lyka Károly ezt általánosan értelmezi a klasszicizmus időszakra, és helyette a „táblabíró világ” művészete elnevezést használta, ez azonban a szakirodalomban és a köznyelvben sem honosodott meg.
Politikai és történelmi körülmények II. József halála után a politikai hatalom Magyarországon a nemesi vezetésű vármegyék kezébe került. Az ország fejlesztésében méltó társra találtak az 1796-ban, a pozsonyi országgyűlésen közfelkiáltással megválasztott nádor, Habsburg József személyében. Részben az ő kezdeményezéseinek hatására, részben az öntudatra ébredő, az ország modernizációját sürgető főnemesség kezdeményezésére, az 1825–27-es pozsonyi országgyűléssel számos változás indult el, amelyek miatt ezt az 1848-ig terjedő korszakot reformkornak nevezik.
Ez volt az az országgyűlés, amikor az 1802-ben könyvtárát a nemzetnek adományozó édesapja, Széchényi Ferenc nyomdokaiba lépve Széchenyi István egyévi teljes jövedelmét ajánlotta fel a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására. Széchenyi a gazdasági reformtörekvések élére állva nemcsak írásművekben, hanem konkrét lépésekkel, gyáralapításokkal, közlekedési beruházások kezdeményezésével irányította a modernizációt. Mellette az 1830-as évektől Kossuth Lajosnak, Wesselényi Miklósnak, Batthyány Lajosnak, Kölcsey Ferencnek és Deák Ferencnek jutott komoly szerep az ország politikai vezetésében.
A reformkort az 1848–49-es forradalom és szabadságharc, valamint az azt követő elnyomás, a Bach-korszak zárta le végleg, ám eredményeire épült az 1867-es kiegyezést követő dualizmus.
A magyarországi klasszicista építészet jellemzői
A magyarországi klasszicizmus emlékei nehezen mérhetőek össze a kor angliai, franciaországi, németországi vagy oroszországi emlékeivel. Gazdasági lehetőségek és a megbízók hiányai miatt általában kisebb volumenű építkezések folytak, gyakori volt az is, hogy a megbízók hagyományos ízlése állta útját egy-egy progresszívebb tervnek (például a debreceni nagytemplom esetében). A klasszicizmus ezért Magyarországon nem a reprezentativitás, hanem a praktikum, a gyakorlatiasság jelképe lett.
bélyegkép|bal|350px|Erzsébet Szálló, Paks A magyarországi klasszicista épületek általában kevés, egyszerű mértani elemből állnak, ilyen a hasáb, a kocka, a henger, a félhenger és a félgömb. Az épület kubusát az alacsony hajlásszögű tető sem zavarja, ezt olykor a magas attika mögé rejtik. A homlokzatokra az egységes, oldalrizalitok nélküli összkép, a nyugodt, horizontális tagolás a jellemző, ablaksorokkal, ismétlődő motívumokkal. A reprezentativitást a kiemelt középrizalit fejezi ki, legtöbbször előcsarnokszerű, oszlopos, háromszögű oromzattal vagy erkéllyel koronázva.
A kor jellemző vonása a középkor kultúrája és építészete iránt nosztalgiával visszatekintő romantikus szemlélet, amely a legerősebben a kert- és tájépítészetben érhető tetten. Egyre gyakoribb azonban, hogy nagyobb léptékű épületeken is neoromán, neogót elemeket alkalmaztak (például a pécsi székesegyház 1805–1812 közötti, Pollack Mihály-féle helyreállítása vagy a pétervásárai plébániatemplom); ez már a romantikus stílus, illetve a historizmus előfutárának tekinthető.
A megbízók körében a barokkhoz hasonlóan továbbra is meghatározó egyház és a nemesség által építtetett templomok, rendházak, paloták és kastélyok mellé felzárkózott a polgárság; növekvő gazdasági súlyukat városi lakóházak, villák sora jelezte. Ezeknek és az egyre számosabb középületnek, elsősorban a megye- és városházáknak, a kulturális célú középületeknek (színházak, vigadók, kaszinók), a fürdőknek és a gazdasági épületeknek köszönhetően a klasszicizmus stílusjegyei egészen a legalsóbb társadalmi rétegek építészetéig eljutottak, és megjelentek a falusi parasztházak homlokzatán is.
A klasszicizmus korában kevés az országos hírű építész; a névsorból az utókor értékelése alapján egyértelműen Pollack Mihály és Hild József emelkedik ki. Többen, mint az egri Povolny Ferenc, az esztergomi Packh János, a klasszicizáló késő barokk stílusban alkotó erdélyi Ugrai László vagy a soproni Hild család, alapvetően egy meghatározott régióban tevékenykedtek, és csak ritkán mozdultak ki onnan. Az építkezések túlnyomó többsége névtelen helyi pallérok, építőmesterek, esetleg képzetlen polgárok munkája. A nemesi családokra a barokk időszakhoz hasonlóan továbbra is jellemző, hogy külföldi, elsősorban bécsi építészeket foglalkoztattak; az Esterházyak megbízására például a francia származású Charles Moreau, a Károlyiaknak Heinrich Koch és Anton Pius Riegl emeltek meghatározó, fontos épületeket.
Amíg a képzőművészet vagy a zene területén a 19. század első felében már Magyarországon is határozottan megjelent a nemzeti sajátosságok keresése, az építészetben ez a folyamat igen visszafogottan jelentkezett. Első jelei jellemzően a klasszicista stílus keretein belül tűntek fel, mint a cseh származású, német műveltségű pozsonyi rajztanár, Johann Shcauff nemzeti oszloprend-terve 1790-ből, amely a klasszikus dór, jón és korinthoszi oszlopok mellé magyar stílusút kínált.
Schauff nyomán Bellaágh József kassai építész és rajztanár is magyar oszloprendet rajzolt, 1834-ben készült, egynyelvű, kéziratban maradt építészeti szótárában. Megvalósult példája azonban egyik elképzelésnek sem ismert; a tervekhez legközelebb a bajai Vojnits-kúria homlokzati pilaszterfői állnak, amelyekben a magyar címer jelent meg.
A klasszicista stílus fontosabb építészei Magyarországon bélyegkép|bal|180px|Pollack Mihály bélyegkép|bal|180px|Hild József Isidore Canevale, pontos nevén Isidor Marcellus Amandus Ganneval (1729–30 k.–1786) – francia származású osztrák építész. Legfontosabb magyarországi munkái a késő barokk és a francia klasszicizmus jegyeit elegyítő váci székesegyház (1762–72), illetve az 1764-ben, a császári család látogatására készült, egyértelműen klasszicista váci diadalív. Részt vett az Esterházyak cseklészi, tatai és csákvári kertjének tervezésében, és az ő műve volt az 1785–86-ban emelt, később fájdalmas hírűvé vált, és azóta le is bontott pest-lipótvárosi Újépület. Péchy Mihály (1755–1819) – az álmosdi születésű építész a bécsi mérnökakadémiát végezte el. Fő művének tartjuk a terveitől eltérő módon megépült, emiatt általa megtagadott debreceni Református Nagytemplom (1805–1821), valamint a Debreceni Református Kollégium (1804–1818) épületét. Charles Moreau (1758 k.–1841) – francia építész. A 18. század elején Bécsben telepedett le, ezután több megbízást kapott az Esterházy családtól. Tervei szerint épült a kismartoni kastély új udvari homlokzata és parkja, a csákvári kastély, valamint a nagygannai templom és családi mauzóleum. Nevéhez köthető a tatai középkori várkastély átépítése és az Angolkert műromja, valamint a dobai Erdődy-kastély is. Pollack Mihály, más írásmóddal Pollák, ami neve helyes ejtését tükrözte (1773–1855) – osztrák származású magyar építész. Apja, Josef, valamint féltestvére, a Lombardiában dolgozó Leopold Pollack mellett dolgozott, majd Pesten telepedett le. Első ismert megbízása a Deák téri evangélikus templom. Dolgozott a pécsi székesegyház átalakításán, közreműködött a Sándor-palota és a(z elpusztult) Pesti Vigadó építésében. Jelentős művei a szekszárdi megyeháza, a dégi Festetics-kastély, József nádor alcsúti kastélya, a pesti Ludoviceum és a Josephinum. Számos lakóházat is tervezett. Fő műve, egyben a magyar klasszicizmus legfontosabb alkotása a Magyar Nemzeti Múzeum. Fia, Pollack Ágoston szintén építész volt. Hild József (1789–1867) – pesti születésű építész, a város klasszicista korszakának meghatározó alakja. Bécsben, Rómában, Athénban tanult, Charles Moreau mellett is dolgozott. Első munkái lakóházak, ebben a műfajban korának legfontosabb magyar mestere. Kiemelkedő munkái a(z elpusztult) Lloyd-palota és a Diana fürdő, a Császár fürdő bővítése, a Valero-selyemgyár. Nemesi megbízásra készült a bajnai Sándor-Metternich-kastély átépítése, a gyömrői Teleki-kastély, de közreműködhetett a csákvári és a lovasberényi rezidenciák építésében is. Fontos szerepet vállalt az esztergomi bazilika és a pesti Szent István-bazilika építésében. Egyedülálló, kizárólag az ő nevéhez köthető mű az egri főszékesegyház. Packh János, más néven Johann Baptist Packh (1796–1839) – osztrák származású magyar építész. Nagybátyja, Kühnel Pál alatt irányította az esztergomi székesegyház építését, majd annak halála után, 1824-ben átvette a munkák vezetését is. Művei közé tartozik az esztergomi kanonoki házsor, a Kerektemplom, a Pannonhalmi Bencés Főapátság könyvtárának befejezése és a templom új tornya. Zitterbarth Mátyás (1803–1867) – a Zitterbarth építészcsalád harmadik generációjának képviselője. Apja, Mátyás és fia, Henrik is szakmabeliek voltak. Ifjabb Zitterbarth Mátyás legfontosabb művei a pesti Hatvani-kapu közelében épült, azóta lebontott Pesti Magyar Színház, valamint a pesti Vármegyeháza nyugati szárnya.
Városépítészet, urbanisztika bélyegkép|jobbra|260px|A Nákó-palota 1903-ban, lebontása előtt Az első tudatos városrendezési terv II. József uralkodása alatt készült Pesten, az Újépület környékén található, addig beépítetlen területre. Az ekkor kialakított négyszögű háztömbök, illetve az Erzsébet tér formája máig meghatározzák a környék beépítését. A következő, átfogó munkát József nádor megbízására többen készítették, közülük elsősorban Hild János nevét fontos kiemelni. A terv a városárok vonaláig terjed, és a belváros, az „Újváros” (a mai Lipótvárost), valamint a külvárosokat (Teréz-, József- és Ferencváros) érinti. Fontos elemei az addig beépítetlen területeken kialakított derékszögű utcahálózat, a fásítás és az árvízvédelem. 1808-ban ugyancsak József nádor kezdeményezésére megalakult a Szépítő Bizottság, amely 1857-ig felelt Pest városépítészeti ügyeiért, illetve Hild rendezési tervének megvalósításáért. A pesti Duna-parton a következő évtizedekben alakult ki a kor Magyarországán egyedülálló, reprezentatív klasszicista házsor, benne olyan meghatározó épületekkel, mint a Nákó-palota, a Lloyd-palota és a Pesti Vigadó. A város szerkezetét alapvetően befolyásoló elemként épült meg az 1840-es években az első állandó Duna-híd, a Lánchíd.
bélyegkép|jobbra|260px|Az 1838-as árvíz a pesti Színház (ma Vörösmarty) téren, jobbra a Pesti Német Színház épülete