A közjogban a rendvédelem az állam fellépése a közrendre veszélyes cselekmények megakadályozására vagy megtörésére. A kifejezés ilyen értelemben vett használatát az 1989-ben alapított Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság terjesztette el.A Fővárosi Bíróság 1991. február 6-án jegyezte be. A rendvédelem ezen álláspont szerint a rendészet egyik ágát képezi, s mint ilyen, a közigazgatás, a közigazgatási jog részének tekinthető,Parádi 1995. 5. p. de a rendvédelem kifejezés jelentése, illetőleg értelmezése nem egységes.
Fogalomalkotási megközelítések A rendvédelmet és a hozzá kapcsolódó szakkifejezések némelyikétpéldául a rendészetet, a közrendet, a közbiztonságot gyakran eltérően értelmezik, mivel az utóbbi évtizedek elméleti és gyakorlati ténykedése, annak ellenére, hogy történtek lépések, nem tudott teljes mértékben eljutni, sem a tudományos elfogadottságnak, sem a mindennapi használhatóságnak megfelelő, fogalom meghatározásokhoz.
Nincs tértől és időtől, azaz, az adott társadalom történelmi – társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális – helyzetétől független rendvédelmi modell.
Ernyes Mihály a rendvédelem 1992 tavaszán történt definiálásakorErnyes 1992. a használt kifejezéseket illetően a Magyar Értelmező KéziszótárAkadémiai Kiadó, Budapest 1975. szócikkeinek figyelemvételével járt el.Biztonság: veszélyektől vagy bántódástól mentes, zavartalan, állapot.Biztosít: valamit ad, nyújt, lehetővé tesz.Cél: az, amire valamely törekvésünk irányul.Csend: háborítatlan nyugodt állapot.Feltétel: valaminek a létezéséhez, megvalósulásához, fejlődéséhez szükséges körülmény, tényező.Harc: valaminek a leküzdésére, illetve valamely cél elérésére irányuló kitartó tevékenység.Lét: az a tény, hogy valaki, valami van.Mindenkor: mindig az ép abban az időben meglevő, amelyről szó van. Őr: az, aki hivatásszerűen vagy megbízásból vigyáz, felügyel valamire.Rend: valamely szabálynak, törvénynek megfelelő állapot; valamely közösségben követendő szabályok összessége.Rendfenntartás: nagyobb közösség rendjének hivatalos közegek által való fenntartása.Szerv: az állami, a gazdasági vagy a társadalmi élet valamely intézménye.Testület: azonos foglalkozású személyek közössége.Védelem: az a cselekvés, tény, hogy valakit, valamit védelmeznek, oltalmaznak; valakinek, valaminek az érdekeit védő jogi, erkölcsi hatalom. A harc egyik formája.
Meghatározása szerint „A rendvédelem szűkebben nem más, mint a mindenkor fennálló jogi, valamint közösségi szabályozás létének, az általuk kitűzött célok feltételeinek a biztosítása, illetőleg a biztosításukért folyó harc, meghatározott testületek által.” A rendvédelem a jog területéhez tartozik, és a közigazgatás kebelében tágabb, mint az egyes testületek, de szűkebb, mint a rendészet. A szűkebb fogalom kibontása a meghatározott testületek konkrétumában jut el a bővebb definícióhoz, ami kevésbé definitív, alapvetően gyűjtőfogalom bizonyos súlyozó elemekkel. Az ország belső rendjéről van szó, melynek biztosítására, védelmére a karhatalommal történő kényszerítő fellépés is lehetőség. Az ország biztonságának oltalmazása azonban a honvédelem területére esik, mellyel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a rendvédelem, bizonyos korokbeli kapcsolódása ellenére sem sorolandó a hadtudomány territóriumába. Történeti kitekintésben
Történeti kitekintésben a rendvédelem bizonyos témaátfogó jelentést takar, a kutatás tárgyát öleli fel, amit a rendvédelem-történet tudományos művelői töltenek meg tartalommal, amely mögött döntően tevékenységi és szervi megközelítés húzódik, bizonyos súlyozással. A Szemere Társaság szerint a meghatározott testületek körét, alapvetően a csendőrség, a határőrség, a rendőrség, a pénzügyőrség, a testőrség, és a büntetés-végrehajtási őrség jelenti. E fegyveres testületek azok, amelyek a polgári korban az ország belső rendjének védelmére akár kényszerítő erő – jelen körben karhatalom – alkalmazásával is hivatottak voltak.Parádi 1995. 9. p.
Jogterületi vonatkozásban Jogterületi vonatkozásban a rendvédelem egy besorolási mód is, melynek belső tartalma változó, oly formában, hogy testületek kerülnek be illetőleg ki a vizsgálódás, a szabályozás köréből. E tekintetben napjaink irányát a tételes jog rendelkezései mutatják meg. Magyarországon, jogszabályi szinten a honvédelmi törvény1993. évi CX. törvény: 65. §. rögzítette először a rendvédelmi szervek körét; rendőrség, polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, büntetés-végrehajtási testület, Nemzeti Adó-és Vámhivatal, katasztrófavédelem. A rendőrségről szóló törvény1994. évi XXXIV. törvény: 97. §. (1) bekezdés viszont nem említi a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat, de beemelte a határőrséget. Az államtitokról és a szolgálati titokról szóló törvény1995. évi LVI. törvény 2. § (1) bekezdés 11. pont szerint rendvédelmi szerv: a rendőrség, a polgári nemzetbiztonsági szolgálat, a büntetés-végrehajtási testület, a Nemzeti Adó-és Vámhivatal, és a katasztrófavédelem. A büntetés-végrehajtási szervezetről1995. évi CVII. törvény valamint a nemzetbiztonsági szolgálatokról1995. évi CXXV. törvény és a polgári védelemről1996. évi XXXVII. törvény szóló törvények egyaránt az értelmező rendelkezéseikben határozzák meg a rendvédelmi szerveket. A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény VIII. fejezete „A Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervek” címet viseli. A 2012. január 1-jén hatályba lépő Alaptörvény a rendvédelem kifejezést nem említi. A felsorolt jogszabályok az érintett egyes szervek fogalmának meghatározására törekednek ugyan, de mindezek mellett, vagy ellenére sem ragadható meg a rendvédelem hatályos jog által tartalmi megjelölést nyújtó meghatározása, csak a besorolás.Erre a következtetésre jutott Szikinger is, 1998. 96. p.
Petrétei József az alkotmányos szabályozás nyomán fejtette ki, hogy a rendvédelmi szervekbüntetés-végrehajtási szervezet, katasztrófavédelmi szervezet, polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, rendőrség, Nemzeti Adó-és Vámhivatal fontos szerepet játszanak az állam által teljesítendő feladatok végrehajtásában s különböző kényszerítő eszközöket is alkalmazhatnak. Közülük mind a tevékenységet, mind a testületet illetően kiemelkedő a rendőrség. A rendvédelmi szervek esetében is olyan feltételek és garanciák szükségesek, mint a végrehajtó hatalom, ezen belül a közigazgatás működésének esetében.Petrétei 2001.
A rendvédelmi jogot a rendvédelmi szervekre vonatkozó jogszabályok összessége alkotja, alkothatja.
Mezey Barna már a XXI. században juttatta kifejezésre, hogy a rendvédelem a rendészet keretein belül, annak egyik elkülönült funkciójaként működik. A rendvédelem nem más, mint „a rend megóvása a támadásoktól, erőszakos cselekményektől, veszélyektől.”Mezey 2003. 34. p.
A rendvédelem kifejezés meghonosításában és tartalommal való kitöltésében oroszlánrészt vállalt a Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság elnöke Parádi József. Álláspontja szerintBelügyi Szemle 2001/2., Pécsi határőr tudományos közlemények 2000/1., honlap: users.atv.hu/szbmrtt/elnök.htm a terminológia elfogadottá vált a magyar jogalkotásban és a köznyelvben egyaránt, amit alátámasztanak az utóbbi két évtizedben hozott jogszabályok és a kommunikáció különböző szintjein történő megjelenítés. A kifejezés alkalmazását különböző bírálatokPapp 1998., Finszter 2001., Katona 2008. és észrevételek is kísérték.Christián 2010., Buzás 2011., Csóka 2011.
A hadtudomány közeléből Opál Sándor a hadtudomány és a rendvédelem kérdéskörét boncolgató írásában fogalmazta meg, hogy „Az egyszerűség kedvéért nevezem rendvédelemnek mindazokat a tevékenységi formákat, amelyek az ország törvényekkel szabályozott alkotmányos belső rendjének fenntartására és folyamatos biztosítására irányulnak. A rendvédelem nem szűkíthető le sem a rendőrség, sem más rendészeti feladatokat ellátó szervezet munkájára. Egy ilyen új alapfogalom bevezetése még sokrétű tudományos vizsgálódást igényel”Opál 1991. 5. p.
Zachar József szerint a rendvédelmi szervek „Azok a katonailag szervezett, de nem a haderő kötelékébe tartozó fegyveres csapattestek, amelyek megbízatása a közbiztonság, a közrend és köznyugalom fenntartása, és amelyek feladatköre állambiztonsági, politikai, bűnügyi, igazgatásrendészeti területre terjed ki. Ebből következően a rendvédelmi testületek az adott állami berendezkedés működőképességét garantálni hivatott belső erőszakszervezet végrehajtó szervei és természetszerűleg a politikai végrehajtó hatalmat gyakorló kormányzat irányzatának megfelelően kerülnek megszervezésre, továbbá mindenkor annak irányítása alatt állnak.”Zachar 1992. A szerző, az általa a későbbiekben többször érintett, körbejárt fogalomban a tevékenységi és strukturális megközelítés mellett törekedett egyéb jellemzők kidomborítására is. Később az államvédelem fogalmának beemelésével, majd azt honvédelemre és rendvédelemre osztva jutott el a definiálásához, mely alapján a rendvédelem „az államrend belső támadással szembeni megvédésével kapcsolatos elvek, szervezetek, tevékenységek és a mindezeket meghatározó tényezők összessége.”Zachar 1999. További megközelítések Beregnyei József a rendvédelem egy lehetséges meghatározását a következőkben rögzítette „Az ország belső rendje, gazdasági, állambiztonsági jellegű titkainak, érdekeinek leginkább belső – kis részben külső – személyekkel, szervekkel szembeni védelme.” Hozzáfűzte, hogy „Központi célfogalma szerintem a rend. A rend megvédése arra vonatkozó képesség, hogy a jogellenes emberi magatartásokból, megnyilvánulásokból származó veszélyek idejében felismerhetőek és elháríthatóak legyenek.”Beregnyei 2002.
Bernáth Mihály a 2003-ban készült Polgárőr Kézikönyvben rögzítette, hogy „A rendvédelmi testületek mindazon szervek, amelyek az ország belső rendjének (a közrendnek) fenntartására akár kényszerítő erő alkalmazásával is hivatottak.” Álláspontja szerint a rendvédelmi testületek jellemzői lehetővé teszik elhatárolásukat más szervektől és szervezetektől, így a hadsereg (honvédség) keretébe tartozó fegyveres szervezetektől, mivel ezek tevékenységének célja nem a belső rend biztosítása, hanem az ország oltalmazása a külső támadásokkal szemben; az egyéb rendészeti funkciót ellátó hatóságoktól, amelyek bár ugyancsak a közrendet vigyázzák, de elkülöníti őket a szoros értelemben vett kényszerítő erő (a karhatalom, a fegyveres kényszerintézkedés) lehetőségének hiánya; a közvetetten szintén a rendet és a biztonságot szolgáló, de a „köz” fogalmától mégis távolabb álló fegyveres szervezetektől (pl. fegyveres biztonsági őrség, mezőgazdasági őrszolgálatok, őrző-védő vállalkozások, stb.). Ők ugyanis nem az állam képében jelennek meg, a lakosság általános biztonságát nem állami úton szolgáló tevékenységet végeznek.Bernáth 2003.
Teke András „Az integráció, az integrált rendvédelem és az integrált biztonság” című előadásában a következőképen fogalmazott: „A rendvédelem az államnak, a közigazgatási szerveknek, hatóságoknak, állampolgári szerveződéseknek, azok tagjainak az általános rendfenntartással, az általános biztonság, nyugalom, közrend fenntartásával, a szellemi és anyagi környezet megóvásával összefüggő olyan tevékenysége, amely közvetve vagy közvetlenül kihat a társadalmi lét minden, a biztonságon alapuló területére, a közösségi érdekérvényesítésre.”Teke 2007.