Clarence Zener (teljes nevén Clarence Melvin Zener) (Indianapolis, Indiana, 1905. december 1. – Pittsburgh, Pennsylvania, 1993. július 15.) egyesült államokbeli fizikus, aki először írta le az elektromos szigetelők elektromos letörési folyamatát.Zener, C.M. "Elasticity and anelasticity of metals" (1948). University of Chicago Press, Chicago. Ezt a felfedezést később a Bell Labs (USA) hasznosította, amikor kifejlesztette a róla elnevezett Zener-diódát. Zener elméleti fizikus volt, matematikai háttérrel. Több területen is folytatott kutatásokat: szupravezetés, metallurgia, ferromágnesség, törésmechanizmus, diffúzió, és geometrikus programozás.
Élete, munkássága Zener Indianapolisban született, és a Harvardon szerzett 1929-ben PhD fokozatot fizikából. Diplomamunkájának címe: Quantum Mechanics of the Formation of Certain Types of Diatomic Molecules (Egyes diatomikus molekulák kialakulásának kvantummechanikája).
Zener irányítása alatt doktorált le két ismertebb fizikus tanítvány: John B. Goodenough és Arthur S. Nowick.
Zener arról volt ismert, hogy a kísérleti munkát nem kedvelte és inkább az alkalmazott fizika területén dolgozott praktikus problémákon.
Annak ellenére, hogy ismert és igen sikeres volt, saját magát nem tartotta eléggé kvalifikáltnak tisztán elméleti fizikai problémák megoldására. Egyszer megjegyezte, miután együtt ebédelt J. Robert Oppenheimerrel: „...amikor alapvető fizikai problémák kerülnek szóba, nincs értelme versenyezni olyanokkal, mint ő.”Maguire, M. "Web Extra: Clarence Zener, A Rare, Strange Genius" Carnegie-Mellon Magazine, Winter, 1985, pp. 18-19 http://link.cs.cmu.edu/article.php?a=458
1935-1937 között a St.Louis-i Washington Egyetemen tanított.Seitz, F. "On the Occasion of the 80th Birthday Celebration for Clarence Zener: Saturday, November 12, 1985" J. Appl. Physics. 1986, Vol. 60, pp. 1865-1867.http://www.wsu.edu/ Washington State University Ezt követően a City College of New York tanára volt (1937-1940). 1940-1942 között a Watertown Arsenal-nál, egy hadiipari eszközök gyártásával és karbantartásával foglalkozó vállalatnál, dolgozott. A II. világháború után 1945-1951 között az Chicagói Egyetemen tanított, ahol a fizika professzora volt.http://www.nytimes.com/1993/07/06/obituaries/clarence-m-zener-87-physicist-and-professor-at-carnegie-mellon.html (accessed 01/APR/2011) 1951-1965 között a Westinghouse (Pittsburgh) tudományos igazgatója.http://www.mpri.lsu.edu/textbook/Chapter3.htm (accessed 01/APR/2011) Itt fejlesztette ki a geometriai programozást, melyet mérnöki számításokhoz használtak. Eredményeit felhasználva hőkicserélő berendezéseket tervezett, amelyeket az óceán termikus energiájának konverziójára használtak. Ezeket a berendezéseket még manapság is használják.
Westinghouse-nál töltött évei után visszatért a tanításhoz. 1966-1968 között a Texas A&M University professzora volt. Végül 1968-1993 között a Carnegie Mellon University-n tanított.
Elismerései 1957-ben Bingham Medal díjat kapott a reológia területén végzett munkássága elismeréséért 1959-ben John Price Wetherill Medal díjat kapott a Franklin Intézettől 1985-ben ICIFUAS Prize (Zener Prize)
Jegyzetek
Források https://web.archive.org/web/20070306023113/http://www.ccny.cuny.edu/ https://web.archive.org/web/20120101195759/http://www.westinghouse.com/home.html http://www.alcatel-lucent.com/wps/portal/BellLabs https://web.archive.org/web/20100520212253/http://www.alcatel-lucent.com/wps/portal/BellLabs/History/Timeline
Kapcsolódó szócikkek Z-dióda Zener-effektus p-n átmenet Hollomon–Jaffe-paraméter
Kategória:1905-ben született személyek Kategória:1993-ban elhunyt személyek Kategória:Amerikai fizikusok Kategória:Amerikai egyetemi, főiskolai oktatók