A 18. század Lengyelországban a hanyatlás kora volt. A nemesi demokrácia eltorzult rendszere azt eredményezte, hogy az állam teljesen tehetetlenné vált, védtelenné a szomszédos országok törekvéseivel szemben. 1772-ben végbement az első felosztás: Ausztria, Poroszország és Oroszország elcsatoltak összesen km²-t, azaz a lengyel állam területének kb. negyedét. A reformkísérletek (amelyeknek eredménye májusi alkotmány is volt) elbuktak és 1793-ban és 1795-ben még két felosztás ment végbe, amelyeknek következtében a lengyel állam eltűnt térképekről.

thumb|400px|Lengyelország felosztásai

Lengyel területek 1795-1807 között A harmadik felosztás után a megszállók a lengyel állam létezésének nyomait mindenáron fel akarták számolni. A waweli várból a poroszok elhurcolták a lengyel koronázási jelvényeket. a drágaköveket kifeszítették és eladták, az aranyból készült részeket beolvasztották, abból pénzt vertek. Sok lengyelnek, főleg azoknak, akik a Kościuszko-felkeléssel voltak kapcsolatban, emigrálniuk kellett vagy le lettek tartóztatva. Az emigráció fő központjai – Svédország, Oszmán Birodalom, Itália, Franciaország voltak.

Az I. Köztársaságot szétválasztó határokat minden szabály nélkül jelölték ki. Felszámolódott a belső piac, amely még III. Kázmér király korában alakult ki és a régi kereskedelmi utakon alapult. A megszálló államok gyarmatként kezelték a lengyel területeket. Az új hatóságok sok lengyeltől elkobozták a vagyonát és birtokát és saját alattvalóikat telepítették oda. Új közigazgatási rendszert vezettek be, megváltoztatták a tartományok nevét: Oroszország – Nyugati határterület; Ausztria – Galícia és Lodoméria királyság (1772-től – Halics és Vlagyimir városok latin nevébőlA magyar királyok használták királyi címükben a rex Galiciae et Lodomeriae kifejezést, de a Habsburgok is átvették ezt a címet. – fővárosa Lemberg lett) egyben Nyugat-Galíciáé is (1795-től). 1803-ban Nyugat-Galíciát Galícia és Lodoméria királysághoz csatolták; Poroszország – Kelet-Poroszország (előtte Porosz Hercegség és Varmia,ném. Ermland – tartomány Allenstein és a Visztula-öböl között fővárosa – Königsberg), Nyugat-Poroszország (Danzigi Pomerania – fővárosa Danzig), Dél-Poroszország (Nagy-Lengyelország – fővárosa Posen). Varsó vidéki város lett.

Az új közigazgatásba olyan személyek kerültek, akik a lehető legtöbb előnyt akarták kicsikarni a megszállt területek irányításából. A lengyel nemesség elvesztette a politikai jogait.Az Orosz Birodalomban a pravoszláv hit volt az uralkodó – a katolicizmust csak megtűrték. A cár saját érdekeinek rendelte alá a lengyel római-katolikus egyházat – a bevett gyakorlat szerint, a pravoszláv hitet illetően; törekedett az unitok1596-ban a breszti zsinaton az ortodox (rutén) püspökök elfogadták Róma fennhatóságát és a katolikus dogmákat, de megőrizték az ortodox (bizánci) liturgiát. Azokat a papokat és hitvallókat, amelyek támogatták a breszti uniót, unitáknak hívták. megtéréséhez.Hasonló helyzet volt a Porosz Királyságban, ahol protestáns hit uralkodott. A porosz megszállás idején, a vallásszabadság ellenére, szigorú ellenőrzés alatt tartották a katolikus egyházat — a kapcsolatot Rómával csak a porosz diplomácián keresztül engedélyezték.Csak Ausztriában uralkodott a katolicizmus, de ennek ellenére a lengyel klérus nem részesült semmilyen előnyben. Korlátozták az egyház politikai szabadságát és valamennyi kapcsolatát Rómával: a pápa által kiadott dokumentumokat és bullákat az államnak joga volt felülbírálni.

A harmadik felosztás után, olyan földalatti szervezetek alakultak, amelyek egy új felkelés kirobbantására és demokratikus elveken alapuló köztársaság létrehozására törekedtek.

thumb|left|140px|Jan Henryk Dąbrowski tábornok Sok katona Napóleon Bonaparte tábornokkal kapcsolta össze a sorsát. Az ő engedélyével 1797 januárjában létrejött két lengyel légió Lombardiában – amelyeket főként az előtte az osztrák hadseregben szolgáló lengyel önkéntesek alkották. A légiókat Jan Henryk Dąbrowski és Karol Kniaziewicz tábornokok irányították. Már májusban a lengyel légiók vettek részt az osztrákok elleni, Rómáért folytatott harcokban. Júliusban a szerzők egyike, Józef Wybicki, megkomponálta a Mazurek Dąbrowskiego című dalt, amely 1918-ban a lengyel államhimnusz lett. Ausztria legyőzése után, 1803-ban Napóleon Dąbrowski tábornok légióját Haitire küldte, amely francia gyarmat volt, ahol a mulattok és négerek fellázadtak a rabszolgaság visszatérése ellen. Az európaiak számára nehéz éghajlati viszonyok, betegségek és harcok megtizedelték és gyors kapitulációra kényszerítették a katonákat. Haiti kivívta akkor a függetlenségét (1805), sok lengyel viszont ott maradt.

Amikor 1801-ben a liberális Romanov Sándor lett az orosz cár, a lengyel főurak és a gazdag köznemesek kezdetben benne látták a reményt, hogy a saját uralma alatt egyesíti a lengyel területeket. Trónra lépése után Adam Czartoryski herceg Sándor rokona, orosz külügyminiszter lett. A lakosság jelentős többsége egy összeütközésre számított Franciaország, Poroszország és Ausztria között, esetleg Oroszország részvételével, ami esélyt teremthet a lengyel állam feléledésére. Valóban így is történt: Napóleon 1805-ben legyőzte Ausztriát és 1806-ban – Poroszországot. Akkor a lengyelek őt tartották annak a személynek, aki életre kelti a lengyel államot.

Napóleon azonban mindenekelőtt arról gondoskodott, hogy létrejöjjön lehető legnagyobb létszámú lengyel hadsereg amelyet saját érdekei mentén vethet be. Néhány hónap alatt meg is szerveződtek a lengyel csapatok, amelyeknek a parancsnokságát Jan Henryk Dąbrowski, Józef Zajączek és Józef Antoni Poniatowski herceg (a volt király unokaöccse) tábornokok vették át. Azok az alakulatok 1807 tavaszától harcoltak a poroszok ellen Gdańskban, Kołobrzegban (Koszalin mellett) és Sziléziában meg az oroszok ellen Friedlandnál (ma Pravgyinszk, a Kalinyingrádi területen).

Varsói Hercegség thumb|left|140px|Józef Poniatowski herceg thumb|left|140px|I. Frigyes Ágost varsói herceg 150px150px1807-091809-15Varsói Hercegség

Az Oroszország elleni győztes háború után, 1807 júliusában Napóleon és I. Sándor Tilsitben (ma: Szovjetszk) találkoztak és úgy döntötték, hogy a 2. és 3. felosztáskor Poroszországhoz kerülő területekből létrehoznak egy névleges lengyel államot, a Varsói Hercegséget (Księstwo Warszawskie) (a Białostoki területet azonban Napóleon a barátság jeleként átengedte a cárnak). Napóleon nem akarta visszaadni a Lengyelország nevet, hogy az ne irritálja Sándort. Az új állam területe km² lett. Uralkodója a perszonálunió alapján I. Frigyes Ágost lett, III. Ágost lengyel király unokája, az 1806-ban Napóleon által kreált Szász Királyság uralkodója. 1807. július 22-én Drezdában Napóleon személyesen adományozott alkotmányt a Varsói Hercegségnek, amelynek törvényeit az 1799-évi francia alkotmányról mintázta. (A császár nem egyezett bele a májusi alkotmány visszaállításába, mert azt túl konzervatívnak tartotta). Kezdeményezésére az alkotmány mindenkinek a személyes szabadságot adott (így, felszámolta a jobbágyrendszert) és egyenlővé tett minden lakost a jog előtt. Elvben tehát, a parasztok már nem voltak a földbirtokos alattvalói, de gyakorlatilag nem változott jelentősen a helyzetük, mivel a gazdaság birtoklásának jogáért továbbra teljesíteniük kellett minden addigi kötelezettségüket, a robotot is beleértve. Lakóhelyük elhagyásának lehetőségei pedig nagyon csekélyek voltak.

A tilsiti béke értelmében Danzig Szabad Város lett, egy kis állam Poroszország és Szászország pártfogása alatt, amely Danzigot és környékét foglalta magába (Hel- és Visztula-földnyelveket és a Visztula torkolatát beleértve).

Háború Ausztria ellen A háború Napóleon és az 5. koalíció közötti háború része volt, amelyet azonban egyedül viselt a lengyel haderő Józef Poniatowski herceg parancsnoksága alatt. Az 1805. évi vereség után, Osztrák Császárság bosszút akart állni a megaláztatásért. Ausztria önállóan harcolt – úgy látszott, hogy támadása a gyenge Varsói Hercegség ellen könnyen elérhető siker lesz. A bécsi politikusok úgy döntöttek, felszámolják a hercegséget, területét visszaadják Poroszországnak, ami arra ösztönözte volna a poroszokat, hogy csatlakozzanak a Franciaország elleni háborúhoz. Az osztrákokat Oroszország is biztosította, hogy hadserege nem fog semmit tenni a Varsói Hercegség védelmében – annak ellenére, hogy a tilsiti béke után Oroszország formálisan Franciaország szövetségesévé vált.

1809. április 14-én az osztrákok átlépték a Varsói Hercegség határát és elindultak Varsó felé. Április 19-én lezajlott az eldöntetlen raszyni csata (Raszyn – falu, a mai Varsó déli határánál). Poniatowski herceg, tárgyalva az osztrák főparancsnokkal, Ferdinánd Károly főherceggel, beleegyezett, hogy enyhe feltételekkel átadja Varsót. Akkor ő maga tudott indulni dél felé; amikor július 15-én elfoglalta Krakkót, az osztrákok elhagyták Varsót, miután értesültek a wagrami vereségről (július 5-6-a), a hercegség területét is elhagyták. Korábban, júniusban, Poniatowski elfoglalta Galícia és Lodoméria királyságát is.

Október 14-én Napóleon és I. Ferenc császár megkötötték a schönbrunni békét. Ennek értelmében a 3. felosztáskor Ausztriához kerülő területeket hozzácsatolták a Varsói Hercegséghez, melynek területe így a felével növekedett.

Napóleon támadása Oroszország ellen

I. Sándor orosz cárt aggasztotta Napóleon európai dominanciája. Amikor 1810 nyarán a francia marsallok egyike, Jean Baptiste Bernadotte, az orosz befolyási zónához tartozó Svédország királya lett, a svéd állam kilépett az Anglia elleni kontinentális blokád rendszeréből és a cár felvette a kapcsolatokat a német államokban szervezkedő franciaellenes ellenzékkel. Az orosz-francia szövetség felbomlott és az orosz vezérkar kidolgozta egy offenzív háború tervét.

Napóleon szintén nem tett le arról a szándékáról, hogy legyőzi Oroszországot és rákényszeríti a cárt a tilsiti béke betartására. Kelet-Poroszország (a volt Porosz Hercegség) és a Varsói Hercegség területein gyűjtötte össze a soknemzetiségű, majdnem 600 ezer főt számláló hadsereget (kb. 100 ezer lengyelt beleértve) az Oroszország elleni hadjáratra. 1812. június 24-én átlépte a Nyeman határfolyót, megkezdte hadjáratát. A császár utasítására, a Varsói Hercegség szejmje létrehozta a Lengyel Királyság Általános Konföderációját,Az I. Köztársaságban (I. Rzeczpospolita) konföderáció volt a helyi vagy országos egyesület, amelyet nemesek, lelkészek vagy polgárok hoztak létre egy bizonyos cél elérése érdekében. amely meghirdette Lengyelország megújhodását és a felosztások során elvett tartományok visszacsatolását. I. Frigyes Ágost herceg viszont átengedte a hatalmat a Hercegség minisztertanácsának.

A Vilna felszabadítása után (június) Napóleon megszerveztette a Litván Nagyfejedelem Ideiglenes Kormánya Bizottságát, amelynek a napóleoni hadsereg által elfoglalt litván-fehérorosz területeket kellett ideiglenesen igazgatnia. Lengyelek harcoltak a szmolenszki csatában és Borogyinónál, és elsőként vonultak be Moszkvába. A hadjáratból azonban kevesebb mint tértek vissza. Józef Poniatowski herceg visszavonult lengyel hadseregével Szászországba, amely Franciaország szövetségese volt. A herceg a lipcsei csatában esett el (1813. október 18-a), amikor a napóleoni hadsereg visszavonulását fedezte.

Napóleon veresége után, a Varsói Hercegséget orosz csapatok szállták meg, ami gyakorlatilag véget vetett létezésének. 1813 márciusában I. Sándor cár létrehozta a Hercegség Ideiglenes Legfelső Tanácsát, amelynek nagy összegű jóvátételt kellett behajtania az orosz hadsereg részére.

A Varsói Hercegség felszámolása thumb|250px|Lengyelország a bécsi kongresszus után