a Jaejama-szigetek legnagyobb tagja és a második legnagyobb sziget Okinava prefektúrában Okinava után.
A sziget 289 km² területű, lakossága 2005-ben 2347 fő. Mivel Iriomote nem rendelkezik leszállóhellyel, a szigetre látogató évi turista (2007-es adat) komppal kel át Isigakiról. A 31,4 km-es út megtétele után az északkeleti kikötőbe, vagy a délkeleti kikötőbe érkeznek meg. A sziget közigazgatásilag Taketomi városhoz tartozik. Az infrastruktúra csupán egyetlen tengerparti útra terjed ki, amely az északi és a déli partot köti össze.
2021 óta a világörökség része.
Földrajz, éghajlat bélyegkép|balra|200px|Iriomote műholdfelvételen (1991 augusztus) bélyegkép|balra|200px|Iriomote-szigeti macska
Iriomote szigetén egyenlítői éghajlat uralkodik. Az átlagos évi középhőmérséklet 23,4 °C, az átlagos havi középhőmérséklet a januári 18,5 °C és a júliusi 28,4 °C között mozog. Az átlagos évi csapadékmennyiség 2500 mm körül van. A tájfunok időszaka június és szeptember közé esik.
Iriomote 90%-át sűrű dzsungel és mangrove mocsarak borítják. A sziget 80%-a védett állami föld, 34,3%-a (10 386 ha) az Iriomote–Isigaki Nemzeti Park részét képezi. A sziget legmagasabb pontja a , ami 469,5 m magas. Iriomotétól 21 km-re északnyugatra () egy aktív tenger alatti tűzhányó található, amely utoljára 1924-ben tört ki, s csúcsa 200 méterrel merül a tenger alá.
A szigeten található a leghosszabb folyó Okinava prefektúrában, legkisebb folyója a . A Pinaiszara vízesés a legnagyobb Okinava prefektúrában.
Élővilág A szigeten található számos trópusi növényfajnak ez a legészakibb elterjedési területe. A flóra és fauna jelentős része a Jaejama-szigetek endemizmusa. A belső területek esőerdejeinek fő fafajai a Castanopsis sieboldii és a Quercus salicina. A part menti mangrovemocsarakban csak itt található meg mind a hét, Japánban honos mangrovefafaj, köztük a Heritiera littoralis.
Iriomote számos ritka élőlénynek ad otthont. A sziget neves az iriomote-szigeti macskáról (Prionailurus bengalensis iriomotensis), egy súlyosan veszélyeztetett vadmacskaféléről, mely itt is megtalálható. 2007-ben 100-109 egyedből állt a populációja. Iriomotén található még egy mérgeskígyó, a Trimeresurus elegans, melyet a helyiek habu néven ismernek. A faj a gödörkésarcú viperák közé tartozik, marása 3%-ban halállal és 6-8%-ban maradandó bénulással jár.
Történelem A szigeten kezdetben rjúkjúi halászok és rizstermelők alapítottak néhány települést. Lakossága az 1889 és 1959 között működő iriomotei szénbánya hatására nőtt meg.
A második világháború alatt Isigaki néhány lakosát akaratuk ellenére Iriomotén bújtatták el, azonban legtöbbjük maláriával volt fertőzött. A háború után az amerikai csapatok kiirtották a szigetről a maláriát és azóta mentes a betegségtől.
A sziget, mint Okinava prefektúra jelentős része, amerikai megszállás alatt maradt 1972-ig. Iriomote hivatalosan 1972. június 17-én tért vissza Japánhoz.
Kultúra Néhányan beszélik a jaejamai nyelv iriomotei dialektusát a szigeten.
Gazdaság bélyegkép|jobbra|250px|Sirahama kikötő A turizmuson kívül Iriomote gazdasága mezőgazdasági termelésből áll, főként ananász, cukornád és mangó termesztéséből és halászatból.
Turizmus 2007-ben a szigetre több mint -en látogattak el, ez tízszerese a tíz évvel azelőttihez képest. A természeti kincsekben bővelkedő sziget gyors ütemben fejlődő ökoturizmusával az infrastruktúra nem volt képes tartani a versenyt, így a szemételszállítás és szennyvízelvezetés gondot okoz.
Iriomote fő látnivalói: mangroveerdők Uraucsi vízesései Hosizuna-no-hama, a csillaghomokkal Szakisimaszuó, amelyet Japán legnagyobb és legöregebb mangrovefájának (Heritiera littoralis) tartanak gyümölcsösök Iriomote Onszen Tudumari-no-hama
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:Rjúkjú-szigetek Kategória:Japán világörökségi helyszínei Kategória:Természeti világörökségi helyszínek