Agárd a Fejér vármegye Gárdonyi járásában, a Velencei-tó déli partján, Székesfehérvártól 15 kilométerre keletre fekvő Gárdony legnagyobb városrésze. Nagyon jól megközelíthető vasúton (Budapest–Murakeresztúr-vasútvonal) és közúton (7-es főút, 6212-es út) egyaránt. Első okleveles említése 1193-ból származik, majd Gárdonnyal együtt viszonylag jelentéktelen maradt egészen a 20. századig, amikor az üdülőkultúra széles körben meggyökeresedett. Végül az 1970-es évekre az ország legfontosabb turisztikai célpontjai közé kerültek.
Története Agárd területén bronzkori leleteket is találtak, azonban komolyabb település – eltekintve az országos jelentőségű dinnyési vaskori leletek által feltételezettől – nem volt a tóparton, mivel a külvilág felé csak délről nyitott területen nem túl jó minőségű, szikes talaj volt. Agárdpuszta első okleveles említése 1193-ból való, ekkor királyi birtok volt. 1543-ban a Székesfehérvárt elfoglaló törökök feldúlták Agárdot és Gárdonyt, a környék elnéptelenedett. 1579-ben Jakusits Ferenc kapta meg Agárdot, akinek fia a jezsuita rendnek adományozta azt. 1684-től, a török kiűzésétől kezdve folyamatosan betelepítések történtek a pusztára, amely immár a fehérvári kanonok tulajdonát képezi. Gárdony közben Adony fennhatósága alatt stagnált. 240px|bélyegkép|bal|Forray Júlia grófnő obeliszkje az agárdi temetődombon 1775 decemberében Ürményi Józsefé lett a terület, ahol 1780-ban, a II. József király által elrendelt népszámlálás során 4 házat, 7 családot és 34 lakost regisztráltak. A pusztán 2 vendégfogadó, valamint egy kocsma állt. Az 1786-os helységnévtárban a település már faluként szerepelt. 1814-ben Ürményi Miksa felépíttette a Szent Anna-kápolnát, melynek oltárképe Szent Annát, Máriát és Szent Joachimot ábrázolja. 1840-től Ürményi a saját kezébe vette a birtok irányítását, amely ennek hatására nagy fejlődésnek indult. 1841-től önálló lelkészség is működött a területen. 1848-49-ben már Gárdonyhoz hasonló szerepet játszott a környék életében.
Közben Gárdony is fejlődésnek indult. A környék a Nádasdy család marhaállományának legeltetésére szolgált a 19. században, innen a Bika-völgy elnevezés, amellyel illetik Agárd déli térségét.
A Déli Vasút 1861-ben építette meg a Budapest-Székesfehérvár vasútvonalat, mely Agárdot is érinti. Az 1870-es években csatolják Agárdot (Dinnyéssel együtt) Gárdonyhoz, ami így jelentős településsé fejlődik. Az 1930-as években népszerű üdülőhellyé válik a Velencei-tó partja, a fejlesztések célja a Balaton tehermentesítése volt.
Az 1848-as forradalmat követően gróf Nádasdy Lipót lett a 3569 kataszter nagyságú birtok új tulajdonosa. Feleségének, gróf Forray Júliának köszönhető, hogy megvásárolta Agárdpusztát, ahol kiemelkedő fejlesztéseket hajtott végre, többek között katolikus iskolát szervezett és átépíttette a kápolnát is. A szomszédos uradalmakhoz képest jelentős fejlődést tudhatott magáénak. A lakosság száma egyre nőtt - 1856-ban 365 fő, 1872-ben pedig már 421-en laktak a településen, akik főként idénymunkásként dolgoztak a pusztán. 240px|bélyegkép|bal|Gárdonyi mellszobra Agárdon Néhány évtizeddel később az agárdi uradalomban, 1863. augusztus 3-án látta meg a napvilágot hazánk neves írója, Gárdonyi Géza Ziegler Géza néven. Anyja a Szent Anna kápolnában római katolikus vallásra kereszteltette meg. Apja, Ziegler Sándor a Nádasdy gazdaság kovácsa volt, aki az 1848–49-es forradalom és szabadságharc ideje alatt fegyverkovácsként dolgozott. Ezért később Aradon börtönbe zárták, ahonnan azonban sikerült megszöknie. Német származása ellenére magáénak érezte a magyar nemzeti eszmét és fiait is ebben a szellemben nevelte. Géza születését követően elköltözött a család a településről.
1863. augusztus 22-én meghalt Forray Júlia grófnő, aki nagyon szerette Agárdot, ezért kívánságára itt temették el. Sírja fölé hatalmas obeliszket emeltetett Nádasdy Lipót. A Nádasdy családnak köszönhetően Agárd lett a vezető uradalom Dinnyés és Gárdony előtt, akiknek neve összeforrt a nemzet és a közérdek szolgálatával. Itt alkalmazták a környék gazdaságai közül elsőként a gőzekét. A folyamatos fejlesztésnek is köszönhetően bő termést tudhatott magának az uradalom, melyet a piacra kellett juttatni, ezért 1892-ben Nádasdy Ferenc 15.000 Ft-os hozzájárulásával a Déli Vasúttársaság megépítette az agárdi kitérőt.
Az I. világháború nagy változást hozott. A férfi munkaerő hiánya miatt megbénult Agárdpuszta élete. A Tanácsköztársaság ideje alatt földmunkásszervezetet hoztak létre, melynek cselédekből álló bizalmi testülete a birtokot termelőszövetkezetté alakította. Az uradalmi tiszteknek közreműködésével az 1920-as években már jó gazdasági eredményeket értek el. 1926-ban szerződést kötöttek a Magyar-Holland Magvetési vállalattal, melynek köszönhetően nagy mennyiségben termeltek virágot és dísznövényt, amit aztán Hollandiába szállítottak. 240px|bélyegkép|jobb|Gárdonyi Géza emléktáblája szülőháza falán Agárdpusztán 1928-ban azonban megkezdődött az uradalom feldarabolása a család eladósodása miatt. Az új tulajdonosok egyike Sigray István mérnök lett, aki a birtokát nagy szakértelemmel igazgatta. A mintagazdaságából származó bánkúti búza vetőmagját az egész országban hasznosították, sőt kanadai és moszkvai kiállításokra is eljutott.
A Nádasdy-birtok felosztásának jelentős szerepe volt abban, hogy Agárdon megkezdődött a fürdőtelep kialakítása. Egy 1930-ban tartott vármegyei értekezleten határoztak a tó egész déli partján kialakítandó fürdőéletről. A villatelep kiépítésére Agárd adottságait ítélték kedvezőbbnek, míg az üzletek, műhelyek számára Gárdony volt alkalmasabb. Ennek köszönhetően a harmincas években Agárd rohamos fejlődésnek indult. 1500 kiparcellázott nyaralótelket értékesítettek, amelyet Nádasdy-féle Fürdő- és Üdülőtelepnek neveztek el. 1934-ben pedig a Pénzügyminisztérium építtetett 26 szobás üdülőt a településen.
A fejlődés további kiterjesztésére megalakult az Agárdi Templomépítő Bizottság és az Agárdi Fürdő Egyesület, melynek egyik vezetője az agárdi birtokos Sigray István lett. Az egyesület részt vett a Velence-tavi Országos Szövetség munkájában is, és együtt dolgozták ki a tó teljes szabályozására vonatkozó elképzeléseket.
A balatoni műút megépítésével könnyen megközelíthetővé vált a település, valamint a gárdonyi benzinkút létesítésével még vonzóbb lett Agárd. A helyi tulajdonosok a környezet szépítésére, a kopár területre 30 ezernél is több gyorsan növő facsemetét ültettek ki. Bevezették a villanyt, több artézi kutat fúrtak, korszerű strandot hoztak létre. 1936-ban a fejlettségi szintje miatt fürdőhely minősítést kapott.
Az 1930-as évek végén létesítették az első postahivatalt és felszerelték a telefont is. 1937-ben épült meg a református templom, majd 1938-ban a Szent István királyról elnevezett katolikus templom. 1944-re az új parcellázásnak köszönhetően 760 nyaralóból álló telep alakult ki, melynek köszönhetően a nyári időszakra 4-5 ezer főre bővült a lakossága. A vasúti közlekedés hatására rengeteg, főként budapesti és székesfehérvári fürdőzni vágyó kereshette fel a tavat.
1944 őszén érte el a háború a települést, a fronthelyzet 1944. december 7-től 1945. március végéig tartott. A három és fél hónapig zajló harcok alatt jelentős károkat szenvedett el Agárdpuszta, illetve a fürdőtelep. 1947-ben a Fürdő- és Sportegyesület közreműködésével társadalmi megmozdulások keretében hozták rendbe az utakat, vízelvezető árkokat illetve a strandokat. 250x250px|bélyegkép|bal|Az Agárdi Gyógy- és Termálfürdő főbejárata A második világháborút követő földreform után termelőszövetkezeti csoportok alakultak. 1957-ben az Agárd-zichyújfalui Állami Gazdaság 7761 kat. hold területen gazdálkodott, amelynek 81%-a szántó, 5%-a legelő, 4%-a pedig gyümölcsös volt. A lakosság az állami gazdaság, illetve a termelőszövetkezetnek köszönhetően gyorsan nőtt és ezzel együtt a gyermekek száma is emelkedett, akiknek az oktatásáról az 1959-ben állami támogatással épült új iskola gondoskodott. 1968-ban Agrokomplex néven három állami gazdaság egyesült, 1969-ben pedig átadták a Phylaxiát, az Állami Oltóanyag és Tápszertermelő Vállalat kísérleti állattartó telepét. Agárd fejlődése az 1970-es években már olyan mértékűvé vált, hogy Gárdony belterületévé kellett nyilvánítani. 1972-ben 4 hektáron létesült a Velence-tavi Vízi sport Iskola, mely a vízi sportok utánpótlásáról hivatott gondoskodni.
1971-ben kormányhatározat született a part turisztikai fejlesztésére. A beruházások Agárdra is koncentrálódtak, megkezdték a tó partvidékénk szabályozását, illetve a csatornázást és kialakították a település szélén található 23 hektáros Parkerdőt is, mely a mai formájában a sportokat kedvelőket hivatott kiszolgálni. A kormányprogram keretében megvalósult fejlesztések fellendítették a környék idegenforgalmát. Ekkor építették ki a Parkstrandot, a szabad strandot, korszerűsítették a Napsugár strandot, valamint elkészült a Touring-Hotel, a Nemes Kócsag Kemping és az Agárd-Motel is. 1976-ban Agárd nyugati részen sorházakat emeltek, továbbá az óvodát és az iskolát is bővítették. 1977-ben nyílt meg az Agárdi Popstrand, ahol azóta nyaranta népszerű könnyűzenei fesztiválokat rendeznek.Csorás Lajos - Az Agárdi Popstrand, az ország legrégebbi szabadtéri rockszínpada (gardonykult.hu, Gárdonyi Géza Könyvtár és Kulturális Központ, Nemzedékek Háza) Gárdony 1989-ben kapott városi rangot.
1979-ben Agárdot Dinnyéssel együtt Gárdonyhoz csatolták, majd 1989-ben városi rangot kapott a település.
A város a 20. század utolsó évtizedeiben az ország egyik legkulturáltabb idegenforgalmi területe lett, a nyári hónapokban átlagosan 40-50 ezer ember kereste fel a tavat. A térség idegenforgalmi értékét növeli a bikavölgyben feltörő 58 fokos termálvíz, amelynek hasznosítására épült Agárdi Gyógy-és Termálfürdő munkálatai 1984-ben fejeződtek be, új távlatokat nyitva ezzel a turizmus fejlődésében. Időközben az fürdő komplexum kinőtte magát és állami támogatással 2008-ra jelentősen kibővülve várja az oda látogatókat.
Néhány éve az általános iskola (és gimnázium) és az idősek otthona fűtését a termálvízzel oldják meg.
Oktatás
Agárdon a Chernel István Általános Iskola és Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola biztosítja az általános és középfokú oktatást. Az iskolát 1959-ben alapították.
A második világháború előtt is működött iskola Agárdon, azonban nem folytonosan, évtizedes kihagyásokkal. Ilyenkor az agárdi és gárdonyi diákoknak Zichyújfaluba kellett iskolába járniuk, ugyanis ott a Zichy család az 1810-es évek óta iskolát tartott fönn.
2017. április 21-én átadásra került a „Csuka Csarnok” névre elkeresztelt „C” típusú tornaterem Agárdon, amit a Nemzeti Köznevelési Infrastruktúra Fejlesztési Program keretében 388 millió forintból épített fel a Primofor Kft. és a Primogen FM Kft. A tornaterem alapkőletétele 2016. május 12-én volt, ahol időkapszula került elhelyezésre. Sándor Károly Labdarúgó Akadémia
A Sándor Károly Labdarúgó Akadémia 2001-ben alapították, a labdarúgók képzését Agárdon 4,6 hektárnyi területen végezték. A Sándor Károly Labdarúgó Akadémia az Ürményi–Hartig–Nádasdy–Sigray-kastélyban kapott helyet. A Sándor Károly Labdarúgó Akadémia az MTK Budapest FC utánpótlásnevelő-akadémiája. A labdarúgó-akadémia a Chernel István Gimnáziummal működött együtt. A labdarúgó-akadémia a külföldi labdarúgó-egyesületek közül a Liverpool LFC-vel működik együtt. Az agárdi kastély 2019 nyaráig szolgált az akadémia otthonául, majd átköltöztették Budapestre. Az agárdi 18 év alatt több mint 100 élvonalbeli játékos került ki onnan, aminek köszönhetően elárasztották az NBI-et az ott nevelkedő labdarúgók. 2015. szeptember 14-én felavatták Sándor Károly szobrát az akadémia területén. A szobor 2016-ban átkerült a felújított, budapesti Hidegkuti Nándor Stadion elé.
Infrastruktúra 250px|bélyegkép|jobbra|Agárd vasúti megállóhelye a Camping utcai vasúti átkelő felől nézve Közlekedés