A vastaggallyú- vagy gyapjaskörte (egyéb elnevezéseit lásd lent) (Pyrus nivalis) a rózsafélék (Rosaceae) családjába és az almaformák (Maloideae) alcsaládjába tartozó Magyarországon őshonos fafaj.
Kipusztulással fenyegetett, védett növény.
A vadkörtével (P. pyraster) könnyen hibridizálódik, állandósult hibridjük az osztrák körte (fekete-, sózókörte) (P. x austriaca). Sok más fajjal együtt felhasználták a nemes körte (P. communis) kialakításában.
Egyes kutatók szerint Magyarországon nem a P. nivalis található meg, hanem a P. n. ssp. orientalis nevű alfaj.Dr. Barna Tamás - Bőhm Éva - Szulcsán Gábor - Dr. Vinis Gizella: Az erdei gyümölcsök génmegőrzése, különös tekintettel a Pyrusokra
Egyéb elnevezései: hókörte molyhos körte
Megjelenése Alacsony, közepes termetű, maximum 15 méter magasra növő fa. Törzse többnyire egyenes, hamar elágazó, kérge főleg hosszan repedezett, szürkés színezetű.Terra alapítvány - Vastaggallyú körte Koronája gömbölyded, ágai erősek, felfelé állók. Vesszeje vastag, 6–10 mm átmérőjű, barna, molyhos, később kopaszodó. Tövisei ritkán vannak, rügyei szártól elállók, barnák, molyhosak.
Tőről és gyökérről jól sarjad, sarjtelepeket alkothat.
Levelek Levelei szórt állásúak, lándzsás, visszás tojásdad alakúak, vagy elliptikusak, hosszuk 4–9 cm. Épszélűek, vagy a csúcsnál finoman fűrészesek. A fiatal levelek mindkét oldalukon fehéresen molyhosak, felül később kopaszodók, a fonák molyhos marad. A levélnyél rövid, fehéren molyhos.
A lombfakadás a virágzással egy időben, áprilisban történik. Ősszel a levelek vérvörösre színeződnek.
Virágok thumb|200px|jobb|A vastaggallyú körte virága Virágai sátorozó fürtökben nyílnak a leveles rövidhajtásokon, fehérek, erősen gyapjasak.
Termés Almatermése lapított gömbölyded vagy nyakas körte alakú, hossza 25–40 mm, éretten sárga színű. A kocsány a terméssel egyező hosszúságú, vagy hosszabb. A magok 4–6 mm hosszúak, lapított tojásdad alakúak, barnásfeketék.
Termése augusztus-szeptemberben érik és hullik, íze nem olyan fanyar, mint a vadkörtéé.
Élőhelye Előfordulása félkultúr területeken, száraz tölgyesek szélein, mezsgyéken, felhagyott szőlőkben jellemző.
Környezeti igényei Meleg- és fényigényes, a szárazságot közepesen jól tűri (xerofil, xeromezofil).
Elterjedése Közép- és dél-európai elterjedésű, szubmediterrán jelleggel, dombvidéki, középhegységi faj. Magyarországon szórványosan a Zempléni-hegységben, a Cserháton, a gyöngyösi Sárhegyen, a Dunazug-hegységben, a Balaton-felvidéken és a Nyugat-Dunántúlon található meg.
Jegyzetek
Források
Kategória:Magyarországon őshonos növények Kategória:Magyarországon védett növények Kategória:Körték Kategória:Növényfajok