bélyegkép|jobb|A komptragédia áldozatainak emlékére emelt Jézus-szobor a paksi Duna-parton (Farkas Pál, 2000) bélyegkép|jobb|A paksi Szent Vendel-kápolna bélyegkép|jobb|A tragédia 100. évfordulójára állított paksi emlékmű bélyegkép|jobb|Az emlékmű közelebbről
A biskói komptragédia 1887. június 18-án következett be, és 216 halálos áldozatot követelt. Ma is Magyarország legtragikusabb vízi katasztrófái között tartják számon.
A baleset helyszíne az azóta megszűnt biskói rév volt Paks déli részén, ahonnan Szent-Benedekre, a mai Dunaszentbenedekre jártak a kompok.
A tragédia A szerencsétlenség napján a paksi katolikus hívek – akkor már ötödik éve – nagy számban indultak Kalocsára, Jézus Szent Szíve búcsújára, Spiesz János paksi apátplébános és Varga Károly kántortanító vezetésével. A több száz fős csoport a paksi Szent Vendel-kápolnátólSzent Vendel-kápolna (Műemlékem.hu indult reggel hétkor. A búcsúra nagyrészt gyermekek, nők és munkások tartottak. A felső, zádori révet egy századnyi huszár vette igénybe, akik országgyűlési választások biztosítására igyekeztek a folyó bal partjára. Az alsó révnél egy rozoga, régi, fenyőfából összetákolt komp várt az átkelőkre. A Duna partján a kalocsai néphez csatlakoztak a dorogi búcsúsok is, Kiskunhalasra igyekvő kereskedők és a plébánost szállító kétlovas fiáker. A dereglye vontatására egy lovat vittek magukkal a révészek is. Amint mindenki felszállt, a kompot ellökték a parttól.
Aznap a hőmérséklet 12,4 °C volt, a szél járása pedig meghaladta az óránkénti 22 kilométeres sebességet.Beregnyei Miklós (szerk.): A biskói komptragédia. 126. o. Az erős légmozgás és a Duna nagy sodrása mellett a nagy terhelés a felhajtót erősen a parthoz szorította, így a komp nem tudott elindulni. Az utasok a folyó felőli oldalra mentek, s így a komp elindulhatott. Az emberek megijedtek, s a vízszintnél magasabban helyezkedő oldalra szaladtak, ennek következtében a komp megbillent. Ezáltal a hajótest ingadozni kezdett és megtörtént a tragédia. Az úszómű süllyedni kezdett, a parttól mindössze pár méterre. Páran beleugrottak a Dunába és kiúsztak, az erős sodrás azonban egyre beljebb vitte a dereglyét. Sokan vízbe ugrottak, estek vagy a süllyedő komp oldalába kapaszkodtak. A környékbeli halászok és vízimolnárok csónakba vágták magukat, hogy a fuldoklókon segítsenek. A folyamba esettek többsége azonban nem tudott úszni, ezért egymásba próbáltak kapaszkodni. Így viszont a lehető legrosszabb dolog történt: az úszni tudókat is a mélybe rántották. A szerencsétlenül jártak segítségére többen igyekeztek, de a biztos halál elől menekülni próbálók közülük is sokakat a vízbe fullasztottak. A szemtanúk szerint a menekülők egymásról a húst is letépve, borzalmas kínok között próbáltak szabadulni, tekintet nélkül barátjukra-rokonukra. A kántortanító a tanítványait mentette, amíg végül a hullámsírban lelte halálát. Az áldozatokhoz képzett orvosok elég későn tudtak odaérni, a fejetlenség miatt. A sérültek ellátásáról dr. Somogyi Zsigmond, dr. Szinger Lipót és Paks elöljárói gondoskodtak. A falu népe kétségbeesetten kereste a kiterített halottak között hozzátartozóit. A szél átjárta a vizes ruhában megmenekülteket, közülük ezért sokan pár nappal később tüdőgyulladásban haltak meg. Az árvák számára országos gyűjtésen mintegy ötven forint folyt be.
A szerencsétlenség után még napokig kerültek elő holttestek, folyamatosan temették őket, a családokat közös sírba helyezték. A katasztrófa emlékére a paksi épülőben lévő templomot Jézus Szent Szíve tiszteletére szentelték fel.
Okok A tragédia okaira két verzió született. Az egyik az, hogy mivel régi volt a komp, kilyukadhatott az alja, ennek ellentmond az egy hónappal később készült hivatalos alispáni jelentés, mely szerint a komp nem sokkal a baleset előtt lett kijavítva. A másik, ami valószínűbb, hogy túl sokan szálltak fel rá, s ezzel túlterhelték. Több fordulónyi ember gyűlt össze a parton, akik átszállításukra várakoztak. A vizsgálatok alapján kiderült, hogy a kompon a megengedett 150 helyett közel 300-400 ember tartózkodott a tragédia pillanatában. A révbérlő azt vallotta: figyelmeztette a kompra felszállókat, hogy annyi embert nem bír el a komp. A kormányos ezzel szemben azt állította, hogy ő figyelmeztette a révbérlőt, de az úgy válaszolt, hogy mivel most lett kijavítva a komp, meg lehet próbálni, kibírja-e a terhet. Terhelhetősége 17 736,6 kilogramm volt.Beregnyei Miklós (szerk.): A biskói komptragédia. 142. o. A túlterheltség mértékét azonban nem lehet meghatározni, mert nincs pontos számadat arra, hogy hányan tartózkodtak rajta. Csupán abban lehetünk biztosak, hogy a megengedettnél jóval többen voltak a 10-15 méter hosszú és 5-6 méter széles réven.
Statisztikai adatok A tragikus baleset napjáról különböző statisztikai adatok születtek. A búcsúsok közül a kompon tartózkodott 399 fő, ebből a Dunába veszett 216 fő, megmenekült 183 fő.
A vízbefúltak száma életkor szerint 1 éven aluli csecsemő: 4 10–15 év közötti gyermek: 46 15–20 év közötti ifjú és leány: 19 20–40 év közötti: 44 40–50 év közötti: 32 50–60 év közötti: 29 60–70 év közötti: 22 70 éven felüli: 13 Ismeretlen korú: 7 Ebből férfi 35, nő 181 főBeregnyei Miklós (szerk.): A biskói komptragédia. 123. o. (a könyvből vett szó szerinti adat)
Az áldozatok névsorát többen is összeírták, azonban itt is fel lehet fedezni eltéréseket. A halotti anyakönyv alapján 247 főt sikerült azonosítani.
A tragédia nyomán több mint 150 gyermek maradt árván.Asbóth Miklós: Tragikus tömegszerencsétlenség a biskói révnél 1887. június 18-án (A halálkomp. Egy döbbenetes dunai katasztrófa emlékei, Kalocsai Néplap, 2002. december 20. – 2003. január 17., 4 részletben)
Három várandós asszony is tartózkodott a hajón. Mind a hárman megszülték gyermeküket, de ők is, és a magzatok is odavesztek. Így az áldozatok száma összesen: 250 fő.Beregnyei Miklós (szerk.): A biskói komptragédia. 137. o.
Az áldozatok névsora A paksi római katolikus plébánia anyakönyveiben 180 áldozatot sorolnak fel.Paksi anyakönyv Ezt a számot erősíti meg az alispáni jelentés is (habár a plébániai feljegyzésekben feltüntetnek két elhunytat, akiket 1888-ban temettek el, tehát az 1887. augusztusi jelentésben nem szerepelhettek). Az 1887. augusztus 17-én kelt alispáni jelentés szerint összesen 377-en voltak a komp fedélzetén, ebből megmenekült 182, 180-at már eltemettek és további 15-öt eltűntként tartottak nyilván.
Június 19-én eltemetettek
Június 20-án eltemetettek
Június 21-én eltemetettek
Június 22-én eltemetettek
Június 23-án eltemetettek
Június 24-én eltemetettek
Június 25-én eltemetettek
Június 26-án eltemetettek
Június 27-én eltemetett Ledneczky Zsófia (Ledneczki József és Mohai Éva leánya, 11 éves) Június 28-án eltemetettek
Június 29-én eltemetettek
Július 1-jén eltemetett Kristyán Jánosné Győri Mária, özvegy (sz. 1839, házasodott 1864?, megözvegyült 1879)
Július 2-án eltemetett
Július 3-án eltemetettek Bach Ferencné Bősz Terézia (sz. 1866) Július 7-én eltemetettek
Július 12-én eltemetettek Pup(p) Ferenc (Pup György és Krizer Katalin fia, sz. 1868) Július 16-án eltemetettek Posztós Andrásné Benedeczki Katalin (sz. 1843, házasodott 1865) Július 30-án eltemetettek Berlinger Katalin (Berlinger Anna leánya, sz. 1879) Augusztus 3-án eltemetettek Nickl Andrásné Spisz Magdolna (sz. 1829, házasodott 1847) Augusztus 6-án eltemetettek Madács Mihályné Horváth Rozália (sz. 1853, házasodott 1875) Augusztus 14-én eltemetettek Feil Mihályné Ackermann Terézia (23 éves, házasodott 1883)
A dunaszentbenedeki római katolikus anyakönyvben is található egy áldozat, Vas István (51 éves, Szalai Erzsébet férje), akit Szentbenedeken temettek el, június 22-én.Dunaszentbenedeki anyakönyv („Paksról Kalocsára Jézus sz. szíve búcsújára utazókkal elsülyedvén a komp, 200-nál többedmagával a Duna hullámaiba merült, s csak ma találtatott meg”)
A fentieken kívül Beregnyei Miklós az alábbiakat is az áldozatok közé sorolja. (Sokak esetében olyan névalak szerepel, amelyekhez hasonlók megtalálhatók a plébánia anyakönyveiben is. Például Gautschek Andrásné, ill Kauschek Andrásné, Gindl Jakabné ill. Kindl Jakabné. Pár estben leánykori és férjezett néven is szerepelnek áldozatok, például Borsi Józsefné Vitus Julianna).
Akkerman Erzsébet Akkerman Ferencné Arnold Katalin Aszvicker Ferencné Császárné…? Esztergomi Erzsébet Feil Katalin First Pál Fricz Anna Fricz Erzsébet Fricz Ferencné Gindl Ferenc Gindl Jakabné Gindl Magdolna Gindl Teréz Haasz Magdolna Hand Erzsébet Hansz Magdolna Hencz István Hencz János Hierenc…? 10 éves? Hingl Jánosné Hingl Jánosné özv. Horváth Erzsébet Horváth János Kauschek Andrásné Komlóssy…? Kovács Istvánné Krámer Józsefné, sz. Reichl Kreidenmacher Zsuzsa Kromer József Lacza Anna Lacza Andrásné Ledneczky János Lehngruber Rozália Lekosek József Mayer Ferencné özv. Mayer Györgyné Mayer Katalin Németh Imre lánya Osztermayer Teréz Pach Lőrinc Pach Teréz Pákolicz Katalin Papp Józsefné Schuller Józsefné Schnebl Erzsébet Staft Antal Szendy Józsefné özv. Szigeti Mihályné Szücs János Táncsis Jánosné özv. Thern István Tieger Katalin Tímár Anna Tóth István Treszli Franciska Tumpek Teréz Vajer Magdolna Vajer Rozália Varga István Varga Józsefné Vitus Júlia Weisz Anna Weisz István Weisz Vilmosné Weisz JánosnéBeregnyei Miklós (szerk.): A biskói komptragédia. 134–137. oldal (a könyvből vett szó szerinti adat
Jegyzetek
Források Évszázadokon át – Tolna megye történetének olvasókönyve II. (Szekszárd, 1983); A dualizmus első évtizedei – Tolna megye a kiegyezéstől a századfordulóig 1867—1900, 323–325. oldal (Alispáni jelentés a törvényhatósági bizottságnak a Paksról Kalocsára induló búcsúsok június 18-i a biskói révi tömegszerencsétlenségéről) Beregnyei Miklós (szerk.): A biskói komptragédia. Kiadó: Jámbor Pál Társaság. Paks, 2009 125 éve történt a biskói tragédia (Bors József visszaemlékezése, Paksi Hírnök, 2012. június 22.) Asbóth Miklós: Tragikus tömegszerencsétlenség a biskói révnél 1887. június 18-án (A halálkomp. Egy döbbenetes dunai katasztrófa emlékei, Kalocsai Néplap, 2002. december 20. – 2003. január 17., 4 részletben) A zsbiskói és zádori rév egy 1835-ös térképen
Kategória:Európa vízi közlekedése Kategória:Hajótörések Kategória:1887 Kategória:Magyarországi közlekedési balesetek Kategória:Paks közlekedése