A Wilson’s Creek-i csata, más néven az Oak Hills-i csata a Transz-Mississippi hadszíntér első nagyobb ütközete volt az amerikai polgárháborúban, amelyet 1861. augusztus 10-én vívott az Amerikai Egyesült Államok hadereje és a Missouri Állami Milícia a Missouri állambeli Springfieldben. Az összecsapást gyakran hívják „a nyugat Bull Run-i ütközetének”. Ez volt az első olyan összecsapás a polgárháború folyamán, amelyben elesett egy északi tábornok.
Missouri semlegessége ellenére a szövetségi erők és az állami milícia között folyamatosan nőtt a feszültség az ütközet előtti hónapokban. 1861. augusztus elején a Benjamin McCulloch dandártábornok parancsnoksága alatt álló konföderációs csapatok megközelítették Nathaniel Lyon Army of the West nevű hadseregét, amely Springfield közelében táborozott. Augusztus 9-én mindkét fél támadási terveket szőtt a másik ellen. Augusztus 10-én hajnali 5 órakor Lyon két oszlopba szervezte hadseregét saját és Franz Sigel ezredes parancsnoksága alatt, és rátámadt a Wilson’s Creeknél, Springfieldtől majdnem 20 kilométerre délre tartózkodó déliekre.
Az első csapás a déliek lovasságát érte, így az visszavonult a később „Bloody Hill”-nek (Véres domb) keresztelt magaslatról, és hamarosan a déli gyalogságnak kellett megszilárdítania sorait. A konföderációsok három rohamot indítottak, amelyek nem tudták áttörni az északiak vonalait. Lyon tábornok eleste és Thomas William Sweeny tábornok megsebesülése után Samuel D. Sturgis őrnagy vette át az uniósok parancsnokságát. Eközben a déliek megfutamították Sigel csapatait a Skegg's Branch-től délre. A 11 órakor befejeződő harmadik déli rohamot követően Sturgis belátta, hogy csapatai kimerültek, és kifogytak a lőszerből, így az északiak Springfield felé visszavonultak. A konföderációsok túlságosan szétziláltnak és rosszul felszereltnek érezték magukat az üldözéshez.
A Konföderáció győzelme fellelkesítette Missouri déli szimpatizánsait, és ugródeszkaként szolgált északi előretörésükhöz. Sterling Price vezérőrnagy és Missouri állami milíciája szeptember második felében visszafoglalta Lexingtont Missouri nyugati felén. A késő októberben Claiborn F. Jackson által megszervezett Neoshói Konvenció határozatot hozott az elszakadásról. Noha az állam a háború túlnyomó részében uniós megszállás alatt volt, a Wilson’s Creek-i ütközet után a Konföderáció ellenőrzése alá vonta Missouri délnyugati területeit. A National Park Service gondozza a Wilson’s Creek National Battlefield (Wilson’s Creek-i nemzeti csatamező) nemzeti parkját az összecsapás egykori helyén.
Az ütközet előzményei és a szembenálló felek
Missouri belépése a háborúba
Az amerikai polgárháború kezdetén Missouri fegyveres semlegességet deklarált a konfliktusban és nem segített egyik oldalnak sem. 1861. április 20-án szecesszionista tömeg kerítette hatalmába a Liberty Arsenal fegyvergyárat és -raktárt, mely aggodalmat keltett az Unióban. A semlegességet nagyon megterhelte az 1861. május 10-i Camp Jackson botrány. Claiborne F. Jackson kormányzó parancsára a Missouri Volunteer Militia (Missouri önkéntes milícia) kiképzésre St. Louis határában levő Lindell Grove-ba vonult. A kormányzó titokban tüzérségi lövegeket kapott a Konföderációtól, melyet a milícia táborába szállíttatott "Camp Jackson"-ba. Nathaniel Lyon százados figyelmét felkeltette a szállítmány és aggódott, hogy a milícia hatalmába fogja keríteni a St. Louis Arsenal fegyvergyárat. Thomas W. Sweeny-t hátrahagyta az arzenál védelmére, míg Lyon uniós szövetségi csapataival és unióbarát Home Guard milicistákkal körbevette a Missouri Önkéntes Milícia táborát és kikényszerítette, hogy adják meg magukat előtte. Mikor foglyait az arzenál felé terelte, a dühös tömegből kiváló emberek ellenszegültek. Kiabálás és dulakodás kezdődött, mely lövöldözéshez és számos ember halálához vezetett. Az áldozatok legnagyobb része civil volt, de a MVM tagjai és szövetségi katonák is áldozatul estek. thumb| 250px| right| Claiborne Fox Jackson, Missouri kormányzója thumb| 250px| right| William Selby Harney vezérőrnagy A Camp Jackson botrányban elszenvedett sérelem miatt a következő napon az állami törvényhozás megalapította a MVM-et leváltó Missouri State Guard (Missouri Állami Őrség, MSG) intézményét, melynek elméletileg az lett volna a feladata, hogy megvédje az államot mindkét háborús fél fenyegetésétől. Valójában a MSG kezdettől fogva az uniós erőkkel való összecsapásra készült fel. A Camp Jackson botrány mellett az is magyarázza, hogy Missouri kormányzója megtagadta önkéntesek küldését a Washington által lázadásként értelmezett tagállami kilépésekre az Egyesült Államok uniójából, melyet az elnök szintén interpretálhatott lázadásnak. A kormányzó Sterling Price-t nevezte ki a MSG parancsnokának vezérőrnagyi rangban. Az állami milíciát hadosztályokba osztották, melyet Missouri különböző katonai körzeteiből töltöttek föl és mindegyik élére egy dandártábornok volt kinevezve. Ezek a hadosztályok némelyike mindössze dandárnyi erő fölött diszponált, mivel feltöltési körzete részben, vagy egészben uniós ellenőrzés alá esett. Missouri állama William S. Harney, a Department of the West, a Nyugati Adminisztratív Hivatal parancsnoka hatáskörébe tartozott. Harney tartott tőle, hogy Missouri kiválik az Egyesült Államokból és csatlakozik a konföderációhoz, ezért tárgyalásba kezdett Sterling Price-szal. 1861. május 12-én megkötötték a Price-Harney megállapodást, mely formai egyetértést mutatott az Egyesült Államok hadserege és a Missouri állami milícia közös rendfenntartó és külső beavatkozás elleni védelmi tevékenységében.
Jackson kormányzó nyilvánosan támogatta a megállapodást, titokban azonban a Konföderációhoz fordult, konföderációs katonaságot kért Arkansasból, Louisianából és Texasból Missouri szövetségi ellenőrzés alóli felszabadítására. Missouri unionista szimpatizánsok, mint pl. Francis P. Blair, Jr. panaszai alapján Harney-t Lincoln leváltotta és azzal az önkéntes erők dandártábornokává kinevezett Nathaniel Lyonnal váltotta fel, akinek katonái St. Louis utcáin a tömegbe lőttek. 1861. június 12-én Lyon és Jackson a St. Louis' Planter's House nevű hotelben találkozott, hogy megpróbálja fenntartani a békét. Mindketten rugalmatlanságot tanúsítottak. Lyon az állam minden szegletére vonatkozó vizsgálati jogot követelt, hogy konföderációs beavatkozás jelei után kutathasson, míg Jackson azt akarta elérni, hogy az uniós erők fennhatóság St. Louis város környékére korlátozódjon. A találkozót Lyon azon kijelentése zárta, miszerint: Lyon Sweeney parancsnoksága alatt csapatokat küldött Springfieldbe, míg saját csapatai gyorsan elfoglalták az állami fővárost és Jackson, Price, valamint a velük együtt menekülni kezdő törvényhozási képviselők üldözésére indult. Kisebb összecsapások lángoltak fel a rabszolgatartók és a rabszolgaságot ellenzők között, mint pl. a június 17-i Boonville-i ütközet és a július 5-i Carthage-i ütközet. Július elején az állam északi részén két megye Unió-párti lakosságát elkergették, míg Kansasból a rabszolgaságot ellenző aktivisták (jayhawkerek) érkeztek az államba. A krízis kitörése után Lyon újra összehívta a februárban az Egyesült Államokból való kiválást elutasító Missouri Alkotmányos Konvenciót ülésezni. Július 27-én a Konvenció a kormányzói széket beöltetlennek nyilvánította, majd megválasztotta Hamilton Rowan Gamble-t, az Egyesült Államokat támogató politikust ideiglenes kormányzónak.
A katonai műveletek az ütközet előtt
thumb| 300 px| right| A Wilson’s Creek-i ütközet térképe 1861. július 13-án Lyon hadseregének megközelítőleg katonája táborozott Springfield közelében. Erőit az 1., a 2., a 3., és az 5. Missouri gyalogezred, az 1. Iowai gyalogezred, az 1. és 2. Kansas-i önkéntesezred és a háború előtti reguláris hadsereg több századnyi gyalogsága, lovassága és tüzérségi ütegei képezték. Ezeket négy dandárba rendezte Samuel D. Sturgis őrnagy, Franz Sigel ezredes, George Andrews alezredes, és George Dietzler ezredes vezetésével. Az Unió-párti sereg soraiban a kiképzetlen újoncok mellett 500 szintén képzetlen és hiányos felszerelésű népfelkelő is volt.
Július végére a Missouri állami milícia Springfieldtől 120 km-re délnyugatra vonult vissza, ahol erősítést kaptak Benjamin McCulloch konföderációs dandártábornok csapataitól és alá beosztott N. Bart Pearce dandártábornok Arkansas állami milicistáitól. A vegyes összetételű hadsereg fősre nőtt. Ekkora erő birtokában terveket kezdtek kovácsolni egy Springfield felé való támadásról. De Lyon tábornok augusztus 1-jén kivonult Springfieldből megpróbálva meglepni a déli erőket. A két hadsereg előörsei Dug Springs-nél csaptak össze augusztus 2-án. Az uniós előörs került ki győztesként, de Lyon tudomására jutott, hogy ellensége tulajdonképpen háromszoros létszámfölényben van és visszavonult Springfieldbe; -re becsülte a déliek erejét, de valójában azok csak katonával rendelkeztek.
Emellett Price és McCulloch seregtestei között nem volt egyetértés. Price magasabb rangban állt, de csak a Missouri State Guard kötelékében, míg McCulloch alacsonyabb rangja ellenére a segítségül hívott Konföderáció tábornoka volt, s ennek alapján megtagadta a két erő egyesítést, amíg Price el nem ismeri a teljes haderő parancsnokaként, amit az fogcsikorgatva vett tudomásul, de annak érdekében, hogy Lyon kékkabátosaival leszámolhasson, engedett a követelésnek. Az imigyen egyesült hadseregben többségben levő missouriak közül soknak sem sátra, sem egyenruhája nem volt. Sok milicista tulajdonképpen semmilyen fegyverrel nem rendelkezett, mások csak 1812-es mintájú Springfield muskétákkal, megint mások pedig sörétes puskákkal. Ágyúlőszer gyanánt kődarabokat, láncokat és rozsdás vastuskókat használtak nyolc elavult lövegükhöz. az északiak üldözésére indult. Augusztus 6-án erői Wilson’s Creek-nél (Wilson patakjánál) táboroztak le, 16 km-re délnyugatra a várostól. Price az azonnali támadás mellett volt, de McCulloch aggódott a Missouri State Guard milicistáinak használhatóságával kapcsolatban és óvatos volt. Price azzal fenyegetőzött, hogy a segítsége nélkül fog támadni, így McCulloch beadta a derekát és 10-re támadást határozott el, de ebből 9-én este kitörő vihar miatt visszakozott és csapatait visszarendelte a táborba.
Lyon a létszámhátrányt megállapítva furcsa következtetésre jutott. A rollai vasúti végállomásig való visszavonulását úgy óhajtotta fedezni, hogy a konföderációs hadsereget megbénító váratlan támadást indít. Sigel azt a tervet sugallta, hogy McCulloch kétszeres túlerőben levő seregét fős dandárja hátulról támadja meg, mely tovább aprózta az amúgy is hátrányban levő északi erőt. Lyon dilemmába került. Tudatában volt, hogy ereje több mint felét a Sigelhez vakon hű német katonák adják. Amint abba bizalmas tisztjeit beavatta:
Röviddel azután, hogy tisztjei előtt feltárta helyzetét, Lyon hírt kapott David S. Stanley századostól, hogy az uniós lovasság déli foglyokat ejtett Dug Springs-nél, s ezek elmondása szerint a visszavonuló Missouri State Guard egyesült McCulloch és Pearce csapataival. Lyon megértette, hogy Sigel terve ezzel kivitelezhetetlenné vált, de ennek ellenére nem változtatott rajta. Így a 2. dandárját az ellenség hátába vezette, míg a három másik dandár katonája Lyon parancsnoksága alatt északról támadott. Az augusztus 9-i éjszakai vihar alatt az északiak elhagyták Springfieldet, főt hátrahagyva a készletek védelmezésére és a visszavonulás fedezésére.
A csata A felvonulás és a déliek meglepése 300px|thumb|right|A küzdelem a dombtetőért. Az illusztrációt Frémont hadosztályának egyik katonája készítette és a Frank Leslie’s Illustrated Newspaper-ben jelent meg 1861. augusztus 24-én. thumb| 300px| right| Omer Rose Weaver hadnagy, a Pulaski Light Artillery tüzére. Elesett a Wilson’s Creek-i ütközetben