A Kalixälven Észak-Svédország egyik nagy folyója, Svédország négy szabályozatlanul hagyott folyója közül az egyik. (A többi három a Torneälven, a Vindelälven és a Piteälven. 1993-ban ezeket a Riksdag, a svéd parlament nemzeti folyónak nyilvánította és rögzítette, hogy azok kiépítetlenül, vízerőmű nélkül maradjanak.)
Nevének etimológiája
Neve az északi számi nyelvű, kb. „hűvös vízű nagy folyót” jelentő Gáláseatnu szó svédesítése. A folyó felső szakaszának Kaalasväylä, alsó szakaszának Kaihnuunväylä a finn neve.Svenskt ortnamnslexikon, Språk- och folkminnesinstitutet, Uppsala, Elanders Gotab, Stockholm 2003, s. 158-159
Földrajzi leírása A 430 km hosszú Kalixälven Svédország legmagasabb hegye, a Kebnekaise közelében ered, Kiruna község területén, és onnan délkeleti irányban átfolyik a Lappföldön, majd délre fordulva Norrbotten megye területén át eléri a Botteni-öblöt Kalix városától délkeletre. Vízgyűjtő területe är 18 130 km². A folyón számos zuhogó, sellő, vízesés van, legnagyobb vízesése a Jockfallet.
Története Az 1808-1809-es finnországi háború utáni béketrágyalásokon egy ideig ezt a folyó tervezték határfolyóként elfogadni Svédország és Oroszország között, de végül a határ keletebbre, a Torne älvhez került.
A víz energiájának kiaknázása szempontjából a folyó nem volt különösebben vonzó, mert kevés tavon folyik át, esése alacsony. A közeli Lule älv ezzel szemben a Porjus és Messaure között 207 métert esik, és a Kalixälven vízhozama is csak a felét teszi ki azénak. Így viszonylag könnyű volt lemondani kiépítéséről.
Legjelentősebb mellékfolyói a Kaitumälven, a Tärendö älv és az Ängesån.
Jegyzetek
További információk
Fordítás
Kapcsolódó szócikkek Umeälven
Kategória:Svédország folyói