Az STS–113 jelű küldetés az amerikai űrrepülőgép-program 112., a Endeavour űrrepülőgép 19. repülése. 2007-ig ez volt az Endeavour utolsó járata, következett a nagyobb átalakítás időszaka.
Küldetés Az űrrepülőgép a Destiny kutatómodul dokkolóberendezéséhez kapcsolódott. Az utolsó küldetés, amely során orosz űrhajósok repültek a Space Shuttle fedélzetén.
Jellemzői A beépített kanadai Canadarm (RMS) manipulátor kart 50 méter kinyúlást biztosított (műholdak indítás/elfogása, külső munkák [kutatás, szerelések], hővédőpajzs külső ellenőrzése) a műszaki szolgálat teljesítéséhez. James Wetherbee üzemeltette a manipulátor kart.
Első nap 2002. november 23-án a szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéták, Solid Rocket Booster(SRB) segítségével Floridából, a Cape Canaveral (KSC) Kennedy Űrközpontból, a LC39–A (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról emelkedett a magasba. Az orbitális pályája perces, fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 379 kilométer, az apogeuma 397 kilométer volt. Felszálló tömeg indításkor kilogramm, leszálló tömeg kilogramm. Szállított hasznos teher kilogramm.
Hasznos teher A 6. személyzetet szállította, akik a 185 napos szolgálat után az 5. személyzetet váltották. Dokkolás után végrehajtották a személyre szabott ülések cseréjét. A 16. amerikai (ISS -16 -11A) összeszerelési repülés volt a Nemzetközi Űrállomásra (ISS). Peggy Whitson és Kenneth Bowersox üzemeltette a Canadarm2 manipulátor kart. Az űrállomás továbbépítésére az alumíniumból készült P1 rácselemet az S0 elem menetirány szerinti bal oldalára szerelték. A P1 rácselem nyitott állapotban 45 méter hosszú, 6 méter széles, súlya 15 tonna. Az űrállomás hőszabályozó (hűtési/fűtési) rendszerének 3 db radiátorát hordozza. Tartalmaz egy S-sávú kommunikációs rendszert. Felszerelték az új külső televíziós kamerákat. A legénység munkáját speciális eszközök, szerszámok segítették (CETA). A szerelési munkákhoz felhasználták az STS–110 által szállított mozgatható állványt Mobile Transporter (MT). 1969 kilogramm logisztikai árút (víz, élelmiszer, ruházat, személyes tárgyak, orvosi- eszközök, berendezések, kutatási- kísérleti anyagok és eszközök) szállítottak. Visszafelé bepakolták a csomagoló anyagokat, a szemetet. A dokkolás megszűnésével az űrrepülőgép lassú sodródása következett, 450 méter távolságban indították a főmotorokat.
Űrséták Az első űrséta (kutatás, szerelés) alatt telepítették P1 rácsos szerkezetet (kicsomagolás, rögzítés, kinyitás, kábelezés). Második űrséta alatt új TV kamerákat telepítettek, tovább építették a Canadarm2 mozgását segítő sínrendszert. Harmadik űrséta alkalmával a Mobile Transporter (MT) felhasználásával készre szerelést, üzempróbát végeztek.
(zárójelben a dátum és az időtartam) EVA 1: Miguel López-Alegría és John Herrington (2002. november 26., 6 óra 45 perc) EVA 2: Miguel López-Alegría és John Herrington (2002. november 29., 6 óra 10 perc) EVA 3: Miguel López-Alegría és John Herrington (2002. november 30., 7 óra 00 perc)
Műhold A tehertérben rögzített technológiai műholdat egy rúgós szerkezet lökte a világűrbe. A műhold pályairányba állítását követően az űrrepülőgép 13-16 kilométerre eltávolodott.
MEPSI Gyártotta az Union Aerospace Corporation és a NASA Jet Propulsion Laboratory (JPL). Üzemeltette a Defense Advanced Research Project Agency (DARPA), az Air Force Research Laboratory (AFRL) és az Amerikai Védelmi Minisztérium (DoD).
Megnevezései: MEPSI; MEPSI (2002-052B); Microelectromechanical Systems Picosat Inspector (MEPSI); USA 164. Kódszáma: 27562.
A technológiai műholdat 2002. november 24-én állították pályairányba. A műhold kábelkapcsolaton keresztül biztosította az üzemeltetés feltételeit, Az orbitális egység pályája perces, fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 389 kilométer, az apogeuma 398 kilométer volt. Hasznos tömege 2 kilogramm. A műholdhoz 15 méteres vezetőpórázon kettő miniatűr műhold kapcsolódott. Formájuk téglatest, méretük 102 × 102 × 127 milliméter volt.
Feladata: tesztelni az új főmotor indító szerkezetét, a centrifuga szivattyú működését, tesztkapcsolat és a teszt műszaki eredményeit a földi állomásra továbbítani, tesztelni az inerciális navigációs rendszert, tesztelni az RF adó-vevő rendszerét, tesztelni az RF jelerősítőket.
Feladatát befejezve 2003. január 31-én 68,96 nap (0,19 év) után belépett a légkörbe és megsemmisült.
Tizenharmadik nap 2002. december 7-én a Kennedy Űrközponton (KSC), kiinduló bázisán szállt le. Összesen 13 napot, 18 órát, 48 percet és 38 másodpercet töltött a világűrben. kilométert ( mérföldet) repült, 215 alkalommal kerülte meg a Földet.
Személyzet (zárójelben a repülések száma az STS–113 küldetéssel együtt) James Donald Wetherbee (6), parancsnok Paul Scott Lockhart (2) pilóta Michael Eladio Lopez-Alegria (3), kutatásfelelős John Herrington (1), kutatásfelelős Kenneth Dwane Bowersox (5), kutatásfelelős/ISS parancsnok Nyikolaj Mihajlovics Budarin (3), kutatásfelelős/Fedélzeti mérnök – Orosz Szövetségi Űrügynökség (RKA) Donald Roy Pettit (1), kutatásfelelős/Fedélzeti mérnök
Tartalék személyzet Szalizsan Sakirovics Saripov kutatásfelelős/ISS parancsnok (RKA) Edward Michael Fincke kutatásfelelős/Fedélzeti mérnök
Visszatérő személyzet James Donald Wetherbee (6), parancsnok Paul Scott Lockhart (2) pilóta Michael Eladio Lopez-Alegria (3), kutatásfelelős John Herrington (1), kutatásfelelős Valerij Grigorjevics Korzun (2), ISS parancsnok/kutatásfelelős (RKA) Peggy Annette Whitson (1), Fedélzeti mérnök/kutatásfelelős Szergej Jevgenyjevics Trescsov (1), Fedélzeti mérnök/kutatásfelelős (RKA)
Források
Kategória:Space Shuttle-repülések Kategória:2002 az űrkutatásban