A Magas-Tátra (szlovákul Vysoké Tatry, lengyelül Tatry Wysokie, németül Hohe Tatra) a Kárpátok legmagasabb hegyvonulata, és egyben a világ legkisebb magashegysége a Tátra keleti részén, Szlovákia és Lengyelország határán. Egész területe a lengyel és szlovák Tátrai Nemzeti Parkok védett övezetében található. A hegység látogatását a nemzeti parkok látogatási rendje szabályozza. Vannak területei, melyek teljes védelem alatt állnak és a turisták elől teljesen el vannak zárva.
A szlovákiai Tátra-aljai terület két fő régióra oszlik – Szepesi és Liptói –, ezekben sok természeti és turisztikai látványosság található, amelyek a Magas-Tátrához közvetlenül vagy közvetve kötődnek.
Megfelelő időjárási körülmények mellett legmagasabb részei Magyarországról is láthatók, különösen az Északi-középhegység, a Pilis vagy a Budai-hegység egyes magasabb pontjairól (például Nagy-Kopasz, Dobogó-kő, Galya-tető, Pécskő, Karancs-tető, Salgó, Kékes). Eltéveszthetetlenek, mert hegyes, hófedte hegycsúcsok alkotják.
Nevének eredete bélyegkép|jobbra|250px|Magas-Tátra. Képeslap 1922-ből A hegység nevének eredetével kapcsolatban többféle vélekedés látott napvilágot. Először 675-ben, a görög Karpathos elnevezésként tűnt fel a hegyvonulatra történő utalás. A következő utalás a római időkből származik, amikor Montes nivium, vagyis „Havas-hegység” néven jelölték. A IV. Béla korából fennmaradt első magyar oklevelek Tarczal vagy Tatur néven említik, míg a magát „a néhai Béla király” jegyzőjeként aposztrofáló Névtelen (Anonymus) Gesta Hungarorum (A magyarok cselekedetei) c., 1210 körül megjelent, a honfoglalás regényes históriáját közreadó művében Trytur néven említi az ország e részét, míg a későbbi Szepességet Zepus néven jelöli. Kosmas cseh krónikás 1125-ből származó, kézzel írott művében Tritri vagy Tryti néven szerepel. A 12-14. század között kelt magyar források Turtur, Turtul, Tortol, Tarczal elnevezéseket használnak, míg egy 1255-ből fennmaradt lengyel okirat mai nevén, Tatry név alatt említi a hegységet. Georgius Wernher (1497–1567) német származású lengyel tudós és költő 1549-ben kiadott De admirandis Hungariae aquis hypomnemation című munkájában tűnt fel először a Tatri elnevezés. Ezt a névhasználatot erősíti meg Frölich Dávid 1639-ben megjelent Medulla geographiae practicae című műve, amely szerint a hegységet a szláv népek Tatry-nak, a szepességi németek pedig Schnee-Gebürgnek hívták. Egy 1778-ban megjelent latin nyelvű kiadvány Tatur, magyarul Tátra néven említi a hegységet.
Kialakulása bélyegkép|jobbra|250px|A Magas-Tátra felgyűrődése bélyegkép|jobbra|250px|A jégkorszakban gleccserek vájtak teknőket és mély völgyeket a hegybe A Kárpátok (és ezzel együtt természetesen a Tátra is) az ún. alpi hegységképződés egyik fázisaként mintegy 100 millió évvel ezelőtt, a Föld középidejében (250 és 66 millió év között), az alsó (140 és 97 millió év között) és felső kréta (97 és 66 millió év között) földtörténeti kor határán gyűrődött fel. Ekkor a megelőző 100 millió év alatt ott hullámzó tenger által lerakott üledék és alatta a hegység kristályos magja más jelentős hegységekkel (Alpok, Kaukázus, Kordillerák, Andok) együtt a magasba emelkedett, de lábait még hosszú időn át a tenger hullámai verdesték. Az ekkor kialakult Tátra hegység azonban nem nagyon hasonlított a manapság ismert hegységre, hiszen az ekkor még viszonylag gyenge gyűrődés folytán a Tátra lankásan domborodó, szabályos alkatú hegység lehetett.
A következő jelentős változás a Tátra arculatának kialakulásában a földtörténeti újkor (66 millió évtől máig) kezdetén, a paleocén (66 és 55 millió év között) és eocén (55 és 36 millió év között) korban zajlott le, amikor is hevesebb alpi hegységképződés ment végbe. A földtörténet újkorának következő időszakában, az oligocén korban (36 és 24 millió év között) a tenger visszahúzódott a Kárpátok lábaitól, és ezután több hegymozgás már nem érte a hegységet. A földtörténeti újkor negyedidőszakában, az alsó (1,7 millió és 720 ezer év között) és felső pleisztocén (720 ezer és 10 ezer év között) időszakában (ezeket az időszakokat nevezik jégkorszaknak) többször erősen eljegesedett a Föld felszíne. Ezekben a hideg időszakokban Kelet-Európa nagy részét elborították a skandináv magashegységekből származó jégtömegek, amelyek aztán a jégkorszakok közötti melegebb (interglaciális) időszakokban visszahúzódva kialakították a hegység mai arculatát.
A Tátra mai felszínének kialakulására leginkább a legutóbbi jégkorszak volt hatással. A sziklás csúcsok, éles gerincek, kártornyokat és piramisokat hordozó gránitmasszívum glaciális formái a jégkor riss és würm időszakában alakultak ki. Az északon összefolyó jégárakból keletkezett a Magas-Tátra leghosszabb gleccsere, amely bizonyos korban 20–25 kilométer hosszú is lehetett. Délen sugarasan széttartó kisebb jégárak alakultak ki, amelyek 1000 méter körüli magasságig ereszkedtek. Ezek vésték ki a hegység legszebb teknővölgyeit (Menguszfalvi-, Nagy- és Kis-Tarpataki völgy). A jégkorszak után maradt lépcsőkön zuhatagokat alkotva futnak le a patakok. A teknővölgyek völgyfőiben számos sziklamedencés tó, tengerszem alakult ki, a legnagyobbak az északi völgyekben. A déli tavak kisebbek. A Csorba-tó medencéjét is moréna gátolta el.
Napjainkra, amikor a földtörténeti negyedidőszak holocén időszakát (10 ezer évtől napjainkig) éljük, már egyetlen gleccser sincs a Tátrában, a szabad sziklafelületek azonban még mutatják a gleccsercsuszamlások nyomait. Csupán a mély völgyek, a szaggatott sziklaszirtek emlékeztetnek erre az időszakra, valamint a gleccserteknőkben kialakult tengerszemek. A Magas-Tátrában összesen 21 gleccser volt. Ezek közül a legnagyobb a Poduplaszki-völgyben elterülő Fehérpataki-gleccser volt, a maga 14 km hosszúságával és 1,5 km szélességével. A déli oldalon a Menguszfalvi-gleccser volt a legnagyobb kiterjedésű, ennek hossza 11,5 km, szélessége 1,7 km volt.
Földrajza bélyegkép|jobbra|250px|A Magas-Tátra legmagasabb csúcsa a Gerlachfalvi-csúcs (2655 m) A Tátra hegység 786 km²-nyi területen fekszik, ebből 550 km² Szlovákiában, a többi Lengyelországban a Lengyel-Tátra. A Tátra keleti részét a magasabb Magas-Tátra és az alacsonyabb Bélai-havasok (Bélai-Tátra, szlovákul Belianské Tatry) alkotják, a Tátra alacsonyabb nyugati része a Liptói-havasok (más néven Nyugati-Tátra, szlovákul Západné Tatry). A Liptói-havasok a Tátra legkiterjedtebb, 400 km² területű része. Főgerincének hossza 32 km, anyaga főleg gránit. Nyugati és északkeleti részében vannak kisebb mészkőszakaszok. A Bélai-havasok a Magas-Tátrától eltérő földtani szerkezete és az ebből adódó domborzati képe miatt is elkülönül. Területe lényegesen kisebb, mint a Magas-Tátráé, 67,5 km². Az egyes részek páratlan volta főként földtani szerkezetüknek és domborzati formáiknak köszönhető. Feltűnőek az eljegesedések nyomai. A mészkőalapon lúgos a talaj, és magashegyi virágok tenyésznek rajta.
A Magas-Tátra területe kisebb, mint a Liptói-havasoké, főgerince kelet-nyugati irányban mindössze 26 km hosszúságú, a legkisebb területű magashegység a világon. 371 km²-nyi területen fekszik, ebből 260 km² Szlovákiában van. Nyugati irányból a Liliom-hágó (Liliové sedlo) (1947 m) húzódik keletre a Kopa-hágóig (1749 m). Legnyugatibb hegye a Svinica (2307 m) és keleten az utolsó hegycsúcsa a Fehér-tavi-csúcs (2229 m). A fő gerinc alakja dél felé domborodó ív, amely alig csökken 2000 méteres magasság alá. A fő gerinc legmagasabb pontja a Jég-völgyi-csúcs (2627 m). Ez a hegység is jobbára gránitból áll, de északi részében mészkőmaradványok is fellelhetők.
Itt található a Kárpátok 1200 km hosszú hegyvonulatának második alpesi jellegű része a Déli-Kárpátok avagy „Erdélyi Alpok” után. A hegységnek több mint 30 csúcsa haladja meg a 2500 méter tengerszint feletti magasságot. Legmagasabb pontja a Gerlachfalvi-csúcs (2655 m), legismertebb orma egyben a hegység negyedik legmagasabb bérce, a Lomnici-csúcs (2634 m). 1940. október 1-jétől a csúcs drótkötélpályán, kabinos felvonóval érhető el a nagyközönség számára. Az állomás épületében egy meteorológiai obszervatórium is helyet kapott. A második és harmadik legmagasabb csúcsok a Gerlachfalvi masszívum két további csúcsa, a Középső-Gerlachfalvi-csúcs és a Nagy-Gerlachfalvi-őrtorony.
Földrajzi kiterjedése: északi szélesség 49° 5' – 49° 17′, keleti hosszúság 19° 55′ – 20° 21′.
A Magas-Tátra túlnyomó része a Tátrai Nemzeti Parkhoz (TANAP) tartozik. A Nemzeti Park területén turistajelzésekkel ellátott ösvények vezetnek. Teljes hosszuk csaknem 600 km, a hegység úgyszólván minden nevezetes része elérhető rajtuk – a zárt területté nyilvánított Bélai-havasok és a szigorúan védett természetvédelmi területek kivételével. Környezetvédelmi és biztonsági okokból november 1-jétől június 15-éig a magashegyi övezetet is lezárják. A legismertebb és leglátogatottabb közülük a Felső-turistaút (Magistrála, tátrai főútvonal).
Éghajlata A Tátrának külön vagy különleges éghajlata nincsen, de a hegység tömege és magassága hatással van az időjárás alakulására. A déli oldal védett az északi és északnyugati hűvös és csapadékot szállító szelektől, ezért az északi oldalon több a csapadék, és az évi átlaghőmérséklet 2-3 °C-kal alacsonyabb. A magas hegyek klimatológiai befolyása miatt a tél melegebb, a nyár hűvösebb, mint a lábainál elterülő síkságokon és völgyekben. A sokévi átlaghőmérséklet a déli oldalon 1000 m magasságban télen – 5-6 °C, nyáron 13-15 °C között ingadozik.
A hó 1300 m felett átlagosan négy-öt, 1800 m felett hat hónapig képez összefüggő takarót. Május közepétől már vannak hómentes utak, június elejétől a déli oldalon már sok ilyen van, de nyári körülmények csak a hónap végére alakulnak ki. Szeptember végén, október elején kezdődik az esőzés és az ősz. Nyáron a hegység belsejében a reggeli égbolt tiszta és derült, déltájban azonban beborul és gyakran esik. A rövidebb, hosszabb eső után ismét derült idő következik. Júniustól augusztusig sok az eső. Átlag másodnaponként esik, a legtöbbet júliusban, a legkevesebbet szeptemberben és október elején. A napok ilyenkor már rövidebbek, de derültek.
Időjárása
Mivel a Magas-Tátra a világ legkisebb területű magashegysége, ezért az időjárási ciklonokat hosszú időre nem képes magához bilincselni. Így nagyon kiszámíthatatlan tud lenni az időjárása. Sok esetben nyáron az erős napsütés miatt kell magunkon tartani, pár nap múlva pedig lehet, hogy elő kell venni a hátizsákból a téli meleg holmit.
Méretéből kifolyólag sokan lebecsülik, s emiatt arányaihoz képest nagy számban szedi áldozatait. Eddig több mint ezren vesztették életüket a hegységben. bélyegkép|250px|A Magas-Tátra nyugati része a Kékesről. A felvétel bal szélén a Kriván látható, jobbra a legmagasabb kiemelkedés a Gerlachfalvi-csúcs, míg a kettő között felismerhető a Koncsiszta, a Tátra-csúcs és a Tengerszem-csúcs A szél irányának jelentősége és hatásai Szél irány Télen Nyáron Észak (É) hideg, havazás lehűlés, zivatar Északkelet (ÉK) hideg, száraz idő meleg, száraz idő Kelet (K) fokozottan hideg és száraz fokozottan meleg és száraz Délkelet (DK) csendes eső, lehűlés csendes eső, melegedés Dél (D) felmelegedés melegedés Délnyugat (DNY) hófúvás veszély zivatar veszély Nyugat (NY) olvadás lehűlés Északnyugat (ÉNY) olvadás lehűlés, zivatar
Ha estefelé erősödni kezd a szél, úgy valószínű az időjárás-változás. Ha a szél iránya erőteljesen megváltozik, irányt vált, szintén időjárás-változásra kell számítani.
Esőt jelenthet: ha többszintű és többrétegű a felhőzet; ha a felhők színe sötétszürke; ha a felhők gyorsan gomolyognak, tornyosulnak; ha a páradús levegőben portölcsérek keletkeznek; ha a füst felszáll, majd a felszínen gyűlik össze; ha a csillagok erősen ragyognak, sziporkáznak; ha a napközben képződött gomolyfelhők estére nem oszlanak el; ha a hőmérséklet nappal nem emelkedik, vagy éjszaka nem csökken; ha a távoli hangok is jól hallhatók; ha a légnyomás zuhanásszerűen csökken, a konzervdoboz teteje kifeszül, domborodik.
Jó időt jelenthet