A Tájoló (latin: Pyxis) egy csillagkép.
Története, mitológia A Tájoló-t Nicolas-Louis de Lacaille vezette be a 18. században és Pyxis Nautica-nak nevezte el, de ez a rév lerövidült. A csillagkép eredeti helye a régi Argo Navis (az argonauták hajója) volt. A 19. században John Herschel csillagász az Árbóc elnevezést javasolta, de javaslatát elvetették.
Látnivalók Csillagok α Pixidis: 3,7m-s, kékesfehér színű csillag, a hőmérséklete 20 000 K, a távolsága 470 fényév. β Pixidis: negyedrendű, a színe narancssárga. Nap-típusú csillag. γ Pixidis: 4 magnitúdós, narancssárga színű. κ Pyxidis: a fényrendje 4,6m, szintén narancssárga színű.
Visszatérő nóva bélyeg|balra|250px|Visszatérő nóva a Tájoló csillagképben
T Pyxidis: az ismert nóvák közül ezen észlelték a legtöbb kitörést a következő években: 1890, 1902, 1920, 1944 és 1966. Az objektum nyugalomban 14 magnitúdós, de ha fellobban, a fényrendje 6m is lehet. Legutóbbi kitörése 2011 áprilisának közepén következett be.
Mélyégobjektumok A Tájoló csillagkép igen közel helyezkedik el a galaktikus egyenlítő síkjához, azaz részben a Tejútban fekszik. A sűrű csillagmezőből csak a csillagkép ÉK-i része nyúlik ki. Ennek megfelelően leginkább nyílthalmazok és aszterizmusok találhatók a konstelláció területén, de akad itt egy gömbhalmaz is, mely az égbolt ezen részén ritkaságszámba megy. Néhány objektum: NGC 2568 nyílthalmaz Cr 196 és Cr 198 nyílthalmazpár NGC 2635 nyílthalmaz Slotegraaf 20 aszterizmus Slotegraaf 21 aszterizmus Streicher 50 aszterizmus Ruprecht 74 nyílthalmaz Ruprecht 68 nyílthalmaz NGC 2818 planetáris köd Pyxis-Cluster újonnan felfedezett gömbhalmaz NGC 2613 egy fényes galaxis
Források Josef Klepešta - Antonín Rükl: Csillagképek atlasza, Gondolat Kiadó, Budapest, 1978, Ian Ridpath - Wil Tirion: Égi kalauz, Gondolat Kiadó, Budapest, 1991, Szabó Sándor: Égabrosz, 2006,
Fordítás
Kategória:Csillagképek