Theodore "Teddy" Roosevelt (New York, 1858. október 27. – Sagamore Hill, New York, 1919. január 6.) amerikai politikus, író, az USA 26. elnöke.
Nagyon gazdag kereskedő család sarjaként a Harvard Egyetemen szerzett diplomát 1880-ban. Az egyetem elvégzése után a Republikánus Párt színeiben kezdett politizálni. 1882-84. között már képviselő lett New York állam törvényhozásában. 1897-98-ban haditengerészeti miniszterhelyettes. Az spanyol–amerikai háborúban 1898-ban Kubában harcolt az általa toborzott lovasezred, a Rough Riders („kemény lovasok”) élén. 1898-99-ben New York kormányzója. 1901-ben az USA alelnöke, majd W. McKinley elnök meggyilkolása után, 1901. szeptember 14-től az Egyesült Államok elnöke. 1902-ben a Square Deal („becsületes játszma”) elnevezésű programjában 44 eljárást indított a nagy trösztök ellen. Elnöksége alatt szabályozta a vasutak és az élelmiszeripar működését, jelentős eredményeket ért el a nemzeti parkok, vadrezervátumok számának növelésében, valamint az öntözés és fásítás területén.
Külpolitikájában újraértelmezte a Monroe-elvet, ennek következményeként az Egyesült Államok katonailag is beavatkozott a latin-amerikai konfliktusokba. Az úgynevezett „furkósbot politikát” alkalmazva kapta meg az USA a Panama-csatorna használati jogát is.
1904-ben történt újraválasztása után közreműködésével jött létre 1906-ban az orosz–japán háborút lezáró portsmouthi béke, amiért Nobel-békedíjat kapott.
1910 áprilisában tett utazása során néhány napot Magyarországon is eltöltött (az első Magyarországra látogató volt amerikai elnökként). Az 1912. évi elnökválasztáson már a Progresszív Republikánus Szövetség jelöltjeként indult az „Új nacionalizmus” programját meghirdetve, de vereséget szenvedett a demokrata Woodrow Wilsontól.
Ifjúkora
Roosevelt apját szintén Theodore Rooseveltnek (1831. szeptember 22. – 1878. február 9.), anyját Martha „Mittie” Bullochnak (1835. július 8. – 1884. február 14.) hívták. A család New York kiváltságosai közé tartozó régi gazdag családnak számított. Az idősebb Theodore Roosevelt sikeres, külkereskedelemmel foglalkozó üzletember volt, akit a fia is elkísért több európai és egyiptomi üzleti útján. Az ifjú Theodore az apját példaképének tekintette, bár arról soha nem tett említést, hogy apja az amerikai polgárháború idején a sorozás elkerülése végett mást bérelt fel maga helyett. A későbbi elnök felsőfokú tanulmányait 1876-ban kezdte meg a Harvardon, ahol a legexkluzívabb klubnak, a „Porcellian”-nak a tagja volt. Egyetemi évei alatt ismerkedett meg első feleségével, Alice Hathaway Lee-vel (1861-1884), akihez a szomszédos Brookline-ba járt át udvarolni. Szakdolgozatát az 1812-ben kirobbant brit–amerikai háborúról írta, melyben állást foglalt az amerikai haditengerészeti flotta fejlesztése és jelentőségének növelése mellett. Az egyetem befejezése (1880) után nem sokkal kezdett el politikával foglalkozni. Programjának vezérfonala a korrupció kiirtásának magasztos célja volt. Az első választáson New York állam fővárosában Albanyban próbált szerencsét és 1882-ben lett ott képviselő.
Karrier az elnökségig
Roosevelt gyors felemelkedése 1884-ben megtorpant. Ebben az évben következett be első feleségének és édesanyjának halála, ami után nagy utazásokat tett Amerika, nagyrészt még lakatlan nyugati területein. Ekkor fogalmazódott meg benne a természetvédelem fontossága. Két évig tartó visszavonultsága Észak-Dakotában lévő birtokán adott lehetőséget a számára „A nyugat megszelídítése” című könyvének megírására. Könyvében Amerika úttörőit magasztalja és dicsőíti az angolul beszélő népek elterjedését a világ nagy részén. Tagadja, hogy faji, vallási vagy etnikai előítélettel rendelkezne, de úgy tartja, hogy az indiánok életmódja alig különbözik a vadállatokétól, s a fehér embernek joga van mindenütt a vezetést kivenni a vörös, fekete és sárga őslakosok kezéből.
1884-ben Republikánus Párt elnökjelöltségéért folyó versenyben Roosevelt a kezdeti ellenkezését legyőzve, a párt közismerten korrupt elnökét, James Blaine-t támogatta, aki ugyan ezt a párharcot elvesztette, de az 1888-ban megválasztott Benjamin Harrison elnök kabinetfőnöke lett. az 1884. évi támogatásért cserébe Roosevelt elérte, hogy Blaine közvetítésével és jóbarátja, Henry Cabot Lodge képviselő közbenjárására kinevezzék a Közszolgálati Bizottság élére. Vezetésével, az addig jelentéktelen szerepet játszó bizottság, a baltimore-i postán elkövetett hivatali visszaélések kapcsán nekitámadt az elnök egyik támogatójának, a főpostamester John Wanamakernek. Az ügy fontos muníciót szolgáltatott az 1892-es elnökválasztási kampányban a demokratáknak, s Cleveland elnökké választásához vezetett, aki megtartotta Rooseveltet a bizottság élén, de ő azonban többre vágyott. Ezért 1895-ben rögtön elfogadta William Strong, New York újonnan megválasztott reformpárti republikánus polgármesterének az ajánlatát, hogy New York-i rendőrségi megbízott legyen.
Roosevelt ebben a tisztségében keményen fellépett az úgynevezett kék törvények betartása érdekében, melyek szerint a bároknak és a szalonoknak vasárnap zárva kellett tartaniuk. Intézkedéseivel azonban sok ellenséget is szerzett magának, többek között az őt kinevező polgármestertől is kapott burkolt fenyegetést. Tarthatatlanná váló politikai helyzetéből az 1896-os elnökválasztási kampányban játszott szerepe segítette ki. Roosevelt ugyanis a későbbi győztes McKinley-t támogatta, aki Lodge kérésére meghívta a kabinetjébe és haditengerészeti miniszterhelyettesé nevezte ki. bélyegkép|bal|190px|Roosevelt, a katona 1898-ban A harcias nacionalista retorikát hangoztató Roosevelt hamarosan tettekkel is bizonyíthatta bátorságát. 1898-ban a spanyolok brutális kegyetlenséggel vertek le egy lázadást a fennhatóságuk alatt lévő Kubában. A havannai események miatt McKinley elnök Kubába küldte a Maine hadihajót, melyet egy tengeri akna elsüllyesztett. Roosevelt a spanyolok elleni hadüzenet egyik leghangosabb szószólója volt. Sőt, miniszterhelyettesi posztjáról lemondva, önkéntes lovas-hadsereget szervezett, melyben vakmerő cowboyok mellett a keleti parti felső társadalmi rétegéhez tartozó sportlovasok is részt vettek. A „Rough Riders”, melynek élén Leonard Wood ezredes, és Theodore Roosevelt hadnagy állt, lovasrohamot intézett a Santiago melletti San Juan-hegy közelében, s ezzel háborús hőssé avatta a későbbi elnököt, aki a harcokban egy ellenséges spanyol katonát személyesen is megölt. A spanyol-amerikai háborúnak köszönhetően Roosevelt 1899-ben New York állam kormányzója, majd McKinley újraválasztása után annak alelnöke lett.
Kormányzóként az üzemi munkafeltételek reformjáért szállt síkra és javította a betegellátást, valamint a közlekedési rendszert.
Elnöksége
Belpolitikája
Theodore Roosevelt 1901-ben McKinley elnökké választásával lett az USA alelnöke, majd azután, hogy 1901. szeptember 6-án Buffaloban egy anarchista, bizonyos Leon Czolgosz McKinley-t lelőtte, s aki 1901. szeptember 14-én a merénylet következtében meghalt, az addigi alelnök lépett a helyére. Theodore Roosevelt ezzel 42 évesen az Egyesült Államok legfiatalabb elnökeként vonult be a Fehér Házba.
Roosevelt magatartásának elnökként is megkülönböztető jegye volt az önreklámozás. A sajtó szerepének fontosságát felismerve elnöksége első napjaiban lényegében alkut kötött a három legnagyobb távirati iroda elnökével, melyben elérte, hogy csak olyan hírek kerüljenek nyilvánosságra, melyekről ő akarja a nyilvánosság értesítését. Theodore Roosevelt volt az első elnök, aki vacsorázni hívott a Fehér Házba egy afroamerikait, Booker T. Washingtont, azt üzenve a választóknak, hogy ugyanazt a mércét alkalmazza a feketékkel, mint a fehérekkel szemben, csakúgy mint a munkavállalókkal és a kapitalistákkal, valamint a pogányokkal, a zsidókkal, a katolikusokkal és protestánsokkal szemben.
A társadalmi problémákat morális oldalról igyekezett megközelíteni. Ennek szellemében az első intézkedéseinek egyikeként ügyészségi vizsgálatot indított a Sherman-féle trösztellenes törvény alapján a J. P. Morgan Norhern Securities Company ellen, mely társaság tömörítette az északkeleti térség három legnagyobb vasúttársaságát, a Northern Pacific-et, a Great Northern-t és a Burlington-t. Az eljárás célja a valaha született legnagyobb amerikai részvénytársaság feldarabolása volt, mellyel nem mellesleg Roosevelt bebizonyította, hogy az Egyesült Államok elnöke nagyobb hatalommal bír, mint a világ vezető bankára. A Square Deal-nek keresztelt program keretében összesen 44 eljárást bonyolítottak le a trösztök ellen, s ezzel azt üzente a nyilvánosságnak, hogy még az ország leghatalmasabb emberei is elszámoltathatók a törvény előtt. Rooseveltet a sajtó a nagyvállalatokkal szemben álló kisember pártfogójaként állította be, de azt már persze nem verték nagydobra, hogy a kormány csupán egy eljárásban aratott jelentős győzelmet.
A dolgozó emberek barátjaként szerzett hírneve tovább erősödött akkor, amikor 1902. májusában kormánya, elsőként az amerikai történelemben, sikeresen közvetített az Amerikai Egyesült Bányász Szakszervezet és Philadelphia Coal and Iron Company között abban a sztrájkban, amelyet körülbelül 140-150 ezer bányász folytatott a magasabb bérekért és a munkakörülmények javításáért. A sztrájk következtében ugyanis a szén ára a tonnánkénti 5 dollárról 30 dollárra emelkedett, s ez már politikai kérdés volt, amit Roosevelt nagyon jól érzékelt, hisz a közelgő kongresszusi választások előtt a republikánusok számára is fontossá vált a sztrájk befejezése, ami 1901. október 23-án meg is történt.
Theodore Roosevelt komoly eredményeket mondhat magáénak a környezetvédelem területén. Hivatali ideje alatt megduplázódott a nemzeti parkok száma, s 51 vadrezervátum és 16 nemzeti emlékhely jött létre. Ez irányú tevékenységének nem mondott ellent az a véleménye, hogy kizárólag a fehér telepesek hozták el a civilizációt az érintetlen erdőségekbe és helyes volt, hogy ezek a keményen dolgozó nők és férfiak az amerikai nyugat óriási területeit nem hagyták az őslakos indiánok kezében.
Belpolitikájának jellemző vonása volt a politikai korrupció elleni harc, amit már New Yorkban rendőrségi megbízottként megkezdett, s már akkor nyíltan kritizálta a jó fél évszázaddal korábban Jackson elnök által bevezetett úgynevezett „zsákmányszerzést”, a jövedelmező közhivatalok osztogatását a politikai támogatásért cserében. E küzdelem keretében közszolgálati reformot hajtott végre, ami a hivatalnokok függetlenségének megteremtését célozta.
Intézkedései komoly változást jelentettek a gazdasági életben is, mivel szabályozta a vasutak (1903,1906,- vasút szabályozási törvény) és az élelmiszeripar (1906. a húsfajták ellenőrzésére vonatkozó törvény, az élelmiszer- és gyógyszertisztasági törvény) működését, s eredményeket tudott felmutatni az öntözés és az erdőgazdálkodás területén is.
A trösztök és a korrupció elleni fellépése miatt a Republikánus Párton belül sokan szembefordultak Roosevelttel, így valójában önmaga reklámozásának köszönhetően állította maga mellé az amerikai közvéleményt és nyerte el az általa is tisztelt egyetlen hatalom, a nép bizalmát 1904-ben történt újraválasztásakor.
Külpolitikája bélyegkép|jobb|200px|A hivatalos elnöki portré – Sargent, John Singer festménye, 1903 Theodore Roosevelt tevékenysége a fentiek ellenére mégis inkább a külpolitikában tett lépései miatt maradandó. A külpolitika területe jobban megfelelt Roosevelt habitusának is, hisz Rooseveltet sokan olyan embernek jellemezték, akit egyáltalán nem érdekel a törvény és aki soha nem tudja megbocsátani, ha valaki az útjába áll. Külpolitikai törekvései nem függtek a kongresszus jóváhagyásától, így harcos nacionalizmusa jó eszköz volt az ország nagyhatalmi státusának megteremtéséhez és demonstrálásához.