Vinišće falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Marinához tartozik.
Fekvése Split központjától légvonalban 26, közúton 47 km-re, Trogirtól 19 km-re, községközpontjától 6 km-re délre, Dalmácia középső részén fekszik.
Története Az ókorban illírek éltek itt, majd az i. e. 4. században a rómaiak hódították meg ezt a térséget. A telepesek kiszolgált veteránok voltak, akik szőlőültetvényeket létesítettek a területén. A termékeny talaj és a közeli védett öböl különösen alkalmas volt a szőlőtermesztésre és a borkereskedelem lebonyolítására. A horvátok ősei a 7. században érkeztek erre vidékre, mely a 10. században már az ősi Drid zsupánsághoz tartozott. Ennek székhelye a Marinától 2 km-re északnyugatra fekvő 177 méter magas Veli vrh és az alacsonyabb Mali vrh hegyén volt. A dridi zsupánság a független horvát állam megszűnése után megszűnt. Ezután idővel a Šibenik és Trogir közötti terület e két város fennhatósága között oszlott meg és a határ a Stupin-öbölnél húzódott. Marina.hr:Povijest Marine Így a mai település területe Trogir város igazgatása alá került. A trogiri közösségnek már a magyar uralom idejében a 13. században saját statutuma volt, mely alapján hatóságai működtek és törvénykeztek. Trogir 1420. június 22-től velencei uralom alá került, és ezt követően már csak korlátozott autonómiával rendelkezett. A köztársaságot a velencei nemesség tagjai közül kinevezett kapitányok képviselték. Vinišće település keletkezéséről nem áll rendelkezésre információ, írásban 1272-ben a trogiri káptalan oklevelében említik először. Neve ősi horvát szó volt, amely szőlőhegyet jelentett. Nevét minden bizonnyal a rómaiak által telepített szőlőültetvényeiről kapta, melyeket az érkező horvátok már itt találtak. A középkorban a mai Vinišće területe két részből állt. A tenger melletti alsó rész volt Biskupija, míg a felső, szárazföldi rész Opatija.Tz-marica.hr:Vinišće A 9. és a 12. század között e területen kolostorok és kápolnák épültek, amelyeknek romjai ma is megtalálhatók. A legrégibb ma is álló templom az orihovici Szűz Mária-templom, melyet a bencések alapítottak 1272-ben. A Páduai Szent Antal-templom a 18. században épült. A plébániatemplomban egy ismeretlen 9. századi művész képe található. Vinišćén született 1440 körül a híres reneszánsz szobrászművész Giovanni Dalmata (horvátul: Ivan Duknović). Szülőháza a Voluja kőbánya közelében állt, ahol a trogiri székesegyház köveit bányászták, de dolgozott Rómában, Velencében és más városokban is. A 15. század végén a török veszély hatására az itteni lakosságot a közeli szigetekre, Drvenik (Zirona), Drvenik Mali (Pianca), Anđelovac és Vela Smokvica szigeteire menekítették. Közülük sokan időnként visszatértek szárazföldi birtokaikra, hogy a földeket megműveljék. 1590-ben csak az Anđelovac-szigeten 48 vinišćai származású lakos élt.Dunja Babić: Opis trogira i njevoga teritorija a kraja 16. stoljeća 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a település a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. Vinišće plébániáját 1872-ben alapították, ekkor építették plébániatemplomát is. A településnek 1857-ben 1000, 1910-ben 978 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A település lakossága 2011-ben 774 fő volt.
Lakosság Lakosság változása- Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001. 1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011 1.000 0 728 869 989 978 1.034 1.320 1.403 1.386 1.338 1.092 871 765 847 774 (1869-ben lakosságát Drvenik Velikihez számították. 1991-től korábbi területének egy kis részét Sevidhez számították. 1857-ben és 1931-ben a korábbi Vinišće-biskupija, 1931-ben a korábbi Vinišće-opatija település adataival együtt.)
Nevezetességei Jézus Legszentebb Szíve tiszteletére szentelt plébániatemploma 1872-ben épült. A település legrégibb temploma az 1272-ben bencések által alapított oriovici Szűz Mária (Szent György) templom. A Páduai Szent Antal (Kármelhegyi boldogasszony) templom a 18. században épült. Az Arkanđel-szigeten állt a középkorban a trogiri Szent János bencés apátság birtoka és temploma.Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-4320. Ma a templom maradványait Szent Mihály arkangyalnak szentelték. A templom keleti-nyugati irányban fekszik, román stílusban épült, bőséges habarcsba ágyazott faragott kövekből. Téglalap alaprajzú, félköríves apszissal és a a nyugati homlokzat feletti harangtoronnyal. Mára a templom falai szinte a földig leromlottak, de a déli falat a hatalmas támpillérek az ablak magasságáig megtartották. A falak többi része, amely valószínűleg egykor a bencés ispotályt zárta körbe a templomtól északnyugatra helyezkedik el. Feltételezik, hogy az egyház és a hozzá tartozó épületegyüttes már a 12. században létezett. A Stari Trogir-öbölben egy ősi római komplexum jó állapotban fennmaradt épületmaradványai találhatók.Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5302. A római épületek alapjai a tenger melletti sziklákon állnak, majd tovább nyúlnak a tengerbe, felfelé pedig a szőlőültetvények irányába. A falak magassága az egész komplexumban 1-3 méter között változik. A falak faragott kőből épültek, szabálytalan szerkezetűek, tömör mész és vízálló vakolat köti őket össze. A régészeti lelőhelyet még nem tárták fel, rendeltetését nem lehet biztosan meghatározni. A Drveniki-csatorna nyugati részén található azonos nevű szigeten áll az 1896-ban épült Murvica-világítótorony.Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5039. Az egyszerű nyeregtetős kőház rusztikus kőtömbökből épült. A déli homlokzaton egy 7,20 m magas négyzet alakú torony található, tetején a fényszóróval, amely 9 tengeri mérföld távolságból is látható. A főépülettől északra egy téglalap alakú kő alaprajzú, nyeregtetős házikó áll, mely szerszámos fészerként szolgál. Az épületek közvetlen szomszédságában száraz kőfallal körülvett kertek találhatók. A sziget északi oldalán egy kisebb betonozott kikötőhely található. Több homokos és kavicsos strand (Voluja, Ričevo Vrelo, Stari Trogir, Sićenica) található a területen. A turistákat boltok, éttermek, kávézók, bárok, kis kikötők szolgálják.
Híres emberek Itt született 1440 körül a híres reneszánsz szobrászművész Giovanni Dalmata (Ivan Duknović). Szülőháza a Voluja kőbánya közelében állt, ahol a trogiri székesegyház köveit bányászták, de dolgozott Rómában, Velencében és más városokban is. Az 1480-as években Mátyás király udvarában dolgozott Budán. Munkái nagy része elpusztult, vagy igen megsérült. Legismertebb magyarországi munkája a visegrádi királyi palotában lévő Herkules-kút. II. János Pál pápa római sírja fölé az ő „Szűz Mária gyermekével” alkotását helyezték.
Galéria
Jegyzetek
További információk Marina község hivatalos oldala Marina turisztikai irodájának honlapja A marinai Szent Jakab plébánia honlapja Dunja Babić: Opis trogira i njevoga teritorija a kraja 16. stoljeća Könyvismertető a vinišćei Jézus Szíve templom és plébánia történetéről Ivan Pažanin: Vinišćarski zbornik I-III. Vinišća 2008.
Kategória:Split-Dalmácia megye települései