Szarajevó (bosnyákul, horvátul és szerbül Sarajevo, cirill írással Сарајево, törökül Saraybosna, mely névből a „saray” tag palotát jelent) Bosznia-Hercegovina fővárosa. A Dinári-hegységben, a Miljacka folyó két partján fekszik. Lakosságát elővárosaival együtt 400 ezer főre becsülik. Túlnyomóan bosnyákok, kisebb részben szerbek és horvátok lakják.
Szarajevó a fővárosa az ország két ún. entitásának, a Bosznia-hercegovinai Föderációnak és (legalábbis hivatalosan) a Bosznia-hercegovinai Szerb Köztársaságnak is.
Az oszmán hódítók alapította város az újkor hajnalán Európa legfejlettebb városai közé számított. Az osztrák-magyar korszak kapcsolta be az európai kulturális vérkeringésbe. A jugoszláv állam időszakában már téli olimpia házigazdája is volt.
Szarajevó nevével több fontos történelmi esemény is összeforrt. 1914-ben itt lett merénylet áldozata Habsburg–Lotaringiai Ferenc Ferdinánd osztrák–magyar trónörökös, ami ürügyül szolgált az első világháború kirobbantásához. De a szarajevóiak élték át a boszniai háború (1992-1995) alatt a modern kori történelem leghosszabb, több mint három éven át tartó ostromát is.
A város egyedülálló légkörét a történetét alakító négy vallási csoport (római katolikus, ortodox kereszténység, muszlim és zsidó vallás) által hátrahagyott épített és más kulturális javak adják. Az útikönyvek szerint Szarajevó a világ azon kevés városának egyike, ahol néhány száz méteren belül katolikus és ortodox templom, mecset és zsinagóga is található.
Nevének eredete Szarajevó alapítása előtt a környéket Vrhbosnának hívták.
A város nevének eredetére több feltételezés is van. Az egyik ilyen, hogy a török Saray Ovası, azaz a palota udvara és mezeje. Ezt az elnevezést először 1455-ben használták.
Sarajevo alakban 1507-ben Firuz bég levelében szerepelt először.
Fekvése Szarajevó Bosznia-Hercegovina keleti felén (a történelmi Bosznia tartományban), a Bosznia-hercegovinai Föderációban fekszik. Kiterjedése 141,5 km². A város nagy része az azt kelet-nyugati irányban átszelő Miljacka folyócska völgyében lévő, 500 méter tengerszint feletti magasságú síkságon (Szarajevói-völgy vagy Szarajevói mező) húzódik, de a keleti részen elterülő Óváros egyes külvárosokkal együtt a környező hegyek oldalaira is felkúszik, egészen 900 méteres tengerszint feletti magasságra. (Az Óváros egy része szűk, meredek utcácskáiról nevezetes). Az Ilidža nevű külvárosban található a Vrela Bosna, azaz a Boszna folyó forrása, a szarajevóiak kedvenc kirándulóhelye.
A várost a Dinári-hegységhez tartozó öt nagyobb hegy koszorúzza, amelyekben népszerű kirándulóhelyek és sípályák vannak. A hegyek a következők:
Bjelašnica (2067 m) Igman (1502 m) Jahorina (1913 m) Trebević (1627 m) Treskavica (2088 m)
Éghajlat Szarajevó éghajlata – a szűkebb értelemben vett Boszniának megfelelően – kontinentális. A nyarak melegek, és ilyenkor a 35 °C-os hőmérséklet sem ritka. A telek hidegek, és a város nagy tengerszint feletti magassága miatt mindig havat hoznak.
Az év legmelegebb hónapja július, amikor a középhőmérséklet 19 °C körül alakul; augusztus csak egy fokkal hűvösebb. Az év leghidegebb hónapja január, -1 °C-os középhőmérséklettel. Az éves középhőmérséklet 10 °C.
Szarajevóban az éves csapadékmennyiség 905 mm körül mozog. A legcsapadékosabb hónap október, amikor átlagosan 89,4 mm eső esik. A legszárazabb hónap február, 61,4 mm-es átlaggal. Az átlagos légnyomás a város szintjén 942,3 millibar, ami az év során keveset változik.
A legalacsonyabb nappali hőmérséklet 1942. január 24-én volt -26,4 °C volt.
A levegőszennyezés súlyos probléma a városban. Az Egészségügyi Világszervezet 2016-os adatbázisa szerint A PM2,5 szálló por becsült koncentrációja 2010-ben 30 μg/m3 volt a PM10 számítás alapján, ami háromszor magasabb, mint a WHO ajánlása.
Történelem bélyegkép|200px|jobbra|Császár-dzsámi bélyegkép|200px|jobbra|A Városháza neomór stílusú épülete bélyegkép|200px|jobbra|Az Óváros bélyegkép|200px|jobbra|A régi ortodox templom bélyegkép|150px|jobbra|A római katolikus székesegyház bélyegkép|200px|jobbra|Latin híd, a szarajevói merénylet helyszíne A mai Szarajevó vidékének története a kőkorszakkal indul, amikor az úgynevezett butmiri kultúra (Butmir helyi földrajzi névből) virágzott a területen. A környéken számos illír település is volt. Az illírek és a rómaiak közti harcok i. e. 229-ben kezdődtek az első római–illír háborúval, de Róma csak i. sz. 9-re szállta meg az egész régiót. A római korban a mai Ilidža területén feküdt Aquae Sulphurae település.
Középkor (1450-es évekig) A szlávok a 7. században érkeztek Boszniába, de itteni korai történetükről nem tudni túl sokat. Valószínűsíthető, hogy a Szarajevói-völgybe is beköltöztek, ahol az illír jelenlétet váltották fel. Bíborbanszületett Konstantin De administrando imperio (A birodalom kormányzásáról) című munkája a szerbek lakta Katera városról tesz említést, amelyet Szarajevótól délkeletre tártak fel.
A mai Szarajevó környéke a középkor későbbi szakaszában Vrhbosna tartományban feküdt. Magáról Vrhbosna településről csak annyi biztos, hogy létezett: egyesek szerint kisebb, megerősített helység, míg mások szerint a mai Szarajevó területén fekvő jelentősebb város volt. Utóbbiak arra alapozzák véleményüket, hogy egy 1238-as IV. Béla magyar király dokumentuma szerint a városban ekkor kezdték el építeni a Szent Péter-székesegyházat.
Oszmán kor (1450-es évek-1878) Szarajevó alapítása az 1450-es évekre tehető, tehát még azelőttire, hogy az oszmánok 1463-ra teljesen meghódították volna Bosznia tartományt. (A város alapításának hagyományos dátuma 1461). Szarajevó helyén egy apró, Brodac nevű falu feküdt, amelyen Isa-bég Išaković építtetett várost, annak minden szükséges intézményével együtt: többek között bazár (fedett piac), törökfürdő, han (kereskedők szálláshelye) és kormányzói palota (Saray) épült (utóbbi adta Szarajevó nevét). Az első mecset II. Mehmed oszmán szultán tiszteletére a Császár-dzsámi (Carova džamija) nevet kapta. 1485 júniusában Szarajevóban 42 muszlim, 103 keresztény és 8 dubrovniki ház állt.
Szarajevó virágzása a 16. századra tehető, amikor Husrev-bég felépíttette a mai Óváros nagy részét, a Gázi Husrev-bég dzsámival és a szintén a saját nevét viselő könyvtárral egyetemben. Szarajevó lakosságát eleinte szinte kizárólag a környező lakosság iszlámra áttért tagjai alkották. Hamarosan ortodoxok is jöttek, és egy raguzai (ma: Dubrovnik), katolikus kereskedőkből álló kolónia is alakult. A Spanyolországból elűzött szefárd zsidók a 16. század elején érkeztek, amivel Szarajevó négy vallás városává vált. A város közben infrastrukturálisan is fejlődött: kereskedelmi utak metszéspontjában fekvő elhelyezkedése és ennek megfelelően kiépített infrastruktúrája, kulturális intézményei, víz- és csatornahálózata Európa egyik legfejlettebb városává tették. 1660-ra mintegy 80 ezer lakosa volt, és ezzel Isztambul után a Balkán-félsziget második legnépesebb városává lépett elő.
1697-ben – a magyar történelemben a török uralom alóli felszabadító szerepét betöltő – Savoyai Jenő kifosztotta, majd felgyújtatta Szarajevót. A megsemmisült várost újjáépíttették, bár régi fényét már csak az Oszmán Birodalom egyre fokozódó hanyatlása miatt sem szerezhette vissza. Az 1800-as évek elejére a városnak már csak kb. 60 000 lakosa volt. 1807-ben egy szerb csapat akarta elfoglalni, de mielőtt odaért volna, visszaverték. Bosznia fővárosává csak Kara Mahmud tette, miután az 1831-32-es felkelést leverte; addig a boszniai válik Travnikban laktak. 1878-ban lázadás tört ki; a lázadók a válit elűzték és Hadsi Loját tették urukká. Ugyanezen év augusztus 19-én az osztrák-magyar hadak jelentek meg falai alatt és elkeseredett küzdelem után elfoglalták.
Szarajevó – iparosítással együtt járó – modernizálása az oszmán uralom utolsó éveiben indult, de csak azután vett igazi lendületet, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia 1878-ban okkupálta a tartományt.
Osztrák–magyar kor (1878–1918) Az osztrák–magyar korban létező Bosznia-Hercegovinai Kondomínium fennállása idején kiteljesedett az iparosítás, az iskolák elterjedésével visszaszorult az analfabetizmus, a cirill írást visszaszorította a latin, a felsőoktatási intézmények megjelenésével és a sajtó elterjedésével pedig a kulturális és az irodalmi élet kapott friss szelet.
A Monarchia építészei és mérnökei számára presztízsfeladat volt az újonnan szerzett tartomány fővárosának modernizálása. A belvárost sújtó tűzvész után a negyed eredeti épületeinek oszmán stílusa az újonnan emelt épületek közép-európai építészeti jegyeivel, köztük a szecesszióval és a sajátosan orientális hatású moreszkóval és neomór stílussal keveredett. Ez utóbbi legszebb példája Szarajevó legjelentősebb épülete, az 1992-ben felgyújtott, és belülről kiégett, majd azóta teljes pompájába helyreállított Városháza. A korszak egyéb jelentős épületei a római katolikus Jézus szíve székesegyház, a Zsinagóga, az Országos Múzeum (Zemaljski muzej), a Nemzeti Színház és a Szépművészeti Akadémia (eredetileg evangélikus templom). Az oszmán időkben elkezdett Szerb Ortodox Székesegyház építése is ebben a korszakban fejeződött be.
Szarajevó lakossága 1910-ben 52 000 főt számlált.
Az első világháború kirobbantásához vezető incidensre Szarajevóban került sor: 1914. június 28-án Gavrilo Princip szerb nacionalista meggyilkolta Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét, Chotek Zsófiát. A Monarchia szétesésével Bosznia-Hercegovina az újonnan megalakult Szerb–Horvát–Szlovén Királyság része lett.
A jugoszláv államok időszaka (1918–1992) Szarajevó 1918 és 1929 között Bosznia, majd a királyi diktatúra bevezetésétől, és az ország új, bánságokon alapuló közigazgatási felosztásának végrehajtásától fogva – az 1929-től immár Jugoszláv Királyság nevet viselő ország – Drinai Bánságának székhelyeként, korábbi jelentőségét elveszítve vegetált.
A második világháború idején, 1941-ben Szarajevó – Bosznia-Hercegovina többi részéhez hasonlóan – a náci Németországgal szövetséges és az usztasák (horvát fasiszták) által irányított Független Horvát Államhoz került, a város szerb és zsidó lakosságának egy része pedig a holokauszt áldozata lett. A várost Josip Broz Tito partizánmozgalma szabadította fel 1945 áprilisában.
A titói Jugoszláviában Szarajevó visszakapta korábbi jelentőségét azáltal, hogy a fontos ipari központ szerepét kapta. A háború utáni 115 ezerről a lakosságának száma az 1990-es évek elejére 430 ezer főre emelkedett. Az Óvárostól nyugatra fekvő részeken modern épületek, lakótelepek emelkedtek. Erre a korszakra esik az egyetem, a Tudományos és Művészeti Akadémia, továbbá számos múzeum, galéria, oktatási intézmény és a Rádió-televízió alapítása. A város növekedése az 1980-as évek elején érte el tetőpontját, amikor Szarajevó az 1984-es téli olimpia házigazdája volt.
A függetlenség óta 1992. április 5-én a béketüntetésre sortüzet adtak le szerb orvlövészek,A város, ahol a mesterlövészek gyerekekre vadásztak másnap a boszniai szerb hadsereg körülzárta Szarajevót,megindul Szarajevó ostroma amivel megkezdődött a város 1996. február 29-ig tartó ostroma, amelyben a Jugoszláv Néphadseregnek kulcsszerepe volt. Az ostrom alatt kb. 12 ezer ember halt meg, és további 50 ezren sebesültek meg. A háború következményeként Szarajevó drámai népességmozgáson ment keresztül.
A város újjáépítése rögtön a háborút követően megindult, és a következő évtized közepére nagyrészt be is fejeződött. A ma is épülő városban a régebbi korok és a szocialista időszak épületei mellett egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a modern irodaépületek. Az újjáépítésből az iszlám országok is kivették a részüket: a térség legmagasabb felhőkarcolója például egy boszniai–malajziai vegyesvállalat beruházásaként épül.
Népesség A 2013-as népszámlálás szerint a város lakossága 275 524 fő.
A Szarajevó kanton kormányától származó 2002-es évi becslés Szarajevó város teljes lakosságát 297 399 főre teszi, az elővárosokkal együtt számított Szarajevóét pedig 401 118-ra.