bélyegkép|jobbra|270px|Mont Blanc, 4808 m
Az Alpok (régebben, illetve ritkábban magyarul Alpesek, , , , , ) Európa középső részének magashegysége. 1200 km hosszúságú és 150–250 km szélességű ívbenAlpen – bejegyzés az Alpokról az Austria-Forumon (AEIOU Österreich-Lexikon) húzódik a Ligur-tengertől a Kárpát-medencéig kilenc országot érintve. A legszélesebb értelemben vizsgálva a magyarországi Alpokalja is a hegységrendszer része.
Az Eurázsiai-hegységrendszerhez tartozó hegység az újidő harmadidőszakában keletkezett az Afrikai-lemez és az Eurázsiai-lemez egymásnak ütközése következtében. A felgyűrődés során a tengeri üledékes kőzetek a Mont Blanc-hoz és a Matterhornhoz hasonló magas hegycsúcsokká emelkedtek ki. Az Alpok mintegy száz, méternél magasabb hegycsúccsal rendelkezik, közülük a legmagasabb a francia–olasz határon található Mont Blanc (). A hegység magassága és mérete hatással van Európa éghajlatára: a hegyvidéki csapadék mennyisége erős eltérést mutat és az éghajlati viszonyok különböző jól elkülöníthető zónákat adnak ki. Egyes vadállatok, mint például a kőszáli kecske, egészen méteres magasságig megélnek, míg a havasi gyopárhoz hasonló növények a köves területeken ugyanúgy megtalálhatók kisebb, mint nagyobb magasságokban. Az emberi élet nyomai az Alpokban az őskőkorszakig nyúlnak vissza. Az osztrák-olasz határon 1991-ben fellelt mumifikálódott holttest (Ötzi) 5000 évvel ezelőttről származik.
A Kr. e. 6. században a kelta La Tène-kultúra terjedt el a vidékén. Hannibál pun hadvezér seregében elefántokkal kelt át az Alpokon Galliából Itáliába, később a rómaiak hoztak létre településeket a területén. 1800-ban Bonaparte Napoleon kelt át egy fős sereggel a Nagy Szent Bernát-hágón Itáliába tartva. A 18. és 19. századok során természetbúvárokat, írókat, művészeket és főként romantikusokat vonzott a táj. Ezt az időszakot követte az alpinizmus aranykora, mikor a hegymászók a hegycsúcsai meghódítására törtek. Az első világháborúban a délkeleti részén húzódott az olasz front, ahol számos magyar katonai egység is szolgált. A második világháborúban nem játszott ekkora szerepet és csak a háború végén rövid időre váltak szárazföldi hadszíntérré a peremterületei.
Az alpesi régió hegyi falvainak erős a kulturális identitása. A tradicionális gazdálkodás, sajtkészítés és faiparosság mindmáig fennmaradt, habár a 20. század elején beindult a turizmus is és a második világháború után még nagyobb ütemben növekedett, majd meghatározó iparággá vált az Alpokban. A téli olimpiai játékoknak otthont adtak már az Alpok svájci, francia, olasz, osztrák és német területen lévő hegyei is. A 2000-es évek elején a régiójában közel 14 millió ember lakott és 120 millió látogató kereste fel évente.Chatré, Baptiste, et al. (2010), 8
Elnevezésének eredete bélyegkép|270px|Hannibál átkel az Alpokon.Jacopo Ripanda festménye (1505–1506) Az irodalomban viszonylag későn nevezték meg az Alpokat hegységként. Először Hannibál átvonulása Kr. e. 218-ban tette ismertté a hegység létét, majd elsőként Polübiosz definiálja ekként egyértelműen a területet, megbízható információkat szolgáltatva a hágóiról.O. Cuntz: Die Geographie des Ptolemäus. Berlin 1923. Az Alpeis (egyes szám) és Alpēs (többes szám) alakok először csak Kr. u. 150 körül bukkannak fel Klaudiosz Ptolemaiosz görög nyelven írott földrajzi műveiben, aki az Alpes Poeninae, illetve a Summo Poenius szavakkal jelöli a Nagy Szent Bernát-hágót. Servius Maurus Honoratus 4. századi nyelvész Vergiliusnak az Aeneiséhez írt kommentárjában megemlítette, hogy a kelták a magas hegyeket az Alpes szóval illették. Sevillai Szent Izidor Etymologiarum sive originum libri XX művében is megerősíti, hogy a római hódítók a ligur-kelta törzsektől a magas hegyet, hegyekben elterülő legelőt jelölő alp szót jelentésével együtt vették át.Isidori Hispalensis Episcopi: Etymologiarum sive originum libri XX, Oxford 1911, XIV. könyv VIII. caput
Korábban az indoeurópai *albʰos (fehér) szóból való származást valószínűsítették, de ezt ma már kevésbé tartják valószínűnek.W. Pfeifer: Etymologisches Wörterbuch des Deutschen. München 2005, , 30. o.
Német nyelvterületen a középkorban az alp szót a latin monsszal együtt egyaránt használták hágók, átjárók, hegyi átkelők, valamint egyes magaslatok megjelölésére is, és csak később vette át az alemann berg a helyét. Erről tanúskodnak a -berg végződések a hágók neveiben. A 18. századtól a Berg szót egyre inkább csak egyes hegycsúcsokra és magaslatokra használták, míg az Alpen az egész hegység megnevezése lett. (Mineralienatlas.de)
Az alp szót (alm, albe, alpe) a többi modern nyelvben is gleccserek alatti hegyi legelőkre értik, nem pedig a hegycsúcsokra.Schmid et al. (2004), 93 Az alp az a legelő, ahova a teheneket felhajtják legelni a nyári hónapokra és ahol szénatárolásra használt pajták is vannak. Ennél fogva „az Alpok” kifejezés használata a hegyekre hibás elnevezésnek számít.Reynolds 43. o.Fleming (2000), 4 Az olaszban és a rétorománban az alpina szót a havasi cirbolyafenyő és havasi törpefenyő borította magas fekvésű erdőkre használják. A hegycsúcsokat a különböző országokban és nyelveken eltérő szavakkal illetik. Német nyelvterületen a Horn, Kogel, Kopf, Gipfel, Spitze, Stock és Berg, francia nyelvterületen Mont, Pic, Tête, Pointe, Dent, Roche és Aiguille, míg az olasz nyelvterületen a Monte, Picco, Corno, Punta, Pizzo avagy Cima szavakat használják rájuk.Shoumatoff (2001), 117–119
A jelenlegi szócsalád sokszínű: Az Alpe eredeti jelentése még ma is megvan az alemann dialektusban: Vorarlbergben és Tirolban változatlan alakban, Svájcban a középkor óta Alp-ra rövidülten, svábul Alb formában használják. Bajorul Alm formában jelenti a hegyi legelőt. Az alpesi jelentése havasi, magashegyi.Topszótár.hu Legelő jelentéssel még számos helyen (és nemcsak az Alpokban) előfordul Alpe, Alpe avagy Aelpli alakban. Az Alpok átvett névként más hegységek nevében is előfordul, mint például Apuáni-Alpok, Ausztrál-Alpok, Japán-Alpok vagy az Új-Zélandon lévő Déli-Alpok. Az Alpin általánosan „hegyes”, „hegyi”, „hegy-” jelentéssel bír (lásd alpinista). Az alpi (Alpid) egy földtörténeti hegyképződési időszakot jelöl. Az alpi orogén ciklus során létrejött hegységrendszer Európától Kelet-Ázsiáig tart.
Geográfia Fekvése bélyegkép|270px|Az Alpok az országhatárokkal
Az Alpok teljes régiója mintegy -t tesz ki.Az Alpok területe: az AEIOU, a CIPRA/Alpenkonvention szerint. A kelet–nyugati irányú hosszúsága kb. 750 km, a nyugati végén délre kanyarodó vonulatainak hosszúsága 400 km. Nyugatról a Rhône völgye és a Svájci-fennsík, északról a Duna felső folyása, keletről a Kisalföld és a Dunántúli-dombság, délről a Pó-síkság és a Genovai-öböl határolja.
Az Alpok ívéhez délnyugaton a Genovai-öbölnél az Appenninek délkeletre futó hegyvonulatai csatlakoznak, közrefogva így a Pó-síkságot. Északnyugati részén a Jura-hegység svájci és francia részre ágazik szét, keleten pedig legyezőszerűen szétnyílva a Kárpát-medence nyugati részét borító dombságba megy át. Északkeleten a Duna völgye és a Bécsi-medence választja el a Kárpátok felvidéki vonulataitól. Délkeleten az erősen elkarsztosodott Dinári-hegység a folytatása, északon lassanként az Alpenvorlandba megy át. Délen a Pó-síkság határán meredekebb az átmenet. A hegységrendszer, melyhez az Alpok is tartozik, az afrikai Atlasz-hegységtől egészen Délkelet-Ázsiáig húzódik.RockyAustria.
Nyugati részén a hegyek tengerszint feletti magassága többnyire eléri a 3000–4300 méter magasságot. A Keleti-Alpok hegyei ennél valamivel alacsonyabbak. A legmagasabb hegycsúcsa a francia–olasz határon található Mont Blanc (Monte Bianco) méterével. 128 hegye éri el a 4000 méteres magasságot, számos hegyét kisebb-nagyobb gleccser borítja. A hegység számos hegycsoportra és hegyláncra tagozódik.
Az Alpok Európa szívébenDie Alpen , Internationale Alpenschutzkommission CIPRA. fontos éghajlat- és vízválasztó vonalat alkot. A Földközi-tenger térségének mediterrán éghajlatát elválasztja Közép-Európa északi részének óceáni éghajlat által befolyásolt területeitől. A keleti peremén a kontinentális éghajlat a jellemző. Az itt lehulló csapadék ennek megfelelően a Földközi-tengerbe (és az Adriai-tengerbe), az Északi-tengerbe és a Fekete-tengerbe jut.
Az Alpok völgyei és hágói már az írott történelem előtti időszakokban is fontos transzeurópai összekötő útvonalak voltak. Vonulatai jelenleg nyolc országot érintenek, ezek a hegység íve mentén nyugatról keletnek a következők: Franciaország, Monaco, Olaszország, Svájc, Liechtenstein, Németország, Ausztria és Szlovénia. Területén 13 millió ember él és európai jelentőségű üdülőhelynek számít. A Kőszegi-hegység és a Soproni-hegység révén Magyarország is rendelkezik az Alpokhoz tartozó középhegységekkel, de ezeket rendszerint nem sorolják a hegység térségéhez (Alpenraum). (Mineralienatlas.de)
Tagozódása
Az Alpok tagozódását különböző szempontok szerint már évszázadok óta próbálják meghatározni.Différenciation et désignation géographique des objets alpins, Debarbieux 2001 (Webdokument, PDF). Szempontok lehetnek ennek során a kultúrgeográfiai és humán geográfiai jegyek, vagy a szerkezeti felépítésének vizsgálata az orográfia, geomorfológia, geológia, hidrológia, éghajlat, flóra és fauna szempontjai szerint. Ezek a rendszerek nagyon aprólékos tagozódáshoz vezettek, melyek sokszínűségük révén alig áttekinthetőek. Számtalan helyi és regionális megjelölést foglalnak magukba, melyek részben fedik egymást és ellent is mondanak egymásnak.
Az idők során a hegység egészének geográfiai tagozódására két rendszer fejlődött ki, melyek egymással csak részben egyeztethetőek össze és számos félreértésre adnak lehetőséget. Mindkét tagolási rendszer három részre osztja fel az Alpokat: egy központi részre, valamint az ívének külső (északi és nyugati) és belső (déli) részre.
Az Alpok kettes felosztása bélyegkép|270px|A SOIUSA szerinti 36 körzetes felosztás 2005-ből
Ausztriában, Dél-Tirolban és Németországban a hegységet két részre osztják fel: Nyugati-Alpok Keleti-Alpok Ez a felosztás a geológiai, és az ebből következő geomorfológiai eltéréseket veszi figyelembe, melyek a Svájc és Ausztria közötti részen, nagyjából a Rajna alpesi völgye és a Comói-tó között, főként az Északi-Alpok láncolatán mutatkoznak. Ez a kettős felosztás a tudomány és a közigazgatás területén elterjedt, továbbá az Alpenvereinseinteilung der Ostalpen (rövidítve: AVE; Moriggl 1924, Rev. 1984), a SOIUSA (Suddivisione Orografica Internazionale Unificata del Sistema Alpino, Marazzi 2005) és az Olasz Hegymászó Klub (CAI) szervezetek is ezt a felosztást részesítik előnyben.Vittorio Serafin: SOIUSA cos’è? in: Lo Scarpone, 2005/9.; La Rivista 2005/10.
Az Alpok hármas felosztása bélyegkép|270px|Az Alpok első olasz–francia felosztása (1924)
Olaszországban és Franciaországban az Alpoknak van egy 1924-ből származó tradicionális hármas felosztása Nyugati-, Középső- és Keleti-Alpokra (az ún. Partizione delle Alpi), mely nem annyira geológiai, hanem inkább történelemföldrajzi alapokon nyugszik.
Eszerint a Nyugati-Alpok a Földközi-tenger partjánál kezdődik és az Aosta-völgy-Mont Blanc vonalig húzódik, a Középső-Alpok innentől kezdődően a Brenner-hágóig, a Keleti-Alpok pedig a Brennertől Szlovéniáig tart.
Ezt a hármas felosztást használja a SAC (Schweizer Alpen-Club) is. Ennek alapján a Középső-Alpok Svájc nagy részét lefedi.
Egyéb felosztások Hasonlóan sokszínű az éghajlat, a vegetáció vagy a településhálózat szerinti tagozódás: Kívülről befelé haladva három régiót különböztetnek meg: Alpenvorland, Elő-Alpok, belső alpin régió. Hozzávetőleges topográfiai tagolás a középhegységek alkotta peremterületekre és az 1500 méter feletti csúcsokkal rendelkező Magas-Alpokra. A hegység magassági beosztása biogeográfiai szempontok alapján: az alpesi völgyek és a dombság szintje (700–900 m), a hegység erdőhatárig nyúló szintje (1500–2000 m), a magashegység hóhatárig terjedő szintje (2000–3100 m) és az efeletti havasok szintje a gleccserrégiókkal.