A Pénz-pataki-víznyelőbarlang Magyarország fokozottan védett barlangjai közül az egyik. A Bükki Nemzeti Park területén található. A Bükk-vidék hetedik legmélyebb és hetedik legnagyobb függőleges kiterjedésű, Magyarország 13. legmélyebb és 13. legnagyobb függőleges kiterjedésű barlangja. Egy ideig, a Meteor-barlang mélységének a megállapításáig Magyarország legmélyebb barlangja volt. Bükkszentkereszten az egyetlen fokozottan védett barlang.
Leírás
A Déli-Bükkben, Répáshutától északkeletre, a Csúnya-völgy alján, a Felnémetetet Hejőcsabával összekötő 2505-ös műúttól körülbelül 400 méterre, a pénz-pataki halastó közelében található. A Pénz-pataki őrháztól a Csúnya-völgyön át, a Hór-patak völgyébe vezető kék kereszt turistajelzésen is megközelíthető. Nyugatról a Kajla-bérc nyerge, északról a Nagy-fennsík déli szegélyét képező Istennyila-domb, Nagy-dél és Zsérci-Nagy-dél vonulata alatt lévő, mélyebb lépcsőként elhelyezkedő Diós-kút-tető, Kakukk-hegy és Pénz-patak-tető vonulata veszi körül. Délről a Nagy-Kerek-hegy, keletről a Nagy-Bodzás és a Hollós-tető által határolt völgyben, a Pénz-patak vizének a felszín alá kerülési helyén nyílik. Körülbelül ez a terület a víznyelő vízgyűjtő területe. A körülbelül 1,2 kilométer hosszú Pénz-patak a hegység egyik legbővizűbb és egyik leghosszabb búvópatakja. A Hollóstető és Répáshuta között található víznyelősor legfejlettebb víznyelője. A bejáratánál egy információs tábla van elhelyezve.
A barlangbejárattól a legmélyebb pontján lévő, elmenő, mindig vízzel teli szifonig folyik a patakvíz. Az aktív víznyelőbarlang a Pénz-patak állandó víznyelője. A hidrológiai alapú összefüggés-vizsgálatoknak különböző volt az eredménye, de meg lett állapítva, hogy a Szinva-forrásban, a Margit-forrásban és a Vízfő-forrásban jelenik meg a barlang vize. A patak körülbelül 100–2000 liter vízhozamú percenként, de időnként meg is szűnik a vízmozgás a patakmederben. Néha azért nem jut el a barlangi patak vize a szifonig, mert kis kapacitású nyelési pontok találhatók a patakmederben. Körülbelül 40 méter az alaprajzi távolság a bejárat és a szifon között. A patak majdnem maga alá folyik, mert a barlang középső szakaszában déli, az alsó szakaszában északi, északkeleti irányú a folyásirány. A szifon vízszintje 42,2 métert is változott egy év alatt és ebből a még nem ismert járat eltömöttségére, vagy kis keresztmetszetére lehet következtetni.
A 70 centiméter széles, 40 centiméter magas, természetes, szögletes, szabálytalan alakú, függőleges tengelyű bejárata nagy méretű kőtömbök között található. A barlang középső triász és felső triász mészkőben alakult ki. Az első szakasza egy majdnem a Jutka-kürtőig tartó omladéklabirintus. A Jutka-kürtő egy akna, mert felülről lefelé kell haladni benne először. Körülbelül 25 méter mélységtől kezdődik a szálkőzet. Függőcseppkövek, szalmacseppkövek, állócseppkövek, cseppkőoszlopok, cseppkőlécek, cseppkőzászlók, cseppkőfüggönyök, cseppkőlefolyások, cseppkőbekérgezések és mikrotetaráták figyelhetők meg a járataiban. A legmélyebb aknája a 47,69 méter mély Nagy-fal, amely nem egészen függőleges, átlagosan 79° a lejtése.
A Nagy-akna körülbelül öt méter hosszú felső része szűk és sima falú. A legnagyobb terme a Venkovits-pihenő, amely 30 méter. A legmagasabb kürtője a Kopasz-kürtő, amely 32,93 méter magas. A barlang télen 5–6 °C és nyáron 11–12 °C. Denevérek előfordulnak benne, de megfigyeltek a járataiban foltos szalamandrákat, bolharákokat, pókokat, rovarokat, békákat, halakat és folyami rákot is. A lezárt barlang bejárásához a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság engedélye, vízálló lámpa, vízálló ruha és kötéltechnikai eszközök alkalmazása kell. A bejárást gyakran jégdugó akadályozza a téli hónapokban. A nagy mértékű, hirtelen vízhozam-növekedés miatt a kijutás lehet, hogy lehetetlen.
A Bükk-vidék hetedik legmélyebb és hetedik legnagyobb függőleges kiterjedésű barlangja a Bányász-barlang, az István-lápai-barlang, a Jáspis-barlang, a Fekete-barlang, a Diabáz-barlang és a Szepesi–Láner-barlangrendszer után. 1962-ig, a Meteor-barlang mélységének a megállapításáig Magyarország legmélyebb barlangja volt. A Meteor-barlang mélységét egykor 155 méternek hitték. A legújabb felmérések alapján azonban nem olyan mély a Meteor-barlang mint gondolták. Magyarország 27. leghosszabb és a Bükk-vidék nyolcadik leghosszabb barlangja.
Előfordul a barlang az irodalmában Kövesváradi-víznyelő (Csepreghy 2003), Pénzpatak Cave (Kordos 1977), Pénz-pataki-barlang (Jakucs 2000–2001), Pénzpataki-barlang (Láng 1964), Pénzpataki barlang (Bertalan 1956), Pénz-pataki-viznyelő (Szentes 1965), Pénzpataki-viznyelő (Szilvássy 1962), Pénz-patak-i-viznyelő (Scholtz 1975), Pénz-pataki-viznyelőbarlang (Bertalan 1976), Pénzpataki-viznyelőbarlang (Dénes 1962), Pénzpataki viznyelőbarlang (Csekő 1959), Pénzpataki-viznyelő barlang (D-i 1960), Pénz-pataki-víznyelő (Hevesi 1986), Pénzpataki-víznyelőbarlang (Jakucs, Kessler 1962), pénz-pataki-víznyelőbarlang (Balázs, Lieber, Varga 2001), Pénzpataki víznyelő barlang (Schréter 1959), Pénzpataki-zsomboly (Bertalan 1976) és Pénz-patak Sinkhole-cave (Takácsné, Eszterhás, Juhász, Kraus 1989) neveken is.
1968-ban volt először Pénz-pataki-víznyelőbarlangnak nevezve a barlang az irodalmában (Dénes 1968). A 12,96 méter mély, széles Jutka-kürtő nevét Kincses Júlia belezuhanása miatt kapta. A Retyi-kürtőt azért nevezik így, mert egy bekiabáláskor az hangzott el, hogy „be ne retyizzetek, csak én csapoltam le egy kádszerű medencét”. A Vacogóban várakoztak a hidegben vacogva a nagy vízbetörések idején a bent rekedt kutatók. Egy nagyon szűk repedésnek Háromszög, egy másik, a barlang végénél lévő szűk helynek Nyúzda lett a neve.
Kutatástörténet
1953-ban Jakucs László vezetésével fedezték fel a barlangot. 1953. július 18-án érték el a végponti szifont. A bejárás résztvevői Holly Ferenc, Holly Sándor, Jakucs László, Kincses Júlia és Weress Kálmán voltak. Ebben az évben Jakucs László 1,25 kilogramm fluoreszceinnel kimutatta a víznyelő és a latorpusztai Vízfő-forrás kapcsolatát, valamint megjelent a barlangról az első publikáció, amelyben az olvasható, hogy Európa akkori legnagyobb föld alatti vízesése a barlangban volt. Jakucs László rajzolta meg első barlangtérképét, amely a barlang vázlatos hosszmetszetét ábrázolja. 1959-ben a Vámőrség Barlangkutató Csoport a Vízfő-forrásban észlelte a 15 kilogramm fluoreszceinnel megfestett barlangi vizet. Schréter Zoltán 1959. évi Karszt- és Barlangkutatásban megjelent tanulmánya szerint 180 méter mély a barlang. 1960-ban a Vámőrség Barlangkutató Csoport készítette el a barlang alaprajz térképét. Ezt a térképet beszámolójukban nem tették közzé, mert a barlang függőleges jellegét csak metszeten lehet jól bemutatni.
1960-ban Kessler Hubert irányításával Lycopodiumot, azaz korpafüvet használtak hidrológiai összefüggés-vizsgálathoz és az derült ki, hogy a megjelölt patakvíz a Margit-forrásban, a Szinva-forrásban és a Vízfő-forrásban jelent meg. 1962-ig, a Meteor-barlang mélységének megállapításáig Magyarország legmélyebb barlangja volt. 1963-ban Bernhard Barna, Kesselyák Péter és Szigeti Antal egy vázlatos alaprajzi barlangtérképet, valamint egy vázlatos hosszmetszet barlangtérképet szerkesztettek. 1968. december 31-én az ország negyedik legmélyebb barlangja volt a körülbelül 130 méter mély barlang.
1970 végén 130 m-es mélységével Magyarország ötödik legmélyebb barlangja volt. 1975-ben sót használva víznyomjelző anyagnak kimutatták a Szinva-forrással összefüggését. A KPVDSZ Vörös Meteor TE Diogenes Barlangkutató Csoport 1976. augusztus 5-től 9-ig felmérte a főágat, amely a felmérés alapján 238,1 méter hosszú és 146 méter mély volt. A csoport az év folyamán a felszínen meteorológiai állomást állított fel és rendszeresen mérte a Pénz-patak vízhozamát. A patakból és a barlangból vízmintákat vettek. 1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá az 5300-as (Bükk) barlangkataszteri területen lévő, répáshutai Pénz-pataki-viznyelő-barlang. A Szilvássy Andor Barlangkutató Csoport 1976. évi jelentése szerint a Balla-völgyi-víznyelő valószínűleg a Pénz-pataki-víznyelőbarlanghoz tartozó feltáratlan barlangrendszer egyik rányelője.
A csoport véleménye szerint itt húzódik Magyarország egyik legnagyobb feltáratlan barlangrendszere. Az 1976-ban befejezett Magyarország barlangleltára című kéziratban az olvasható, hogy a Bükk hegységben, Répáshután lévő Pénz-pataki-viznyelőbarlang másik neve Pénzpataki-zsomboly. A pénz-pataki őrháznál lévő Pénz-pataki-víznyelőben, kb. 510 m tszf. magasságban nyílik. Bejárata víznyelőszáj. Az aktív víznyelőbarlang 260 m hosszú és 134 m mély. Turisztikai és vízvizsgálati hasznosítása van. A patak elterelése, a patakvíz duzzasztása után járható. A kézirat barlangra vonatkozó része 2 irodalmi mű alapján lett írva. Az 1976-ban összeállított, országos jelentőségű barlangok listájában lévő barlangnevek pontosítása után, 1977. május 30-án összeállított, országos jelentőségű barlangok listáján rajta van a Bükk hegységben, Répáshután található barlang Pénz-patakai-viznyelőbarlang néven.
1977-ben a Baradla Barlangkutató Csoport a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat felkérésére elvégezte automata szintezővel a bejárat és a végponti vízfelület tengerszint feletti magasságának megállapítását. A bejárat tengerszint feletti magasságát 527,5 méternek, a végponti vízszint felett elhelyezett mérési pont relatív mélységét 127,72 méternek és a vízszint relatív mélységét 128,4 méternek mérték. A csoporttagok elkészítették a vizes ág térképét és kifejtett hossz-szelvény térképét. Erről a térképről hiányzik a Nagy-fal alatt kezdődő hasadékjárat és a járat végén, 20 m-rel lejjebb található végpont. A Baradla Barlangkutató Csoport tagjai valószínűleg nem sokszor jártak a barlangban és ezért hitték azt, hogy a megemelkedett vízszint a barlang végpontja, vagyis a szifon szokásos vízszintje. A Diogenes Barlangkutató Csoport 1977-ben az előző évi barlangfelmérést feldolgozta és megszerkesztette a főág térképét.
Az 1977. évi MKBT Beszámolóban megjelent a barlang főágának egyik alaprajz térképe és kiterített hosszmetszet térképe. A térképek a Baradla és a Diogenes barlangkutató csoport által végzett barlangfelmérés alapján készültek. A felmérésben Borka Zsolt, Szilágyi Ferenc, Szomolányi Ervin, Végh Zsolt, Vid Ödön és Petrányi Dezső vettek részt. A térképlapnak a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon megtalálható változatán szerepel Petrányi Dezső neve után Scholtz Ferenc és Németh János neve is. A térképeket Szilágyi Ferenc, Szomolányi Ervin és Kékesi G., aki valószínűleg Kékesi György szerkesztette és rajzolta. Az 1977. május 30-án, az előző lista barlangneveinek felülvizsgálata után összeállított, országos jelentőségű barlangok listáján szintén rajta van.
Az 1977. évi Karszt és Barlang angol nyelvű különszámában megjelent, The longest and deepest caves of Hungary (December 31, 1975) című közleményből megtudható, hogy a Bükk hegységben fekvő, 260 m hosszú, 130 m mély Pénzpatak-Cave (Pénzpatak Cave) nevű víznyelőbarlang 1975. december 31-én Magyarország 40. leghosszabb és 8. legmélyebb barlangja. A 9. legmélyebb barlang (Bányász-barlang) szintén 130 m mély. Az 1977. december 31-i állapot szerint (MKBT Meghívó 1978. május) a Bükk hegységben lévő, 127,7 m mély és 221,3 m hosszú Pénz-pataki-viznyelőbarlang az ország 9. legmélyebb és 47. leghosszabb barlangja. Az 1977-ben megjelent Bükk útikalauz szerint a barlang kb. 130 m mély és mélypontján a víz kitölti, amely útját állja a kutatóknak.