A Római egyházmegye (, ) a latin egyház részegyháza, amelynek megyéspüspöke a mindenkori Róma püspöke, vagyis a pápa. Hivatalos megnevezése egyházmegye, nem „főegyházmegye”; Róma püspöke ugyanakkor a római egyháztartomány metropolitája és Olaszország prímása is. A katolikus egyháztan szerint a római pápa Péter apostol utódaként a püspöki kollégium feje és az egyetemes egyház legfőbb pásztora; ezt az egyetemes szolgálatát azonban meg kell különböztetni attól a helyi püspöki szolgálattól, amelyet a római részegyházban gyakorol.
Az egyházmegye székesegyháza a Lateráni Keresztelő Szent János-főszékesegyház, nem a Szent Péter-bazilika. A Lateránban áll Róma püspökének katedrája, amely a helyi püspöki tanító- és pásztori hivatal liturgikus jelképe. XIV. Leó pápa, akit 2025. május 8-án választottak meg, 2025. május 25-én vette birtokba a lateráni püspöki széket.
A 881 km² területű egyházmegye az Olasz Köztársaság területén fekvő nagyobb részből és a teljes Vatikánból áll. A két terület lelkipásztori igazgatását a Római Helynökség, illetve a Vatikánvárosi Helynökség végzi. A 2026-os hivatalos adatok 2 796 650 lakost, 332 plébániát, 1180 egyházmegyés papot, 1716 szerzetespapot és 139 állandó diakónust közölnek. Az egyházmegye fő védőszentjei Péter és Pál apostolok, akiknek római vértanúsága a helyi egyház önazonosságának és liturgikus emlékezetének központi eleme.
Kánonjogi és egyháztani helyzete
A Római egyházmegye mint részegyház
A katolikus egyházjog szerint az egyházmegye a krisztushívők olyan része, amelyet egy püspökre bíztak, és amely a püspök vezetésével, a presbitérium és a diakónusok közreműködésével alkot részegyházat. Ebben jelen van és működik Krisztus egy, szent, katolikus és apostoli egyháza. Róma ezért nem csupán az egyetemes egyház központi igazgatásának helye, hanem saját hívekkel, plébániákkal, papsággal, szerzetesi közösségekkel, egyházmegyei intézményekkel és helyi lelkipásztori feladatokkal rendelkező egyházmegye.
A Római egyházmegye különleges helyzete abból következik, hogy megyéspüspöke egyben az egyetemes katolikus egyház legfőbb pásztora. E két feladat nem olvad össze: a pápa az egyházmegyét Róma püspökeként kormányozza, az egyetemes egyházat pedig péteri primátusából eredő hivatalával szolgálja. A helyi és egyetemes dimenzió összekapcsolódik, de a Római egyházmegye nem azonos sem az egyetemes katolikus egyházzal, sem annak központi intézményeivel.
Róma püspöke és a péteri primátus
A katolikus tanítás a római püspök egyetemes primátusát Jézus Péterhez intézett szavaihoz – különösen a Mt 16,18–19, a Lk 22,31–32 és a Jn 21,15–17 szakaszaihoz –, Péter apostoli szolgálatához és a római püspöki utódláshoz kapcsolja. Az I. vatikáni zsinat Pastor aeternus dogmatikai konstitúciója a római püspökben Péter primátusának utódját látta; a II. vatikáni zsinat Lumen gentium konstitúciója ezt a tanítást a püspöki kollegialitás összefüggésében fejtette ki, egyszerre hangsúlyozva a pápa primátusát és az egyes püspökök saját részegyházukban gyakorolt valódi pásztori hatalmát.
A katolikus tanítóhivatali megfogalmazás teológiai, a történeti kutatás pedig forráskritikai szempontból tárgyalja ugyanazt a hagyományt. A dogmatikai tanítás Péter küldetésének és a római püspöki hivatalnak a teológiai folytonosságát fogalmazza meg. A történeti kutatás azt vizsgálja, hogyan alakultak a római közösség vezetési formái, miként rögzült a püspökök névsora, és milyen intézményi, liturgikus és jogi formákat öltött a római szék elsőbbsége az egyes korszakokban. A katolikus, ortodox és protestáns hagyományok a primátus eredetét és joghatósági terjedelmét eltérően értelmezik; a római szék korai kiemelt tekintélyét ugyanakkor több első és második századi forrás tanúsítja.
A pápa címei
A pápa hagyományos címei különböző természetűek. A „Róma püspöke” helyi püspöki hivatalát, a „Jézus Krisztus helytartója” és „az apostolfejedelem utódja” egyháztani szolgálatát, az „egyetemes egyház legfőbb főpapja” az egyetemes pásztori hivatalt, az „Itália prímása” és „a római egyháztartomány metropolita érseke” területi-történeti helyzetét, a „Vatikánvárosi Állam szuverénje” világi-közjogi tisztségét, az „Isten szolgáinak szolgája” pedig lelkipásztori címét fejezi ki. Az egyetemes egyház legfőbb főpapjának hivatalos latin címe Summus Pontifex Ecclesiae Universalis; ez nem azonos az ókori római pontifex maximus állami-papi tisztségével.
A „Nyugat pátriárkája” cím 2006-ban kikerült az Annuario Pontificio pápai címei közül, 2024-ben azonban történeti címként ismét megjelent. Visszaállítását a Szentszék az első évezred egyházi szerkezetére, valamint a többi pátriárkával való testvéri kapcsolatra utaló megnevezésként értelmezte.
Az egyházmegye, a Szentszék, a Kúria és Vatikánváros
A Római egyházmegyétől négy, egymással összefüggő, de jogilag elkülönülő fogalom határolható el:
A Római egyházmegye területileg meghatározott részegyház, amelynek püspöke a pápa. Az Apostoli Szentszék vagy Szentszék a római pápát és az egyetemes egyház központi kormányzatát jelölő kánonjogi és nemzetközi jogi alany. Diplomáciai kapcsolatokat a Szentszék, nem pedig a Római egyházmegye tart fenn. A Római Kúria az egyetemes egyház kormányzásában a pápát segítő dikasztériumok és más intézmények együttese; nem a Római egyházmegye egyházmegyei hivatala. A Vatikán az 1929-es lateráni egyezményekkel létrehozott szuverén állam. A pápa ennek államfője és szuverénje, ami különbözik római püspöki és egyetemes egyházkormányzati hivatalától.
A Római Helynökség a Római egyházmegye olaszországi területének egyházmegyei kúriája, egyúttal a Szentszék saját jogi személyiséggel és önálló igazgatással rendelkező szerve. A Vatikánvárosban élő vagy ott lelkipásztori ellátásban részesülő hívek számára külön helynökség működik.
Terület és székesegyház
Területi kiterjedés
Az egyházmegye 881 km²-es területe nem esik teljesen egybe sem Róma fővárosi városával, sem Róma község közigazgatási határaival. Magában foglalja Róma nagy részét, Guidonia Montecelio egyes területeit és Vatikánváros egészét. Róma község néhány peremterülete az Ostiai szuburbikárius egyházmegye, a Porto–Santa Rufina szuburbikárius egyházmegye, a Frascati szuburbikárius egyházmegye vagy a Tivoli egyházmegye joghatóságához tartozik. Az egyházi határok ezért nem mindenütt követik a mai polgári közigazgatási határokat.
Az olasz állami területen fekvő részt a Római Helynökség, Vatikánváros területét a Vatikánvárosi Helynökség igazgatja. Ez a kettősség nem két egyházmegyét jelent: mindkét helynökség a Római egyházmegyén belül, ugyanazon megyéspüspök, a pápa nevében működik.
A Lateráni főszékesegyház
A Lateráni bazilika teljes titulusa a Legszentebb Megváltó, Keresztelő Szent János és Szent János evangélista főszékesegyháza. A bazilika homlokzatán olvasható Omnium urbis et orbis ecclesiarum mater et caput felirat Róma székesegyházának történeti elsőbbségét fejezi ki. A pápai katedra a bazilika apszisában áll; a mindenkori pápa megválasztása után külön liturgikus szertartással veszi birtokba a római püspöki széket.
A lateráni épületegyüttes helyén a késő ókorban a Lateranus család birtoka, majd császári tulajdon állt. A constantinusi korszakban itt hozták létre Róma első monumentális püspöki bazilikáját és a pápai rezidencia központját. A Laterán évszázadokon át a pápák fő lakó- és igazgatási helye volt, és öt egyetemes zsinatnak adott helyet. Az avignoni pápaság után a pápai rezidencia fokozatosan a Vatikánba került, de a Laterán megőrizte székesegyházi rangját. A Római Helynökség és az egyházmegyei kúria hivatalai a Lateráni palotában működnek.
A Szent Péter-bazilika kiemelkedő pápai bazilika és Péter apostol sírjának hagyományos helye, de nem székesegyház. Ez a különbség a püspöki szék kánonjogi-liturgikus szerepe és a bazilika zarándokhelyi, egyetemes jelentősége közötti eltérésből adódik.
Egyházkormányzat
A pápa mint megyéspüspök
A Római egyházmegye legfőbb hatósága a pápa mint Róma püspöke. A megyéspüspöki hatalom tanítói, megszentelő és kormányzati szolgálatot foglal magában. A pápa a helyi egyház életében személyesen is részt vesz: birtokba veszi a székesegyházat, liturgiákat vezet, találkozik az egyházmegye papságával és híveivel, plébániákat látogat, valamint jóváhagyja az egyházmegyei pasztorális és jogi irányokat. Az egyetemes egyház vezetéséből fakadó feladatai miatt a mindennapi igazgatás jelentős részét általános helynökeire és segédpüspökeire bízza.
Az általános helynök a pápa nevében és megbízásából, rendes vikárius végrehajtó hatalommal jár el. A Római egyházmegye megyéspüspöke a pápa marad; a helynök jogköre ebből a püspöki hivatalból ered, és terjedelmét a kánonjog, valamint a vonatkozó pápai szabályozás határozza meg.
A Római Helynökség
A Római Helynökség (, ) az olasz állami területre eső egyházmegyei rész kúriája. Élén az „Őszentsége általános helynöke a Római egyházmegye számára”, közkeletű nevén a bíboros helynök áll. 2024. október 6. óta Baldassare Reina tölti be a tisztséget.
A helynököt a vicegerens és a segédpüspökök segítik. A vicegerens az általános helynök akadályoztatásakor meghatározott feladatokat vesz át, összehangolja a jogi és igazgatási területek munkáját, és a római püspök megbízásából sajátos feladatokat lát el. A tisztséget Renato Tarantelli Baccari segédpüspök tölti be. Michele Di Tolve segédpüspök a diakonátus, a papság és a megszentelt élet pasztorációjáért felelős.
Az egyházmegye olaszországi területe öt lelkipásztori szektorra oszlik. A 2026-os beosztás szerint a központi szektorért Renato Tarantelli Baccari, az északiért Marco Valenti, a déliért Andrea Carlevale, a keletiért Alessandro Zenobbi, a nyugatiért Stefano Sparapani felel. A szektorok plébániái prefektúrákba szerveződnek; a prefektúra a szomszédos plébániák pasztorális együttműködésének köztes szervezeti szintje.
A Vatikánvárosi Helynökség
A Vatikánvárosi Helynökség a Vatikánvárosi Állam területére és az ottani hívekre illetékes. Az 1929-es lateráni egyezmények után XI. Piusz pápa az Ex Lateranensi pacto bullával rendezte a terület lelkipásztori igazgatását. 1991 óta a vatikánvárosi általános helynöki tisztséget a Szent Péter-bazilika mindenkori főpapja tölti be; 2021. február 20. óta Mauro Gambetti minorita bíboros a helynök.
A helynökséghez két plébánia tartozik: a Szent Péter-bazilika plébániája és a Sant’Anna dei Palafrenieri plébánia. Feladata a vatikáni lakosok, alkalmazottak, zarándokok és látogatók lelkipásztori ellátása. A Vatikánvárosi Helynökség kánonjogi illetékessége és a Vatikánvárosi Állam polgári igazgatása különböző rendeltetésű.
Tanácsok és hivatalok
A Római Helynökség legfontosabb tanácskozó és kormányzati szervei közé tartozik a püspöki tanács, a gazdasági tanács, az egyházmegyei lelkipásztori tanács, a papi szenátus, a tanácsosi testület és a prefektusok tanácsa. A püspöki tanácsban az általános helynök, a vicegerens és a segédpüspökök hangolják össze a területi és tematikus pasztorális feladatokat. A lelkipásztori tanácsban papok, szerzetesek és világi hívek vesznek részt; a papi szenátus a római presbitérium különböző csoportjait képviseli.
A kúria hivatalai a keresztény képzés, a liturgia és a szentségek, a katekézis, a hivatásgondozás, a papság és a diakonátus, a család- és ifjúságpasztoráció, az oktatás, a karitász, az egészségügyi és börtönpasztoráció, az ökumenizmus, a vallásközi párbeszéd, a migráció, a társadalmi kérdések, az egyházi vagyon, a kánonjogi ügyek, a kommunikáció és az egyházmegyei levéltár területén működnek. Külön szolgálat foglalkozik a kiskorúak és kiszolgáltatott személyek védelmével.
A 2026-os szervezeti szabályozás