A Berlin-Schönefeld repülőtér (IATA: SXF, ICAO: EDDB, 1995 előtt: ETBS) (németül Flughafen Berlin-Schönefeld) Berlin korábbi két nemzetközi repülőtere közül a kisebbik volt; az egykori Kelet-Berlin repülőtere, az NDK nemzeti légitársaságának, az Interflugnak a bázisa. Üzemeltetője a Flughafen Berlin Brandenburg GmbH (FBB) volt, részvényesei Berlin, Brandenburg állam és a Német Szövetségi Köztársaság volt. 2016-ban a repülőtér utasforgalma fő volt, ezzel korábban az ország hetedik legforgalmasabb repülőterének számított.Arbeitsgemeinschaft Deutscher Verkehrsflughäfen: Passagierzahlen 2012. In: Tagesspiegel Online, abgerufen am 13. Januar 2013 A repülőtér több diszkont légitársaság (EasyJet, Ryanair, Wizz Air) bázisa volt.

Maga a repülőtér 2020. október 25-én megszűnt, infrastruktúrája integrálásra került a Berlin-Brandenburg repülőtérbe, amelyben a repülőtér 5-ös termináljaként üzemel tovább.

Fekvése és megközelítése thumb|left|A berlini repülőterek fekvése balra|bélyegkép|A repülőtér megközelítése Berlinből Az egykori repülőtér, illetve a mai 5-ös terminál a Brandenburg állam Dahme-Spreewald megyéjében lévő Schönefeld városában található, Berlin történelmi városmagjától 22 km-re délkeletre; a már nem használt északi futópálya benyúlik Berlin területére. A repülőtér 48 méterrel fekszik a tengerszint fölött, 620 hektáros területével a régió legnagyobb területű repülőtere.

Vasúti megállója egykor a Berlin-Schönefeld repülőtér nevet viselte (németül Berlin-Schönefeld Flughafen), ahová regionális vonatok is közlekedtek. Óránként kétszer járt az „Airport Express”, melynek RE7 és RB14 vonala Berlin Ostbahnhofon át Berlin Hauptbahnhoffal kötötte össze a repülőteret, RB22 vonala pedig Potsdamba közlekedett. A repülőtér ezeken kívül számos buszjárattal is megközelíthető volt. Autóval a 113-as szövetségi autópályán át érhető el. A taxik az L terminálrész elől indultak.

Ma egyedül S-Bahn-szerelvények (S9, S45) állnak meg az újonnan átnevezett BER repülőtér 5-ös terminál (Flughafen BER Terminal 5), állomáson, amelyek közvetlen kapcsolatot biztosítanak a mai repülőtér termináljai és Berlin belvárosa között.

Története A kezdetek 1934. október 15-én kezdte meg működését Schönefelden a Henschel repülőgépgyár, amely a második világháború végéig körülbelül 14 000 repülőgépet épített. A gyár miatt épült három, egyenként 800 méter hosszú beton futópálya. 1945. április 22-én a szovjet csapatok elfoglalták Schönefeldet. A gyár egyes létesítményeit vagy szétszedték és hazájukba vitték, vagy felrobbantották, a területen pedig 1947-ig vasúti kocsikat javítottak, valamint mezőgazdasági gépeket építettek és javítottak meg.

thumb|A repülőtér építése, 1961 thumb|Tupoljev Tu–144 gép a Schönefeld repülőtéren, 1970-es évek eleje

A II. világháború után 1946-ban a szovjet légierő a Berlin közelében fekvő johannisthali repülőtérről Schönefeldre költözött. Az Aeroflot még ugyanebben az évben járatokat kezdett üzemeltetni a repülőtérre. 1947-ben a németországi szovjet katonai vezetés 93-as számú utasításában elrendelte egy polgári repülőtér építését Schönefelden. Az eredeti építkezés befejezése után a repülőteret az ország 1990-es újraegyesítéséig többször is bővítették, és a Német Demokratikus Köztársaság fő repülőterévé vált, utaskapacitását 18 millió főre tervezték. A repülőtér jelentőségét mutatja, hogy ún. Jugendobjektté nyilvánították (a szocialista Kelet-Németországban a fiatal munkásbrigádok számára ezen program keretén belül tűztek ki megvalósítandó célokat, gyakran valaminek a felépítését). Mivel Schönefeld a tulajdonképpeni Berlin határán kívül feküdt, a Tegel és Tempelhof repülőterekkel ellentétben itt nemcsak a szövetséges államok légitársaságainak gépei szállhattak le korlátozások nélkül, hanem a világ bármely országából érkezők, Berlin négyhatalmi felosztásának ideje alatt is. Ebbe beleszámítottak a keletnémet légitársaságok is, mint az Interflug vagy 1963-as megszűnéséig a keletnémet Deutsche Lufthansa. A repülőteret a nyugatnémet légitársaságok, köztük a Lufthansa is használhatták volna, erre azonban ideológiai okokból nem került sor. Egyedül az északi (ma már a 113-as autópálya építése miatt nem létező) futópálya keleti vége nyúlt be Berlin egyik városrészébe, Bohnsdorfba, így a kelet felé felszálló vagy onnan közelítő gépek technikailag behatoltak Kelet-Berlin légterébe, amire a nem szövetséges országok légitársaságai elvileg nem voltak jogosultak, gyakorlatilag azonban a megszálló hatalom szemet hunyt fölötte.

Az 1960-as évektől a rendszerváltásig a „Berlin-Schönefeld központi repülőtér” néven ismert légikikötő Nyugat-Berlin lakosságát is nagyon érdekelte, mert innen számos szocialista ország repülőterei elérhetőek voltak, köztük Budapesté vagy Prágáé, később pedig több olyan, az NSZK-n kívüli nyugat-európai célpont is, amelyekre Tempelhofról vagy Tegelről nem (vagy csak jóval magasabb áron) indult járat. Mivel a keleti blokkban a kerozin beszerzése a szocialista államok közti kereskedelmi megegyezések keretén belül folyt, az üzemeltetési költségek az Interflugnál olyan alacsonyak voltak, hogy a légitársaság megengedhette magának, hogy akár 70%-kal alacsonyabb áron kínálja a repülőjegyeit, mint az ugyanoda a Tegelről vagy a Tempelhofról induló járatokat üzemeltető légitársaságok.Az Interflug története (németül) A kelet-berlini közlekedési vállalat 1963 és 1990 között ráhordó buszjáratot is üzemeltetett nyugat-berliniek számára a repülőtérre, a Charlottenburg városrészben, a Kurfürstendamm és az Adenauerplatz sarkán álló Hotel Arosától, amely megállt a nyugat-berlini Messegeländénél (a központi távolsági buszállomásnál) és Wilmersdorfban, a Güntzel- és az Uhlandstraße sarkán, a keletnémet Helios utazási irodánál.Westberlin – Flughafen Berlin-Schönefeld

1959. október 3-án szállt le a repülőtéren az első sugárhajtású repülőgép, a SAS Scandinavian Airlines egyik Caravelle típusú gépe.Neues Deutschland vom 4. Oktober 1959 A repülőtér 1961-ben az 1-es besorolást kapta az ICAO-tól.

1960-ban az NDK vezetése a schönefeldi repülőtér bővítéséről döntött. Erre egyrészt az elkövetkezendő évtizedekben várható forgalomnövekedés miatt volt szükség (úgy számították, 1980-ig a repülőtér eléri az évi 3,5 millió utast, egész Berlin pedig a 14 milliót), másrészt pedig azért, hogy legyen egy repülőtér, amely megfelel a modern, sugárhajtású gépekkel bonyolított forgalomnak és a hatékony utaskiszolgálás követelményeinek. A tervek előrevetítették a rövid- és hosszútávú járatok szétválasztását. A pályaudvartól északra két utasmólóval rendelkező terminálépületet és két rövid futópályát terveztek, délre egy terminálépületet szintén két utasmólóval és egy vagy két további futópályával. A meglévő futópályát több mint 4 km hosszúra tervezték bővíteni. Mindezek mellett a repülőteret szoros összeköttetésbe kívánták hozni a berlini S-Bahn-, metró- és vasúthálózattal.

thumb|left|A repülőtér átépítési terveinek összehasonlítésa

Az egymilliós utasforgalmat 1969-ben lépte át a repülőtér, a hárommilliót azonban csak 1990-ben érte el.interflieger.de: Gründung der Deutschen Lufthansa und späteren Interflug GmbH (Die ersten Jahre) (abgerufen im Juni 2008) Nem sokkal az újraegyesítés előtt az Interflug négy kontinensen 53 repülőtérre indított járatokat Schönefeldről.

1976-ban adták át a ma a repülőtér északi részén található L terminált, NPA (Neue Passagier-Abfertigung, új utasterminál) néven. 1985-ben az épületet bővítették a mai K és Q terminálokkal, melyek az L-től balra és jobbra találhatóak. Ebben az időben a K terminált (melyet ma az easyJet használ) kizárólag a Nyugat-Berlin felől érkező és oda induló utasok számára tartották fenn, ami azt jelentette, hogy teljesen el volt zárva a többi termináltól és a nagy előtér többi részétől is, és csak egy korláttal elzárt ellenőrzőponton keresztül lehetett megközelíteni. A fentebb már említett nyugat-berlini transzferbuszokat innentől már nem a közeli határátkelőhelyen (Waltersdorfer Chaussee) ellenőrizték, ehelyett a keletnémet határőrség egyetlen tagja szállt fel az érkező buszra, és ő vezette a buszt a terminálig vezető rövid úton (hogy más keletnémet állampolgár ne tudjon észrevétlenül felszökni itt a buszra és bejutni a repülőtér nyugatiaknak fenntartott részébe). A check-in, a poggyászfeladás és az útlevélellenőrzés szintén teljesen elkülönítve zajlott a nyugat-berliniek esetében, csak a kapuk előtti nagy váróteremben keveredhettek a keletnémet utasokkal. Érkezésnél ugyanez a procedúra zajlott le visszafelé: a Nyugat-Berlinbe tartó utasoknak 1985 után nem az általában használt érkezési csarnokba kellett menniük, hanem azonnal a B terminál érkezési területére irányították őket, ellenőrzés után. Itt szálltak be a transzferbuszba, amelyet a keletnémet határőrség egyik tagja kísért a határátkelőhöz. A határőr itt elhagyta a buszt, és minden további ellenőrzés nélkül továbbengedte Nyugat-Berlin felé. Ez az újfajta utaskezelés (a határátkelésnél történő útlevélellenőrzés kihagyása) 1985 után jóval egyszerűbbé és kevésbé időigényessé tette a nyugat-berliniek számára a schönefeldi repülőtér használatát.

Az L terminál második szintjén ma egy látogatók számára kialakított terasz és egy étterem található. A terasz eredetileg az épület teljes hosszán végighúzódott, az 1990-es évek óta azonban kisebb területet foglal el az L terminál fölött.

A repülőtér déli részén voltak az Interflug hangárjai és karbantartó épületei, melyeket felújításuk után a Lufthansa vett használatba. A repülőtérnek ezt a részét katonai célokra is használták.

A keletnémet Néphadsereg 44-es repülőosztaga az 1980-as évek elején átköltöztette a kormány Tu-134 gépeit Marxwaldéből (a mai Neuhardenbergből) Schönefeldre, mert a kormány egyre több tagja repült Berlinből külföldre. A repülőosztag három Il-62 gépet állomásoztatott a repülőtéren.

Az újraegyesítés után thumb|Az L terminál csarnoka thumb|Az M (korábban D) terminál kívülről thumb|Egy Concorde 1999. március 20-án Schönefelden thumb|Egy Airbus A320 felszállása, háttérben a régi toronnyal és a berlini tévétoronnyal Németország újraegyesítése után a repülőtér az 1990-es évekbeli további bővítések ellenére is jelentős csökkenést tapasztalt utasszám terén. Ezt részben az Interflug 1991-es megszűnése okozta, részben pedig a többi légitársaság átköltözése a modernebb és központibb fekvésű Berlin-Tegel repülőtérrel. Schönefeld ebben az időszakban visszafelé fejlődött, főleg charterjáratok használták. Ennek ellenére 1992-ben használatba vehette a felújított déli futópályát. A terminálhoz közel álló repülőgépek egészen a rendszerváltás utánig gyalog is megközelíthetőek voltak az utasok számára, az A terminál három utashídját először 1993-ban használták. 1991 és 1993 között a repülőteret a légierő 65-ös repülőszázada használta Il-62M gépeivel.