A szülői elidegenítés szindróma (parental alienation syndrome, rövidítve: PAS) fogalmát Richard A. Gardner definiálta az 1980-as évek elején, egy olyan rendellenes magatartásra utalva, melyben a gyermek állandóan és ok nélkül alábecsüli és elutasítja az egyik szülőt, bántóan utal rá. Ennek több oka van: egyrészt a másik szülő ezt sulykolja és befolyással van a gyermekre (majdnem kizárólag a gyermekelhelyezési vita részeként), másrészt a gyermek már saját maga is próbálja rágalmazni az érintett szülőt. Gardner egy 1985-ben megjelent publikációjában vezette be ezt a meghatározást, mely az általa az 1980-as évek elején megfigyelt jelenségek csoportját írja le.

A szülői elidegenítési szindrómát (PAS) orvosi és jogi körökben nem ismerik el rendellenes magatartásként. Gardner elmélete, valamint az ehhez kapcsolódó kutatás sok kritikát kapott a jogászok és az orvosok részéről, akik azt állítják, hogy az elmélet nem nyugszik tudományos alapokon. 

Ezzel szemben a szülői elidegenítés fogalmának létjogosultságát - amikor az egyik szülő teljesen elidegeníti a másik szülőtől a gyermeket – meghatározó jelenségként írják le a válófélben lévő szülők esetében. Rohrbaugh, Joanna Bunker (2008). A comprehensive guide to child custody evaluations: mental health and legal perspectives. Berlin: Springer. pp. 399–438. .

A pszichológusok különbséget tesznek a szülői elidegenítés (PA) és a szülői elidegenítési szindróma (PAS) között: a szülői elidegenítést a szülők viselkedéséhez kötik, a szülői elidegenítési szindróma arra a helyzetre utal, amikor a gyermek utálatot érez az egyik szülő iránt és negatívan viszonyul hozzá.Darnall, D. (1997). "Symptoms of Parental Alienation ". PsyCare

A PAS szindróma elfogadhatóságát elutasította egy szakértői bizottság, Anglia és Wales Fellebbviteli Bírósága, valamint a Kanadai Igazságügyi Minisztérium sem javasolja az alkalmazását. Néhány családjogi  perben említésre került a PAS az Egyesült Államokban. Fortin, Jane (2003). Children's Rights and the Developing Law. Cambridge University Press. pp. 263. .Bainham, Andrew (2005). Children: The Modern Law. Jordans. pp. 161. . Gardner úgy utalt a PAS-ra, mint az igazságszolgáltatásban bevett és általánosan elfogadott fogalomra, számos példát említett, de az egyes esetek jogi elemzése arra utal, hogy 2006-tól ez az állítás nem állja meg a helyét. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által kiadott "Betegségek és kapcsolódó egészségügyi problémák nemzetközi statisztikai osztályozása" (ICD - magyarul: BNO) katalógus legújabb, 2019. május 25-én jóváhagyott 11-es változatba belekerült a szülői elidegenítés mint "index-kifejezés". Ezt azt jelenti, hogy a WHO elismeri a jelenség létezését, bár nem egy önálló rendellenességként, hanem a QE52.0 kódjelű "gondozó szülő-gyermek közötti" problémaként tekint rá. Az Amerikai Pszichiátriai Szövetség (American Psychiatric Association) Mentális Zavarok Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyve (DSM) ötödik változata (DSM-5) ugyan szándékosan nem említi név szerint a szülői elidegenítést, azonban jelenség lényegében bele lett fogalmazva "gyermek lelki bántalmazása" címszó alatt.

Kezdeti leírás A szülői elidegenítés szindróma definíciója Richard A. Gardner gyermekpszichiáter nevéhez fűződik és az 1980-as évek óta végzett klinikai kísérletein alapul. A gyakori jelenséget, mely során büntetésként vagy a válás részeként az egyik szülő megpróbálja elválasztani a gyermeket a másik szülőtől, már az 1940-es évektől kezdve leírták,  de Gardner volt az első, aki egy bizonyos szindrómaként nevezte meg. Egy 1985-ös cikkben a PAS-t a következő definícióval illette: "...olyan probléma, amely elsősorban a gyermekfelügyeleti vitákkal kapcsolatban jelentkezik. Főként abban nyilvánul meg, hogy a gyermek folyamatosan és indokolatlanul rágalmazza az egyik szülőt. Ez a rendellenes viselkedés oda vezethető vissza, hogy az elidegenítő szülő is ezt sulykolja neki, illetve maga a gyermek is becsmérlően bánik az elidegenített szülővel". Az elidegenítő szülő szándékosan illetve tudat alatt is alakíthat ki negatív képet a másik szülőről.Gardner, Richard (2004). "Commentary on Kelly and Johnston's The Alienated Child: A Reformulation of Parental Alienation Syndrome" (pdf). https://sites.google.com/site/coleur/GardnerrRichardACommentaryonKellyand.pdf?attredirects=0 Family Court Review. 42 (4): 611–21. A PAS definíciója eredetileg akkor került meghatározásra, amikor magyarázatot kerestek az 1980-as évek folyamán megszaporodó, gyermekbántalmazással kapcsolatos jelentésekre.Jaffe, PG; Lemon NKD; Poisson SE (2002). Child Custody & Domestic Violence. SAGE Publications. pp. 52–54. .Dallam, SJ (1999). "The Parental Alienation Syndrome: Is It Scientific?". http://www.leadershipcouncil.org/1/res/dallam/3.html In St. Charles E; Crook L. Expose: The failure of family courts to protect children from abuse in custody disputes. Our Children Our Children Charitable Foundation. Gardner eleinte úgy gondolta, hogy a szülők (általában az édesanyák) hamis vádakkal (gyermekbántalmazás és szexuális zaklatás) illették a másik szülőt (általában az édesapákat) azért, hogy megakadályozzák a gyermek és a másik szülő közötti további kapcsolatot.Caplan, PJ (2004). "What is it that's being called Parental Alienation Syndrome". In Caplan PJ; Cosgrove L. Bias in psychiatric diagnosis. Rowman & Littlefield. pp. 62. Brown, T; Renata A (2007). Child Abuse and Family Law: Understanding the Issues Facing Human Service and Legal Professionals. Allen & Unwin. pp. 11–12. Míg Gardner eleinte azt állította, hogy a PAS esetek 90%-ában az édesanya volt az elidegenítő szülő, később azt, hogy mindkét szülő egyformán hajlamos volt az elidegenítésre.Gardner, RA (2002). "Denial of the Parental Alienation Syndrome Also Harms Women". American Journal of Family Therapy. 30 (3): 191–202. doi:10.1080/019261802753577520.Baker AJL (2007). Adult children of parental alienation syndrome: breaking the ties that bind. New York: W. W. Norton & Company. Emellett később azt is megjegyezte, hogy tapasztalatai szerint a szexuális zaklatásra vonatkozó vádak a PAS esetek nagy többségében nem voltak megfigyelhetők.

Jellemzők Gardner PAS elméletében a gyermek az egyik szülővel szemben kritikusan viselkedik, leértékeli, megveti őt.Ackerman, Ph.D, Marc J. (2002). Clinician's Guide to Child Custody Evaluations. John Wiley and Sons,. pp. 73–82. . Gardner állítása szerint a PAS leginkább a gyermek elhelyezési viták kapcsán merül fel: az egyik szülő szándékosan vagy tudat alatt próbálja elidegeníteni a gyermeket a másik szülőtől.Jaffe, Peter G.; Lemon, Nancy K. D.; Poisson, Samantha E. (2002). Child Custody & Domestic Violence. SAGE Publications. pp. 52–54.  Gardner szerint a PAS jelenségével jellemzően nyolc szimptóma jár együtt, amelyek tünetegyüttest alkotnak a gyermek viselkedésében.Gardner, RA (2002). "Denial of the Parental Alienation Syndrome Also Harms Women". American Journal of Family Therapy. 30 (3): 191–202. doi:10.1080/019261802753577520.Walker, LEA; Brantley KL; Rigsbee JA (2004). "A Critical Analysis of Parental Alienation Syndrome and Its Admissibility in the Family Court". Journal of Child Custody. 1 (2): 47–74. doi:10.1300/J190v01n02_03.https://www.toacorn.com/articles/parent-alienation/ Ezek a következők: az egyik szülő becsmérlése, a szülő irányába tanúsított utálat, gyenge lábakon álló, abszurd, vagy komolytalan indokokra alapozva, ambivalens viselkedés a szülővel szemben, annak határozott állítása, hogy a szülő elutasítására irányuló döntést csakis a gyermek hozhatja meg („önálló gondolkodó jelenség”), a konfliktusban preferált szülő támogatása, az elidegenített szülő irányába tanúsított viselkedés kapcsán a bűntudat hiánya, az elidegenítő szülő által használt kifejezések és forgatókönyvek használata, az elidegenített szülőn kívül a szülő tágabb családi körének és barátainak becsmérlése. Annak ellenére, hogy ezeket a tényezőket gyakran említi a tudományos irodalom is, "a tényezők értékét még nem vizsgálták a témával foglalkozó szakértők".Bow, JN; Gould JW; Flens JR (2009). "Examining Parental Alienation in Child Custody Cases: A Survey of Mental Health and Legal Professionals". The American Journal of Family Therapy. 37 (2): 127–145. doi:10.1080/01926180801960658. A tünetek kezelésére előirányzott módszerek a gyermek által produkált tünetek súlyosságától függnek. Míg a PAS diagnózist a gyermek tünetei alapján állapítják meg, Gardner szerint a gyermekelhelyezést illető döntést főleg az elidegenítő szülő tüneteinek szintjétől kell függővé tenni.Gardner, Richard A. (2006). "Introduction". In Gardner, Richard A.; Sauber, S. Richard; Lorandos, Demosthenes. The International Handbook of Parental Alienation Syndrome: Conceptual, Clinical And Legal Considerations. Charles C. Thomas. pp. 5–11. . Gardner és más kutatók a PAS jelenséget enyhe, mérsékelt és komoly kategóriákra osztották. Attól függően, hogy a nyolc tünetből hány jelenik meg, és mennyire súlyos, különböző szinteket határoztak meg.

Az enyhébb esetekben arról van szó, hogy az egyik szülő a másik szülő ellen neveli a gyermeket, de a láthatást egyáltalán nem, vagy csak kis mértékben akadályozza, illetve a bíróság által elrendelt láthatásokra szorítkozik. Mérsékelt esetekben a másik szülő ellen nevelés már nagyobb mértékben játszik szerepet, az elidegenítő szülő nagyobb ellenállást mutat a láthatás biztosítása tekintetében. Gardner azt javasolja, hogy amennyiben az elidegenítő szülő várhatóan felhagy az ellenneveléssel, a gyermekfelügyelet elsődleges joga maradhat ennél a szülőnél, amennyiben nem, a gyermekfelügyelet jogát át kell adni a másik szülőnek. Emellett Gardner terápiás módszereket javasol az elidegenítési szándék megállítására, valamint a megromlott viszony helyreállítására. Súlyos esetekben a gyermekek az említett nyolc tünet közül majdnem mindet vagy valamennyit produkálják, és határozottan visszautasítják az elidegenített szülő látogatását, valamint a vele való kapcsolattartást, illetve azzal fenyegetőznek, hogy világgá mennek vagy öngyilkosságot követnek el, ha látogatásra kényszerítik őket. Gardner azt javasolja, hogy ilyen esetekben a gyermek ne az elidegenítő szülő otthonában lakjon, hanem kerüljön át egy átmeneti helyre, ahonnan később a másik szülőhöz kerül majd. Emellett a gyermeknek terápián kellene részt vennie.

A Gardner által mérsékelt illetve súlyos fokozatú PAS esetén javasolt intézkedéseket - ideértve a bíróság által elrendelt átköltözést az elidegenített szülőhöz, pénzbírságokat, házi őrizetet, börtönbüntetést - komoly kritika érte, mivel mind az elidegenítő szülővel, mind a gyermekkel szemben ezek az eljárások szankcionáló, megtorló jellegűek, továbbá azért, mert fennáll a polgári jogok megsértésének kockázata.Johnston, JR; Kelly JB (2004). "Rejoinder to Gardner's Commentary on Kelly and Johnston's 'The Alienated Child: A Reformulation of Parental Alienation Syndrome'". Family Court Review. 42 (4): 622–628. doi:10.1111/j.174-1617.2004.tb01328.x. Idővel Gardner átdolgozta az elméletet és kevésbé támogatta az ilyen helyzetek kezelésére alkalmazott drasztikus fellépéseket.

Fogadtatás