Gócs Ede [eredetileg Gotsch Engelbert, vagy Engelbrecht] (1814 körülSzületési dátuma 1898. februári „84. évében” történt halálhíre alapján visszaszámolva. – Szamosújvár, 1898. február 20. előtt)Vasárnapi Ujság, 1898. február 20. 8. szám, 129. oldal, 1. hasáb: Elhunytak még. énekes-színész, színigazgató, karmester, ének- és zenetanár, 1848–49-es honvédhadnagy. Életútja

Morvaországi származású családban született, anyanyelve német volt.Bona Gábor: Az 1848/49-es szabadságharc tisztikara. Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban. 1–3. kötet, Heraldika Kiadó, Budapest, 1998–1999. 1837-ben a Pesti Magyar Színház karénekese lett (basszista), ahonnan 1839-ben megszökött. Később kartanító, majd 1840-ben Kolozsvárott karmester lett Kilényi Dávidnál. 1846. július végén Győrött Egedy Istvánnál volt operaigazgató, ahol 1847. január 9-től március 28-ig ismét megfordult, s ekkor színigazgató is volt.

A szabadságharcban a 25. honvédzászlóaljnál szolgált előbb őrmesteri, majd 1849. június 29-től hadnagyi rangban. Valószínűleg a komáromi várőrséggel tette le a fegyvert, ezért nem kellett bujdosnia.

1851. húsvét másodnapjától 1869/1870-ig Kolozsvárott működött karnagyként, amikor előrehaladott korára való tekintettel lemondott.Operaélet, 1993. november 1. 5. szám, 28. oldal 1853. február 26-án Erkel Hunyadi László operáját mutatták be Kolozsvárott Gócs Ede vezényletével.Legány Dezső: Erkel Hunyadi Lászlója. Magyar Zene, 1970. december 1. (11. évfolyam) 1–4. szám, 97. oldal Az 1860–1861-es évadban két operát adtak elő: Verdi Traviatáját (1861. április 6-án A tévedt nő címmel), valamint William Vincent Wallace zenéjével a Maritánát és Jules Massenet Don Cézár de Bazan című háromfelvonásos dal­művét (1861. május 4.). Közben 1860. július 21-én Zágrábban vendégszerepelt karmesterként Reszler István debreceni társulatával, s ekkor vitték színre itt először Erkel Hunyadiját. 1864-ben Győrött a „Győri Ének- és Zeneegylet” korrepetitora és karnagya volt, Giuseppe Verdi „Ernani” című operáját tanította be és adta elő nagy sikerrel.Kereszty István: Vidéki városaink zenei élete. Molnár Imre (szerk.): A magyar muzsika könyve (Budapest, 1936) 279. oldal A Kolozs megyei Honvédegylet tagja volt. 1871. május havában Szamosújvár városa örmény katolikus főegyházi karnaggyá, valamint görögkatolikus teológiai és tanítóképezdei ének- és zenetanárrá nevezte ki.Szamosújvári Örmény Katolikus Gimnázium értesítői, 1877 és 1887 között.Gyászjelentése, kiadva Szamosújváron, év nélkül.

Legnevesebb alakítását Gaetano Donizetti Don Pasquale című vígoperájának főszerepében nyújtotta. Működésének legfontosabb állomásai Pécs, Győr, Arad, Debrecen, Szeged, Kolozsvár és Marosvásárhely voltak. Több alkalmi kompozíciót is írt, pl. Sárosi Gyula Az idegenek Aradon c. drámájához.

Nejéről, „Anikóról”, aki Győrött 1847-ben a kedvelt színésznők közé tartozott, Déryné Széppataki Róza így írt (Naplója III. kötete, 449. oldalán): »Énekelt a kórusokban is, segédszerepeket is játszott olykor, nem volt senkinek vele baja«. 1850–1851-ben Győrött szerepelt. 1866-tól felesége Messerschmidt Mária volt, aki 1878. május 7-én, harmincévesen hunyt el Szamosújváron.Fővárosi Lapok, 1878. május 18. 115. szám, 564. oldal Gyermekei Ilona és Irén voltak.

Jegyzetek

Források

Magyar Színművészeti Lexikon (1929–1931, szerk. Schöpflin Aladár) Vasárnapi Újság, 1898. február 20., 8. szám. 129. oldal, 1. hasáb: halálhíre. Bona Gábor: Az 1848/49-es szabadságharc tisztikara. Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban. 1–3. kötet, Heraldika Kiadó, Budapest, 1998–1999.

Kategória:Magyar színészek Kategória:Az 1810-es években született személyek Kategória:Magyar karmesterek Kategória:1898-ban elhunyt személyek Kategória:Az 1848–49-es szabadságharc katonái