A barátcinege (Poecile palustris) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a cinegefélék (Paridae) családjába tartozó apró termetű erdei madárfaj.
Rendszerezése A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, a Parus nembe Parus palustris néven. Egyes szervezetek jelenleg is ide sorolják.
Alfajai Poecile palustris brevirostris Taczanowski, 1872 – Kelet-Ázsia angol barátcinege (Poecile palustris dresseri) (Stejneger, 1886) – Egyesült Királyság, Franciaország Poecile palustris ernsti (Yamashina, 1933) Poecile palustris hellmayri Bianchi, 1902 Poecile palustris hensoni (Stejneger, 1892) olasz barátcinege (Poecile palustris italicus) (Tschusi & Hellmayr, 1900) – Olaszország, Francia-Alpok Poecile palustris jeholicus (O. Kleinschmidt & Weigold, 1922) Poecile palustris kabardensis (Buturlin, 1929) európai barátcinege (Poecile palustris palustris) (Linnaeus, 1758) – Észak- és Közép-Európa; Spanyolországig és Görögországig Poecile palustris stagnatilis (C. L. Brehm, 1855) – Kelet-Európa, Törökország és az Urál között
Előfordulása Eurázsia területén honos. Az Ibériai-félsziget és Skandinávia nagy része, Írország és Skócia kivételével az egész kontinensen elterjedt. Anatólia fekete-tengeri partvidékén is előfordul.
Természetes élőhelyei a mérsékelt övi erdők, tűlevelű erdők, mangroveerdők és cserjések, tavak közelében, valamint vidéki kertek és városi régiók. Állandó, nem vonuló faj.
Kárpát-medencei előfordulása Magyarországon állandó, rendszeres fészkelő, gyakorinak mondható. Állományai a Dunántúli- és Északi-középhegységben, illetve a Mecsekben a legsűrűbb, az Alföld délkeleti részén viszont egyáltalán nem élnek barátcinegék. Becslések szerint Magyarországon 88 000 – 137 000 fészkelő pár található.
Megjelenése Testhossza 11–12 centiméteres, testtömege 10-13 gramm, szárnyfesztávolsága pedig 18–20 centiméter körül mozog. A barátcinege meglehetősen egyszerű kinézetű madár, főleg a közismert szén- és kék cinegével összehasonlítva. Háta, farka és szárnyai sötétebb, hasa és begye világosabb barna, fehér arcfoltját pedig tarkóig nyúló, fekete sapkája és torokcsíkja fogja közre. bélyegkép|220pxbélyegkép|200px
Életmódja Rokonaihoz hasonlóan elsősorban ízeltlábúakat fogyaszt, étrendjében hernyók, lószúnyogok, pókok, bogarak, poloskák szerepelnek. Állandó madár lévén a téli időszakban magvakkal, bogyókkal egészíti ki étrendjét és nagy szükség esetén kóborolhat. Olykor madáretetőkön is látható.
Hangadása változatos, legjellemzőbb hangjai a „pitcsú” vagy „hars-cséé” hívások, illetve a negatív hatást jelző „csikka-bí-bí-bí”.
Szaporodása A barátcinege bükkösök és tölgyesek faodvaiban fészkel, olykor mesterséges fészekodúkat is elfoglal. A választott hely körül kis revírt tart fenn, amit védelmez a fészekfoglaló betolakodóktól. Évente csak egyszer költ. A mélyedést növényi részekkel béleli ki, ide kerülnek a tojások. A 7-11 csupasz és vak fióka 14-16 nap múltán kel ki, majd 16-20 napos folyamatos szülői táplálást követően a kitollasodott utódok kirepülnek. bélyegkép|180px|Barátcinege fészke mesterséges fészekodúban
Természetvédelmi helyzete Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel. Magyarországon védettséget élvez, természetvédelmi értéke 25 000 forint. Állománya mérsékelt növekedést mutat.
Jegyzetek
Források
Hermann Heinzel – Richard Fitter – John Parslow: Európa madarai ()
További információk Képek az interneten a fajról
Kategória:Poecile Kategória:Madárfajok Kategória:A Kárpát-medence madarai Kategória:Magyarország madarai Kategória:Európa madarai Kategória:Ázsia madarai