Az igazolóbizottság olyan, ülnökökből álló „demokratikus” testület volt, amely Magyarországon a második világháború után a köz- és magánalkalmazottak háború előtti és alatti politikai nézeteinek és magatartásának vizsgálatára alakult. Nem ritkán elfogult határozataik megpecsételték áldozataik további sorsát.Igazolóbizottsági ügyek
Története 1945. január 4.–1948. október 31. között Magyarország szovjet megszállása után a vélelmezett politikai előélet vizsgálatának hivatalos szerve. A 15/1945. (1080/1945-tel kiegészítve) ME. sz. rendelet alapján minden tényleges vagy nyugdíjból visszarendelt alkalmazottat igazolni kellett: a felekezeti iskolák, intézmények, hivatalok, ipari és kereskedelmi vállalatok, társadalmi szervezetek, közjóléti szövetkezetek alkalmazottait is. Az 1146/1945. (és az ezt kiegészítő 3140/1945.) ME. sz. rendelettel igazolási eljárás alá vontak minden olyan, szabadúszó értelmiségit, mint az állatorvos, gyógyszerész, mérnök, orvos, színész, újságíró stb.), vagy hatósági igazolvánnyal dolgozót (iparigazolványos kereskedők, iparosok, italmérők, szeszgyártók, színház- és moziengedélyesek stb.). Az 1048/1945. ME. rendeletet kiegészítve módosító 6320/1945. ME. rendeletet a városi és községi alkalmazottakra, az 1410/1945. ME. rendelettel az ügyvédekre, ügyvédjelöltekre, közjegyzőkre, a 4100/1945. ME. rendelettel pedig a magánvállalatok tisztviselőire is kiterjesztették.
Külön szabályozták a honvédtisztek és polgári alkalmazottak, a 8500/1945. ME. rendelettel az egyetemi és főiskolai hallgatók, a 700/1946. ME. rendelettel a sportegyesületek, szövetségek és hatóságok tagjainak és tisztségviselőinek, a 3610/1946. ME. rendelettel a gyógyszertári jogosítványok haszonélvezetére jogosultak igazolását. A szovjet megszállás elől szolgálati helyükről eltávozott közalkalmazottak és hazatért családtagjaik külön szabályozására a 10/1946 ME. sz. rendelet az ún. nyugatos igazolóbizottság létrehozását írta elő. Az igazolóbizottságok feladata hivatalosan az volt, hogy megállapítsák: az eljárás alá vont személy 1939. szeptember 1. után tagja vagy támogatója, céljai helyeslője, eszméi terjesztője volt-e nyilas, fasiszta jellegű pártnak vagy mozgalomnak, súlyosbította-e a joghátránnyal sújtottak helyzetét stb. Az igazoló bizottságok marasztaló határozatokat hoztak azokkal szemben is, akik 1945. március 28-a után - akár zárt magyar katonai alakzatban is - elhagyták Magyarország területét. Járásbírósági székhelyenként minimum egy igazolóbizottságot kellett felállítani. Az igazolóbizottság az öt párt (Magyar Kommunista Párt, Nemzeti Parasztpárt, Magyarországi Szociáldemokrata Párt, FKgP, Polgári Demokrata Párt) és a Szakszervezetek Országos Tanácsa helyi egy-egy tagjából állt. Szavazati jog nélkül egy jogvégzett személyt és az igazolásra kötelezett munkahelyéről is egyet. Határozatuk ellen föllebbezni csak állásvesztés vagy nyugdíjazás esetén lehetett, a hatóságok kötelesek voltak az igazolóbizottság döntésének megfelelően eljárni.
Mindezt a közalkalmazotti létszámot csökkenteni hivatott B-lista (a bizottság tagjainak határozatát nem kellett indokolni) követte, amelynek értelmében minden politikailag nemkívánatos személyt állásától, nyugdíjától meg lehetett fosztani. Az igazolóbizottságokat 1948. október 31-én megszüntették.
Jegyzetek
Források Igazoló bizottságok Magyar Közlöny 1945. I. 4., V. 2., V. 4., V. 8., VII. 1., IX. 26., 1946. I. 23., IV. 3., 1948. IV. 1. – A magyar állam szervei. Bp., 1985. I. 258. További információk HM-igazolóbizottság B-listázás az OSZK-ban
Kapcsolódó szócikkek Rákosi-korszak Magyarország 1945–1956 között 1947-es magyarországi országgyűlési választás
Kategória:Magyarország 1945–1956 között