bélyegkép|250px|Emléktáblája a szegedi Pantheonban Budenz József, születési nevén Josef Budenz (Rasdorf, Hesseni Választófejedelemség, 1836. június 13. – Budapest, 1892. április 15.) német származású magyar nyelvész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező (1861), majd rendes (1871) tagja.

Korának egyik legkiválóbb nyelvtudósa volt. Ő bizonyította be végérvényesen, hogy a magyar nyelv a finnugor nyelvek közé tartozik. Benkő Loránd szerint „a hazai nyelvtudomány korszaknyitó és korszakalkotó egyénisége”, Hajdú Péter szerint „a magyarországi finnugrisztika megalapozója” volt.

Életútja Egyetemi tanulmányait a Marburgi Fülöp Egyetemenen kezdte 1855-ben, majd egy évvel később a Göttingeni Egyetemen folytatta. Itt indogermanisztikát tanult, később az altajisztika felé fordult. Doktorátusát 1858-ban szerezte meg, és még ugyanebben az évben Magyarországra utazott, hogy megtanulja a magyar nyelvet.

1858 és 1860 között a székesfehérvári Ciszterci Rend Főgimnáziumábanban tanított német és ógörög nyelvet. 1861-ben Hunfalvy Pál közbenjárására a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának segédkönyvtárosa lett. 1868-ban magántanári kinevezést kapott a Pesti Királyi Tudományegyetemen. 1872 és 1892 között az akkoriban felállított „ural-altáji”, azaz finnugor összehasonlító nyelvészeti tanszék tanáraként tevékenykedett, és ez idő alatt egy egész iskolát nevelt fel. 1878-tól Hunfalvytól átvette a Nyelvtudományi Közlemények szerkesztését.

Budenz 1892. április 15-én hunyt el szívroham következtében. Budapesten, a Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra.

Munkássága Göttingenben, egyetemi évei alatt ismerkedett meg az ott tanuló Nagy Lajos teológussal és magyar diáktársaival. Puszta kíváncsiságból kezdte el tanulmányozni a magyar nyelv sajátosságait, és könyvekből fogott hozzá a magyar nyelv megtanulásához. Akkortájt jelentek meg Berlinben Wilhelm Schott, Bécsben pedig Anton Boller tanulmányai, amelyek a magyart az ugor, török és mongol nyelvekkel hasonlították össze. Ezeket hatására Budenz elkezdett törökül is tanulni, és megérlelődött benne a szándék, hogy az urál-altaji nyelvcsalád tüzetes tanulmányozására adja magát. Elhatározta, hogy Magyarországon fog magyarul tanulni, és amikor erről Hunfalvy Pál a hazatérő Nagy Lajostól értesült, levélben meghívta Magyarországra. A huszonkét éves Budenz 1858 májusában érkezett Pestre. Debrecenben és Érmelléken nyaralva olyan hamar elsajátította a magyar nyelvet, hogy már ugyanazon év őszén néhány értekezését magyarul írta meg.

Kezdetben a magyar nyelvet leginkább a törökkel hasonlította össze, mivel Hunfalvyval együtt azt hitte, hogy ezzel van a legközelebbi rokonságban. Kutatásai során azonban meggyőződött arról, hogy a magyar és török közötti egyezések nagyobb része csak szavak átvételén alapszik, és voltaképpen a finnugor nyelvek (finn, lapp, manysi-vogul) a magyar legközelebbi rokonai. Az alapszókincsen kívül a nyelvtani rendszer hasonlóságai és a számos rendszeres hangmegfelelés is a finnugor eredetet igazolták. Miután egyértelművé vált a magyar nyelv finnugor eredete, Budenz József teljes erejét az ugor nyelvhasonlításra fordította. 1868-ban jelent meg a Magyar és finn–ugor nyelvekbeli szó-egyezések című munkája, melyben azokat a tőszavakat közölte, melyeknek megfelelései vannak a többi finnugor nyelvben. Az 1870-es években írta meg legnagyobb munkáját, a Magyar-ugor összehasonlító szótárt (1873–1881). Az Akadémiai Nagydíjjal kitüntetett mű a magyar szókincs legrégibb rétegét elemzi, összevetve a rokon nyelvek megfelelő szavaival. ehhez a nagyszabású munkához kapcsolódott később Az ugor nyelvek összehasonlító alaktana (1884) című munka, mely a nyelvtani alakok magyarázatát adta volna, de befejezetlen maradt. A hátrahagyott töredékeket tanítványa, Simonyi Zsigmond adta ki.

Vámbéry Ármin 1869-ben jelentette meg a Magyar és török–tatár szóegyezések című munkáját. Budenz keményen bírálta meg Vámbéry művét, ami elindította a tudományosság kereteit túlhaladó „ugor–török háborút”. Bár a nagyközönség eleinte inkább Vámbéryval szimpatizált, Budenz megnyerte a tudományos vitát és a közvélemény is elfogadta azt a tényt, hogy a magyar nyelv a finnugor nyelvek közé tartozik, a török hatás pedig másodlagos. Ennek hatására Vámbéry többé nem publikált nyelvészeti témájú könyveket az Akadémiánál, és korábbi barátságuk is véget ért.

Társasági tagságai és elismerései Budenz Józsefet 1861-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1871-ben rendes tagjává választották. Emellett levelező tagja volt a Császári Szentpétervári Tudományos Akadémiának, valamint tiszteleti tagjai sorába fogadta a helsinki Finn irodalmi Társaság, a dorpati Észt Tudós Társaság és a Párizsi Nyelvészeti Társaság.

Tudományos működésének 25. évfordulójára királyi tanácsosi címet kapott, kollégái a Hungária szálló nagytermében ünnepelték, s erre az alkalomra készült el a Budenz-album.

Főbb művei Csuvas közlések és tanulmányok. H.n., é. n. Erdei- és hegyi-cseremisz szótár = Vocabularium čeremissicum utriusque dialecti, Pest : Eggenberger, 1866. Magyar-ugor összehasonlító szótár. Budapest : Tud. Akad., 1873–1881. XVIII, 885, , 98, p. Jelentések : I. Az orientalistáknak Londonban 1874-ben tartott nemzetközi gyűléséről : II. A németországi philologok és tanférfiak 1874-ben Innsbruckban tartott gyűléséről. Budapest, 1875. Vélemény a magyar helyesírás javításáról / a M. Tud. Akadémia Nyelvtudományi Bizottsága elé terjesztették Budenz József és Szarvas Gábor (1832–1895). Budapest, MTA, 1876. 14 p. ill. Podhorszky Lajos magyar-sínai nyelvhasonlítása. Budapest, 1877. Finn nyelvtan olvasmányokkal és szótárral. Budapest : Knoll, 1880. , 205, p. (Mikola Tibor gyűjtemény) Emlékbeszéd Schiefner Antal k. tag fölött. Budapest, 1880. Máté evangélioma moksa-mordvin nyelven / Tyumenyev A. fordításából bevezetéssel és szójegyzékkel közölt Budenz József. Budapest : MTA, 1881. 84 p. (Ser. Ugor füzetek : adalékok az ugor nyelvek ismeretéhez és összehasonlításához ; Klny. a Nyelvtudományi Közlemények 16. kötetéből.) Zürjén nyelvmutatványok, Szerk. Budenz József és Halász Ignác, Ugor füzetek 2., Budapest, MTA, 1883. Felelet : nyelvészeti észrevételek Vámbéry Ármin A magyarok eredete cz. munkájára, Ugor füzetek 6., Budapest, MTA, 1883. Egy kis viszhang Vámbéry Ármin úr válaszára vagyis "A magyarok eredete és a finn-ugor nyelvészet" cz. II. értekezésére. Budapest, MTA, 1886. Finn nyelvtan : hang- és szótan. 5. jav. kiad. Budapest : Hornyánszky Viktor kiadása, 1900. 69 p. (Ser. Finn-ugor Kézikönyvek 1. Nyelvtani vázlatok. Olvasmányok és szójegyzékek. Szerk. Szinnyei József (1857–1943)) Finn nyelvtan : hang- és szótan. 6. jav. kiad. Budapest : Hornyánszky, 1905. 69 p. (Ser. Finnugor Kézikönyvek 1. szerk. Szinnyei József (1857–1943))

Emlékezete bélyegkép|jobbra|200px|Budenz József sírja Budapesten. Kerepesi temető: 34/2-1-44. A szegedi Nemzeti Pantheonban féldomborműves emléktábla őrzi Budenz József emlékét.

Születésének 150. évfordulóján, 1986-ban emlékülést rendeztek Budapesten. Az ülésen Mikko Korhonen finn nyelvész az alábbiakkal méltatta Budenz munkásságát: „Budenzet joggal nevezik az összehasonlító finnugor nyelvtudomány atyjának. Főművei, az első finnugor nyelveket egybevető szótár, illetve nyelvtan révén kiérdemelte ezt a címet.”

Székesfehérvárott ma is áll egykori háza, a Budenz-ház, amely a Szent István Király Múzeum egyik kiállítóhelyeként egy állandó kiállításnak, Ybl Ervin gyűjteményének ad otthont.

Jegyzetek

További információk

Kategória:Magyar nyelvészek Kategória:Magyar finnugristák Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:Magyar könyvtárosok Kategória:MTA-tagok Kategória:Magyarországi németek Kategória:1836-ban született személyek Kategória:1892-ben elhunyt személyek Kategória:A Fiumei úti sírkertben eltemetett személyek