Vámszedőhelyként vagy vámhelyként azokat a helyeket nevezték a középkorban, ahol a királyi vagy helyi adókat beszedték.
Leírás A vámszedőhelyek többnyire utak csomópontjaiban, falvakban, városokban, folyók hídjainál, révek mellett vagy vásároshelyeken álltak, mely helyek királyi birtokok, helyi birtokosok tulajdonát képezték. Az e helyeken áthaladóktól vagy a helyi vásárokba érkező kereskedőktől a település, híd vagy rév tulajdonosa vámot szedett.
A középkori források leírják e vámhelyeket és az azokon szedett vámok mértékét is.
Máig fennmaradt Vámos nevű településneveink A Dunántúlon:
Vámoscsalád, Vámosszabadi, Nemesvámos, Somogyvámos
Az ország keleti felén:
Vámospércs, Vámosoroszi, Vámosatya, Vámosújfalu
Az Északi-középhegység környékén:
Sajóvámos, Vámosgyörk, Vámosmikola
Határainkon túl a Kárpát-medence területén:
Vámos, Vámosláz, Felsővámos, Vámosladány, Vámosbalog, Vámoslucska, Vámosfalva, Vámosgálfalva, Vámosudvarhely
Források Weisz Boglárka: A királyketteje és az ispán harmada. Vámok és vámszedés Magyarországon a középkor első felében; MTA BTK Történettudományi Intézet, Budapest, 2013 (Magyar történelmi emlékek. Adattárak) Kovács Viktória: Álutazó átutazók. Vámkerülés és csempészet a magyar középkor forrásaiban . Tti.btk.mta.hu. 2016. szept. 19.
Kategória:Gazdaság Kategória:Üzleti kifejezések