bélyeg|264px|Vérvétel a könyökvénából bélyeg|264px|Mobil vérátömlesztő állomás A vérátömlesztés (transzfúzió) vörösvértestkivonat (eritrociták = vörösvérsejtek) vagy (ma már nagyon ritkán) teljes vér intravénás beadása, egyfajta szervátültetés, amelyben a donor, aki adományozza és a recipiens, aki kapja. Amennyiben a vér vagy a vérkomponensek idegen véradóktól származnak, azt idegen vérből és idegen véradásból történő véradásnak (allotransfúzió), amennyiben a véradó és a fogadó ugyanaz a személy, akkor autológ véradásnak (autotranszfúzió) nevezzük. Sejtes vérkészítmények alkalmazása, hasonló a trombocita- és granulocitakoncentrátumok beadásához.

A sikeres transzfúzió feltétele, hogy a beadott vér vagy a vérkomponensek vércsoport-kompatibilisek legyenek. Minden vérátömlesztéshez a beteg beleegyezése szükséges az orvos megfelelő tájékoztatása után,Frank Wahner: Die Aufklärung des Patienten - aus juristischer Sicht (mit Beispielen). (PDF) 40. Jahreskongress der DGTI – 2007. szeptember 18. amitől csak indokolt sürgősségi helyzetekben lehet eltérni.

Az átvitt vérkomponensek bélyegkép|Trombocitakoncentrátum (sejtes vérkomponensek) Teljes vérátömlesztést manapság ritkán hajtanak végre, a vért manapság alkotórészeire választják szét, és komponensenként adják be.

Ennek két előnye van: egyrészt a beteg csak azokat a vérkomponenseket kapja, amelyek hiányoznak neki, például vérszegénység esetén csak az eritrocitákat (vörösvértesteket), a plazmafehérjék hiánya esetén csak a plazmát. Másrészt a vérkomponensek külön formában sokkal hosszabb ideig tárolhatók. A teljes vérnek legfeljebb 4 °C hőmérsékletűnek szabad lennie, ellenkező esetben az eritrociták és különösen a vérlemezkék (trombociták) károsodnak. Ezen a hőmérsékleten felül a plazmafehérjék (különösen a koagulációs faktorok) napokon belül elveszítik hatékonyságukat. Másrészt, ha szétválasztjuk a plazmát, lefagyasztva hónapokig tárolhatjuk felhasználhatóságának elvesztése nélkül.

Transzfúzió során átvitt összetevők:

Vörösvértest-koncentrátumok (EK): vérszegénység esetén Granulocita-koncentrátumok: granulociták hiánya (granulocitopenia) és súlyos fertőzések esetén. Trombocitakoncentrátumok (PC): vérlemezkék hiánya (trombocitopénia) és vérzésre való hajlam esetén Plazma (FFP = frissen fagyasztott plazma): ha hiányzik a plazmafehérjékből (pl. nagyobb vérveszteség után), vagy ha az illető hajlamos a vérzésre Őssejtkészítménye, általában őssejt-transzplantációval összefüggésben Alvadási faktor koncentrátum: ha hiányzik a koagulációs faktor Immunoglobulinok: fertőzésre hajlamos ellenanyaghiányos egyén esetén Humán albumin: tüneti albuminhiány (hipoalbuminémia) esetén

A vérkomponensek transzfúziójának indikációja bélyegkép|A régi vérátömlesztési módszerben használt üveg. A vérkomponenseket kell adni: akut vérveszteség és vérzéses sokk (pl. baleset, műtét) masszív transzftúzió krónikus vérbetegségek vérképzési rendellenesség esetén (vérszegénység, hemoblasztózis, agranulocitózis)

Hemoglobint (Hb) használnak terápiaként. A férfiak normális Hb-értéke 8,6–11,2 mmol/l (14–18 g/dl), a nőknél 7,4–10 mmol/l (12–16 g/dl). A veleszületett hematopotetikus rendellenességeknek vannak olyan formáik, amelyekben a beteg születése óta nagyon alacsony Hb-értékkel rendelkezik, de jól képes megbirkózni evvel a mindennapi életben. Másrészt a kifejezett szívelégtelenségben és más, már meglévő szívbetegségekben, például a szívkoszorúér-betegségbe szenvedőknél a Hb-értékek már 9 g/dl alatt e tünetek jelentkezhetnek: légszomj, rossz keringés stb. Ezért hogy transzfúziót kell-e végezni, azt mindig egyedileg kell eldönteni. Alapvetően egy lassú (pl. a hónapok alatt kialakult) vérszegénységet a beteg jobban tolerálja, mint azt, amely órákon belül hatalmas vérzés következtében jelentkezik.

Az illetékes EU-bizottság megbízásából készült SANGUIS-tanulmány (1994) megállapította, hogy az egyes európai kórházak között gyakran nagyon eltérő döntéseket hoznak arról, hogy mikor kell vérátömlesztést végrehajtani és hány egyseget kell adni. Az előírt mennyiség 10-szeres mértékben különbözött kórháztól és régiótól függően. Ezeket az eredményeket jelzésként tekintjük arra, hogy általában túl sok vért transzfundálnak.Use of blood products for elective surgery in 43 European hospitals. The Sanguis Study Group. In: Transfus Med. 4. 1994. december 4. 251–268. o. PMID 7889138

Plazma vagy trombocitatranszfúzió is alkalmazható a vérzés megelőzésére olyan betegeknél, akiknek vérzési rendellenességeik vannak a különböző műtéti beavatkozások előtt. A Cochrane Hematology közzétett néhány véleményt erről.

Ezen túlmenően vérlemezke-transzfúzióra is szükség lehet hematológiai rendellenességekben szenvedő betegeknél, akik kemoterápián vagy őssejtátültetésen esnek át.

Kompatibilis vércsoportok +Vércsoport-kompatibilitás vörösvértestekre Recipiens Donor 0 0 A A és 0 B B és 0 AB AB, A, B és 0

+Vércsoport-kompatibilitás vérplazmára Recipiens Donor0 AB, A, B és 0 A A és AB B B és AB AB AB

A sejtes vérkészítmények és a vérplazma transzfúziója során figyelembe kell venni a vércsoportok különféle jellemzőit. Csak vércsoport-kompatibilis vér vihető át, különben életveszélyes immunológiai reakció lép fel az idegen vérre. Ebben az összefüggésben különösen fontos az AB0-vércsoportrendszer és az Rh-faktor. Míg a legtöbb más vércsoportrendszerben az idegen tulajdonságokkal szembeni antitestek csak transzfúzió után képződnek, ezért leghamarabb csak néhány nappal később lépnek reakcióba, új transzfúzió esetén az AB0-rendszerben olyan antitestek, amelyekkel a befogadó maga is rendelkezik, alapvetően nincsenek.

Ha az „A” vércsoportú személy „B” típusú vért kap, az hemolitikus reakciót válthat ki, amely sok vörösvértestet elpusztít. Ha egy Rh-negatív személyt Rh-pozitív donor vérének tesznek ki, Rh-antitestek alakulhatnak ki, amelyek Rh-pozitív vörösvérsejtek pusztulását okozzák. A sejtekből ily módon felszabaduló anyagok miatt az eritrociták pusztulása hátrányos, sőt végzetes lehet.

Az AB0 esetében a vércsoport kompatibilitása a plazma transzfúziójával pont ellentétes az eritrociták transzfúziójával (lásd a táblázatokat), vagyis míg A-csoportú személy vörösvértestet adhat B-csoportú személynek, addig B személy plazmát adhat A személynek.

Mellékhatások és kockázatok Mint bármely más gyógyszer, a vérkészítmények is okozhatnak mellékhatásokat.

Immunológiai mellékhatások bélyegkép|Az úgynevezett ágy melletti vagy éjjeli teszt a vércsoportok ellenőrzésére

A transzfúziós esemény súlyos oka a vércsoport összekeverése. Az AB0-inkompatibilis vér transzfúziója akut hemolitikus transzfúziós reakcióhoz (HTR) vezethet. Ezért közvetlenül a transzfúzió előtt a beteg ágyánál végzett ún. „ágy melletti” tesztre van szükség a címzett (AB0) vércsoportjának tesztkártyán történő teszteléssel. Régebben kenetvizsgálat volt ehelyett. Különbséget tesznek az akut hematolitikus transzfúziós reakció (AHTR) és a késleltetett (VHTR) között.

A nem hematolitikus transzfúziós reakciók (NHTR) magukban foglalják az anafilaxiaig terjedő allergiás reakciókat, a transzfúzió utáni purpura (bőrpír) előfordulását és a transzfúzióval összefüggő akut tüdőkárosodást (TRALI). Ez az egyik legveszélyesebb transzfúziós reakció (1:2500–1:100 000 gyakorisággal). A tüdőerek károsodása (trauma, műtét, gyulladás, mérgezés) a tüdőben bekövetkező hatalmas folyadéktúlterheléssel jár, amely tüdőelégtelenséghez vezet. A kezeléséhez intenzív orvosi ellátás, általában lélegeztetés szükséges. A halálozás 15%-ig terjed.

Immunhiányos betegeknek továbbítva a replikációra képes fehérvérsejtek graft-versus-host reakciót is okozhatnak (transzplantáció-gazda reakció), amelyben az idegen leukociták megtámadják a befogadó szervezetet. Emiatt 2001 óta Németországban csak azokat a teljes vérkészítményeket, vörösvértest-koncentrátumokat és vérlemezke-koncentrátumokat forgalmazzák, amelyek leukocitatartalma kisebb mint egymillió egységenként (vértartalék – leukocitacsökkentett készítmények). A vérkészítmények besugárzása szintén csökkentheti a GvH-reakció kockázatát.

Fertőzések Baktériumok, pl. Treponema pallidum) és vírusok: HIV, hepatitisz C (HCV), hepatitisz B (HBV)) és ritkán protozoonok és prionok is terjedhetnek transzfúzióval.

Manapság a gondos donorválasztásnak és a molekuláris biológiai vizsgálati módszerek bevezetésének köszönhetően a HBV, HCV és HIV átadásának kockázata rendkívül alacsony (egyenként kevesebb mint 1:egymillió). Amíg ezeket a vizsgálati eljárásokat az 1980-as évek közepén nem fejlesztették ki, Németországban több mint 1500 embert fertőzött meg a HIV vérátömlesztéssel, különösen a hemofiliásokat érintették a HIV és a HCV-fertőzések. 1985 óta a transzfúzióval kapcsolatos HIV-átvitelek száma drasztikusan csökkent az antitest teszteknek és a rendkívül specifikus polimeráz láncreakciónak (PCR) köszönhetően. Hepatitisz C esetén. 1991-ben bevezették az antitesttesztet. Ezt megelőzően a HCV volt a fő oka a transzfúzió utáni hepatitisznek. C. G. Schüttler, G. Caspari u. a.: Hepatitis C virus transmission by a blood donation negative in nucleic acid amplification tests for viral RNA. In: Lancet. 355 (9197), 2000. január 1. 41–42. o.PMID:10615893 A leggyakoribb vírustovábbítás a citomegalovírust (1:10-1:30) és az Epstein–Barr-vírust (1:200) érinti, amelyek relevánsak immunhiányos betegeknél. 2019 októberétől kötelező a hepatitisz E tesztje.https://www.aerzteblatt.de/nachrichten/95901/Paul-Ehrlich-Institut-ordnet-Hepatitis-E-Virus-Testung-von-Blutspenden-an

A bakteriális fertőzések szinte kizárólag a trombocitakészítményeket érintik, amelyeket szobahőmérsékleten kell tárolni.

Egyéb mellékhatások További lehetséges mellékhatások a vastúlterhelés (hemosiderosis) a hosszú távú transzfúziós terápia során, valamint a tartalmazott citrát hatásai, a hipotermia és a test túlterhelése nagy transzfúziós mennyiségekkel.

Eddig nem volt világos, hogy a krónikus rákban szenvedő betegek véradása nagyobb kockázatot jelent-e később a befogadó számára krónikus rák kialakulásában. A The Lancet folyóiratban 2007-ben megjelent tanulmány kimutatta, hogy ez nem így van: még akkor se, ha a véradónak később rákja lesz, a vérátömlesztés nem növeli a rák kockázatát a befogadó számára.Gustaf Edgren et al: Risk of cancer after blood transfusion from donors with subclinical cancer: a retrospective cohort study. In: The Lancet. Band 369, 1724–1730. o. [pmid:17512857 PMID:17512857]. L. még:

Az International Journal of Cancerben megjelent epidemiológiai tanulmányban 2009 szeptemberében azonban kimutatták, hogy a beadott vérátömlesztés növeli a nyirokrák kialakulásának valószínűségét.

Véradók

A véradók gondos kiválasztása elengedhetetlen a vérátömlesztés sikeréhez. A hemoterápiáról szóló német irányelv a következő kritériumokat határozza meg:

Véradó csak az lehet, aki 18–60 éves kor közötti – rendszeres véradók Magyarországon 65, Németországban 68 évesig legalább 50 kg-os testtömegű hemoglobinszintje legalább 7,75 mmol/l nőknél és férfiaknál vérnyomása: szisztolés 100–180 Hgmm, diasztolés 100 Hgmm alatt, pulzus 50–110/min láztalan ép bőrfelülettel a szúrás helyén (sérülés- és gyulladásmentes)

A donorok kizárása a következő betegségek esetén súlyos szív- és érrendszeri betegségek a központi idegrendszer súlyos betegségei klinikailag releváns vérzési rendellenességek ismételt ájulás vagy görcsök a gasztrointesztinális, urogenitális, hematológiai, immunológiai, metabolikus, vese- vagy légzőrendszer súlyos aktív vagy krónikus betegségei rosszindulatú, invazív daganat A diabetes mellitus inzulint igénylő fokozata

A donorok kizárása a következő fertőző betegségek esetén HIV-1 vagy HIV-2, AIDS B vagy C hepatitisz, a máj fertőző gyulladása 1. vagy 2. típusú HTLV (vírusfertőzés) Protozoonózis: babéziózis, tripanozomiázis (például Chagas-kór), leismaniázis: egysejtű kórokozók szifilisz malária tuberkulózis egyéb krónikus bakteriális fertőzések