Az Új köztemető krematóriuma, olykor Budapest–Rákoskeresztúri krematórium, Fővárosi Hamvasztóüzem a főváros első hamvasztóüzeme volt a Budapesti Temetkezési Intézet kezelésében, amely 1968-2007 között üzemelt.

Története

A főváros növekedésével és a temetkezési szokások megváltozásával már a 19. század végén felmerült egy nagy budapesti krematórium építésének gondolata.https://www.temetkezesszolgaltatas.hu/hir/403/a-magyar-hamvasztas-tortenete-kezdetek 1903-ban, majd 1915-ben pályázatot is írtak ki rá, azonban a számos terv egyike sem valósult meg, részben a tervekben szereplő épületek túldíszítettsége,Magyar pályázatok, i. h. részben a korabeli világi és egyházi közgondolkodás ellenséges volta miatt.

Nem is épült Budapesten krematórium egészen az 1960-as évekig, annak ellenére, hogy Debrecenben már 1951-től működött ilyen létesítmény. Végül a főváros mégis az építése mellett döntött, és 1964–1967 között felépült,https://mek.hu/index.php?id=44609 majd 1968 májusában a rákoskeresztúri Új köztemető területén megnyílt a Pomsár János (1931–2018) tervei szerint épült nagy budapesti krematórium. A létesítmény kapudomborműveit Bohus Zoltán készítette.https://www.kozterkep.hu/42993

Az 1980-as években nagy felháborodást keltett a hamvasztó működésével kapcsolatban napvilágra került morbid hiányosságok sora. 1980 és 1983 között Tímár Péter fényképész Gyász címmel készített fotósorozatot, amely rámutatott a halott emberekkel folytatott nem megfelelő, kegyeletsértő bánásmódra a dolgozók részéről. (Egymásra dobált, vagy éppen felfordított koporsók, kilógó fejek, kezek, lábak, stb.) Nem sokkal később nyilvános kiállítást is rendeztek a fényképekből, amelyet azonban a főváros mindössze két nap után be is záratott.https://maimanohaz.blog.hu/2016/09/18/egy_betiltott_fotokiallitas_kepei_timar_peter_gyasz_1980-1983 (Érdekesség, és Tímár megítélésnek pozitív változását mutatja, hogy 2012-ben pont ezzel a felkavaró sorozatával került be Urbán Ádám PéldaKÉPek című sorozatába.)

1991-ben Erdélyi István újságíró az úgynevezett Tranger Kristóf-ügyben1990 októberében elhunyt a 15 hónapos Tranger Kristóf. Holttestét a Mária utcai Patológiai Intézetbe szállították, majd átadták a Budapesti Temetkezési Vállalatnak elhamvasztásra. A hamvakat november folyamán kiadták a gyászoló szülőknek, akik eltemették azokat. Decemberben kiderült, hogy a gyermek holtteste még mindig a kórbonctani intézetben van. Ott orvosok mellett a szülők azonosították, majd a test elhamvasztásra került. Nem sikerült viszont kideríteni a nyomozás során, hogy pontosan melyik kisbaba holtteste lett először elhamvasztva Tranger Kristóf néven a valódi Tranger Kristóf helyett. A krematórium munkatársa személyesen erősítette meg az Erdélyi Istvánnal folytatott beszélgetésében, hogy november elején egy „fehér rugdalózóba” öltöztetett, hasonlóan 15 hét körülinek kinéző (természetesen a krematórium munkatársai által közelebbről nem ismert) kisbaba holtteste valóban el lett hamvasztva, és az ő hamvait adták ki – tévesen – Tranger Kristóf szüleinek. Bővebben: Elcserélt halott gyermekek – Kit vagy mit temettek el? In: Pesti Hírlap, 172. sz. 1991. július 24., 5. o. folytatott nyomozása során tekinthetett bele bővebben a krematórium napi „munkáiba”. Több interjút is készített, amelyekben megszólaltak a krematórium munkatársai, beleértve Takács István, az intézmény akkori vezetőjét. Erdélyi úgy találta, hogy sok mindenért nem a krematórium dolgozóit terheli a felelősség, hanem a kórházakat, ahol sokszor kegyeletsértő módon (például a felnőtt testeket ruha nélkül, a kisbabáékat nejlon szatyorba dobva) küldenek be a krematóriumba. Kutatásait Árván a krematóriumban című könyvében foglalta össze.Árván a krematóriumban, Danubius Kódex Kiadó, Budapest, 1991,

Ugyanerről az időszakról egy magát pontosabban meg nevezni nem akaró, K. J. monogramú temetkezési dolgozó is beszámolt 2003-ban a Gondola.hu elektronikus hírportálnak, aki a fentiek mellett (amit személyesen is látott elmondása szerint), még borzalmasabb dolgokat is hallott munkatársaitól akkoriban.

1987-ben Radó Dezső A temető csendje című riportkötetében közölt egy beszélgetést Egy nap a krematóriumban címmel, amely az Új köztemető hamvasztóüzemével kapcsolatban mutatta be a dolgozók napi munkáját, a krematóriumról való vélekedéseit.Radó Dezső: A temető csendje. Riportok és meditációk a temetkezésről, Vízügyi Dokumentációs Szolgáltató Leányvállalat, Budapest, 1987, , 101-111. o. Ugyanez a téma szerepelt Réz Kata Életre ítélve című könyvében is (1999).Réz Kata: Életre ítélve, RÉBISZ Kiadói Bt., Budapest, 1999,

A halotthamvasztó közel 40 éven át működött. Az ezredforduló idejére számos tekintetben leromlott műszaki állapotba került, a felújítása jelentős anyagi forrásokat igényelt volna. Egyszerűbbnek látszott új, korszerű egységet építeni, ezért a bezárása mellett döntöttek. Ez 2007. január 1-jén történt meg. A létesítmény a fennállása alatt közel 2 millió embert hamvasztott el. Funkcióját a Csömöri Sírkert és Hamvasztóüzem vette át.

A kiürített, omladozó épületeket nem bontották el. Napjainkra a természet kezdi visszahódítani. 2021-ben Hajner Gyula, a szellemvarosok.blog.hu munkatársa készített videófelvételt a misztikus helyről.

Jegyzetek

Források http://budapest100.hu/simo-nikolett-a-haboru-miatt-nem-epult-meg/ Magyar pályázatok - A Magyar-Mérnök és Építész-Egylet 1903/4. évi építészeti nagypályázata, 1904. augusztus (2. évfolyam, 8. szám) https://szellemvarosok.blog.hu/2021/05/23/elhagyatva_fovarosi_hamvasztouzem_krematorium https://infostart.hu/belfold/2006/01/31/megszunt-a-regi-krematorium

Képek https://bco.gportal.hu/picview.php?prt=229946&gid=2999285&index=1 https://bco.gportal.hu/picview.php?prt=229946&gid=2999285&index=15

Kapcsolódó oldalak Új köztemető

Krematórium Kategória:Budapest funerális építészete