A Medellín kartell (spanyolul: Cártel de Medellín) a kolumbiai Medellín városából kiinduló, Pablo Escobar által alapított és vezetett, nagy hatalmú és magasan szervezett kolumbiai drogkartell és terrorista jellegű bűnszervezet volt. A drogkartell 1972 és 1993 között működött Bolíviában, Kolumbiában, Panamában, Közép-Amerikában, Peruban, a Bahamákon, az Egyesült Államokban (olyan városokban, mint Los Angeles és Miami), valamint Kanadában. Bár a szervezet az 1970-es évek elején csempészhálózatként indult, csak 1976-ban tért át a kokainkereskedelemre. Ez annak köszönhető, hogy Escobarnak kolumbiai csempésztársa, Griselda Blanco felvetette a kokaincsempészet jövedelmező ötletét. Működésének csúcsán a Medellín Kartell hetente több tonna kokaint csempészett a világ számos országába, és naponta megközelítőleg hatvanmillió dolláros nyereséget is hozott.
Bár a szervezet hírhedt volt arról, hogy egykor az illegális kokainkereskedelmet uralta, különösen későbbi éveiben arról is ismertté vált, hogy bizonyos politikai célok elérésére erőszakot alkalmazott, és aszimmetrikus háborút folytatott a kolumbiai kormány ellen, elsősorban robbantások, emberrablások, a rendfenntartó erők válogatás nélküli meggyilkolása és politikai merényletek formájában. A Medellín kartell fénykorában a világ legnagyobb drogkartellje volt, és háromszor annyi kokaint csempészett, mint fő versenytársuk, a Cali kartell, a kolumbiai Valle del Cauca megyében működő nemzetközi drogkereskedő szervezet. Ebben az időben a Medellín kartell évente több mint húszmilliárd dollárt termelt.
Története
Az 1970-es évek végén az illegális kokainkereskedelem komoly problémává és jelentős profitforrássá vált. Pablo Escobar drogbáró New Yorkban, majd később Miamiban terjesztett kokaint, és olyan bűnszövetkezetet hozott létre, amely akkoriban naponta mintegy háromszáz kilogrammot forgalmazott. 1982-re a kokain megelőzte a kávét, mint Kolumbia legfőbb exportcikke. Magánhadseregeket állítottak fel a gerillák ellen, akik megpróbálták vagy újraosztani a földjeiket a helyi parasztoknak, vagy elrabolni őket, illetve kizsarolni a pénzt, amit a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (Fuerzas Armadas Revolucionarias de Colombia vagy FARC) megpróbált ellopni.Brittain, 2010: pp. 129–131
1981 végén és 1982 elején a Medellín kartell tagjai, a kolumbiai hadsereg, az amerikai székhelyű Texas Petroleum vállalat, a kolumbiai törvényhozás, kisiparosok és gazdag marhatenyésztők Puerto Boyacában egy találkozósorozat keretében összejöttek, és létrehozták a Muerte a Secuestradores ("Halál az emberrablókra", MAS) nevű félkatonai szervezetet, hogy megvédjék gazdasági érdekeiket, és védelmet nyújtsanak a helyi elitnek az emberrablások és zsarolások ellen.Richani, 2002: p.38 1983-ig a kolumbiai belügyi szervek 240 politikai gyilkosságot tulajdonítanak a MAS halálbrigádjanak, főként közösségi vezetők, választott tisztségviselők és farmerek ellen.
A következő évben létrehozták a Közép Magdalenai Földművesek és Mezőgazdászok Szövetsége (Asociación Campesina de Ganaderos y Agricultores del Magdalena Medio, ACDEGAM) nevű szervezetet, amely a szervezet logisztikájával és a nyilvánossággal való kapcsolattartással foglalkozott, és jogi fedőszervezetet biztosított a különböző félkatonai csoportok számára. Az ACDEGAM a munkaellenes politika előmozdításán dolgozott, és mindenkit megfenyegetett, aki a munkások vagy a parasztok jogaiért szervezkedett. A fenyegetéseket a MAS támogatta, amely megtámadott vagy meggyilkolt mindenkit, akit "felforgatónak" véltek. Az ACDEGAM iskolákat is épített, amelyek kimondott célja egy "hazafias és antikommunista" oktatási környezet megteremtése volt, valamint utakat, hidakat és klinikákat is létrehozott. A félkatonai toborzás, a fegyverraktározás, a kommunikáció, a propaganda és az egészségügyi szolgáltatások mind az ACDEGAM központjából működtek.Pearce, Jenny (May 1, 1990). 1st. ed. Colombia:Inside the Labyrinth. London: Latin America Bureau. p. 247. Az 1980-as évek közepére az ACDEGAM és a MAS jelentős növekedésen ment keresztül. 1985-ben Pablo Escobar nagy mennyiségű készpénzt kezdett a szervezetbe áramoltatni a felszerelés, a kiképzés és a fegyverek kifizetésére. A szociális projektekre szánt pénzt megvonták, és a MAS megerősítésére irányították át. Modern harci puskákat, például AKM, FN FAL, Galil és HK G3 típusú fegyvereket vásároltak a hadseregtől, az INDUMIL-tól és a drog által finanszírozott magánkereskedőktől. A szervezet számítógépekkel rendelkezett, és kommunikációs központot működtetett, amely az állami távközlési hivatallal összehangoltan működött. Volt 30 pilótájuk, és többféle merevszárnyú repülőgéppel és helikopterekkel rendelkeztek. Brit, izraeli és amerikai katonai oktatókat alkalmaztak, hogy a félkatonai kiképzőközpontokban oktassák az embereiket.
Az állam elleni háború kezdete Az enyhülni látszó nehéz helyzetet bonyolította, hogy a Jaime Ramírez ezredes parancsnoksága alatt álló kábítószer-ellenes rendőrség (a művelet mögött Rodrigo Lara Bonilla miniszter állt) 1984 márciusában felszámolta a Tranquilandia kokaültetvényt és feldolgozó üzemet. A Medellín-kartellre mért csapás 1984. április 30-án megbosszulta magát, amikor a "Los Quesitos" két bérgyilkosa megölte az igazságügy-minisztert Bogotá északi részén.
Belisario Betancur elnök elindította az első nagy háborút a kábítószer-kereskedelem ellen, miszerint elrendelte a vagyon lefoglalását és elkobzását, valamint a kábítószer-kereskedelemmel kapcsolatos bűncselekményekért kiszabott büntetések és bírságok szigorítását, amelyeket a katonai büntető igazságszolgáltatás hatáskörébe helyezett. A kartell legfőbb vezetőinek az északi félszigeten kellett menedéket keresniük, és 1984 májusában, az úgynevezett panamai párbeszédek közepette megkísérelték az utolsó próbálkozásukat az államhoz való közeledésre. Kudarcuknak fontos következménye az lett, hogy a pénz helyébe a terror lépett, mint a konfrontáció és a tárgyalás fő eszköze. Hónapokkal később titokban visszatértek az országba, és a totális háború csak idő kérdése volt.
Az amerikai kormány nyomására Betancur elnök engedélyezte a kábítószer-kereskedők kiadatását. A kiadatás egyébként már Julio César Turbay kormánya óta létezett, de még nem ültették át a gyakorlatba.
A hihetetlen nyereség a kartell vezető tagjainak vagyonát növelte, és széles körben elismertté és rettegetté váltak. A kezdeti mottó Plata o plomo (ezüst vagy ólom) volt, aki nem volt hajlandó elfogadni a kenőpénzt és szolgálni a kartellt, az maga is célponttá vált.
A Cali kartell elleni háború kezdete 1984-ben Gilberto Rodríguez Orejuelát, a Cali kartell tagját és Jorge Luis Ochoát, a Medellín kartell tagját Spanyolországban letartóztatták azzal a váddal, hogy embercsempész-hálózatokat hoztak létre Európában. Az USA kérte a két férfi kiadatását, de a spanyol bíróság visszaküldte őket hazájukba, ahol nem sokkal később szabadon engedték őket.
A konfliktus első jele 1987 novemberében jelentkezett, amikor Ochoát letartóztatták egy közeli, Valle del Cauca-i helyszínen. Úgy vélik, hogy a letartóztatás a Cali kartell egy lehetséges besúgójának köszönhető. Ochoa az év vége előtt jogi lépések hatására hagyta el a börtönt. Napokkal korábban a Medellín-kartell egy drogszállítmánya bukott le az Egyesült Államokban, amelyet nyilvánvalóan a Cali-banda dobott fel.
Jhon Jairo Velásquez, más néven Popeye, a Medellín kartell egyik tagja szerint a konfliktus a két fél között Pablo Escobar és Helmer Herrera alkalmazottai közötti veszekedések miatt kezdődött, nyilvánvalóan egy viszály miatt.
E háború fő megnyilvánulásai a célzott merényletek voltak, amelyeket nagyrészt Medellínben, de sok más város mellett Caliban és New Yorkban is elkövettek, valamint a "Drogas La Rebaja", a Cali kartell tagjainak tulajdonában lévő, törvényesen létrehozott gyógyszertárlánc telephelyeinek felrobbantása. Továbbá az 1988. január 13-án a Pablo Escobar tulajdonában lévő medellíni Mónaco épületében felrobbant autóbomba.
1988. augusztus 23-án egy gyújtogatás következtében megrongálódott a szintén Rodríguez Orejuela tulajdonában lévő Grupo Radial Colombiano rádióállomás székhelye Medellínben.
A Cali és Medellín közötti különbségek eltérő hatással voltak a maffiacsoportok legitimációs stratégiáinak két központi elemére. Egyrészt Medellínben a maffia feljogosítva érezte magát arra, hogy megkérdőjelezze a hagyományos vezetésüket elhagyó elit hatalmát, ezért hajlamosabb volt szembeszállni az állam hatalmával. Caliban viszont a szilárdabb társadalmi struktúra, úgy tűnik, kedvezett a helyi kábítószer-kereskedők által alkalmazott diszkrét beilleszkedési stratégiának.
Gonzalo Rodríguez Gacha halála A kormány a kartell vezetőinek elfogására összpontosított, és ötszázmillió pesót ajánlott fel Gonzalo Rodríguez Gacha fejéért. 1989 augusztusában Barco elnök kormányának szerencséje volt, amikor Freddy Gonzalo Rodríguezt, "El Mexicano" fiát letartóztatták illegális fegyvertartásért Bogotától északra. A törvényben előírtnál hosszabb ideig tartották fogva, hogy megpróbáljanak nyomást gyakorolni az apjára, de mivel a stratégia nem vált be, november 22-én szabadon engedték.
Egy, a Cali kartellnek dolgozó informátor, aki beszivárgott Gacha szervezeteibe, Jorge Velásquez El Navegante azonban felfedte a kábítószer-kereskedő Cartagenában lévő tartózkodási helyét. Miután tudomást szereztek a hatóságok jelenlétéről, a szökevények hajóra szálltak, és Tolú felé vették az irányt. A drogbárót a fia, Freddy Gonzalo, Gilberto Rendón Hurtado Mano de yuca (a kartell 8-as számú tagja) és négy másik testőr kísérte. El Navegante azonban szintén velük tartott.
1989. december 15-én délben huszonkét rendőr két helikopterrel átrepült a Coveñas és Tolú közötti barakkok felett. Hangosbeszélőkkel és szirénákkal felszólították Rodríguez Gachát, hogy adja meg magát, de nem kaptak visszajelzést. A narkoterroristák kihasználták a pillanatot, és a villa előtt parkoló teherautóhoz mentek.
Mivel nem tudtak kitérni a hatóságok elől, Freddy Gonzalo, Gilberto Rendón és három másik testőr kiugrott az autóból, és tüzet nyitott az egyik helikopterre, amikor azok megpróbáltak továbbhaladni. A helikopterből válaszul szintén tüzet nyitottak rájuk megöltek két fegyverest, majd az egyik helikopter leszállt, és öt kommandóst kitett, akik összecsaptak a két túlélő testőrrel és "El Mexicano" fiával, nem sokra rá, végeztek velük. A teherautó ismét megállt, és Rodríguez Gacha valamint egy testőr kiszállt a teherautóból, és percekkel később az összetűzésben ők is meghaltak.
December 17-én este a fiával együtt eltemették szülőhelyén, Pachóban, mintegy 15 000 ember részvételével tartott temetésen.
Kapcsolatok a kolumbiai kormánnyal Miután az amerikai hatóságok tudomást szereztek a "megkérdőjelezhető tevékenységekről", a csoportot a Szövetségi Drogellenes Csoport megfigyelése alá helyezték. Bizonyítékokat gyűjtöttek, összeállítottak és az esküdtszék elé terjesztettek, aminek eredményeképpen vádat emeltek, letartóztattak és börtönbüntetést szabtak ki az Egyesült Államokban elítélt tagokra. Azonban nagyon kevés kolumbiai kartellvezetőt vettek ténylegesen őrizetbe ezen műveletek eredményeként. Többnyire a kartellel összejátszó nem kolumbiaiak voltak az Egyesült Államokban e vádemelések "gyümölcsei".
A legtöbb kolumbiai célpont, valamint a vádiratokban megnevezett személyek Kolumbiában éltek és maradtak, vagy elmenekültek, mielőtt a vádakat nyilvánosságra hozták volna. 1993-ra azonban a legtöbb, ha nem is az összes kartellszökevényt vagy bebörtönözték, vagy pedig a Kolumbiai Nemzeti Rendőrség által kiképzett és a speciális katonai egységek valamint a CIA által segített kolumbiai nemzeti rendőrség találta meg és lőtte le.