Az ajmara nyelv (ajmara nyelven:Aymar aru) egy természetes nyelv, amely az ajmara nyelvek tagja. Főleg Dél-Amerikában, azon belül is leginkább Bolíviában, Peruban"CONSTITUCIÓN POLÍTICA DEL PERÚ" (PDF). Spanyol szöveg: Artículo 48°.-Son idiomas oficiales el castellano y, en las zonas donde predominen, también lo son el quechua, el aimara y las demás lenguas aborígenes, según la ley."
Magyarul: "48. törvénycikk. A kasztíliai spanyol hivatalos nyelv az országban, csakúgy, mint a kecsua, az ajmara és más helyi nyelvek azokban a régiókban, ahol ezen nyelvek beszélői többségben vannak." és - bár jóval kisebb mértékben - néhány ajmara közösség beszéli Észak-Chilében is, ahol elismert kisebbségi nyelvnek számít. Egyike annak a maroknyi őslakos nyelvnek, amelynek több mint egymillió beszélője van. Az ajmara a spanyol és a kecsua mellett hivatalos nyelv Bolíviában és Peruban, így fontos szerepe van a a kultúrában, a gazdaságban, a politikai életben a mai napig.
Egyes nyelvészek azt állítják, hogy az ajmara nyelv rokonságban áll szélesebb körben beszélt szomszédjával, a kecsua nyelvvel. Ez az állítás azonban a mai napig vitatott. Bár valóban vannak hasonlóságok, mint például a majdnem azonos fonológia, a nyelvészek többsége ma úgy véli, hogy a hasonlóságok inkább a hosszan tartó együttélésből eredeztethetőek, mintsem egy közös ősnyelvből.
Az ajmara egy agglutináló nyelv, és bizonyos mértékig poliszintetikus is. Alany-tárgy-ige szórendje van. Háromértékű logikai rendszeren alapul. Általában latin ábécét használják a nyelv leírására, 2015-ben elkezdték a koreai eredetű hangul ábécét is alkalmazni.
Az elnevezés etimológiája Az „ajmara” kifejezés végső soron a mai Apurímak nyelvterület déli részén lakó valamely kecsua csoport nevéből származhat.Willem Adelaar, Pieter Muysken: "Languages of the Andes", CUP, Cambridge, 2004, pp 259. Mindazonáltal az „ajmara” szó használata e nép megjelölésére már 1567-ben is bevett gyakorlat volt, amint az Garci Diez de San Miguel Chucuito tartományban végzett vizsgálatáról szóló jelentéséből (1567) kitűnik. Ebben a dokumentumban Garci Diez az aymaraes kifejezést használja a nép megjelölésére. A nyelvet akkor kollának (colla) hívták. Úgy gondolják, hogy ez a hódítás idején egy ayjmara népcsoport neve volt, később pedig az inkák birodalmának legdélibb régiója, Collasuyu. Cerrón Palomino perui nyelvész azonban vitatja ezt az állítást, és azt állítja, hogy a kollák pukina nyelven beszéltek, és az első és harmadik században Tiwanaku uralkodói voltak. Ez az elmélet arra utal, hogy a pukinák által uralt, nyelvileg sokszínű terület déli részén az ajmara nyelveket vették át.Coler, Matt (2015). A Grammar of Muylaqʼ Aymara: Aymara as spoken in Southern Peru. Brill's Studies in the Indigenous Languages of the Americas. Brill. p. 9.
Mindenesetre az „ajmara” kifejezésnek a nyelvre való alkalmazása először Polo de Ondegardo, Potosí és Cusco városok ügyvédje, bírója és adószedője műveiben jelent meg. Ez az ember, aki később Toledo alkirályt segítette egy olyan rendszer létrehozásában, amelynek keretében a következő 200 évben az őslakosokat kormányozták, 1559-ben írt egy jelentést „Az inkák leszármazásáról és hódításaik kiterjesztéséről” címmel, amelyben az aymarák föld- és adózási kérdéseit tárgyalja az inkák uralma idején.
Több mint egy évszázad telt el, mire az „ajmara” kifejezés általánosan elterjedt az ajmara nép által beszélt nyelv megjelölésére. Addig „a kollák nyelvének” nevezték. Az új fogalom megszületésének történetét legjobban Cerrón-Palomino írja le, aki kimutatja, hogy az "ajmara" nyelvnév valószínűleg a kecsua nyelvbe átvett ayma-ra-y „közös tulajdonú hely” kifejezésből ered. A kifejezés teljes történetét részletesen bemutatja Voces del Ande és Lingüística Aimara című könyvében.Rodolfo Cerrón-Palomino, Lingüística Aimara, Centro de Estudios Regionales Andinos "Bartolomé de las Casas", Lima, 2000, pp 34–6.
Az a feltételezés, hogy az „ajmara” szó az aimara „jaya” (ősi) és „mara” (év, idő) szavakból származik, szinte biztosan téves, pusztán csak népi etimológia.
Besorolása Gyakran feltételezik, hogy az ajmara nyelv a tiwanaku nyelvből származik, mivel a napjainkban a térségben beszélt őslakos nyelvek nagy része innen ered. Ez azonban korántsem biztos az ajmara esetében, és a legtöbb szakértő ma már inkább azt a nézetet képviseli, hogy az ajmara nyelv csak viszonylag nemrég terjedt el a tiwanaku térségben, miután beszélői dél felé vándoroltak eredeti hazájuktól, amely valószínűleg Közép-Peruban volt. Ajmara helynevek egészen északra, Közép-Peruig megtalálhatók.Heggarty, P.; Beresford-Jones, D. (2013). "Andes: linguistic history.". In Ness, I.; P., Bellwood (eds.). The Encyclopedia of Global Human Migration. Oxford: Wiley-Blackwell. pp. 401–409. Valójában az (Altiplano) ajmara egy szélesebb nyelvcsalád két fennmaradt tagja közül az egyik, a másik pedig a jakaru nyelv.
A családot Lucy Briggs (aki folyékonyan beszél a nyelven) és Martha Hardman de Bautista, a Floridai Egyetem Nyelvtudományi Programjának kutatói hozták létre. A jakaru [jaqi aru = emberi nyelv] és kawki közösségek Peru középső részén, Lima megyében, a Yauyos-völgyben, Tupe kerületben élnek. Ennek a tágabb nyelvcsaládnak a fogalma még nem teljesen biztos. Hardman a „Jaqi” („emberi”) nevet javasolta, míg más, széles körben elismert perui nyelvészek alternatív nevekkel álltak elő: Alfredo Torero az „Aru” („beszéd”) kifejezést használja; Rodolfo Cerrón-Palomino pedig azt javasolta, hogy az egész családra az „Ajmara nyelvek” kifejezést használják, két ágra osztva: déli (vagy altiplano) ajmara és középső ajmara (jakaru és kavki). Mindhárom javaslatnak vannak hívei az andoki nyelvészetben. Egyes angol nyelvészek az ajmarai (aymaran) nyelvek kifejezést használják a nyelvcsaládra, és az „ajmara” megnevezést csak az altiplano ág megjelölésére alkalmazzák.
Nyelvjárásai Az ajmara nyelvben észlelhetőek bizonyos mértékű regionális eltérések, de az összes nyelvjárás kölcsönösen érthető.Southern Aymara (www.ethnologue.com).
Central Aymara.
A nyelvvel kapcsolatos legtöbb tanulmány vagy a Titicaca-tó perui déli partján beszélt ajmara nyelvre, vagy a La Paz környékén beszélt nyelvjárásra összpontosított. Lucy Therina Briggs mindkét régiót az északi ajmara nyelvjárás részének tekinti, amely magában foglalja Bolívia La Paz megyéjét és a Perui Puno megyét. A déli ajmara nyelvjárást Chile északi részén, a Tarapacá régió keleti felében és a Bolíviai Oruro megye nagy részén beszélik. Észak-Potosziban és délnyugat-Cochabambában is megtalálható, de ezeken a területeken lassan felváltja a kecsua nyelv.
A közép-ajmara dialektusok mind az északi, mind a déli nyelvjárások jellemzőit magukban hordozzák. Peru déli részén, Tacna és Moquegua megyék keleti felében, valamint Chile északkeleti csücskében találhatók meg.Lucy Therina Briggs, Dialectal Variation in the Aymara Language of Bolivia and Peru, Dissertation, University of Florida, Gainesville, 1976; Adalberto Salas and María Teresa Poblete, "El aimara de Chile (fonología, textos, léxico)", Revista de Filología y Lingüística de la Universidad de Costa Rica, Vol XXIII: 1, pp 121–203, 2, pp 95–138; Cerrón-Palomino, 2000, pp 65–8, 373.
Földrajzi elterjedsége alt=Az ajmara nyelv elterjedési területe 1984-ban.|bélyegkép|Az ajmara nyelv elterjedési területe 1984-ban. Körülbelül kétmillió bolíviai, félmillió perui és talán néhány ezer chilei beszélője van az ajmara nyelvnek.Ethnologue: 1.785 million in Bolivia in 1987; 442 thousand of the central dialect in Peru in 2000, plus an unknown number of speakers of the southern dialect in Peru; 900 in Chile in 1994 out of a much larger ethnic population."Curation and Digitization of the Instituto de Lengua y Cultura Aymara | Modern Endangered Archives Program". Meap.library.ucla.edu. Retrieved 2025-07-30. A 16. századi spanyol hódítás idején sokkal nagyobb területen volt elterjedt, mint manapság, beleértve Peru nagy részét, Cuzco déli részén. Az évszázadok során az ajmara nyelv elterjedtsége fokozatosan csökkent a spanyol és a kecsua nyelv javára; sok perui és bolíviai közösség, amely egykor ajmara nyelven beszélt, ma már a kecsua nyelvet használja.Xavier Albó, "Andean People in the Twentieth Century," in The Cambridge History of the Native Peoples of the Americas. Vol. III: South America, ed. Frank Salomon and Stuart B. Schwartz (New York: Cambridge University Press, 1999), 765–871.
Nyelvtan bélyegkép|Az ajmara nyelv elterjedése.
Magánhangzók Az ajmara nyelvben három fonémikus magánhangzó van: /a i u/, amelyek a nyelv legtöbb változatában hosszú vagy rövid formában fordulnak elő (azaz /aː a iː i uː u/). A hosszú magánhangzókat mellékjelekkel jelölik: ä, ï, ü. A magas magánhangzók /i u/ közép-magas [e o] hangként fordulnak elő, ha uvuláris mássalhangzók /q qʰ qʼ χ/ közelében vannak. A három magánhangzó [ə, ɪ, ʊ] hangként hallható, ha nem hangsúlyos pozícióban van.
Az ajmara nyelvben gyakori a magánhangzók elhagyása. A magánhangzók elhagyása általában három tényező egyikének hatására következik be: (i) fonotaktikus, (ii) szintaktikus és (iii) morfofonémikus.Matt Coler: a Grammar of Muylaqʼ Aymara: Aymara as spoken in Southern Peru.
A fonotaktikus magánhangzó-törlés hiátuscsökkentés formájában jelentkezik, amikor két magánhangzó együtt fordul elő szóalkotás vagy utótag hozzáadása révén. Ilyen környezetben az egyik magánhangzó törlődik. (i) Ha a két magánhangzó közül az egyik /u/, a másik magánhangzó asszimilálódik hozzá, (ii) ha a magánhangzók /i/ és /a/, akkor /a/ asszimilálódik. (iii) Ha a sorozat két azonos magánhangzóból áll, az egyik törlődik. A magánhangzó-elision szintaktilag is meghatározott lehet. Például a névszói összetételekben és a főnévi csoportokban minden három vagy több magánhangzót tartalmazó melléknévi/főnévi módosító elveszíti végső magánhangzóját. A morfémikus magánhangzó-eltávolítás a leggyakoribb. Egyes utótagok soha nem fordulnak elő a gyökben előző magánhangzóval, míg mások bizonyos környezetben elveszítik saját magánhangzójukat. A morfofonológiai magánhangzó-eltávolítás mintái olyan történelmi változásokból származnak, amelyek az egyes utótagokat eltérő módon érintették, így nem alakulnak ki egyértelmű minták.
Mássalhangzók Az ajmara nelvben a mássalhangzók csoportjai: ajakhang, fogmederhang, szájpadláshang, veláris és uvuláris. Nincs nagy különbség a [p] és a [b] között), de mindegyik mássalhangzó három gégeállásban fordul elő: sima vagy hangtalan, nem aspirált (más néven tenuis), glottalizált és aspirált. Az olyan hangok, mint a [ʃ, h, ŋ] a /t͡ʃ, χ, n/ allofónjaiként fordulnak elő. Van még egy kopogó /ɾ/ hang, valamint alveoláris/palatális kontraszt a nazális és laterális hangok esetében, valamint két félhang (/w/ és /j/).
Az átírás egyes elemei teljesen megegyeznek a nemzetközi fonetikai ábécé elemeivel.
Hangsúly A hangsúly általában a második, utolsó szótagon van, de a hosszú magánhangzók eltolhatják. a szóvégi magánhangzó elmarad, kivéve a mondat végén, a hangsúly nem változik.
Szótagszerkezet A gyökök túlnyomó többsége két szótagú, és néhány kivételtől eltekintve az utótagok egy szótagúak. A gyökök a (C)V(C)CV sablonnak felelnek meg, ahol a CVCV dominál. Az utótagok többsége CV, bár vannak kivételek: CVCV, CCV, CCVCV és még VCV is lehetséges, de ritka.
Ennek a túlnyomórészt utótagos nyelvnek az agglutináló jellege, a magánhangzók elhagyása és a fonológiai feltételek által okozott morfofonológiai váltakozásokkal párosulva érdekes felszíni struktúrákat eredményez, amelyek a morféma, a szótag és a fonológiai szó/kifejezés területén működnek. A megfigyelt fonológiai/morfofonológiai folyamatok között szerepel a szótagcsökkentés, az epentézis, a kihagyás és a reduplikáció.Hardman, Martha J.; Vásquez, Juana; Yapita, Juan de Dios (2001). Aymara: Compendio de estructura fonológica y gramatical. University of Florida.
Helyesírás