Marc François Seguin, aláírásaiban Seguin Aîné (Annonay, 1786. április 20.Keresztelési anyakönyv, Annonay katolikus keresztelési anyakönyve, Ardèche megyei Levéltár BMS 1784 à 1786, 259. lap. Megjegyzés: Az előző oldali írás tintájának átütése miatt alig olvasható! – Annonay, 1875. február 24.)Annonay halotti anyakönyve, Ardèche megyei Levéltár NC-17098 - Décès - (1875 à 1875) francia tudós, feltaláló, mérnök és vállalkozó.
Joseph-Michel Montgolfier unokaöccse és tanítványa volt. Négy testvérével a Cance folyó felett 1822-ben kísérletképpen megépített egy 18 méter hosszú gyaloghidat, mely a világ első drótköteles függőhídja volt, majd 1825-ben e modell alapján Tournon-sur-Rhône és Tain-l’Hermitage között megalkotta a kontinentális Európa első nagy kábeles függőhídját. thumb|245px|Joseph de Montgolfier thumb|255px|Conservatoire National des Arts et Métiers thumb|255px|Varagnes madártávlati képe thumb|255px|A varagne-i csillagvizsgáló
1827-ben szabadalmaztatta a Rhône folyón közlekedő gőzhajókhoz tervezett füstcsöves csőkazánt, majd két évvel később ezt a találmányt a gőzmozdonyokra is alkalmazta. Marc Seguin olyan kétjáratú kazánt fejlesztett ki, amelynek második járatát több csőből álló köteg alkotta, így a fűtőfelületeket megsokszorozta azáltal, hogy az égetésből származó forró levegőt a kazán vizébe merített csövek sorozatán keresztülvezette, s így a lokomotívoknál a kezdeti 4–6 km/h-s sebességet 40 kilométer/órásra tudta növelni. Seguin két függőleges gőzhengerrel működő, kéttengelyű mozdonyainak különös formát adott a szerkocsira szerelt, ventilátoros fújtató, melyet bőrtömlő kapcsolt össze a tűztérrel, növelve a tüzelés hatásfokát. A Seguin mozdony 1829. október 1-jén, néhány nappal George Stephenson Rocketje előtt tette meg első útját. A Saint-Étienne és Lyon közötti vasútvonalon közlekedett, amelyre 1827-ben Seguin és testvérei kaptak koncessziót, és amely 1832-től Franciaországban az első gőzmozdonyos vontatással működő vasútvonal volt, s melyet egyszerre nyitottak meg az áru- és személyszállítás számára.
Számos tudományos publikáció szerzője volt, műveit Seguin Aîné formában írta alá. 1845-ben a Francia Természettudományi Akadémia (Académie des sciences) mechanikai szekciójának levelező tagjává választották.
Kétszer nősült, és tizenkilenc gyermeke született. Marc Seguin humanista, emberbarát és szülővárosának jótevője, egyike annak a 72 tudósnak, akinek a neve fel van írva az Eiffel-toronyra.
Életrajza
A Languedoc tartománybeli Annonay-ban Marc François Seguin (1757–1832) és Augustine Thérèse de Montgolfier (1768–1843) 1782. november 10-én kelt házasságából született. A nyolcgyermekes család második szülötte, s a hat fiú közül ő volt a legidősebb. (Nővére és 1790-ben született öccse hamar elhunytak, így öten voltak fiúk és egy – a legkisebb – leány húga érte meg a felnőttkort.)Marc Seguin testvérei és leszármazottaik a geneanet.com oldalánMarc Seguin adatlapja leszármazottaival a geneanet.com oldalán
Az egyiptomi Alexandriából származó Seguin család francia földre településekor izraelita vallású volt. A családból az első Antoine volt, aki a 16. század vége felé Franciaországba jött és Dauphinéban telepedett le. Leszármazottai közül az egyik ág Tain-l’Hermitage-ban, egy másik Avignonban és Montpellier-ben, egy harmadik pedig Annonay-ban vert gyökeret. Seguin Marc (1720–1804) itt kezdte meg szövetkereskedő vállalkozását és feleségül vette Marie-Anne Peyron-t (1735–1860). A Seguin család őt tartotta ősének.
Anyai ágon a Montgolfier család Vidalon-lès-Annonay (ma Davézieux része) falu szélén telepedett le, és a 17. században papírmalmot alapított, mely 1784-ben elnyerte a „Manufacture Royale” címet, s ez termékeiknek szabadalmi biztonságot nyújtott a versennyel szemben. 1783-ban XVI. Lajos nemesi rangra emelte az egész családot minden ágával egyetemben (így Joseph és Étienne Montgolfier, a hőlégballont feltaláló Montgolfier fivérek is e rangemeléskor nyertek nemességet).
Apja royalista volt, így csak óvintézkedésekkel tudott a forradalom alatti gyanúsításoktól megmenekülni. A császárság idején bírónak nevezték ki az annonay-i kereskedelmi bíróságra, amelynek 1817-től az elnöki székét is betöltötte.
A forradalmi időszakban a szervezett oktatás híján az édesanya tanította legidősebb fiát írni és olvasni. Ezután a család elküldte őt a hegyekbe, Talencieux-be, Gros-hoz, egy ott meghúzódó domonkos rendi perjelhez, aki a titokban ellátott plébánosi feladatok mellett szerény körülmények között oktatott néhány tanítványt. Apja 1799-ben, a 13 éves fiút a Picpus-kongregáció egykori párizsi zárdájában Leroux által frissen alapított internátusba küldte továbbtanulni. Itt nem érezte jól magát, a társai kiközösítették az okcitán vivaroalpenc dialektusát beszélő, vallásos, vidékies öltözetű fiatalembert. Ezt ellensúlyozta az a tény, hogy kiváló tanuló volt, s hogy anyai nagybátyját, Joseph de Montgolfier-t Ampère-rel együtt ekkor nevezték ki a Conservatoire national des arts et métiers demonstrátorává, aki elmélyítette Marc Seguin műszaki és természettudományos ismereteit annak sűrű laboratóriumi látogatásai során.
Marc Seguin 1805-ben szülőföldjére visszatérve az apja által alapított Seguin és Társai (Seguin et Compagnie) vállalatAz 1796-ban Marc Seguin apja által alapított társaság jelentette a biztonságot a Marc és testvérei ambiciózus projektjei során vállalt kockázatok során. 1833-ban, az alapító 1832. április 12-én, 74 évesen bekövetkezett halálát követően felszámolták..textilgyárában és szövetkereskedésében kezdett dolgozni, és idejét Annonay és Párizs között osztotta meg. Az apja szorgalmazására elvállalt állás nehéz volt, télen-nyáron, hóban-sárban Vivarais és Velay hegyeiben lovon közlekedve utazott, tárgyalt, hogy újabb ügyfeleket szerezzen. Útközben ritka szabadidejét a magával vitt tudományos művek olvasásával töltötte.
Ahogy a Seguin fivérek befejezték tanulmányaikat (Párizsban, Tournonban vagy Annonay-ben) és Marc Seguin legfiatalabb testvére is visszatért, mind az öten sorban a szövetgyárban helyezkedtek el, mely eleinte főként a kereskedelemre épült, de fokozatosan egyre kiterjedtebb kutatásokra késztette a testvéreket.A gépek között, amelyekkel a Seguinek különböző mértékben foglalkoztak, voltak kártológépek, gyapjúfeldolgozó gépek, fonógépek és nyírógépek. A legjelentősebb tapasztalat azonban a gőz ipari felhasználásának egyik előfutáraként a papírgyártógép üzembe helyezése volt. A gyártás elve mindig is az volt, hogy a folyékony cellulózból készült vékony film néhány másodperc alatt történő kiszáradásával nemezfelületre, filcre (le feutre) lapot képeztek.Ipartörténeti adatbázis: Art-et-histoire.com Az értékesítés visszaesésének ellensúlyozására a Seguin testvérek 1820 körül meggyőzték apjukat, hogy hozzon létre egy, a papírgyártáshoz szükséges nemezgyárat a Cance partján, az Annonay várostól nyugatra fekvő Saint-Marc nevű helységben.
1813. szeptember 1-jénAnnonay házassági anyakönyvi bejegyzés, Ardèche megyei Levéltár, 4E_10_24 - Mariages – (1813) (27 éves korában) Marc Seguin Annonay-ben feleségül vette a város egyik tekintélyes polgáránakMarc Seguin apósa, Mathieu Louis Pierre Duret (1758–1841) Párizsban és Montpellier-ben tanult, majd hazájába visszatérve a kórházhoz került orvosként és adminisztrátorként. A Brumaire 18–19-i államcsínyt követően az Ardèche-i Általános Tanácsba hívták be, amelynek aztán többször is elnöke volt. 1815 és 1817 között Annonay polgármestere. Edward Jenner tanítványaként Duret doktor volt az első, aki Vivarais provinciában bevezette a védőoltást. lányát, a nála 8 évvel fiatalabb Rose Augustine Duret-t, első unokatestvérét, aki 1794. augusztus 24-én született Annonay-ben. 1836. június 2-án első felesége, 41 évesen, két nappal tizenharmadik gyermeke, Mathilde születése után meghalt. Marc Seguin 1838. március 18-án Marmagne-ban újraházasodott. A 19 éves, 1819. március 24-én Annonay-ben született Marie Augustine de Montgolfier-t, unokahúgát vette el,Côte-d'Or megyei Levéltár. État civil de la Côte-d'Or. Actes (BMS puis NMD) 1670–1937 (FRAD021EC 388/002 Registres paroissiaux et/ou d'état civil: 1793–1856.) Marmagne 1793–1856, 571–573/828. felvétel oldal aki még hat gyermekkel ajándékozta meg.
Második apósától, Elie-Louis de Montgolfier-től, aki a francia forradalomban kisajátított egykori Fontenay apátságnak és a környező nagy erdőterületnek 1820 óta birtokosa volt, s 30 évig papírgyárat működtetett itt, megvásárolta az egész birtokot, felújította és kibővítette a gyárakat és a gazdasági épületeket. „Végül pedig összegyűjtötte a vejeit és menyeit, sógorait és sógornőit, gyermekeit és unokáit, akik olyan sokan voltak, hogy soha nem ültek huszonötnél kevesebben az asztalnál.” Az egyre szaporodó vasúti társaságok, építészvállalkozások közötti rivalizálást, az őt ért rágalmakat megunva ide, Burgundiába húzódott vissza, és tudományos kérdésekkel foglalkozott, publikált. Teljesült az egyetlen dolog, amire szívéből vágyott: 1845. június 26-án a Francia Akadémia levelező tagjává választotta. 19 évig itt élt, majd a honvágy visszavonzotta szülőföldjére, elhagyta a hűvös északi tájat és végleg visszatért Annonayba (1859).
Megvásárolta 1858-ban Mathieu Louis Pierre Duret-től, első apósától és második felesége anyai nagyapjától az Annonay kapujában lévő Varagnes d'en Haut nevű régi családi birtokot. Marc Seguin saját elképzelése szerint rendezte be birtokát; voltak fizikai és kémiai laboratóriumok, figyelemre méltó könyvtár, festészeti és szobrászati műhelyek, csillagvizsgáló, istálló, ahol gőzgéppel és repüléssel kapcsolatos kísérleteit végezte stb. Továbbra is részt vett a tudományos életben, a Cosmos című hetilapban,Cosmos : revue encyclopédique hebdomadaire des progrès des sciences melynek 1852-es alapítása óta állandó szerzője volt, folyamatosan ismertette nézeteit a tudomány őt érdeklő aspektusairól.
1861-ben megmentette a csődtől a Canson papírgyárat Vidalon-lès-Annonay-ben – amely anyja és két felesége felmenőinek tulajdonában volt –, azáltal, hogy megvásárolta és egyik vejére bízta az irányítást.
Marc Seguin filantróp és jótékonykodó ember volt, szülőföldjének is jótevője lett, így a varagnes-i Szent József házak, a Szegények Kis Nővérei,Szegények Kis Nővérei, Congregatio Parvarum Sororum Pauperum (CPSP, PSP) a Pré-Matré munkáslakótelep stb. is élvezték az ő támogatását.
A francia Becsületrend lovagjává 1836-ban, majd tisztjévé 1866. augusztus 13-án avatták.Leonore adatbázis
Marc Seguin 1875. február 24-én halt meg mellkasi gyulladásban, tíz élő gyermekétől körülvéve, két hónappal 89. születésnapja előtt. Hatalmas és hálás tömeg kísérte az annonay-i temetőbe, ahol a családi sírboltban temették el.
Újításai, vasútépítkezései (1822–1840) A függőhídak thumb|255px|Az 1849-re felépült tournoni Marc-Seguin gyaloghíd (napjainkban)
Thomas Pope 1811-ben New York-ban kiadott, a hidakról szóló értekezésétThomas Pope: A Treatise on Bridge Architecture: In which the Superior Advantages of the Flying Pendent Lever Bridge... New York, 1811. ismerve, és 1821-ben olvasva a Gazette nationale ou le Moniteur universel,A napilap évfolyamai a Gallica weblapján napilapban De Cheppe ismertetését J. Cordier, Histoire de la navigation intérieure (1821) II. kötete „Navigation intérieure des États-Unie d'Amérique” fejezetéről és az amerikai gazdaságos hídépítésekről, döntötte el a kábeles függőhíd típusának építését, s 1822-ben a Saint-Marc gyárban kivitelezett egy 18 méter hosszú és 0,5 méter széles, vaskábelekkel ellátott gyalog függőhidat, amelyet a Cance folyó felett helyezett el, s amely tökéletesen ellenállt a különböző terheléseknek. A gyaloghíd alacsony ára minden bizonnyal erős érv volt számára, hogy folytassa vállalkozását.