Olgyai Viktor (született: Matirko, Igló, 1870. november 1. – Salzburg, 1929. június 20.) grafikus, festő, litográfus.
Élete Apja nyugalmazott járásbíró volt. Mire a fiú gimnáziumba került, a család Lőcsére költözött. Olgyai Viktor itt papi pályára szánta magát. A hatodik gimnáziumi osztály végeztével felvették a kassai szemináriumba. Jeles tanuló volt, ennek köszönhette, hogy 1888-ban – mint legjobban érettségizett diákot – Bécsbe küldték, a Pázmáneumba.
1890-ben elhagyta a Pázmáneumot s hazautazott Lőcsére. Ekkor kezdett komolyan foglalkozni a művészettel. A fenyvesekben tett kirándulásai során lélekemelő élményeket élt át, s ez döntő hatású lett egész művészi pályafutására. Első művei alkotásánál leginkább a tollat választotta eszközül. A ceruzával nem tudta elérni a kívánt mélységet és nyomatékot. A fénylő hófelület optikai hatását jobban megközelíti a fehér papírlap a tussal ellentétben.
1891 februárjában beiratkozott a Budapesti Egyetemre bölcsésznek. Irodalmi és nyelvészeti tanulmányait épp oly kitartással és lelkiismeretességgel végezte, mintha sohasem gondolt volna egyébre. Pedig nem mondott le terveiről. Felkereste vázlatkönyvével Tölgyessyt, ki látva az addig elért eredményeket, munkára buzdította. Összeköttetésbe lépett Margittayval is és időt szakított magának a művészet gyakorlására. Ellátogatott mind a két festő műtermébe. Ősszel bátyja támogatásával a bécsi művészeti akadémia növendéke lett. Rövid idő alatt bejutott az intézet akkori igazgatójának, Edward von Lichtenfelsnek tájfestőiskolájába, hol Zoff, Ameseder és Wilt társaságában dolgozott. Egyidejűleg szorgalmasan látogatta Unger William rézkarc-iskoláját. E kiváló grafikus az, kinek, a természet mellett, saját vallomása szerint, legtöbbet köszönhette. 1893-ban hagyja el Bécset, s a telet Bacskón tölti rokonainál. Tartózkodási helyének felcserélése változást jelent művészi tevékenységében is. A szabadban látott képek a festészethez vezetik.
Olgyai 1902-től kezdve, mint litográfus is működött. Kőrajzai többnyire színesek és erős dekoratív érzékről tanúskodók. Egyszerűek és finomak. Bizonyos gyöngédség jellemzi úgy lineáris, mint folthatásukat. Színekben és tónusokban egyaránt kis fokozatot tartalmaznak, de azért határozott ellentéteket mutatnak fel és mint analitiv munkák igen tanulságosak.
1902-ben irodalmi és művészeti folyóirat indult meg Besztercebányán, "Havi Szemle" címen, dr. Olgyai Bertalan és Zivuska Jenő szerkesztése alatt. A lap lelke Olgyai Viktor volt, aki ezáltal irodalmi téren is becsületet szerzett nevének.
1900-tól kezdve grafikai iskolája volt Münchenben. 1906-ban meghívást kapott az Országos Magyar Mintarajztanodába és Rajztanárképezdébe, a grafikai osztály vezetésére. Ez időtől kezdve a sokszorosító művészetek összes válfajait tanította. Hogy munkája teljes legyen, hozzáfogott a bajtársak egyesítéséhez is. Buzgalmának köszönhető a magyar grafikusok egyesületének 1908. november 23-án történt megalakulása, melyet nyomon követett a magyar akvarell- és pasztellfestők szövetkezése. 1929-ben emlékkiállítást rendeztek műveiből a Műcsarnokban. Számos művét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria.
1929-ben Salzburgba utazott bajor szerelmével, hogy közös öngyilkosságot kövessenek el. Miután lelőtte szerelmét, szíven lőtte magát, azonban a lány túlélte a lövést.Prágai Magyar Hírlap 8/140, 5 (1929. június 21.) Fiai (Olgyay Aladár és Olgyay Viktor) építészek lettek. Unokája Karátson Gábor festőművész volt.
Galéria
Kitüntetések 1903: Esterházy-díj 1909: a Képzőművészeti Társulat díja 1912: Állami tájrajzdíj
Főbb alkotásai Csöndes éj – rézkarc, 1892 Tél a tóparton (Winter am See) – rézkarc, 1893 Február – olaj, 1894 Erdei lak – olaj, 1894 Scholastica – olaj, 1895 Centum tiliae – rézkarc, 1896 Ciprusok útja – olaj, 1897 Tél – rézkarc album, 10 lappal – 1897 A malom – rézkarc, 1898 A tölgy – rézkarc, 1899 A ciprusok – rézkarc, 1899 Reggel az erdőn – rézkarc, 1899 Nyári est a Tátra alján – 1900 Egy szép nap vége – 1901 Reggel – 1901 Patak mentén – 1903. Esterházy-díj Tél a kis városban – 1904 Jeges patak – 1904 Reggel az erdőn – 1905 Mohos erdő – 1905 Folyópart – 1906 Erdő szőnyegén – 1906 Út a sűrűbe – 1906 Karácsonyfák – pasztell, 1906. Szépművészeti Múzeum Reggeli nap – 1906 Felvidéki ház – 1906. Esterházy-díj. Szépművészeti Múzeum Nyárfák – 1906 Folyó mentén – 1907 Havas erdő – 1907 Bükkösben – 1907 A folyó (Hernád) – 1907 Téli reggel – 1907 Havas fenyők – 1907 Nyári reggel Bacskón – 1908 Hazatérés – 1908 A patak jegén Részlet az erdőcskéből Égerfák Havas út – Szépművészeti Múzeum Garampart
Irodalom Olgyai Viktor: A grafikai vonalról (Művészet, 1902, p. 81) Olgyai Viktor: A grafikai művek nemzetközi kiállításának tanulságai (Művészet, 1909, p. 73) Farkas Zoltán: Olgyai Viktor (Napkelet, 1929) Lyka Károly: Olgyai Viktor (Magyar Művészet, 1929.)
Jegyzetek
Külső hivatkozások Aba-Novák Vilmos: Néhai Olgyai Viktor arcképe Életrajz a Magyar Képzőművészeti Egyetem honlapján Rövid életrajz a MEK honlapján
Kategória:Magyar festők Kategória:Magyar grafikusok Kategória:Magyar litográfusok Kategória:Magyarországi szabadkőművesek Kategória:Iglóiak Kategória:1870-ben született személyek Kategória:1929-ben elhunyt személyek Kategória:Öngyilkos képzőművészek Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók