A Magyar Állam, vagy korabeli, régies megnevezésén Magyar Álladalom,A magyar nemzet függetlenségi nyilatkozata. Debrecen, 1849. április 19. (a köznyelvben maradt Magyar Királyság vagy Magyarország) egy, a Habsburg Birodalomtól független állam volt az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején. Végül a cári Oroszország beavatkozása miatt a forradalom és szabadságharc elbukott és a Magyar Állam megszűntével a Magyar Királyság még további 17 évre az Osztrák Birodalom tartományi rangjára süllyedt, önálló rendelkezés nélkül. A „népnemzet” újkori fogalma alapján a reformkor és a szabadságharc küzdelmei, majd a szabadságharc bukását követő passzív ellenállás közösségkovácsoló évtizedei során alakult ki végleg a mai magyar nemzet.

Előzmények Mivel a schwechati csatavesztés után, az országgyűlés nem tartotta megoldhatónak Pest-Buda védelmét, így a főváros visszafoglalásáig 1849. január elejétől május 31-éig Debrecenben ülésezett az országgyűlés. Miközben folytak a fegyveres harcok, Debrecenben sorsdöntő politikai elhatározás született meg. A magyar országgyűlésnek méltó választ kellett adni az olmützi alkotmányra. Az 1849. április 14-én a debreceni Nagytemplomban ülésező kibővített országgyűlés történelmünkben másodszor mondta ki a Habsburg-ház trónfosztását. Ugyanezen a napon Kossuth Lajost kormányzó elnökké választották. A függetlenségi nyilatkozat lehetőséget adott arra, hogy Magyarországon a törvényes hatalom helyreálljon. Az újra megalakult kormány miniszterelnöke Szemere Bertalan lett.

A tavaszi hadjárat

A dicsőséges tavaszi hadjárat jelképesen 1849. április 2-ától május 21-ig tartott, melynek során a magyar honvéd seregek óriási, ám nem teljes katonai sikereket értek el. A terv a császári csapatok bekerítése és Komárom felmentése volt.

Kormányzat Államfői #PortréÁllamfőHivatal kezdeteHivatal vége 1 <center>udvardi és kossuthfalviKossuth Lajos,Magyarország kormányzó–elnöke(1802–1894) <center>1849. április 19. <center>1849. augusztus 11. <center>2 <center>150px <center>görgői és toporciGörgei Artúr,Magyarország teljhatalmú vezére(1818–1916) <center>1849. augusztus 11. <center>1849. augusztus 13.

Kabinet A kabinet az alábbi kormánytagokból állt:

TisztségMiniszterHivatal kezdeteHivatal végePárt Miniszterelnök100px<center>szemereiSzemere Bertalan1849. május 2.1849. augusztus 11.Ellenzéki Párt Belügyminiszter Külügyminiszter100px<center>németújvári grófBatthyány Kázmér1849. május 2.1849. augusztus 11.Ellenzéki Párt Földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter Pénzügyminiszter 100px <center>Duschek Ferenc 1849. május 2. 1849. augusztus 11. Független Igazságügy-miniszter 100px <center>berekszóiVukovics Sebő 1849. május 2. 1849. augusztus 11. Ellenzéki PártHadügyminiszter100px<center>IdeiglenesenpacsériMészáros Lázáraltábornagy(1796–1858)1849. április 14.1849. április 28.Békepárt <center>IdeiglenesenDamjanich Jánosvezérőrnagy(1804–1849)<center>1849. április 28.Hadsereg 100px<center>IdeiglenesenpacsériMészáros Lázáraltábornagy(1796–1858)1849. április 28.1849. április 30./május 6.Békepárt 100px<center>Görgei Artúrt helyettesítiKlapka Györgyhonvédtábornok(1820–1892)1849. április 30./május 6.1849. május 26.Hadsereg 100px<center>görgői és toporciGörgei Artúraltábornagy(1818–1916)1849. május 26.1849. július 7.Hadsereg<center>Üres1849. július 7. – 1849. július 14. 100px<center>Aulich Lajosvezérőrnagy(1792–1849)1849. július 14.1849. augusztus 11.Hadsereg Vallás- és közoktatásügyi miniszter 100px <center>Horváth Mihály püspök 1849. május 2. 1849. augusztus 11. Független Közmunka- és közlekedésügyi miniszter 100px Csány László 1849. május 2. 1849. augusztus 11. Ellenzéki Párt

Nemzetiségek a Magyar Államban

bélyegkép|270px|Nemzetiségek aránya Magyarországon (Erdéllyel együtt, de Horvátország nélkül) az 1840-es évek elején Magyarország népességének többségét a 19. században már régóta a nem magyar nemzetiségű lakosság adta. A legnépesebb nemzetiségek a románok, németek, szlovákok, szerbek, horvátok és ruszinok voltak. Ezen nemzetiségek különbözőképpen, általában nem is egységesen viszonyultak az 1848-as magyar forradalomhoz és az azt követő szabadságharchoz. Erdélyt leszámítva, ahol a románok és a szászok a Magyarországgal való egyesüléstől addigi egyenjogúságuk elvesztését féltették, kezdetben általában támogatták a forradalom és az áprilisi törvények vívmányait. Később azonban a nemzetiségiek egy része különböző okok miatt szembefordult a magyar szabadságharccal, hozzájárulva annak végső vereségéhez.

Egy részük az 1848-as forradalom hatására elérkezettnek látta az időt saját nemzeti önállóságuk, vagy legalábbis részleges autonómiájuk eléréséhez. A magyar kormányzat a politikai nemzet elvének értelmében megtagadta az autonómiát, és így az udvar a magyar szabadságharc ellen fordíthatta őket. Másik részük a jobbágyfelszabadítás ellenére megmaradó paraszti elégedetlenségekből kiindulva fordult a hatalom, vagyis Magyarországon a magyarság ellen. Fontos azonban megjegyezni, hogy voltak nemzetiségek, amelyek végig kitartottak a magyar ügy mellett, így például a ruszinok, szlovénok, dunamenti svábok és bunyevácok. Megszűnése

A Császári hadsereg megalázó vereségei és a magyarországi események menete arra kényszerítette a bécsi udvart, hogy elfogadja azt a segítséget, amelyet I. Miklós orosz cár a Szent Szövetség értelmében nyújtott. Az osztrák-orosz szövetség május vége előtt elkészült a közös kampánytervvel. Az osztrák főparancsnoknak, Haynau tábornoknak nyugatról, az orosz Paskevics tábornagynak északról kellett megtámadnia Magyarországot, fokozatosan körülvéve a királyságot, majd a Tisza közepén egy döntő csapással az üzlet végére haladva. A magyarok most is jobban megosztottak egymás között, mint valaha, hadjárati terv még nem készült, nem jelöltek ki főparancsnokot a Kossuth leváltott Görgei helyére. Haynau első győzelmei (június 20–28.) véget vetettek határozatlanságainak.

Július 2-án a magyar kormány elhagyta Pest-Budát és fővárost előbb Szegedre, végül Aradra helyezte át. Az Orosz Birodalmi Hadsereg ekkorra már a Tisza felé haladt. Kossuth ismét a bátor, de nem hatékony Dembinskit nevezte ki főparancsnoknak, akit seregével együtt legyőztek augusztus 9-én Temesváron. Ez volt a szabadságharc utolsó nagy csatája. A végső katasztrófa innen már elkerülhetetlen volt. Görgei, akit a pánik sújtotta kormány két nappal korábban Magyarország teljhatalmú vezérének nevezett ki, 1849. augusztus 13-án Világosnál letette a fegyvert Theodor von Rüdiger orosz tábornok előtt. Példáját követte a többi hadtest és az összes vár. Utolsóként kapitulált (szeptember 27-én) a Klapka György által hősiesen védett komáromi erőd.

Kossuth és társai, akik augusztus 10-én hagyták el Aradot, oszmán területeken kerestek menedéket. A szabadságharcot leverték. Batthyány Lajost és mintegy 100 embert kivégeztek. Ezek közül a 13 Aradi vértanú kivégzése vált híressé, melyről minden október 6-án megemlékezünk, mint nemzeti gyásznap. Nőket nyilvánosan ostoroztak, a kormány pedig betiltotta a nyilvános összejöveteleket, a színházi előadásokat, a népviselet és a Kossuth-féle szakáll viselését.

Jegyzetek

Források Peykovska, P. A Kossuth-emigráció mindennapi élete az 1860-as–70-es években: egy Bulgáriában letelepedett magyar önkéntes irathagyatékából (2015) Pászti László: A magyar honvédsereg harcászata az 1848–49-es szabadságharcban, HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Line Design, . Budapest, 2013, Csikány Tamás: A szabadságharc hadművészete 1848 – 1849, Zrínyi kiadó, Budapest, 2015, Hermann Róbert (szerk.): 1848-1849 A forradalom és szabadságharc képes története, Tóth Könyvkereskedés, 2009, Debrecen, Hermann Róbert: Az 1848–1849-es szabadságharc nagy csatái, Zrínyi Kiadó – 2004,

További információk Kapcsolódó linkgyűjtemény 48–49 a Sulinet oldalán, valamint megtalálható az ingyenes stratégiai játék is Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kronológiája

Kapcsolódó szócikkek 1848–49-es forradalom és szabadságharc Magyar Királyság Habsburg Birodalom Aradi vértanúk Kossuth Lajos Szemere Bertalan

Kategória:Európa történelmi államai Kategória:1848–49-es forradalom és szabadságharc Kategória:1849