Dame Daphne du Maurier, Lady Browning, DBEThe London Gazette (Supplement). 6 June 1969. p. 5968. angol regényíró, életrajz- és drámaíró. Szülei Sir Gerald du Maurier színész-menedzser és felesége, Muriel Beaumont színésznő voltak. Nagyapja George du Maurier író és karikaturista volt.
Bár du Maurier-t a romantikus regényírók közé sorolják, történeteit "hangulatosnak és visszhangzónak" írták le, a paranormális dolgok felhangjával. A legsikeresebb műveit a kritikusok eleinte nem vették komolyan, de azóta tartós hírnevet szereztek a narratív mesterségnek. Sokukat sikeresen adaptálták filmekben, köztük a Rebecca, a Frenchman's Creek, a My Cousin Rachel és a Jamaica Inn című regényeket, valamint a "The Birds" és a "Don't Look Now" novellákat. Du Maurier élete nagy részét Cornwallban töltötte, ahol a legtöbb műve játszódik. Ahogy hírneve nőtt, egyre visszahúzódóbb lett.Dunn, Jane. Daphne du Maurier and Her Sisters. HarperPress (2013)
Életrajza Fiatalkora
Daphne du Maurier a londoni Regent's Parkban, a Cumberland TerraceA Cumberland Terrace egy neoklasszikus sorház a Regent's Park keleti oldalán, a londoni Camden kerületben 24. szám alatt született, Sir Gerald du Maurier prominens színész-menedzser és Muriel Beaumont színésznő három lánya közül középsőként."Du Maurier (married name Browning), Dame Daphne (1907–1989)". Oxford Dictionary of National Biography (online ed.). Oxford University Press. 23 September 2004. Apai nagyapja George du Maurier író és Punch karikaturista volt, aki megalkotta Svengali karakterét az 1894-es Trilby című regényben. Apai nagybátyja, Guy du Maurier drámaíró volt. Édesanyja Comyns Beaumont újságíró, író és előadó apai unokahúga volt.Daphne du Maurier profile by Richard Kelly (essay date 1987), "The World of the Macabre: The Short Stories", Daphne du Maurier, Twayne Publishers, 1987, pp. 123–40. Nővére, Angela du Maurier színésznő, később író is lett, húga, Jeanne du Maurier festő volt.Dunn, Jane Daphne du Maurier and her SistersHarperPress (2013) A Llewelyn Davies fiúkA Davies-fiúk ihlették J. M. Barrie Pán Péter történetét, amelyben számos szereplőt róluk nevezték el (pl. a The Little White Bird című regényben). unokatestvére volt, akik J. M. Barrie-t inspirálták a Peter Pan; or, the Boy Who Wouldn't Grow Up című darab szereplőihez.
Kisgyerekként du Maurier számos kiemelkedő színházi színésszel találkozott apja híressége miatt. Amikor találkozott Tallulah Bankheaddel, du Maurier azt mondta, hogy Bankhead a legszebb teremtmény, akit valaha látott.
Gyermekkorát a hampsteadi Cannon Hallban, a család londoni rezidenciájában töltötte, a nyarat pedig a cornwalli Fowey-i otthonukban töltötte, ahol a háború éveiben is éltek.
Magánélete
Du Maurier 1932-ben feleségül ment Frederick "Boy" Browning őrnagyhoz (később altábornagy). Három gyermekük született: Tessa (sz. 1933), aki Peter de Zulueta őrnagy felesége lett. Válásuk után 1970-ben feleségül ment David Montgomery, Montgomery 2. vikomtjához Alameinből. Flavia (sz. 1937), aki Alastair Tower kapitány felesége lett. Válásuk után feleségül ment Sir Peter Leng tábornokhoz. Christian (sz. 1940), fotós és filmes. Feleségül vette Olive White-ot (Miss Ireland 1961).
Az életrajzírók megjegyezték, hogy du Maurier házassága időnként kissé hideg volt, és hogy elzárkózott és távol tudott lenni gyermekeitől, különösen a lányoktól, ha belemerült az írásába.Margaret Forster, Daphne du Maurier: The Secret Life of the Renowned Storyteller, Chatto & Windus. Férje 1965-ben meghalt, és nem sokkal ezután Daphne Kilmarthba költözött, a cornwalli Par közelében, amely a The House on the Strand színhelye lett.
Du Maurier-t gyakran fagyos magánremetének festették, aki ritkán keveredett társaságba vagy adott interjút. Ez alól kivételt az A Bridge Too Far című film megjelenése jelentett, amelyben néhai férjét kevésbé hízelgő színben tüntették fel. Felháborodva írt az országos újságoknak, helytelenítve a szerinte megbocsáthatatlan bánásmódot.Judith Cook, Daphne, Bantam Press. Amikor azonban kikerült a nyilvánosság reflektorfényéből, sokan meleg és rendkívül vicces emberként emlékeztek rá, aki vendégszerető háziasszony volt a MenabillybenOriel Malet (ed.), Letters from Menabilly, Weidenfeld & Nicolson, 1993., abban a házban, amelyet sok éven át bérelt (a Rashleigh családtól) Cornwallban.
A BBC rádió 1977. szeptember 3-án sugárzott Desert Island Discs című műsorában "lakatlan szigetre száműzött"-ként szerepelt. Választott könyve a The Collected Works of Jane Austen, luxusa pedig a whiskey és a ginger aleA Ginger ale egy gyömbérrel ízesített szénsavas üdítőital. Önmagában fogyasztják, vagy keverve használják, gyakran szeszes italokhoz. volt.
Du Maurier korai tagja volt a Mebyon Kernownak, egy cornwalli nacionalista pártnak.
1907 és 1932 között Daphne du Maurier néven ismerték, amikor férjhez ment Frederick Browninghoz. Még mindig Daphne du Maurier néven írt házassága alatt, Lady Browning néven is ismerték, miután férjét 1946-ban lovaggá ütötték.The London Gazette. 1 January 1946. p. 17. Amikor 1969-ben a Brit Birodalom Lovagrendje parancsnokának nevezték ki, "Dame Daphne du Maurier, Lady Browning, DBE" címet kapott, de soha nem használta ezt a címet.
Életrajzírója, Margaret Forster szerint senkinek sem beszélt a megtiszteltetésről, így a gyerekei is csak az újságokból értesültek róla. "Arra gondolt, hogy betegségre hivatkozik a felavatás miatt, amíg a gyerekei nem ragaszkodtak ahhoz, hogy ez egy nagyszerű nap lesz az idősebb unokák számára. Így hát túlélte a dolgot, bár utána csendben kislisszolt, hogy elkerülje a sajtó figyelmét."Margaret Forster, Daphne du Maurier, Chatto & Windus, 1993, p. 370,
Állítólagos kapcsolatok Du Maurier 1989-es halála után egyes írók feltételezett kapcsolatairól spekuláltak számos nővel, köztük Gertrude Lawrence színésznővel és Ellen Doubleday-vel, amerikai kiadója, Nelson Doubleday feleségével.Du Maurier állítólagos viszonya Ellen Doubleday-vel és Gertrude Lawrence-szel volt a 2007-es BBC Two-film, a Daphne témája. Emlékirataiban kijelentette, hogy apja fiút szeretett volna; fiús lány lévén, fiúnak szeretett volna születni.
A Helen Taylor által szerkesztett The Daphne du Maurier Companion tartalmazza Taylor állításait, miszerint du Maurier 1965-ben bevallotta neki, hogy vérfertőző kapcsolatban állt az apjával, és hogy erőszakos alkoholista volt.
Levelezésében, amelyet családja kiadott Margaret Forster életrajzírónak, du Maurier néhány megbízható embernek elmagyarázta saját szexualitásának sajátos hajlamát: személyisége két különálló személyből állt – a szerető feleségből és anyából (az oldal, amelyet a világnak mutatott); és a szerető (egy "határozottan férfi energia") gyakorlatilag mindenki elől el van rejtve, és a művészi kreativitásában rejlő erő. Forster életrajza szerint du Maurier úgy gondolta, hogy a „férfi energia” mozgatja az írását.Daphne du Maurier, Myself When Young, Victor Gollancz. Forster azt írta, hogy du Maurier biszexualitásának tagadása felfedte a valódi természetétől való „homofób” félelmet.
Du Maurier és Lawrence gyermekei is erősen kifogásolták az anyjuk állítólagos intim kapcsolatáról szóló történeteket. Két évvel Lawrence halála után az özvegye, Richard Aldrich által írt életrajza részletesen bemutatja a közte és du Maurier közötti barátságot, amely 1948-ban kezdődött, amikor Lawrence elvállalta du Maurier September Tide című új darabjának főszerepét. Aldrich elmondta, hogy Lawrence 1948-ban megjárta Nagy-Britanniát a darabban, és 1949-ig folytatta a londoni West End színházi negyedben, majd később du Maurier meglátogatta őket az Egyesült Államokban található otthonukban. Aldrich nem tett említést egy lehetséges azonos nemű kapcsolatról.
Halála Du Maurier szívelégtelenségben halt meg álmában, 1989. április 19-én, 81 éves korában, a cornwalli pari otthonában, amely számos könyvének színhelye volt. Holttestét privátban, megemlékezés nélkül elhamvasztották (kérésére),Gibraltar Chronicle newspaper; 21 April 1989; Page 7 hamvait pedig szétszórták a sziklákon Kilmarth és Menabilly környékén, Cornwallban.Wilson, Scott. Resting Places: The Burial Sites of More Than 14,000 Famous Persons, 3d ed.: 2 (Kindle Location 13209). McFarland & Company, Inc., Publishers. Kindle Edition.
Írói karrier Regények, novellák és életrajzok Családi kapcsolatai segítettek neki irodalmi karrierjének megalapozásában, és korai munkái közül néhányat nagybátyja, Comyns Beaumont Bystander magazinjában publikált. Első regénye, The Loving Spirit 1931-ben jelent meg.
A Rebecca (1938) című regény Du Maurier egyik legsikeresebb műve volt. Azonnali sikert aratott, 1938 és 1965 között közel 3 millió példányban kelt el. A regény soha nem ment ki a nyomtatásból. Az Egyesült Államokban du Maurier elnyerte az 1938-as kedvenc regényéért járó Nemzeti Könyvdíjat a könyvért, amelyet az American Booksellers Association tagjai szavaztak meg."Book About Plants Receives Award: Dr. Fairchild's 'Garden' Work Cited by Booksellers", The New York Times, 15 February 1939, p. 20. ProQuest Historical Newspapers The New York Times (1851-2007). Az Egyesült Királyságban a „nemzet legkedveltebb regényei” között a 14. helyen szerepelt a BBC 2003-as The Big Read felmérésében."The Big Read", BBC (April 2003). Retrieved 18 October 2012.
További jelentős alkotások: Jamaica Inn, Frenchman's Creek, Hungry Hill, My Cousin Rachel, The Scapegoat, The House on the Strand és The King's General. Az utolsó Cornwallban játszódik az angol polgárháború idején, és royalista szemszögből íródott.
Du Maurier-t gyakran a "romantikus regényírók" kategóriába sorolták, ezt a kifejezést helytelenítette,BBC Interview, 1979. mivel regényeinek ritkán van happy endje, és gyakran vannak baljós felhangjai és a paranormális jelenségek árnyai. Ebben a megvilágításban több közös vonása van Wilkie CollinsWilliam Wilkie Collins (1824. január 8. – 1889. szeptember 23.) angol regény- és drámaíró, aki különösen a The Woman in White (1859) című misztériumregényről és korai „szenzációregényről”, valamint a The Moonstone-ról (1868) ismert. és mások „szenzációregényeivel”,A szenzációs regény (The sensation novel) a szépirodalom olyan irodalmi műfaja volt, amely az 1860-as és 1870-es években érte el a legnagyobb népszerűséget Nagy-Britanniában. amelyeket csodált. Kate Kellaway kritikus ezt írta: "Du Maurier a kiszámított határozatlanság úrnője volt. Nem akarta nyugtatni olvasói elméjét. Azt akarta, hogy rejtvényei függőben maradjanak. Azt akarta, hogy a regények a végükön túl is kísértsenek bennünket."Kate Kellaway, The Observer, 15 April 2007. "Daphne's unruly passions", theguardian.com; retrieved 12 May 2016.
Du Maurier Mary Anne (1954) című regénye kitalált beszámoló üknagyanyjáról, Mary Anne Clarke (született: Thompson; 1776–1852), aki 1803 és 1808 között Frederick Augustus, York és Albany hercegének (1763–1827) szeretője volt. Ő volt az óvodai rigmus „York nagyhercege”, III. György fia, IV. György és IV. Vilmos király fivére. Utolsó regényének, a Rule Britannia-nak a központi szereplője egy idősödő színésznő, akiről úgy gondolják, hogy Gladys Cooperről mintázta (akinek a regényt ajánlotta).
Du Maurier novellái sötétebbek: "The Birds", a "Don't Look Now", "The Apple Tree" és a "The Blue Lenses" finoman kidolgozott történetek a terrorról, amelyek egyformán megdöbbentették és meglepték közönségét. Ahogy életrajzírója, Margaret Forster írta: „Eleget tett a népszerű szépirodalom minden megkérdőjelezhető kritériumának, ugyanakkor megfelelt az 'igazi irodalom' szigorú követelményeinek is.”
2011-ben felfedezték Du Maurier elfeledett novelláinak gyűjteményét, amelyet a szerző 21 éves korában írt, és némi betekintést nyújt a lány kiforrott stílusába. Az egyik, a "The Doll" egy fiatal nő megszállottságára vonatkozik egy mechanikus férfi szexbabára; Du Maurier fia, Kit Browning szerint „meglehetősen megelőzte korát”.