Az eurázsianizmus (orosz nyelven:евразийство) orosz szellemi irányzat, politikai mozgalom, amelynek lényege, hogy Oroszország a két kontinensre kiterjedő geopolitikai helyzete révén egyedülálló civilizáció, a Nyugattal szembenálló sajátos orosz világ (русский мир), aminek egész Eurázsiára – és ennek alapján a világra – kiterjedő politikai, hatalmi küldetése van.
A szóban forgó terület az eszmerendszer hívei szerint természetesen csak Eurázsia északi, az egykori cári Oroszország illetve később a Szovjetunió által lefedett területeivel egyezik meg. Nem tartoznak hozzá továbbá az egykori Orosz Birodalom nyugati végei, a Kongresszusi Lengyelország, a Baltikum, az egykori Finn Nagyhercegség. Gyakran hozzá számítják viszont Mongóliát, a türk államokat, a Balkán ortodox és muszlim részeit, Iránt és Afganisztánt.
Az elmélet eltért a cári Oroszország hivatalos ideológiájától, amely alapvetően európai hatalomnak tekintette magát, és Moszkvát az ortodox egyház is harmadik Rómának tartotta (Bizánc után).
Az eszmerendszer a 21. században újra divatossá vált főleg szélsőjobboldali orosz körökben, amelyek a putyini kormányzat szellemi hátországát adják. Prominens képviselőjük Alekszandr Geljevics Dugin, aki szerint a Nyugat ma már a lelki sivárságot, a pusztulást, az életösztön teljes hiányát jelenti. Ezen ideológia szerint Oroszország ukrajnai háborúját „az embert középpontba helyező eurázsianizmus erőit támadó transzhumán globalizmus elleni védekezés” indokolja.Dugin könyvének fülszövege
Előzmények
A 19. századi orosz filozófia két fő ágazatát a nyugatosok (zapadnyiki) és a szlavofilok adták. Utóbbiak lettek az eurázsianizmus előfutárai, amennyiben elvetették a nyugati politikai és gazdasági modellt, és ahhoz ragaszkodtak, hogy Oroszországot szláv hagyományai alapján önálló civilizációként fejlesszék. Közéjük tartozott Danyilevszkij és Konsztantyin Leontyjev. Publicisztikái, naplójában kifejtett társadalomfilozófiai és geopolitikai nézetei alapján az eurázsianizmus előfutárai közé sorolható Dosztojevszkij is.
Az eurázsianizmus azonban lényegesen különbözik a szlavofilizmustól abban a tekintetben, hogy az előbbi irányzat hívei nem a szláv etnikumra, hanem a geopolitikai környezetre alapozzák elméletüket, és a térségben élő, a turáni rasszhoz tartozó türk és finnugor etnikumokat közelebb érzik az oroszokhoz, mint a nyugati szlávokat, a cseheket vagy lengyeleket. Az eurázsianisták számára az ideális földrajzi keretet tulajdonképpen a Szovjetunió 1939-es határai adják, hozzácsatolva Mongóliát is, tehát például a Baltikumot is ezen kívül állónak tekintik.
Az eurázsianizmussal rokon a „talajosság” (pocsvennyicsesztvo) irodalmi-társadalomfilozófiai irányzata is.
Története bélyeg|Az eurázsianisták által elődnek tekintett Mongol Birodalom területének alakulása
Az eurázsianizmus elméletét az 1917 utáni európai orosz emigráció köreiben dolgozták ki. 1921-ben Szófiában orosz emigránsok kiadtak egy tanulmánykötetet Kijárat Keletre (Iszhod k Vosztoku) címmel. A kötetben Georgij Vasziljevics Florovszkij (1893–1979) teológus, Pjotr Nyikolajevics Szavickij (1895–1968) földrajztudós, közgazdász és filozófus, Pjotr Petrovics Szuvcsinszkij (1892–1985) zenetudós, valamint Nyikolaj Szergejevics Trubeckoj (1890–1938) filozófus és nyelvész munkái jelentek meg. A szerzők az itt kifejtett koncepciójuknak az eurázsianizmus nevet adták.Gleb Struve: Russkaja literatura v izgnanii. Opyt istoričeskogo obzora zarubežnej literatury. Izdatel’stvo im. Čechova / Chekhov Publishing House, New York 1956, S. 40ff.
A csoportosuláshoz csatlakozott Georgij Vlagyimirovics Vernadszkij történész is. A mozgalom centrumát később Prágába helyezték át, ahol Florovszkij és Szavickij a Károly Egyetemen adott elő. Berlinben, az orosz emigráció kiadói tevékenységének központjában megalapították az Eurázsiai Kiadót.Stefan Wiederkehr: Die eurasische Bewegung. Wissenschaft und Politik in der russischen Emigration der Zwischenkriegszeit und im postsowjetischen Russland. Wien 2007, S. 47. A mozgalom tagjának vallotta magát Dmitrij Petrovics Szvjatopolk-Mirszkij irodalomtudós is. Szavickij szerint a mozgalom eszméit tükrözték a Szovjet-Oroszroszágban élő és alkotó Konsztantyin Alekszandrovics Fegyin, Leonyid Makszimovics Leonov és Alekszandr Sztyepanovics Jakovlev írók művei is.Gleb Struve: Russkaja literatura v iz.gnanii. Opyt istoričeskogo obzora zarubežnej literatury. Izdatel’stvo im. Čechova / Chekhov Publishing House, New York 1956, S. 43.
A mozgalom tagjai azt tervezték, hogy pártot építenek a bolsevikok hatalmának megdöntésére. Céljaik érdekében még a a szovjet titkosszolgálatba is beépültek.Stefan Wiederkehr: Die eurasische Bewegung. Wissenschaft und Politik in der russischen Emigration der Zwischenkriegszeit und im postsowjetischen Russland. Wien 2007, S. 46, 51–52.
1921 és 1926 között a szovjet Cseka Tröszt művelet fedőnéven bonyolult titkosszolgálati akciót hajtott végre, amelynek során kommunistaellenes felkelés előkészítésének ígéretével a Szovjetunióba csalták majd likvidálták a fehér emigráció több prominens jobboldali vezetőjét. Ez érintette az eurázsianizmus egyes híveit is és zavart okozott a soraikban.
1926-ban Florovszkij kivált a mozgalomból,Gleb Struve: Russkaja literatura v izgnanii. Opyt istoričeskogo obzora zarubežnej literatury. Izdatel’stvo im. Čechova / Chekhov Publishing House, New York 1956, S. 46f. 1929-ben pedig az két részre, szovjetellenes és szovjetbarát szárnyra szakadt. A „baloldali eurázsiaiak” központja Párizs lett, hozzájuk csatlakozott Szergej Jakovlevics Efron író, Marina Ivanovna Cvetajeva költő férje is.Gleb Struve: Russkaja literatura v izgnanii. Opyt istoričeskogo obzora zarubežnej literatury. Izdatel’stvo im. Čechova / Chekhov Publishing House, New York 1956, S. 45. Többen közülük a 30-as években visszatelepültek a Szovjetunióba, ahol aztán a sztálini nagy tisztogatás áldozatai lettek, mint Efron és Szvjatopolk-Mirszkij.Stefan Wiederkehr: Die eurasische Bewegung. Wissenschaft und Politik in der russischen Emigration der Zwischenkriegszeit und im postsowjetischen Russland. Wien 2007, S. 187.
Ideológia Az eurázsiai mozgalom eszmerendszere azon alapul, hogy Európa és Ázsia között létezik egy közbenső „kontinens”, Eurázsia (amely nagyrészt egybeesett a cári Oroszország egykori területével), valamint hogy az orosz civilizáció eurázsiai kultúrája és Európa „romano-germán” civilizációja között áthidalhatatlan ellentét van.Stefan Wiederkehr: »Kontinent Evrasija« – Klassischer Eurasismus und Geopolitik in der Lesart Alexander Dugins. In: Markus Kaiser (Hrsg.): Auf der Suche nach Eurasien. Politik, Religion und Alltagskultur zwischen Russland und Europa. Transcript, Bielefeld 2004, S. 127.
A mozgalom hívei szerint az általuk tételezett Eurázsia az egész világot képviseli a Nyugattal való szembenállásában. Trubeckoj markáns megfogalmazása szerint „Egyetlen igazi ellentét létezik: A romanogermánok és a világ többi népei, Európa és az emberiség között.”Trubeckoj: »Jevropa i cselovecsesztvo« (1920). In: Naszlegyije Csingisz-Kana (Dzsingisz kán hagyatéka). Agraf, Moszkva 1999, 90. o. hivatkozza:
Az eurázsianizmus ideológiájának központi gondolata a földrajzi tér. Álláspontjuk szerint az egyes kultúrák karakterét az adott terület sajátosságai határozzák meg. Oroszországra vonatkoztatva ez azt jelenti, hogy Oroszország eurázsiai kultúra, ellentétben áll az európai tengerparti kultúrával, amely az ázsiai oldal befolyásolásából él. A nyugat-európai kultúrát nem utasítják el, hanem Oroszország számára alkalmatlannak írják le; az is a bomlás folyamatában van. A bolsevizmust elvetik, főleg az oroszországi polgárháború túlkapásai miatt, viszont előtérbe helyezik a vallás „megmentő erejét”. Gleb Struve: Russkaja literatura v izgnanii. Opyt istoričeskogo obzora zarubežnej literatury. Izdatel'stvo im. Čechova / Chekhov Publishing House, New York, 1956, 42. o.
Az eurázsiaiak további fő gondolata az egységes orosz állam újjáéledése. Szolovjov, Scsapov, Kljucsevszkij történészek tanai alapján kiemelték a természeti és földrajzi tényezők szerepét az orosz történelemben. Magukévá tették Nyikolaj Jakovlevics Danyilevszkij elméletét a kulturális és történelmi embertípusokról, tucatnyi változatot különböztetve meg az egyiptomitól a romano-germán vagy európai típusig, a leendő új szláv embertípusban, a szláv civilizáció hordozójában csúcsosodva ki.
Oroszország és Eurázsia egységének bizonyítékaként az eurázsiaiak egyedülálló földrajzi táját és éghajlati terét (Szavickij), sajátos etnokulturális területét (Trubeckoj) és az ortodoxia túlsúlyát határozták meg. Ezeket a vonásokat tekintették az Oroszország-Eurázsia területén élő szláv és „turáni” népek (finnugorok, törökök) történelmi közössége alapjának. Az eurázsiaiak úgy vélték, hogy a keleti, „turáni” elem nagy jelentőséggel bír az orosz kultúrában.
Az eurázsiai politikai és kulturális egység forrásának nem a Kijevi Ruszt, hanem Dzsingisz kán „sztyeppei civilizációnak” tekintett mongol birodalmát tartották, ahol úgymond az eurázsiai kulturális típus először vált egységes entitássá. Az eurázsiaiak úgy vélték, hogy Oroszország tatár-mongol időszakának nagy, pozitív hatása volt az orosz állam fejlődésére, az ortodox alapok megőrzésére a Nyugat ideológiai és katonai-politikai terjeszkedésével szemben. Helytelenítették Nagy Péter reformjait, amelyek európaiasították Oroszországot. Ezzel szemben az 1917-es orosz forradalmat pozitívan értékelték egy új korszak kezdeteként, amelyben Oroszország elhagyta az európai („romano-germán”) kulturális világot és önálló történelmi útra lépett.
Az eurázsianisták úgy gondolták, hogy a kommunista államot békés úton teljesen önellátó tekintélyuralmi rendszerré kell alakítani, amelyet egy uralkodó elit irányít majd. Szellemi alapja az eurázsiai kulturális egység uralkodó eszméje („ideokrácia”). A gazdaságban biztosítani kellett a magán- és az állami tulajdonformák harmonikus kombinációját. A spirituális szférában az ortodoxiának integráló szerepet kellett betöltenie. Az eurázsiaiak „szimfonikus személyiségnek” (Lev Platonovics Karszavin), „sok forrású nemzetnek” (Trubeckoj) tekintették a népet. Az eurázsiai egység keretein belüli „alacsonyabb” helyi kultúrákat harmonikusan ötvözni kell az őket felölelő „magas” kultúrával.
1925-ben Nyikolaj Szergejevics Trubeckoj jelentette ki először, hogy Oroszország nem a Kijevi Rusz, hanem a Mongol Birodalom utódja. Az oroszokat és a nomádokat véleménye szerint egy sajátos mentalitás avagy „mindennapi vallomás” köti össze, amely a személyes odaadás, a hősiesség, a spirituális hierarchia és a világ magasabb alapelvébe vetett hit eszméire épül. Ezek az értékek összeegyeztethetetlenek az európai polgárság, a burzsoázia eszméivel, a merkantilizmussal. Az eurázsiaiság ellentétes a Nyugat eszméivel. Az oroszországi forradalom, a bolsevikok és a Szovjetunió tudat alatt megvalósították a Nyugattal szembeni ellenállás eurázsiai projektjét az ázsiai népekkel való közösségben. Trubeckoj nyelvészként azzal is érvelt, hogy a proto-indoeurópai nyelveken belül a proto-szláv dialektusok közelebb álltak a proto-iránihoz, mint a nyugati nyelvekhez. Szavickij ezt a világképet a „helyfejlődés” (az „élettér” analógja) és az „ideokrácia” (eszmeuralom, az emberi élet alárendelése magasabb eszméknek) fogalmaival gazdagította.Eurázsia - a Középföld (oroszul)
Oroszország legdicsőségesebb időszaka az eurázsianisták szerint a késő középkorra tehető, amikor már függetlenedtek a mongol Arany Hordától, ugyanakkor még nem merült föl a Nyugathoz közeledés vágya, ami Nagy Péterhez (1682–1721) köthető. Ebben az aranykorban a lelkek felett az orosz ortodox egyház, a testek felett a cár korlátlan uralma érvényesült. A romlás akkor kezdődött el, amikor a nyugati eszmék, majd különösen a felvilágosodás gondolatai teret hódítottak Oroszországban, az orosz nemesség pedig a Nyugat „majmolásába” fogott. Innen már egyenes út vezetett az Orosz Birodalom bukásáig és a kommunizmusig – ami egyébként maga is nyugati eszme.