right|300px|thumb|Az arimaszpok és szomszédaik lakóhelye Hérodotosz leírása szerint Az arimaszpok (Ἀριμασποί) – ókori nép vagy népcsoport – valószínűleg az Altaj hegység vidékén laktak. Részletesebben ír róluk Hérodotosz, Ariszteasz elveszett művéből, az Arimaszpea (Ἀριμάσπεα) című hőskölteményből idézve.

Istvánovits Eszter és Kulcsár Valéria a leírás alapján az arimaszpokat a paziriki műveltség (i. e. 6–5. század) népességével kapcsolja össze.

Történetük bélyegkép|300px|jobbra|Szatír, griff és egyszemű ábrázolása egy attikai vörös alakos vázán (i. e. kb. 375–370.) Ariszteasz, illetve Hérodotosz szerint közvetve az arimaszpok mozdították ki ősi lakóhelyükről a királyi szkítákat. Az egyszeműeknek is nevezett arimaszpok megtámadták az isszédokat. Ezek az Altaj vidékéről az Urál hegység keleti oldalára költöztek, és szomszédai lettek a királyi szkítáknak. A királyiak egy része, talán a harcias szomszédok miatt, nyugat felé vándorolt, elfoglalván a mesebeli kimmerek lakóhelyét a kelet-európai pusztán. „De Aristeas, Caystrobius fia, proconnézi férfiu, verseket költvén mondá, hogy ő, Phöbustól ihletve levén, az issedónokig jutott; hogy az issedónokon túl laknak az arimaspok, egyszemű férfiak, s ezeken tul az aranyörző grypák, grifmadarak: ezeken tul pedig a hyperboreok (éjszakontúliak), kik elnyulnak a tengerig; hogy ezek mindnyájan, kivéve a hyperbóreokat, elkezdve az arimaspoktól, mindig megtámadják szomszédaikat; hogy az arimaspok kihajtották hazájokból az issedónokat; az issedónok a scythákat; a cimmerek pedig, kik a tenger déli részén laktak, a scythák által szorongattatva hagyták el hazájokat. Igy ez magokkal a scythákkal sem egyezik meg ezen országra nézve.” – Hérodotosz, IV. könyv, 13. szakasz (Télfy János fordítása).

Nevük Hérodotosz (IV. könyv, 27. szakasz) szerint az arimaszpoi név jelentése a szkíták nyelvén egyszeműek. Ugyanis az arima (αριμα) kifejezés értelme egy, a spou (σπου) szó jelentése pedig szem.

A szóban forgó nevet többen is próbálták iráni nyelvek alapján megfejteni (mivelhogy a tudomány képviselői a szkítákat általában iráni nyelvűeknek tartják): arima (oszét ærmæst: egyedüli, egyetlen; avesztai airime: csendes), valamint szpou (avesztai spas: megjövendöl; szanszkrit spaś: lát). Eszerint a görög hallás szerint lejegyzett szkíta arimaszpou (egyszemű) kifejezés iráni nyelvekből levezetett magyarázata egyetlen megjövendölő, egyetlen látó, csendes látó stb. lenne. A felsorolt iráni szófejtések aligha adják vissza a görögök hallása szerint lejegyzett szkíta szó tartalmát.

A 19. században számos feltevést gyártottak az arimaszpok nevével kapcsolatban, mondván, jelzőjüket – egyszemű – talán tévedés okán ragasztották rájuk. Nevüket, Wilhelm Tomaschek szerint, valójában arimaszpo (arimâçpô) alakban kellene lebetűzni. E kifejezés jelentése pedig a vadon élő pusztai ló birtokosai. Karl Neumann, a mongol nyelvet véve alapnak, félszeműeknek (eremdek) nevezi az arimaszpokat. Karl Müllenhoff szerint az arimaszp kifejezés értelme iráni nyelven engedelmes lovakkal bíró [nép] (airayma açpa).

Szállásterületük Hérodotosz leírása szerint az ismert világ északi peremén sok arany van, a kincset azonban griffek őrzik. Tőlük rabolják el az arimaszpok, akiktől végül az arany Európába jut. A mondottakat, bár lehet valóságalapjuk, általában a mesék birodalmába sorolják.

Aiszkhülosz művében – Leláncolt Prométheusz – a megnyúlt orrú griffek, Zeusz dühös kutyái, valamint az egyszemű lovas arimaszpok az alvilági rév mellett, az aranypatak körül tanyáznak.

Hérodotosz – leszámítva a mesés elemeket – hihető leírást ad arról, hogyan lehet eljutni az isszédokig. Olbia Pontiké görög gyarmatvárosból, illetve a Dnyeper torkolatától útnak induló szkíta kereskedők a Donnál hagyják el a királyi szkíták birodalmát. Észak felé, a szauromaták földjén át, tizenöt napig tartó út vezet a budinok és a gelónok fővárosához. E vidéken kanyarog az Oarosz (Οαρος) folyó, azaz a Volga. A budinok és a gelónok városától keleti-északkeleti irányban hét nap járóföldnyi pusztaság következik, majd a thüsszageták és a iürkák birtokai a Déli-Urál vidékén. A hegység erdős tájain honosak az argippaiok, az Urál keleti oldalán pedig, az Iszety és az Urál folyó mellékén, az isszédok országa található.

Van olyan vélemény is, miszerint az arimaszpok Belső-Ázsiában honos ural-altaji néptörzset képviseltek, és talán ők voltak a hunok ősei.

Jegyzetek

Hivatkozások

Források in (1971): Leláncolt Prométheusz. Görög drámák. Diákkönyvtár. Budapest. (2001): Arimaspi. In (szerk.): Ókori lexikon. (Elektronikus dokumentum.) Budapest. (1997): A magyarok nevei a görög nyelvű forrásokban. Pp. 129–130. In és (szerk.): Honfoglalás és nyelvészet. A honfoglalásról sok szemmel III. Budapest. és (2012): Ősi népek a „tarka hegyek” völgyeiben. Régész szemmel az Altajban. História, 34. évfolyam 4: 12–14. (1854): Hyperbore’i. Pp. 1104–1105. In (ed.): Dictionary of Greek and Roman Geography. In two volumes. Vol. I. Abacaenum–Hytanis. London. (1854): Arimaspi. P. 213. In (ed.): Dictionary of Greek and Roman Geography. In two volumes. Vol. I. Abacaenum–Hytanis. London. (1866): Untersuchung über die Herkunft und Sprache der pontischen Scythen und Sarmaten. Monatsberichte der königlich Preussischen Akademie der Wissenschafen zu Berlin. Aus dem Jahre 1866: 549–576. (1894a): Egy pár szó a szkithákról. (Első közlemény.) Ethnographia 5 (4): 223–238. (1894b): Egy pár szó a szkithákról. (Második közlemény.) Ethnographia 5 (5): 279–320. (1909): A skythák. Székfoglaló értekezés. Értekezések a Történeti Tudományok köréből 22 (1908–1911): 1–96. (1855): Die Hellenen im Skythenlande. Ein Beitrag zur alten Geographie und Handelsgeschichte. Erster Band. Berlin. (2014): Arimaspians and Cyclopes: The Mythos of the One-Eyed Man in Greek and Inner Asian Thought. Sino-Platonic Papers 249: 1–71. (2014): Famous Hyperboreans. Nordlit 33: 205–221. (1863): Magyarok őstörténete. Görög források a scythák történetéhez. Pest. (1888): Kritik der ältesten Nachrichten über den skythischen Norden. I. Ueber das Arimaspische Gedicht des Aristeas. Sitzungsberichte der philosophisch-historischen Classe der kaiserlichen Akademie der Wissenschaften 116: 715–780. (1889): Kritik der ältesten Nachrichten über den skythischen Norden. II. Die Nachrichten Herodot’s über den skythischen Karawanenweg nach Innerasien. Sitzungsberichte der philosophisch-historischen Classe der kaiserlichen Akademie der Wissenschaften 117: 1–70. (1895): Arimaspi. Col. 826. In (Hrsg.): Paulys Realencyclopädie der classischen Altertumswissenschaft. Neue Bearbeitung. Zweiter Band. Apollon–Barbaroi. Erster Halbband. Apollon–Artemis. Stuttgart. (1895): Arimaspi. Col. 827. In (Hrsg.): Paulys Realencyclopädie der classischen Altertumswissenschaft. Neue Bearbeitung. Zweiter Band. Apollon–Barbaroi. Erster Halbband. Apollon–Artemis. Stuttgart.

Kapcsolódó szócikkek Abarisz Argippaiok Ariszteasz Budinok Gelónok Griff Isszédok Iürkák Kimmerek Királyi szkíták Pazirik Szkíták Thüsszageták

Kategória:Ókori sztyeppei népek