A brit nyelv () egykor Britanniában és Bretagne-ban beszélt szigeti kelta nyelv. Elődje a proto-kelta nyelv, egy feltételezett ősnyelv, mely az i. e. 1. évezred első felére önálló dialektusokra, nyelvekre oszlott. A pikt nyelv valószínűleg testvérnyelve vagy leszármazottja volt.

A korai és modern walesi nyelvből kimutatható, hogy a brit nyelvet a római korban jelentősen befolyásolta a latin nyelv, különösen a valláshoz, a kereszténységhez kapcsolódó fogalmak terén. A 6. századra a nyelv hamar felbomlott az újbrit nyelvekre: a walesi, a kumber, a korni, a breton, valamint elképzelések szerint a pikt nyelvre.

A következő három évszázad során a brit nyelvet Skócia nagy részén a skót gael nyelv, a mai Angliában és Skóciának a Forth-torkolattól délre lévő részén az óangol nyelv váltotta fel – melyből a modern angol és a scots nyelv származnak. A kumber nyelv a 12. században kihalt, délnyugaton a korni nyelv valószínűleg a 18. században halt ki, de azóta ismét élő nyelv lett. O'Rahilly történeti modellje szerint Írországban a brit nyelv a gael nyelvek megjelenése előtt volt, de ezt nem támogatják széles körben. Csak a walesit és a bretont beszélték máig folyamatosan.

Története

Írásos források thumb|right|Kőtábla, feltehetően brit nyelven írt szöveggel Nem ismert brit nyelvű dokumentum, de néhány vésetet azonosítottak. A bathi kőtáblák, melyeket Bath római kori fürdőjében találtak, mintegy 150 nevet tartalmaznak – közel felük kelta (de nem szükségszerűen brit). Egy itt 1979-ben felfedezett fémláncra írt szöveg feltehetően brit átok: „”. (Néha ez az utolsó szót nak tekintik.) Ennek gyakori fordítása: "Az itt szereplőket – Deuinát, Deiedát, Andagint és Uindiorixot – összekötöttem”, vagy figyelembe véve az esetjelölést, így olvassák: „király” nominativus, „értéktelen nőt” accusativus, „isteni Deieda” nominativus/vocativus: „Én, Windiorix Cuamenánál legyőzhetem [vagy igazság elé vihetem] az értéktelen nőt, [ó] isteni Deieda.”Patrick Sims-Williams, "Common Celtic, Gallo-Brittonic, and Insular Celtic", Gaulois et celtique continental, eds. Pierre-Yves Lambert and Georges-Jean Pinault (Geneva: Droz, 2007), 327.

Egy sérült ón-/ólomlemezen 9 szövegsor maradt fenn részben, feltehetően brit nevekkel.Tomlin, 1987.

A britanniai helynevek bizonyítékok, melyeket Klaudiosz Ptolemaiosz Geographia című műve is leír, melyről Rivet és Smith ugyane című 1979-es könyvükben is beszél. Leírták, hogy a legtöbb használt név a brit nyelvből származik. Egyes helynevek szintén tartalmaznak ebből levezetett elemeket. A törzsneveket, valamint egyes brit személyneveket is lejegyeztek a görögök és különösen a rómaiak.

Tacitus Agricolája szerint a nyelv kevéssé tért el a Galliában beszélttől. A gael nyelvekkel való összehasonlítás is igazolta a hasonlóságot.Pierre-Yves Lambert, La langue gauloise, éditions errance 1994. p. 17.

A pikt és a pritén A mintegy 1000 éve kihalt pikt nyelv az észak-skóciai piktek nyelve volt. A nyelv eredetéről szóló viták ellenére egyes elemek, például a földrajzi és személynevek leginkább a kelta nyelvek brit ágának felelnek meg. A nyelv megkülönböztetésének mértéke és a szétválás ideje is vitatott.

A pritén nyelv fogalmát 1955-ben alkotta meg Kenneth H. Jackson a pikt nyelv feltételezett római kori elődjéhez. Jackson szerint e nyelv a brittől i. sz. 75-100 körül vált el.

A pritén nyelv fogalma vitatott. 2015-ben Guto Rhys levezette, hogy a mintegy i. sz. 500 előtt a brittől elvált pikt nyelv legtöbb feltételezése hibás, kérdéses vagy kevéssé fontos volt, és hogy a brit és a pikt nyelvek megkülönböztetésére való kevés bizonyíték miatt a pritén „redundáns”.

Szétválás és újbrit nyelv A brit nyelv a latinnal együtt élt Britannia római elfoglalása (i. sz. 43) után, legalábbis a nagyobb településeken. Latin szavak jelentek meg a nyelvben a romanizált településekben, majd később az egyházi használat révén.

500–550-re a brit nyelv újbrit dialektusokra vált külön: Walesben az ówalesi, Cornwallban az ókorni, Bretagne-ban az óbreton, Észak-Angliában és Dél-Skóciában a kumber, Észak-Skóciában valószínűleg a pikt nyelvre.

Csak a breton és a walesi nyelv mai alakjait beszélték folyamatosan a 21. századig a brit nyelv közvetlen leszármazottai közül. A korni nyelv az 1700-as években kihalt, de később újból beszélni kezdték. A kumber és a pikt kihaltak, és csak az angol, a scots és a skót gael nyelv jövevényszavaiban van jelen.

Fonológia Mássalhangzók + (Késő) brit mássalhangzók Labiális Dentális Alveoláris Palatális Veláris Labiális–veláris Nazális () Stop Frikatíva Approximáns Laterális Pergőhang

Magánhangzók + Kora brit magánhangzók Elöl képzett Középen képzett Hátul képzett rövid hosszú rövid hosszú rövid hosszú Zárt Félig zárt Félig nyílt Nyílt A kora brit magánhangzókészlet gyakorlatilag a proto-keltával azonos. Az és ekkor nem jöttek még létre.

+ Késő brit magánhangzók Elöl képzett Középen képzett Hátul képzett ajakréses ajakkerekítéses ajakréses ajakkerekítéses ajakkerekítéses Zárt Félig zárt Középső Félig nyílt Nyílt A késő brit nyelvben a hangeltolódás a magánhangzók teljes átrendeződését okozta.

A és az és allofónjai voltak.

Nyelvtan Összehasonlító nyelvészeti módszerekkel közelítőleg rekonstruálható a brit nyelv ragozása:

Első ragozás + A brit * 'törzs' és kognátjai ragozása # Főnévi eset Brit Gael Óír PIE Egyes szám Nominativus * *2 Vocativus * * Accusativus * * Genitivus * * Dativus * *Ablativus**Instrumentalis**Locativus** Kettős szám Nominativus, accusativus, vocativus * — *Genitivus * — *Dativus * — *Ablativus, instrumentalis*—*Locativus*—*Többes számNominativus, vocativus * * Accusativus * * Genitivus * * Dativus * *Ablativus*—*Instrumentalis*—*Locativus*—*

Megjegyzés: A kettős és többes számú dativus az instrumentalisból örökölt változat, melyek a proto-kelta nyelv kettős és többes számú dativusát (, ) váltották fel.

Második ragozás + Brit * 'ember' és kognátjai ragozása # Eset Brit Gael Walesi Óír PIE Sg Nom. * Voc. * Acc. * Gen. * Dat. * Abl., ins.*—Loc.*— DuNom., acc., voc. * Gen. * — Dat. * — Abl.*—Ins.*—Loc.*—PlNom., voc. * (nom.), (voc.) Acc. * Gen. * Dat. * Abl.*—Ins.*—Loc.*— Megjegyzés: A semleges nemű második ragozás az alábbiakban tér el:

+Semleges nemű 2. ragozás (szótő: *)#EsetBritSgNom., voc., acc.*PlNom., voc., acc.* Megjegyzések: A kettős szám az egyessel azonos Minden más ragozás a szabályos 2. ragozással azonos

Harmadik ragozás +Brit * és más nyelvi megfelelői#EsetBritGaelWalesiÓírPIESgNom.*—Voc.*—Acc.*—Gen.*—Dat.*—Abl., ins., loc.*—DuNom.*—Gen.*—Dat.*—Abl., ins., loc.*—PlNom., voc., acc.*—Gen.*—Dat.*—Abl., ins., loc.*—

Helynevek Számos brit eredetű helynév van Nagy-Britanniában, ezek nagy része annak nyugati részén, azonban ezek egy része pre-kelta eredetű lehet. Fontos példa erre az Avon folyónév, mely a brit , „folyó” (walesiül , korniul , írül és skót gaelül , manxul , bretonul ; a latin kognát ). Ha a folyó szóhoz tartozik e szó, az tautológia.

Példák brit nyelvből származó helynevekre Avon ( = 'folyó', vö. walesi , korni , breton ) Britannia (a = (feltehetően) 'formák népe' kognátja, vö. walesi 'Britannia', 'megjelenés, forma, kép, hasonlóság'; ír 'megjelenés, alak', óír 'piktek') Cheviot (* = 'hegy' és , főnévtoldalék) Dover: mivel a középkorig a latin nyelvben nem volt vegyes hang, a szó szabályos olvasata , mely viz(ek)et jelent (az ówalesi (többes számának ejtése ), a korni , a breton és az ír kognátja, ez utóbbiban a vagy hangot jelöl) Kent ( = 'határ', walesiül 'szél, perem', bretonul ) Lothian (középwalesiül , a * 'Lugus erődje' szóból) Severn a szóból, talán egy istennő nevéből (ma walesiül ) Thames ( = 'sötét' (valószínűleg a 'sötétség', a korni , a breton , az ír kognátja, feltehetően britül közelítőleg volt) Thanet (fő terület) ( = 'tűz', vö. walesi 'tűz', korni , óbreton 'lángol') York ( = 'tiszafacsoport' (a walesi kognátja, mely az 'medvetalp + 'dús', a breton 'Frangula alnus', a skót gael 'tiszafa', 'tiszafaliget', továbbá a franciaországi Évreux, a portugál Évora és az észak-írországi Newry kognátja): latin > OE (később 'boar' + alakként értelmezve) > óészaki

A , , és brit szavak devoni helynevekben gyakoriak. Hibrid nevek is vannak Angliában, például: Derwentwater (a brit részhez vö. Dover) Bredon Hill

Megjegyzések

Hivatkozások

Fordítás

Források Filppula, M.; Klemola, J.; Pitkänen, H. (2001); The Celtic Roots of English, (Studies in Languages, No. 37); University of Joensuu, Faculty of Humanities; . Forsyth, K. (1997), Language in Pictland. Jackson, Kenneth H. (1953), Language and History in Early Britain. Jackson, Kenneth H. (1955), "The Pictish Language"; in F. T. Wainwright, The Problem of the Picts; London: Nelson. Koch, John T. (1986), "New Thought on Albion, Ieni and the 'Pretanic Isles'", Proceedings of the Harvard Celtic Colloquium, 6: pp. 1–28. Lambert, Pierre-Yves [ed.] (2002), Recueil des inscriptions gauloises II.2. Textes gallo-latins sur instrumentum; Paris: CNRS Editions; pp. 304–306. Lambert, Pierre-Yves (2003), La langue gauloise; 2nd ed.; Paris: Editions Errance; p. 176. Lockwood, W. B. (1975), Languages of the British Isles Past and Present; London: Deutsch; . Ostler, Nicholas (2005), Empires of the Word; London: HarperCollins; . Price, Glanville. (2000), Languages of Britain and Ireland; Blackwell; . Rivet, A. and Smith, C. (1979), The Place-names of Roman Britain Sims-Williams, Patrick (2003), The Celtic Inscriptions of Britain: Phonology and Chronology, c. 400–1200; Oxford, Blackwell; . Ternes, Elmar [ed.] (2011), Brythonic Celtic – Britannisches Keltisch: From Medieval British to Modern Breton; Bremen: Hempen Verlag. Trudgill, P. [ed.] (1984), Language in the British Isles; Cambridge University Press. Willis, David (2009), "Old and Middle Welsh"; in The Celtic Languages, 2nd ed.; eds. Martin J. Ball & Nichole Müller; New York: Routledge; ; pp. 117–160.

További információk Celtic Personal Names of Roman Britain Roman road stations of the Cannock-Chase area Alex Mullen (2007), "Evidence for Written Celtic from Roman Britain: A Linguistic Analysis of Tabellae Sulis 14 and 18", Studia Celtica''

Kategória:Holt nyelvek Kategória:Kelta nyelvek