Csernátoni Vajda Sámuel (Dés, 1821. február 19. – Kolozsvár, 1889. április 22.) királyi járásbíró, aljárásbíró, 1848/49-es honvédtiszt.
Élete A nagyenyedi és kolozsvári református kollégiumból kikerülve, jogot végzett, és a királyi táblánál három évi írnokoskodás után ügyvéd lett, és Belső-Szolnok vármegye ülnökei közé vették fel. 1848-ban mint nemzetőr, később mint honvédtiszt Bem József seregében harcolt. A szabadságharc után besorozták, és Olaszországba került, ahonnan öt év múlva bocsátották haza. Ekkor Désre, majd árpástói kis birtokára vonult vissza. A bethleni járásbíróság szervezése során Désen vállalt hivatalt, később albíró lett.
Olaszországban tartózkodása alatt jól megtanult olaszul, és lefordította az egész Boccacciót, de ez, valamint az olaszországi viszonyokra vonatkozó s műtörténelmi, illetve az 1848–49-as jegyzetei kéziratban maradtak.
Munkái A Regélőbe a vidéki társaséletről több cikket írt Magyar ifjakhoz és szépnemhez című cikkét a Regélő-Pesti-Divatlap közölte Olaszországi történetek a forradalom után és Mihelás debreczeni kudarca 1848-ban című történeti visszaemlékezéseit a Kolozsvár (1888. dec. 24. és 1889. 32. sz.) hozta.
Források
Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban. Bp., Heraldika, 1998-1999. Kempelen Béla: Magyar nemes családok. Bp., Grill Károly Könyvkiadóvállalata, 1911-1932. Nemes családok. (Szerk. Pettkó Béla és ifj. Reiszig Ede). Bp., Magyar Heraldikai és Geneológiai Társaság, 1905.
Kategória:Magyar jogászok Kategória:Magyar műfordítók Kategória:Az 1848–49-es szabadságharc katonái Kategória:Désiek Kategória:1821-ben született személyek Kategória:1889-ben elhunyt személyek