Apión

ApiónLehetséges, hogy élt e néven még egy epigrammaköltő és egy fémekkel is foglalkozó tudós, és esetleg más ókori személyek is. (görögül: Ἀπίων)A név Ápiszra utal. Más forrás szerint jelentése magyarul: karcsú. vagy melléknevével Apión Pleisztoneikész (görögül: Ἀπίων Πλειστονίκης,Az angol wikipédián az Ἀπίων Πλειστονίκου valószínűleg hibás. Apíōn Pleistoníkes;Pleisztoneikész jelentése magyarul: többszörös nyertes. Szíva-oázis, i. e. 30–20 – i. sz. 45–48, Róma??),Adler, et al. (Eds.) Jewish Encyclopedia (1906), a JewishEncyclopedia.com-ról, Apión szócikk: . más néven Apión Mokhthosz (Ἀπίων ο Μόχθος, Apión, a buzgó), egyiptomi származású hellenizált nyelvtudós, történész, polihisztor,David Dawson, Allegorical Readers and Cultural Revision in Ancient Alexandria By David Dawson, (University of California Press, 1992), 117. továbbá elismert Homérosz-kommentátor volt.

A Szíva-oázisbanMás források szerint feltehetően tévesen a Fajjúm-oázisban. született. Munkássága az i. sz. 1. század első felére tehető. Nevét néha hibásan Appiónnak írják, és egyes források, mint például a Szuda-lexikon is Pleisztoneikész fiának mondják, míg mások nagy valószínűséggel helyesen azt állítják, hogy Pleisztoneikész csak a mellékneve volt, és valójában egy Poszeidóniosz nevű egyiptomi férfi fia volt.Aulus Gellius: Attikai éjszakák, V, XIV(1)Seneca: Levelek, 88. levélEuseb. Praep. Evang. 10.10

Bár úgy tűnik, némelykor azt állította, hogy alexandriai születésű, de valójában polgárságát Izidorosz, az alexandriai milíciák vezetőjének közbenjárására szerezte meg. Lehetséges, hogy egy időben az Alexandriai könyvtár igazgatója is volt.David Dawson: Allegorical Readers and Cultural Revision in Ancient Alexandria, Berkeley, University of California Press, 1992, 117. o.

Írásainak csupán töredékei maradtak fenn más ókori szerzők műveiben. Neve leginkább Josephus Flavius Apión ellen című vitairata kapcsán ismert, amit a zsidókat, vallásukat kigúnyoló és zsidóellenes rágalmait cáfolva írt évtizedekkel később, idősebb korában.

Apiónt más jeles ókori szerzők is említették fennmaradt műveikben – Idősebb Plinius A természet históriájában, Naucratia Athenaeus A lakmározó szofistákban, Aulus Gellius Az attikai éjszakákban és mások műveiben is.

Élete

Apión igen fiatal korától Alexandriában Didümosznál élt és tanult, aki felkeltette benne a homéroszi versek iránti érdeklődést és szeretetet is.Szuda-lexikon: ἈπίωνJosephus Flavius: Apión ellen 2.3 körül Tanítványa volt Euphranornak is, azonban Apollóniosz szofista, Alexandriai Arkhibiosz fia a forrásokkal ellentétben inkább tanítványa lehetett mint mestere.

Nem ismert hogy mikor telepedett le Rómában, de az bizonyos, hogy a nyelvtudós Theon utódjaként retorikát tanított egészen Claudius császár uralkodásáig,Azaz i.sz. 41-ig. John Hazel Who's who in the Roman World books.google.com. Lekérés: 2023.07.10. Tanítványai között volt idősebb Plinius is.

Úgy tűnik, Apión rendkívüli hírnévnek örvendett széleskörű tudása és szónoki tehetsége folytán, de a régiek egyöntetűen elítélték hivalkodó nagyképűségét.Gel. 5.14Idősebb Plinius: A természet históriája, előszó és 30.6Josephus Flavius: Apión ellen 2.12 Azt mondogatta, hogy mindenkit, akit műveiben megemlített, ezzel halhatatlanná tett. Az ókori Görögország legnagyobb filozófusai közé sorolta magát, és kijelentette, hogy Alexandriának büszkének kell lennie arra, hogy polgárai között olyan ember akad mint ő. Művei közül azonban egyik sem maradt fenn.

Valószínű, hogy a cymbalum mundi név,Magyarul a mondást Cintányér a világ vagy Cymbalum mundi - avagy a nagy csinnadratta alakban fordítják, de az eredeti jelentése az értelmetlen lárma lehetett. Id. Plinius eredeti szövege szerint: „Apion quidem grammaticus, hic quem Tiberius Caesar cymbalum mundi vocabat, cum propriæ famæ tympanum potius videri posset, immortalitate donari a se scripsit ad quos aliqua componebat.” azaz "Apión, a grammatikus, akit Tiberius császár a világ cintányérjának nevezett, pedig inkább saját hírneve kidobolójának tekinthetnék, mivel azt írta, hogy halhatatlanságot adott mindazoknak, akikről írt valamit.” amellyel Tiberius császár emlegette, mind szónoki képességeit, mind kérkedő jellemét volt hivatott kifejezni. Úgy beszélnek róla, mint a legaktívabb grammatikusokról. A Szuda-lexikon szerint a mellékneve volt Mokhthosz (μόχθος) azaz „a buzgó” is, amelyet általában úgy magyaráznak, hogy visszaadja azt a lelkesedést és szorgalmat, amellyel tanulmányait folytatta.

Apión volt kora legnépszerűbb filológusa és szónoka. Seneca azt állította, hogy „Egész Görögország zengett az ő dicsőítésétől”. Aulus Gellius szerint Apiónt „nagy műveltség jellemezte”, amivel kiérdemelte a „Pleisztoneikész” melléknevet.Aulus Gellius: Attikai éjszakák, V.14.1. Mások Homérosszal kapcsolatos műveit is üresnek minősítették, és történelmi műveivel kapcsolatosan szemére vetették, hogy túlságosan bízik valójában megbízhatatlan forrásokban sőt néha egyenesen ellenőrizhetetlen szóbeszédekre alapozza állításait.

Caligula uralkodása idején Apión Görögországban járt, és mindenhol a legnagyobb tisztelettel fogadták mint Homérosz kiemelkedő szakértőjét. Körülbelül ugyanebben az időben, i.sz. 38-ban Alexandria lakosai panaszt emeltek a városukban lakó zsidók ellen, és igyekeztek megnyirbálni jogaikat és kiváltságaikat. Apión Alexandria zsidóellenes pártjához tartozott. Követséget küldtek Apión vezetésévelMás források szerint csupán tagja volt a három tagú küldöttségnek. Caligula császárhoz, mivel kiváló szónok volt, és köztudottan nagy gyűlöletet mutatott a zsidók iránt. Utóbbiak szintén küldtek követséget, amelynek élén Philón állt.Az Ókori Lexikonban tévesen: „a zsidók küldöttségének vezére Iosephus zsidó történész volt”. Úgy tűnik, hogy Apión túllépte megbízatásának kereteit, mert nemcsak polgártársai panaszait tolmácsolta, hanem felkeltette a császár haragját is a zsidók ellen emlékeztetve arra, hogy nem hajlandók szobrot állítani neki, hogy esküdjek a szent nevére. Caligulát annyira feldühítették Apión vádjai, hogy az összes nemzet közül egyedül a zsidók utasították el a római Augustus isteni tiszteletét, hogy azonnal megparancsolta Petronius szíriai helytartónak, állíttasson neki szobrot a Jeruzsálemi templomban, és csak Caligula 41-ben bekövetkezett halála mentette meg a zsidókat az ezzel kapcsolatos háborútól és mészárlásoktól.Josephus Flavius: A zsidók története, XVIII.8.1., 482. oldaltól. Ennek a követségnek az eredményei, valamint Apión életének hátralévő része nem ismert, de ha hihetünk ellensége, Josephus Flavius beszámolójának,Josephus Flavius: Apión ellen 2.14 olyan betegségben halt meg, amelyet a zsidók rágalmazásával vont magára.A leírás szerint egy fekély okozta vérmérgezésben. „Ezért, érzésem szerint, a saját népe ősi törvényeinek meggyalázásáért illő módon bűnhődött Apión: mert szeméremtestén fekély támadt, ezért rákényszerült a körülmetélésre, de mivel ez sem használt, egész teste elrohadt és szörnyű szenvedések közepette múlt ki.” Josephus Flavius: Apión ellen, II. 13., 27. o. Caligula intézkedésével, szobrával kapcsolatos történetről Josephus Flavius részletesen beszámolt A zsidók története című könyvében. (Ezt a történetet dolgozta fel Székely János Caligula helytartója című 1972-es drámájában.)

Apión felhasználta Manethón, Lüszimakhosz, Rodoszi Poszeidóniosz és MolonKaufmann Kohler, 1906. zsidók elleni vádjait, emberáldozatokkal és kannibalizmussal is megpróbálta megvádolni a zsidókat. Egyik könyvében Apión azt írta, hogy Antiokhosz Epiphanész szeleukida király a Jeruzsálemi templomban találkozott egy göröggel, aki azt állította, hogy felhizlalják a feláldozásához és megevéséhez. Josephus nevetségessé tette ezt a művet rámutatva, hogy a judaizmusban nincsenek emberáldozatok, és egyszerűen nem lehetett pogány görög a templom leírt részében.Josephus Flavius: Apión ellen, 2.89-102 Ez a legenda azonban széles körben elterjedt, és a későbbi vérváddal kapcsolatos rágalmak egyik alapja lett.A. Kardash (2003. november 20.). A Beylis-ügy 90. évfordulójára. „Okna” (Izrael). 2018. augusztus 24-én megtekintve.

Apión egyik vádját, az onolátriát, miszerint a zsidók egy arany szamárfejet tisztelnek a Jeruzsálemi Templomban még Tacitus is megemlíti Korunk története című művében.Korunk története V. (3), Tacitus összes művei I. 370-371. oldal

Művei

Apión számos művet írt, amelyek közül azonban egy sem maradt fenn. Az Aulus Gellius Attikai éjszakákAulus Gellius: Attikai éjszakák, v.xiv című művében fennmaradt, két jól ismert történet, az Androklus és az oroszlán valamint a dicaearchiaiDicaearchia ma Pozzuoli. delfin történetei, továbbá az Egyiptom csodái című munkájának töredékei teszik ki a nagyobb részét. Műveinek fennmaradt töredékeit F. W. Sturz adta ki. (F. W. Sturz (szerk.): Etymologicum Gudianum, Lipcse, 1818)A Pallas nagy lexikona, Etymologicum magnum szócikk

Homérosszal kapcsolatos munkái: a jelek szerint ezek tették ki tanulmányai fő részét. Állítólag nemcsak a versek szövegét értelmezte a legjobban, de szótár formájában is megírta a kifejezések és szavak magyarázatait. Ez a Homéroszi szótár (Λέξεις Ὁμηρικαί), valamint a költő életével és szülőföldjével kapcsolatos kutatások tették ki a másik részét. Homéroszi szótárának legfontosabb részét feltehetően beépítették Apollóniosz Homérosz Lexikonjába.Villoison, Proleg. ad Apollon. p. ix. körül Eusztathiosz és más grammatikusok is gyakran hivatkoztak Apión Homérosszal kapcsolatos munkásságára. Egyiptom csodái (Αἰγυπτιακά illetve latinul Aegyptiaca) – Egy öt könyvből álló Egyiptomról szóló műve, amelyet az ókorban nagyra értékeltek, mert szinte az összes fontos Egyiptommal kapcsolatos téma leírását tartalmazta. Számos támadást is tartalmazott a zsidók ellen.Idősebb Plinius: A természet históriája 37.19 A zsidók ellen – feltehetően kivonat volt az Egyiptom csodái antiszemita részeiből. Esetleg az Egyiptom csodái 3. vagy 4. könyve. Sándor dicsőséges tetteiről – egy Nagy Sándort dicsőítő mű.Gel. 6.8 Különféle országok történelme (Ἱστορία κατὰ ἔθνος), amelyet a Szuda-lexikon az Apión (Ἀπίων) címszó alatt említ. Az ünnepelt falánk Apiciusról.Athenaeum 7.294, xv. p. 680 A mágusokról (Περὶ μάγου)A Szuda-lexikon említi a „Πάσης” szócikkben a kifejezés magyarázatához. A rómaiak nyelvéről (Περὶ τῆς ‛Ρωμαίων διαλέκτου). A fémek tudományárólNyers címfordítás (De metallica disciplina).Plin. Elench. lib. xxxv Magyarázatok Arisztophanészhez Androklus és az oroszlán valamint a dicaearchiai delfin története.

Epigrammái

A Szuda-lexikonban utalások találhatók egy Apión nevű epigramma költőre (Ἀγύρτης, σπιλάδες, σφάραγον és τρίγλην címszavaknál) de bizonytalan hogy ez az Apión azonos-e a nyelvtudóssal.

Források

(Apión szócikk hibás karakterekkel) Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904. – Apión szócikk A Pallas nagy lexikona, Apión valamint az Etymologicum magnum szócikk (szerk.) Szepessy Tibor – Kapitánffy István: Bevezetés az ógörög irodalom történetébe, ELTE Eötvös József Kollégium, Budapest, 2013, , 276 p (elektronikus elérés: ), 178. o. Josephus Flavius: Apión ellen, avagy a zsidó nép ősi voltáról (περι αρχαιοτητος ’Iουδαιϖν - κατα ’Απιωνος, Kata Apiónos), Helikon Kiadó, Budapest, 1984 Josephus Flavius: Apión ellen, avagy a zsidó nép ősi voltáról, Fontes Historiae Antiquae, Attraktor Kiadó, Máriabesnyő - Gödöllő, 2010) Josephus Flavius: A zsidók története; fordította: Révay József, Gondolat, Budapest, 1983, Philón Alexandrinos és a hellénisztikus zsidó irodalom, In: Philologia nostra: Bollók János összegyűjtött tanulmányai, ELTE Eötvös József Collegium, Budapest, 2013, 321-327. oldal Tacitus: Tacitus összes művei I-II., Európa Könyvkiadó, Budapest, 1980, fordította: Borzsák István, Bibliotheca Classica sorozat, 1085 oldal, Gel. 6.8 Határ Győző: Köpönyeg sors. Iulianosz Ifjúsága. Lélekrajzi regény, Aurora (Aurora Könyvek), London, 1985 (Megarai Apionként illetve Apion Pleisztoneikészként a regény egyik szereplője)

Megjegyzések

Kategória:Ókori görög nyelvészek