A Macintosh PowerBook 100 (, ) hordozható számítógépet az Apple fejlesztette, gyártotta és forgalmazta 1991. október 21. és 1992. augusztus 03. között 10 hónapon keresztül. A Macintosh a PowerBook számítógép-családba tartozott. A egyszerre mutatták be a és . A 2006-ban a minden idők tizedik legjobb számítógépének választotta 1992. szeptember 3-án leállították, és a PowerBook 145 és a PowerBook Duo sorozat váltotta fel.
Története A Macintosh Portable fiaskója után, 1990-ben John Sculley,John Sculley III (1939. április 6. –) amerikai üzletember, vállalkozó és high-tech startupok befektetője. Sculley a PepsiCo alelnöke (1970–1977) és elnöke (1977–1983), mígnem 1983. április 8-án az Apple Inc. vezérigazgatója lett, ezt a pozíciót egészen 1993-as távozásáig töltötte be. Sculley-t Jobs csábította át az Apple-höz egy azóta legendássá vált kérdéssel: az Apple akkori vezérigazgatója félig autonóm részleget hozott létre, hogy sikeres hordozható számítógépet gyártson. Új stratégiája a piaci részesedés növelése volt, amelyet az árak csökkentésével és több "sláger" termék kibocsátásával kívánt elérni. Ez a stratégia hozzájárult az Apple által 1990-ben kiadott alacsony kategóriájú Macintosh Classic és Macintosh LC asztali számítógépek kereskedelmi sikeréhez. Sculley meg akarta ismételni e termékek sikerét az Apple új PowerBook termékcsaládjával.
Sculley azt akarta, hogy a PowerBook egy éven belül megjelenjen. A projektnek három menedzsere volt: John Medica,John Medica (1958 – 2017) villamosmérnök. 1991-re a vezetésével fejlesztette ki az Apple Computer az első PowerBook számítógépet, a PowerBook 100-t. 1993-ban a Dell átcsábította, ennél a cégnél tervezte a Latitude hordozható számítógépeket, a gépek használta lítium-ion akkumulátor jelentős újítás volt. aki az új laptop tervezését irányította; Randy Battat,Randy Battat (1960 – ) a Lisa termékmenedzsereként dolgozott. Később a PowerBook részleg vezetője volt, és felügyelte a PowerBook hordozható eszközként történő hatékony működését biztosító szoftverek létrehozását. 1994-ben elhagyta az Apple-t a Motorla ajánlatáért. aki a PowerBook részleg vezetője volt; és Neil Selvin, aki a marketinget irányította.
Az 1991-es hordozható eszközök piacán a Toshiba és a Compaq volt a meghatározó gyártó. A Toshiba 1985-ben gyártotta az első piacra került PC-s laptopot (T1100), és 1987-ben az első laptopot (T1000). A Compaq 1983-ban hordozható számítógép-gyártóként indult, első terméke a hordozható, súlyú Compaq Portable volt. Mindkét cég kisebb modelleket mutatott be. Medica, Battat és Selvin szándékosan úgy tervezték a PowerBookot, hogy a versenytársainál kisebb súlyú legyen.
John Medica csapata két különböző gépet tervezett: Apple-s kódnevén a és Timet. A nevének megfelelően az olcsóbb – LC: low cost, alacsony költség –, a Tim drágább és gyorsabb gépet jelentette. Különbség a processzorban (LC: versus ) memória méretben és a drágább aktív mátrix képernyőben lett volna.
Az Apple Industrial Design Group 1990 márciusa és 1991 februárja között a és 170 gépeken dolgozott, és csak utána kezdtek neki – 1990 szeptembere és decembere között – a 100-asnak, így már felhasználhatták a korábbi tervezési ötleteket. Dizájn szempontjából nem volt változás, az Apple által 1984 óta használt HófehérkeA Hófehérke (SnowWhite) ipari formatervezési nyelv, amelyet a Hartmut Esslinger (1944. június 5.) cége, a Frog Design fejlesztett ki. Az Apple Computer 1984 és 1990 között használta a sémát. Az Apple számítógépeit függőleges és vízszintes csíkok díszítik, és azt az illúziót keltik, hogy a számítógépház kisebb, mint amilyen valójában. A csíkos elem némi hasonlóságot mutat az Atari korábbi termékterveihez, ahol Steve Jobs részmunkaidős technikus volt 1974 és 1975 között. A tervezési nyelv növelte az Apple globális hírnevét, meghatározta a számítástechnikai ipar dizájn tervezési trendjeit, és formálta a számítógépek megítélését a gyártás és az üzleti világban. Többek között a tervezési jellemzők mellett az Esslinger által bemutatott Apple logó – egy háromdimenziós logó, amelyet a termék burkolatába építettek be, a felületére nyomtatva a termék nevét – több éven át szinte minden terméken szerepelt. dizájnnyelv egy változatát alkalmazta.
Az Apple, a szoros határidők és fejlesztő mérnökei véges számát látván, már 1989 végén megkereste meg a Sony-t, hogy az Apple alaptervének felhasználásával, beleértve a chipek és egyéb alkatrészek listáját, valamint a Portable architektúráját, a PowerBook 100 tervezését fejezzék be és a gyártást is rájuk bízták. Nem ez volt az első alkalom, hogy az Apple és a Sony együttműködött, Scully korábban arra kérte a japán céget, hogy készítse el a Portable egy karcsúbb változatát, az Asahi-t, az Apple-nél ez volt a PowerBook 100 kódneve. A Sony mérnökei kevés tapasztalattal rendelkeztek személyi számítógép gyártás területén, de ennek ellenére kevesebb mint tizenhárom hónap alatt elkészítették az Apple legkisebb és legkönnyebb gépét, ehhez lemondtak más projekteket. A Sony elnöke, Norio Ohga engedélyt adott Kihey Yamamoto projektmenedzsernek, hogy mérnököket toborozzon a Sony bármely részlegéből.
Robert Brunner, az Apple ipari formatervezési részlegének akkori vezetője irányította azt a tervezőcsapatot, amely kifejlesztette a hanyattegeret és a kikeverte a gép gránit színét. Brunner úgy tervezte a PowerBookot, hogy olyan könnyen használható és hordozható legyen, mint egy hagyományos könyv. A sötét gránit-szürke szín megkülönbözteti a többi korabeli notebook számítógépektől, valamint az Apple egyéb termékeitől, amelyek hagyományosan bézs vagy platina-szürkék voltak.
A másik új dizájnelem, a hanyattegér a legszembetűnőbb különbség volt a PowerBookok és a hordozható PC-k között. Más gyártók nem használtak beépített hanyattegéreket vagy egyéb mutatóeszközöket, és amikor elkezdték kínálni a beépített görgetőgolyókat, gyakran kényelmetlen helyre kerültek. A Compaq védjegyének számító dizájneleme az volt, hogy a hanyattegérgörgőt a kijelző hátuljára helyezte, hogy a felhasználó megfoghassa a kijelzőt és mozgathassa a cursort. Mások a hanyatte hanyattegérgörgőt a gép jobb oldalra helyezték – mint például a Macintosh Portable, vagy a billentyűzet oldalán lévő tartóra rakták. A PowerBook a kijelző elé tolta a billentyűzetet, hogy alá, a felhasználóhoz közelebb, közepére helyezze el a hanyattegeret, nagy csuklótámasztékot biztosítva a jobb– és baloldalon. Az így elhelyezett hanyattegér használata nemcsak könnyebb volt, hanem sokkal kényelmesebb is, a PowerBookot bal- és jobbkezes felhasználók is könnyedén kezelhették.
Medica mérnökei szinte mindenben felülmúlták vetélytársaikat. Mindkét modell – Tim és Asahi – (kb. hat és fél centiméter) alacsonyabb volt – a legalacsonyabb Compaq gép (kb. hét centiméter) magas volt. Méretük szinte megegyezett a munkavégzéshez használt A4-es papír méretével, és súlyuk épp, hogy meghaladta a három kilogrammot – valóban hordozhatóak voltak és nem csak szállíthatóak, mint a Macintosh Portable.
Sculley csupán egy millió dolláros marketing keretet különített el a PowerBook termékcsalád számára, a Macintosh Classic bevezetésére dollárt költöttek. Az Apple reklámügynöksége, a Chiat/Day Kareem Abdul-Jabbarral forgatta le a bevezető hirdetést. Az akkor már visszavonult kosaras egy repülőgép középső űlésén szorong, miközben egy PowerBookot használ: "Legalább a kezének kényelmes" – szólt az üzenet.
Az Apple 1991. október 21-én a Las Vegas-i Comdex számítógépkiállításon mutatta be a a és a mellett.Info World, 1994 január, 16. évfolyam, 5. számMacworld, 1991 december, 8. évfolyam, 12. szám, 130. oldalMacUser, 1991 december, 7. évfolyam, 12. szám, 113. oldalBYTE, 1992 március, 17. évfolyam, 3. szám, 253. oldalBYTE, 1993 április, 18. évfolyam, 4. szám, 173. oldalMacworld, 1992 december, 9. évfolyam, 12. szám, 204. oldalBYTE, 1994 február, 19. évfolyam, 2. szám, 52. oldal Mind a reklám, mind a termék sikeres volt. Az Apple az Egyesült Államokban több mint PowerBook-eladást prognosztizált az első évben, 1992 januárjában már túl voltak a százezredik PowerBook eladáson, a gép hiánycikk volt. Az Apple hamarosan megoldotta az ellátási problémákat, és a PowerBook eladásokból származó bevétel az indulást követő első évben elérte az egy milliárd dollárt. Az Apple megelőzte a Toshibát és a Compaq-ot a hordozható számítógép világszintű piacvezetőjeként. A , 140 és 170 nagyban hozzájárult az Apple pénzügyi sikeréhez 1992-ben. A pénzügyi év végén az Apple bejelentette eddigi legjobb eredményét, dolláros bevételt és fél százalékkal, nőtt a globális piaci részesedése.
A PowerBook 100 kezdeti népszerűsége azonban nem tartott sokáig. Az eladások csökkentek, és 1991 decemberére a 140-es és 170-es modellek népszerűbbé váltak, mert a vásárlók hajlandóak voltak többet fizetni a beépített hajlékonylemez-meghajtóért és a második soros portért, amelyek a hiányoztak. 1992 elején a kínálták külső hajlékonylemez-meghajtó nélkül. 1992. augusztus 10-én az Apple csendesen kivezette .
1992. szeptember 17-én az Apple hívott vissza biztonsági probléma miatt. Felfedezték, hogy egy elektromos rövidzárlat egy kis lyukat olvaszthat a házon, az addig gyártott közül háromnál fordult elő.
Technikai érdekességek A volt az első PowerBook, amely tartalmazta az SCSI Disk Mode funkciót. Ez lehetővé tette, hogy a számítógép, jelen esetben a külső merevlemezként működjön egy másik Macintoshoz kapcsolódva. Ez kényelmes módszert kínált a fájlok, szoftverek PowerBook-ra történő telepítésére vagy más Macintoshra történő átvitelére, nem volt szükség külső közvetítő eszközre. A SCSI Disk Mode használatához speciális SCSI kábelre volt szükség. A SCSI Disk Mode-ban használt PowerBook üzemet Target Disk Mode-nak is nevezték.
A QWERTY elrendezésű billentyűzetének két változata létezik: egy amerikai verzió és egy nemzetközi ISO verzió . A Caps Lock billentyűjén nem volt zárolási helyzet vagy világító állapotjelző, és ennek kompenzálására a operációs rendszer szoftvere tartalmaz egy fájlt, amely a nemzetközi caps lock szimbólumot (⇪) jeleníti meg a menüsor jobb felső sarkában, ha a Caps Lock aktív.
Amikor a számítógépet nem használták, a memória tartalma mindaddig megmaradt, amíg a fő ólom-savas akkumulátor töltött volt. A Power Manager egy integrált áramkör volt, amelyet általában a PowerBook alaplapján helyeztek el, és a számítógép energiagazdálkodásáért volt felelős. A Macintosh Portable-éval megegyezően vezérelte a kijelző háttérvilágítását, a merevlemez-meghajtó kikapcsolását, az alvást és az ébresztést, az akkumulátor töltését, a hanyattegér-vezérlést és a bemeneti/kimeneti (I/O) funkciót. A 100-as egy új funkcióval is bővült: a akkumulátorok állandó és bővíthető véletlen hozzáférésű memóriát (RAM) támogattak, amikor a akkumulátorát cserélték, vagy amikor a 100-ast ideiglenesen megfosztották az összes áramforrástól.