A Scrovegni-kápolna a 14. század első éveiben emelt épület Padovában, Olaszországban, Giotto di Bondone freskóciklusáról ismert. Művei közül ez a festményciklus maradt meg a legjobb állapotban, és az egész 14. századi észak-itáliai festészet egyik legnagyobb alkotásának tekinthető. A kápolna eredetileg közvetlenül a Scrovegni-család palotája mellett állt, ez utóbbit azonban 1824-ben lebontották.
A freskóciklusra Enrico Scrovegni adott megbízást a festőnek miközben Giotto a Szent Antal-bazilika káptalantermén és az egyik kápolnáján dolgozott. A hagyomány szerint Enrico azért építtette a kápolnát, hogy bűnbocsánatot nyerjen apja uzsorás tevékenysége miatt, de az újabb kutatások szerint magas státuszát kívánta jelezni vele.
Az egyszerű dongaboltozatos belső tér teljes falfelületét freskók borítják, témájuk Szűz Mária és Jézus élettörténete. A képeket négy sávban festették a falakra. A déli fal felső sorában Mária szüleinek Joachimnak és Annának története jelenik meg hat képen. Vele szemben az északi oldal legfelső részén Mária életéből láthatók jelenetek születésétől házasságáig. A diadalíven ábrázolt Angyali üdvözlet után Jézus élettörténete a déli fal második sorában kezdődik, az első hat képen születésétől a betlehemi gyermekgyilkosságig. Az északi oldal középső sorában csodatételeit jelenítette meg a festő, valamint bevonulását Jeruzsálembe és a kufárok kiűzését a templomból. A történet ismét a diadalíven folytatódik Júdás árulásával, majd a déli oldal harmadik sorában kezdődik Krisztus szenvedéstörténete kigúnyolásáig. Az utolsó képsorozat az északi fal harmadik sorában a keresztvitellel kezdődik és a Szentlélek eljövetelével végződik.
Mindkét fal negyedik, legalsó sorában monokróm figurák láthatók, az erények és bűnök szimbólumai. Az északi falon a felső három sor képeit vastag keretek választják el egymástól, bennük négykaréjos felületekben Ótestamentumi jelenetekkel vagy próféták képeivel. A kápolna hátsó falát teljes egészében egy Utolsó ítélet-ábrázolás foglalja el. A szentély falképei később készültek, a Scrovegni-kápolna mestere néven ismert festő munkái. Itt kapott helyet az alapító Enrico Scrovegni síremléke is.
Az épületen az első állagmegóvási munkákat a 19. század második felében végezték, amit azóta több is követett, a legutolsó 2001 és 2002 között. A kápolna jelenleg népszerű turistacélpont, 2021-ben a Padova 14. századi freskói helyszín részeként felkerült a világörökségi listára.
A kápolna Története thumb|balra|250px Enrico Scrovegni gazdag padovai bankár 1300. február 6-án vette meg a római aréna területét Manfredo Dalesmaninitől egy nemesi, de elszegényedett család tagjától.Giuliano Pisani - La Cappella degli Scrovegni 11. oldal A tulajdon egy udvarházból, a hozzá tartozó fürdőépületből, melléképületekből, istállóból és az Eremitani-templom valamint a közeli Piòvego-csatornára nyíló kapuk mellett épített egy-egy toronyból állt. Hozzá tartozott egy kisméretű 11. századi kápolna is, ami hagyományos végcélja volt a Szeplőtelen fogantatás ünnepén rendezett egyházi felvonulásnak. Az új tulajdonosnak ambiciózus építészeti tervei voltak amivel tekintélyt és politikai befolyást akart szerezni a városlakók között.
A kilencedik és egyben utolsó gyermeke volt az elhunyt Rinaldo Scrovegni üzletembernek, aki Veneto és Toszkána területére is kiterjedő kereskedelmi tevékenységével hatalmas vagyont halmozott fel, földbirtokok, paloták és nagymennyiségű likvid tőke volt a birtokában. Annak a gátlástalan vállalkozói rétegnek volt a tagja amelyet Dante a pokol hetedik körébe helyez, ahova többek között az uzsorások is kerülnek. Rinaldo megpróbált a vagyonához illő befolyást szerezni a városban, és később Enrico is követni akarta a példáját, mecénásként részt vett középületek finanszírozásában.
Az újabb kutatások szerint a kápolnát nem azért építtette, hogy apja bűnéért vezekeljen, mint ahogy korábban vélték, hanem a város legnagyobb vagyonának örököseként jelezni akarta vele magas státuszát. Erre utalhat az is, hogy az Utolsó ítélet-freskón ahol felajánlja a kápolnát Máriának a lábánál térdel, ahol uralkodók és pápák szoktak megjelenni. Az újabb eredmények alapján úgy tűnik Rinaldo üzleti tevékenysége nem okozott konfliktust az egyházzal. Később fia ezt ugyanúgy folytatta, miközben olyan szoros kapcsolatban maradt egyházi körökkel, hogy a pápa 1304. március 1-én bűnbocsánatot hirdetett mindenkinek, aki a kápolnát meglátogatta.Davide Banzato - Giotto e i cicli pittorici del Trecento a Padova 27. oldal thumb|230px|A Scrovegni-család palotája egy 19. századi illusztráción Palotája nem maradt fenn, de egy 19. század eleji illusztráción látható, hogy egy nagyméretű épület volt, közvetlenül a kápolna mellett. Nem a 14. század eleji állapota látszik rajta, hanem a 16. századi, új tulajdonos Foscari grófok idejében átalakított épület.Giuliano Pisani - La Cappella degli Scrovegni 12. oldal
A kápolna építésére Padova püspöke Ottobono de Razzi adott engedélyt. Ebben az állt, hogy Scrovegni egy kisméretű templomot építtethet, egy oratóriumhoz hasonló épületet a maga és családja részére, ami mások számára nem látogatható. Ennek ellenére már 1304-ben sikerült engedélyt kapnia XI. Benedek pápától, hogy a magánkápolnát nyilvános templommá alakítsa át. Ezzel egy időben az épület tervét is megváltoztatták, ami kiváltotta a szomszédos Eremitani-templom szerzeteseinek ellenállását. Egy fennmaradt dokumentumban az szerepel, hogy a szerzetesek egy bizonyos Gerardinonál, Pagano della Torre püspök helytartójánál tettek panaszt az eredeti engedélytől való eltérés miatt. Különösen egy Giovanni nevű szerzetes panaszkodott az épület megnagyobbítása és egy tervezett harangtorony miatt. A pereskedés kimenetele nem ismert, de feltételezhető, hogy a szerzetesek nyertek, mivel Scrovegni száműzetése után a kápolna apszisát lebontották és átalakítva építették újjá. Ezen kívül a vele szemben lévő falon látható Utolsó Ítélet freskón, ahol Scrovegni felajánlja a kápolnát Szűz Máriának az épület modelljén egy ma már nem létező kereszthajó is látható.
A kápolna felszentelésére Scrovegni a velencei Szent Márk-bazilikából miseruhákat és szőnyegeket kért és kapott kölcsön. Ez az újabb vélemények szerint azért sikerült neki, mert a Gaudenti Testvériség megbecsült tagja volt.Davide Banzato - Giotto e i cicli pittorici del Trecento a Padova 28. oldal A testvériség Mária kultuszának terjesztését tekintette legfőbb feladatának és az uzsora visszaszorítását, valószínűleg ezért lett a kápolna titulusa Santa Maria della Carità, Mária, a Szeretet és Irgalmasság anyja.
Az épület Az egyhajós épület belseje egy 29 méter hosszú, 8,5 méter széles 13 méter magas dongaboltozatos tér, egy hozzá kapcsolódó alacsonyabb keresztboltozatos szentéllyel.Prokopp Mária - Giotto freskói a padovai Aréna-kápolnában 13. oldal Az épület külső része és belső szerkezete is rendkívül egyszerű. Kívülről téglaoldalait vakárkádokkal összekötött egyszerű pillérek tagolják. Belső terében nincsenek oszlopok, kiemelkedő sarkok és a mennyezetet is bordák nélkül alakították ki. A déli oldalfalat hat félköríves, keret nélküli egyszerű ablak osztja több részre, az északi fal teljesen sima. A kápolnát annyira nyilvánvalóan a későbbi freskódíszítés miatt építették meg ebben a formában, hogy egyes vélemények szerint tervezésében Giotto is részt vett.John White - Art and architecture in Italy 1250 - 1400 311. oldal Ennek ellentmond, hogy az öt helyett hat ablakkal tagolt déli fal megnehezítette a képek elhelyezését a felületen.
A freskóciklus Előkészítés, kivitelezés thumb|200px|A kápolna vázlata
A kápolna freskóciklusa Giotto legnagyobb művészi teljesítményének és az európai festészet egyik fordulópontjának tekinthető. Többi művéhez képest itt kevésbé vette igénybe segédei közreműködését. Amikor megkapta a megbízást a kápolna kifestésére körülbelül 37 éves lehetett.Giuliano Pisani - La Cappella degli Scrovegni 20. oldal Korábban már dolgozott Firenzében és Rómában, de legfőképpen Assisiben, Riminiben és magában Padovában is. Korábbi komolyabb megrendeléseit a ferencesektől kapta, munkáinak fő témája Szent Ferenc és követői, köztük Szent Antal életének bemutatása volt. Ebben az esetben viszont egy gazdag üzletember bízta meg privát kápolnája díszítésével, ahol Mária és Jézus életét jelenítette meg.
A képek festése előtt komoly előkészítő munkákra volt szükség. Részletesen meg kellett határozni az ábrázolt jelenetek témáját, elő kellett készíteni az épület falfelületeit és a végleges tervekhez meg kellett szerezni az egyházi hivatalok jóváhagyását.Giuliano Pisani - La Cappella degli Scrovegni 21. oldal A kápolna első felajánlása 1303. március 25-én történt, az ünnepélyes felszentelésre két évvel később 1305. március 25-én került sor. A kettő között 625 munkanap alatt (a munkanap itt az az időintervallum, ami alatt a nedves vakolaton addig lehetett dolgozni amíg meg nem száradt) készítette el Giotto segítői közreműködésével a freskókat. A számítások szerint körülbelül negyven segítővel dolgozott.
A kápolna kis mérete és a jobboldali falat tagoló hat ablak miatt Giottónak egy korlátozott és aszimmetrikus felület állt rendelkezésére. Az ablakok közé egymás fölött két képet tervezett, és ezeknek a képeknek a méretét alapul véve osztotta fel panelekre a falfelületet.Luciano Bellosi - Giotto-The complete works 31. oldal
A négy sorban megjelenő képeket viszonylag keskeny sávok választják el egymástól, ezek olyanok, mintha az épület részét képeznék. Az északi falon a képek közé hármas kereteket festettek. A fehér márványt utánzó keretet a cosmata díszítési módot utánzó festett négyzetes képmező fogja körbe, a középen négykaréjos területekbe helyezett kis méretű jelenetekkel. Az így kialakult viszonylag széles sávok építészeti tagolást adnak a kápolna falának. Jelentős újításnak számít a negyedik, legalsó sáv kialakítása, aminek paneljei márványfelületet utánoznak. A panelek között erények és bűnök jelennek meg. A képek elkészítése a boltozattól és az alatta lévő Mária élete-sávtól kiindulva lefelé haladt, feltételezhetően a diadalív képei készültek el utoljára. Ahogy a történet fentről lefelé a falakon körben halad egy folyamatos spirálként folytatódik a kápolna közepén álló látogató körül.
Festésmód
A korlátozott falfelület miatt a képek mérete viszonylag kicsi, 200 x 185 cm. Az alakokat a lehető legnagyobbnak méretben kellett ábrázolni, így viszonylag nagyok és zömökek a körülöttük lévő térhez képest. Gesztusaik átmenetet képeznek az ókori művészet szigorúsága és a francia gótika kecsessége között. Az elbeszélés magasztos és ünnepélyes, de egyben derűs is. A főszereplők elegáns, fenséges alakok, tekintetük, gesztusaik koncentráltak, de ugyanakkor emberiek is. A mellékszereplők arcvonásaikban, gesztusaikban és ruházatukban is különböznek a legfontosabb alakoktól. A figurák szilárdan állnak és mozognak, testük tömegét ruházatuk redőzése emeli ki. Giotto felismerte, hogy a köpenyeknek a test mozgását kell tükrözniük. A nézőhöz legközelebb háttal álló, ülő vagy térdelő alakok előteret teremtenek a képnek vagy a kompozíció középterébe vezetnek át, miközben térbeli mélységet biztosítanak a jelenetnek. thumb|200px|balra|Júdás csókja A viszonylag egyszerűbb kompozíciók lehetővé tették a festőnek, hogy a szereplők jelentős részét érzelmileg egyénítve jelenítse meg. Például Jézus elfogatásakor a jó és a rossz örök küzdelme a szép és a rút szembeállításával válik szemléletessé, amit külön kiemel Jézus rendkívül kifejező tekintete, míg a Krisztus siratása képen a kétségbeesett János evangélista a kompozíció egyik középpontjává válik. Egyes képeken jelentős szerepet játszanak a zsánerfigurák is, többek között Kánai menyegző kövér házigazdája aki a torkosság megtestesítője és annyira egyedi megjelenésű, hogy valószínűleg valódi portrénak tekinthető.Giulia Marrucchi - Gótikus művészet 310. oldal