Az UNESCO Világörökség Bizottsága az 1999. november 29. és december 4. között Marrákesben megtartott 23. ülésszakán az alábbi helyszíneket nyilvánította a világörökség részévé: 250px Cueva de las Manos Kulturális (III) Védett terület: 600 ha, hivatkozás: 936A 24 méter hosszú és 10 méter magas barlangban talált rajzok három különböző időszakban i. e. 8000 és i. sz. 1000 között keletkeztek. A Cueva de las Manos (Kezek barlangja) nevét a rajzok között gyakran feltűnő körbefestett emberi kéz negatívjáról kapta. Alkotóik patagóniai vadászó-gyűjtögető népek lehettek. A képeket természetes ásványi festékanyagok például vas-oxid, kaolin segítségével festették a falra. A festmények egy része egymásra helyezett bal kezek többszínű lenyomata, ezen kívül legtöbbször vadászatokat ábrázoltak. A vadászokat egyesével vagy csoportban jelenítették meg, a képek többféle vadászati stratégiát mutatnak be. Az állatokat bekerítették, csapdákba hajszolták, kövekkel és különböző dobófegyverekkel támadták meg. A festmények Dél-Amerika egyik legkorábbi társadalma összetett, fejlett kultúrájának emlékei. 250px Valdés-félsziget Természeti (X) Védett terület: 360 000 ha, hivatkozás: 937Az argentínai Chubut tartományban található Valdés-félsziget partjainál védett tengeri emlősök jelentős egyedszámú populációi élnek. A félszigetet egy átlagosan tizenegy kilométer széles földszoros köti össze a szárazfölddel. Partja több helyen meredeken emelkedve száz méter magas sziklafalakat alkot. A félsziget közelében szaporodik a vadászat miatt a kihalás szélére sodródott déli simabálna, amelynek egy csoportja az év nagy részét itt tölti. A félsziget északi részén egy hatalmas elefántfóka-kolónia él, a déli rész oroszlánfókák szaporodóhelye. A fókákra kardszárnyú delfinek vadásznak, egyedi vadásztechnikájuk alkalmazkodik a tengerpart adottságaihoz. A félsziget madárvilága is jelentős, eddig 181 madárfajt azonosítottak. A szárazföldi emlősök között megtalálhatók a guanakók (egy dél-amerikai teveféle), valamint rágcsálók és rókák. 250px Graz óvárosa Kulturális (II)(IV) Hivatkozás: 931Az évszázadokon keresztül prosperáló, háborúktól kevésbé sújtott város jól megőrződött történeti magja sok tekintetben kettős arculatú: a Habsburg-uralom alatt álló, ún. monarchikus közép-európai városok szép példája középkori hangulatot árasztó, megkapó zugokkal, egyszerre mediterrán hangulatú és poroszosan szabályos település. A város sokáig a Balkán-félsziget és a mediterráneum nyugati része közötti összekötő kapocs volt. A Várhegyen eredetileg szlovének építettek várat, a későbbi reneszánsz erődítményt Napóleon idejében lerombolták. Az óvárosban több száz épület származik a gótika vagy a reneszánsz korából, közülük az egyik legfontosabb II. Ferdinánd császár reneszánsz mauzóleuma, amelyen már barokk stíluselemek is megfigyelhetők. A város egyetemét 1568-ban alapították, innen indult útjára az ausztriai ellenreformáció. Jelentős emlékek a román kori Szent Egyed-templom, mellette a szintén Szent Egyednek ajánlott késő gótikus dóm III. Frigyes idejéből A várostól három kilométerre található az Eggenberg-kastély. A Pietro de Bomis (Palladio tanítványa) tervei alapján a 17. század első első harmadában épült kastély méretével és lenyűgöző termeivel a késő olasz reneszánsz és barokk építészet jelentős emléke, építtetője Hans Ulrich von Eggenberg herceg volt. 250px Belgium és Franciaország középkori harangtornyai és közös világörökségi helyszíne Kulturális (II)(IV) Hivatkozás: 943Franciaországban és Németalföldön az egyre befolyásosabb polgárság a középkorban hivalkodó harangtornyok építésével hirdette hatalmát. A helyi földesurak városi tornyai és az egyház fennhatóságát jelképező templomtornyokkal szemben ezek a városi polgárság egyfajta öntudatát fejezték ki, majd az évszázadok során a kereskedővárosok gazdagságának és befolyásának szimbólumai lettek, a feudalizmus és a kora újkor közti átmenet jelképei. Jelentős tornyok állnak Kortrijk, Mechelen, Antwerpen városokban, Tongerenben és Leuvenben a főtemplomok tornyaiban városi jelzőharangok is vannak, Aalst városházája mellett pedig a 13. század első harmadából való torony áll. Még régebbi Tournai harangtornya, ami 1187-ben épült. 1999-ben Flandria és Vallónia 32 tornya került fel a listára, ezt követte 2005-ben Gembloux harangtornya a Vallon-régióból és a Franciaország északkeleti részében fekvő Nord-Pas-de-Calais és Picardie tartományok 23 harangtornya. 250px Diamantina városának történelmi központja Kulturális (II)(IV) Védett terület: 28,5 ha, hivatkozás: 890A Minas Gerais államban, hegyvidéki tájban fekvő Diamantina a gyémánt- és aranybányászatnak köszönhette fellendülését, jelentős kereskedelmi és kulturális központtá fejlődött. A gyémántkitermelés 1731-ben kezdődött, a település 1771 és 1845 között a korona közvetlen ellenőrzése alatt állt. A dél-afrikai bányászat fellendülése után a 20. század elején megszűnt a kitermelés. Diamantinát egy középkori portugál kisváros mintájára alakították ki és harmonikusan illeszkedik a meredek, hegyvidéki tájba. Épületei – hasonlóan a korabeli brazíliai bányásztelepülésekhez – barokk stílusúak, illetve a portugál manierista építészettel mutatnak rokonságot. A templomok és házak homlokzata általában egyszerű, legtöbbször színes ablakokkal és ereszekkel díszítették ki. A város jelentős épülete az 1835-ben épült régi vásárcsarnok, a kék-fehér gyalogoshíd, a székesegyház, valamint a közelében álló faragott szökőkút. Ezen kívül figyelemre méltóak a Rua do Burgalhan házai és a város 18. századi templomai is. 250px Costa do Descobriment Felfedezés Partja Esőerdő Rezervátum Természeti (IX)(X) Védett terület:111 930 ha, puffer zóna: ha, hivatkozás: 892A védett terület ami északon Bahia államtól, délen a Rio Grande do Sulig húzódik, nyolc, összesen 1 120 négyzetkilométeres trópusi és szubtrópusi erdőkkel, szavannákkal, mangroveerdőkkel borított rezervátumból áll. Az erdők főleg 20-30 méter magas ernyőfákból állnak, itt található a legtöbb fafajta a világon és a brazilfa legnagyobb populációja is. A kutatások szerint van az erdőnek olyan része, ahol egy hektáron 458 fafaj él, és itt teremnek a világ legnagyobb paradiókészletei is. A terület számos őshonos faj otthona, és a fajok megóvásának szempontjából fontos folyamatok is tanulmányozhatók benne. A világörökségi helyszínhez az atlanti-óceáni esőerdők északi részéhez tartozó erdőségek és bozótrezervátumok tartoznak, ezek az unai és sooretamai Reservas Biologicas, a Particulares de Patrimonio Natural, Veracruz, Linhares és Pau Basil három nemzeti parkja, valamint a Monte Pascoal és a Descobrimento védett területek. 250px Atlanti-parti Esőerdő Rezervátum Természeti (VII)(IX)(X) Védett terület: 468 193 ha, puffer zóna: 1 223 557 ha, hivatkozás: 893A védett területen összesen huszonöt rezervátumban 5 000 négyzetkilométeren élnek Brazília legszebb és szinte csonkítatlanul fennmaradt atlanti-óceáni esőerdői. A táj változatos, az erdők mellett alföldi nedves élőhelyekből, hegytömbökből és dűnékből álló parti szigetekből folyókból, vízesésekből és sekély mocsarakból áll. Egyes részein hektáronként több mint 450 fafajt jegyeztek fel. Az erdők a jégkorszak óta részlegesen izoláltak, ezért magas az itt élő endemikus fajok aránya, ami a fajok 70, a főemlősök 85 az emlősök 39 százaléka. A növénytani sokféleség az Amazonasnál találhatót is meghaladja. Ez a világ egyik legveszélyeztetettebb ökoszisztémájának része, az eredeti erdőknek mára már csak a 7 százaléka maradt meg. Védett és veszélyeztetett állatai a jaguár, az ocelot, az őserdei kutya, az óriásvidra, pókmajomfélék, a barna bőgőmajom és a hangyász. Az itt élő madárfajok számát 350 körülire becsülik. 250px Guanacaste Természetvédelmi Terület Természeti (IX)(X) Védett terület: 147 000 ha, hivatkozás: 928Az ország északnyugati részén, a Csendes-óceántól az atlanti parti síkságig húzódó 1000 négyzetkilométeres térség három nemzeti parkból és több kisebb védelem alá vont területből áll. 105 kilométer hosszan húzódik, magába foglalja a Kordillerák guanacastei vonulatát három tűzhányóval (közülük a Rincon de la Vieja ma is aktív), a környező alföldeket, a parti síkságokat, valamint homokos partszakaszokat, lápvidékeket, sziklás partokat és szigeteket. Tengerszint feletti magassága 0 és 2000 méter között változik. Ennek következtében növényzete több részre oszlik, mangroveerdőkre, trópusi esőerdőre és trópusi száraz erdőségekre. Itt található Közép-Amerika utolsó érintetlen trópusi száraz erdősége. A többfajta természetes élőhely segíti a biológiai sokféleség megőrzését. A változatos ökoszisztéma két erősen veszélyeztetett faj az olajzöld fattyúteknős és a kérgesteknős védett élő- és szaporodóhelye. A nemzeti park tengerben fekvő része partközeli általában lakatlan szigetekből, homokos és sziklás partokból, valamint vizes élőhelyekből, mocsarakból áll. 250px Litomyšl kastély Kulturális (II)(IV) Védett terület: 4,25 ha, puffer zóna: 118,13 ha, hivatkozás: 901A Litomyšl kastély a 16. században épült itáliai hatásra. A fényűző reneszánsz palota az árkádos vártípus cseh területeken továbbfejlesztett változatának egyik képviselője. Tervezésében és építésében több észak-itáliai művész is részt vett. A 18. században barokk épületelemekkel egészítették ki és egy színházzal bővítették ami egyike volt Csehország legkorábbi színházainak és ma is a kastély egyik leghíresebb belső tere. A négyszárnyú épületet egy belső udvar köré alakították ki, a bővítések nyomán végigkövethető rajta a közép-európai főnemesi rezidenciák építészetének fázisai. Egységes homlokzatát árkádsorok, reneszánsz oromzatok, sgraffito díszítések és napórák egészítik ki. A kastélyban jelenleg zenei fesztiválokat is rendeznek és múzeum is működik benne. Kiszolgáló épületei is épségben maradtak fenn, a sörfőzde eredetileg a kastély kicsinyített másaként épült meg barokk és neoklasszicista díszítőelemekkel. 250px Orkney-szigetének neolitikus építményei Kulturális (I)(II)(III)(IV) Védett terület: 15 ha, puffer zóna: 6,258 ha, hivatkozás: 514 A helyszínen számos újkőkorszaki építmény maradványai találhatók, amelyek közül a legfontosabbak Skara Brae település, Maes Howe sírhely, illetve a Stennessi és Brodgari körök. A feltárt maradványok i. e. 3000 és i. e. 2000 közé datálhatók. Az emlékek egy, az i. e. 3. évezredben élt, észak-európai újkőkori nép kultúráját, mindennapjait és hiedelemvilágát mutatják be. A lelőhelyek jelentős részét még nem tárták fel, így feltételezhető, hogy még újabb temetkezési helyek és településrészek kerülnek elő. Az i. e. 2500 körül épült Maes Howe sírhalom Európa legnagyobb és legjobb állapotban megmaradt sírhalma. Átmérője meghaladja a harminc métert, a viking időkben kifosztott sírkamrához egy tizenkét méter hosszú alagút vezet. Brogdar körülbelül száz méter átmérőjű kőköre eredetileg hatvan kőből állt, ebből ma már csak huszonhét kő látható. Ezek némelyike több mint négy méter magas. A mindennapi életről Skara Brae kőkunyhói tanúskodnak. Ezt tekintik a világon a legjobb állapotban fennmaradt neolitikus településnek. Kőből készült bútorai is megmaradtak és leletanyaga is kivételesen gazdag.